Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 102. szám
Esztergom, 11. évtolya - . 102. szám, ______ Vasárnap 1880. deczember 19-én f V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ár : egész évre fel évre . évnegyedre G f'rt. Egy es szám: 8 kr. — kr. 50 Az előlizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendÖk. Megjelenik : hetenként kötsz er vasárnap és csütörtökön. Nyíl ttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lop szellemi részét illető' levelezések, a szerkesz tőséghez, JL.ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALATT, intéz imdők. Kéziratok nem adatnak vissza. Szidjuk a kormányt és a rendőrséget. Mindakettő egyformán rossz. Az egyikkel se vagyunk megelégedve sehogyse. A fővárosi sajtó egyformán, teljes clio- rusbau üti a rendőrséget s a mellett érvel, hogy a fővárosi rendőrség bárdolatlan közemberekből, tudatlan hivatalnokokból s tapintatlan főnökökből áll, a kik meg nem védik a polgár egyéni biztosságát. A bajon a kormány akar segiteni. Es hogy európai színvonalra emelje a szerencsétlen intézmény ű és sokat átkozott fővárosi rendőrséget, állami intézményevé akarja azt alakítani. i . A mi rendőrségünkről nem lehet komolyan szólani. Vannak thémák, melyek már önmagukban véve is kíméletlen satyrák. Hátha még hozzá nyúlunk ! A mi rendőrségünk nemcsak falukra szakadt mivoltunknál fogva is képtelen egyöntetű actióra, hanem külön-külön is alig állja meg a legjámborabb Ítéletet. Kapitányunk és szolgabiránk tevékenyen működnek. Van-e azonban áldás a munkájukon, mikor az alárendelt közegek olyan elemekből állanak, melyek legtöbbször még csak emberszámba se kerülhetnek ? Hiába való munka ott az erély, a hol megfelelő eszközök nincsenek. Városi és megyei rendőrségünk között csak az a különbség van, hogy közrendőrök dolgában a városi rendőrség hitványabb a megyeinél. Ugyan tett-e már kísérletet a kapitány ur a felől, hogy tadnak-e közegei olvasni és Írni ? Úgy látszik az alsóbb osztályok legisleg- utolsó menedéke a rendőrség. Műveletlen, bárdolatlan, ügyetlen és tu nya emberek nem őrködhetnek a tisztes élet megzavaró in s a bűnök lovagjain. Hiába való itt minden erőlködés. Kapitányunk a mostani rendőrségi szervezet mellett ha a világ legtevékonyobb embere volna is, pictus masculusnál nom egyéb. Rendeletéit ügyetlenül hajtják végre ; botrányokat csinálnak maguk a rendőrök ; a söpredék előtt sincs tekintélyük ; de szegényeknek maguknak sincs kedvük. Az utolsó menedék s nem a hivatás kenyerét keresik ők egyenruhájuk mellett. A megyei rendőrség valamivel odavalóbb emberekből van szerkesztve, de ott is csak az a hiány, hogy a közrendőrökben semmiféle rendőri ismeret sincsen. Nemcsak Írás olvasást követelünk tőlük, hanem bizonyos élelmességet és ügyességet, a mit más emberben fifikáiiak szoktak nevezni. Tud-e a maga fejéből valami okosat kigondolni az olvan fajta rendőr, a kinek fogalma sincsen arról, hogy mi a betű s mi a szám. Városi és megyei közbiztonságunk azonban már nem tűrheti tovább az imfámis állapotokat. Városunknak és megyénknek kötelessége oda hatni, hogy rendőrségünk ne pimasz semmiháziak s gyámoltalan munkakerülők menedéke legyen. A rendőrnek mindenekelőtt; tisztességes fizetésre van szüksége. Krajczáros rendszerünk mellett nem fogja elérni egyik rendőrfőnökünk sem, hogy tisztességes és egészen megbízható emberek vállaljanak rendőri szolgálatot. Micsoda kedvvel szolgál az a közrendőr, mikor tudja, hogy becsületes úton annyi szerzeménye sincsen, a mennyi a maga ellátására elegendő. Hát az aggodalmaskodó asszony, az iskolázó gyerek s a si ró csecsemő? Azután van-e csak szemernyi tekintélye is a küzrondőrnek a közönség alsóbb rétege előtt. Az utolsó koldus is bizonyos rongyos gőggel nézheti le, hiszen semmi dolga sincsen s mégis jut elegendője s a mi fő — a maga ura. Hogy jóravaló rendőrségünk legyen, arra nézve mindenekelőtt Napoleon három föltétele szükséges. Először pénz. Másodszor is pénz. Meg harmadszor is pénz. És éjjel, ha elül haragja a szélnek : A régi időkről suttogva beszélnek. A szigetbe lépek. Üdvözölve bólint Minden fája, bokra. Ők látták, hogy sokszor ábrándozva irtain „M“-et a padokra. E bokrok árnyában — soha sem felejteni - Csalogány-dal mellett irtain első versem. Az utcza, a kis ház, hol oly boldog voltam, Még mindig a régi. S nem is változtak meg, nem is öregedtek A jó bácsi, — néni. . . . Ott vagyok közöttük telkemmel egészen, Pedig Esztergomra de sokszor emlékszem. Mert az emlékezet háladatos angyal ! Nefelejtsbe fonja A helyet, a hol még nem bántott az élet Búja, baja, gondja Hol az ég mindenkor derült volt felettünk, Hol titkon először reméltünk-szerettünk. Felhők kanyarognak, — úgy elnézem őket, S ha arra tekintek, Hol a messze kéklő, ködös hegyek felém Oly hívókig intnek: Múltamra gondolok, emlékim elfognak i S a felhőktől üdvözletét Küldök Esztergomnak. — Érsokujvár. — Ozorai Oszkár, ! _ ____ i U j remények, ujult éiet, — Rajz — II. János ur harmadnap hajnalban jött haza. Nagyon hajthatt aMarczi a lovakat, csak úgy remegett a lábuk. János ur megbotráukozva ment fel szobájába s az ajtót bezárta maga után. Tóthfalúsi uram a mint az ajtó mellett elment, mintha zokogást hallott volna belülről s ekkor csodálatos ! ő is el- I kezdett könuyezni. Azután eldisputált magával ; meg- ! lesz, meglesz Miska fiam. Kitűzzük a lobogót ; leszavazzuk a pecsovicsokat újra ! János ur kijött a szobából. Areza nagyon sá- ] padt volt s szemei komoran mélyedtek a levegőbe. — Tóthfalúsi uram, — szólt érctelen rekedt hangon, micsedás állapotban van a a mogyorós-uti ! ház ? — Meguralja biz’ az a szelet váltig kopott I födelével, — feleié Mihály uram. — Lakliató-e ? — Okkal-móddal. Ha jobbról fuj a szál, balra bújhat az ember, balról jobbra, trcfálkodék Mihály uram felderítendő a házi urat. János ur párszor elsétálta a szoba hosszát, azután Mihály úrhoz fordult. Szemei tele voltak — i könny nyel. Hflp- Mai szádunkhoz fél ív melléklet van csatolva. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE*1 TÁRCZÁJA. Emlékezés Esztergomra. Régen odahagytam, rég ideje láttam A jó magyar várost ; Csak az emlékezet jóságos tündére Vezet oda már most, S mintha újra látnám, mintha benne járnék, S szomorú telkemről tünedez az árnyék. Látom a vén sziklát, mely daczosan nézi Az időt, világot, Melynek büszke ormán dicsőn laktak egykor Koronás királyok; E szikla múltjáról sok jeleset-szépet Nem múló betűkkel jegyzett a történet! Századok folytak le. A szikláról többé Agyúk nem dörögnek; A térés porondon udvari cselédek Nem járnak sürögnek; l)o áll a királyi épület! — ott várja Népét kegyesen a, királyok királya! A Duna a várnak hűséges szomszédja Évezredek óta. Láttak szép időket, látták hogy dúlt, rombolt A vad tatár csorda.
