Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 97. szám

vitel bére in. enni zenként 8—lOkrni volna le­szállítható s ez által a kőszén ára 30—32 krral mérsékelhető, s emelőtt még tetemesen jobb minőségű kőszén volna szállítható. Mely jelentékeny előnyök ezen terméknek nem csu­pán Budapesten hanem a tüzelőfában szegény aldunai és tiszai vidékek — valamint Komá­rom, Győr, Mosony és Sopron megyék külö­nösen pedig Bécs-felé nagy kelendőséget sze­reznének. Ezen vidék második főtermékét képezi a vörös, fehér és szürke márvány, mely a ter­vezett vasút mentén a Bóczkő-Eménkes, Pis­il icze és Gerecse hegyeken hatalmas sziklákat képez és számos kiinerithetlen bányákban fej­tetik. Ezen márványtelepek rétegeinek szabá­lyossága kitűnő, szövege tömött és szilárd, minélfogva azokból a legszebb táblák és tö­megek tetszés szerinti vastagságban nyerhetők és különféle építési és ipari czélokra hasz­nálhatók. Ezen márvány telepek ipari és for­galmi jelentőségét különösen emeli, azon körülmény, — hogy az egész osztrák-ma­gyar monarchiában nem létezik hasonló már­vány telep, mely Budapest és Bécs fővárosok­hoz annyira közel — a vasúti közlekedéshez oly hozzá lérhető és az anyag kitűnőségében és gazdagságában véle összehasonlítható volna. A gerecsi márványbánya máris egy 2’2 mértfölduyi vasút által van a Duna parttal összekötve, mely azonban a viziszállitás al­kalmatlan volta miatt nagy részt használatla­nul hever. A budapest-győri vasút kiépítése által ezen bánya lermékei rendkívüli elterje­dést és a termelésben nagy kifejlődést nyer­nének, mely által nem csupán a tervezett vas­pálya, de a véle összekapcsolt más pályák is tö­meges szállítmányokkal láttatnának el. Nem csekélyebb jelentőségű termékeket képeznek vidékünkön a Dachstein-mésztelepek, melyek Tinnye, Esztergom, Dorogh, Csolnok, Tokod, Nyerges-Újfalu és különösön Bajóth és Lábatlan községek területén hatalmas rétege­ket képeznek és a legjobb minőségű kövér- meszet szolgáltatják, mely Budapestre és az aklunai vidékekre nagy mennyiségben szállit­ta tik. Ezen mészkő kapcsolatban az azt fedő kőszéntelepekkel, melyeknek moizsaléka a mészégető 1 shez alkalmas és fölöttébb olcsó tü­zelő anyagot szolgáltatja hivatva, van a ter­vezett vasút által nem csak a két birodalmi fővárost hanem az alföld nagyreszét friss ége­tett mészszel ellátni. Hasonló ipari jelentőséggel birnak a kréta képlethez tartozó és gazdag telepekben feltárt lábatlani -— és a közép harmadkori képződ­ményekhez tartozó esztergomi nyergesig falusi és bajúthi cement márga lerakodások, melyek Lábatlanon és Nyerges-Újfalun több gyárban kitűnő vízhatlan mészszé és portland cementté dolgoztatnak fel. Mely iparág az egész vidé­ken nagy kifejlési képességgel bir. Az épület és faragó kövek között, me­lyek ezen vidéken mindenütt előfordulnak, kü­lönösen kiemelendők az esztergomi Strázsa he­gyen, valamint Bajóthon, Nyerges-Újfalun és Lábatlanon előforduló mész és kovakötszerű nummulit homokkő, továbbá a Zsámbéktól egész Almásig mindenütt található nummulit és durvamészkő, melyek úgy föl — valamint vízi építményekre kitűnő anyagot szolgáltat nak és a tervezett vaspálya által nagy elter­jedést nyernének. Különös említést érdemelnek még az Esz­tergom területén nagy tömegekben előforduló trachyt kőzetek, melyek járda köveknek és ut- cza burkolatnak fölöttébb alkalmasak, továbbá i a könnyen faragható s nagy koczkaköveket szolgáltató tracliyttuffok, melyek az esztergomi Basilika valamint az ősrégi budai Mátyás templom épület anyagának nagyrészét szolgál­tatták. A trackytokbau előforduló vas kéneg, valamint kén és kaolin telérek pedig csupán az ipar nagyobb fejlődésére várnak, hogy jövedel­mező kereset forrásokká és élénk áruforgalom tárgyaivá váljanak. A vidék ipartermékei között a téglagyárt­mányok különösen kiemelendők, melyekhez a tervezett vasút egész vonalán a legjobb anyag a kíséreli, Cyrona és Congeria tályog nagy te­rületekben fordul elő. Ezekből a nyerges-ujfa- lusi két nagy kör keinenczében évenként 20 — 25 millió tégla égettetik és nagyrészt Buda­pestre szállittatik. A gazdasági termékek első sorban épület és tüzelő fából, állanak, melyekből a tervezett vasút által átszelt területnek mintegy 10 négy- szöginértföldnyi erdő talaja évenként mintegy 10,000 ölet szolgáltat. Továbbá nevezetes ter­méket képez a bor, mely ezen vidéknek közel 1 négyszögmértföldnyi kiterjedésű szőlő he­gyein évenként 250.000 hectoliter termést ad, úgyszintén jelentékeny kiviteli szállítmányokat képeznek. _______________________________ A tervezett vasút kiépítése által a pára kányi vidéki és garamvölgyi élénk gabona forgalom egészen az esztergomi piaczra volnk átvonható, mely eddigelé kizárólag az osztrá- államvaspálya társulat nánai és dunagőzhajó- zási társulat párkányi állomásainak szolgált előnyére. Különös figyelmet érdemel még a terve­zett pálya vonalában eső Esztergom kir. vá­ros, mely a vele összeépült Szt.-Tamás, Szt.­Györgymező és Víziváros községekkel együtt a számos idegeneken kívül 15000 lakost szám­lál, székhelye a bibornok herczeg Prim ásnak és főkáptalannak, továbbá a megyei törvényha­tóságnak, adóhivatalnak és egy hadkiegészítő tartalék ezredparancsnokságnak, bír két virágzó pénzintézettel, papnöveldével, főg.ymnasiummal, alreáltanodával, tanitóképezdével és számos nép­iskolával és nevelőintézettel valamint egyéb köz­művelődési intézményekkel. Ezek által valamint kereskedelme és ipara által a város élénk sze­mély és áru forgalmat tart fenn az ország fő­városával és saját környékével, mit eléggé bizonyít azon körülmény, hogy csupán a íhi- na-gőzhajózási társulat itteni állomásán alig 8 hónapi idő alatt 80.000 személy és 120.000 mét. mázsa áru forgalmat mutat fel mig a Budapest, Esztergom és Ujszőny közötti áru forgalom tengelyen a 450,000 mét. mázsát meghaladja, mely forgalom a tervezett vas­pálya kiépítése által jelentékenyen emel­kednék. Esztergom városnak különösen kedvező fekvése az által, hogy egész hosszában egy j hajózható és meleg források által táplált , 2400 méter hosszú és 70—80 méter széles Dunaág által van szegélyezve — mely a bú­zával megrakott aldunai hajók számára kivá­lókig alkalmas téli kikötőül kínálkozik, -- az egész Duna mentén legalkalmasabb arra, hogy az alsó magyarországi gabnakereskedés- nek lerakodó állomás helyét képezze. Minden természeti és forgalmi viszonyok túlnyomó indokokat képeznek arra, hogy a tervezett vasútnak fővonala Esztergom felé ve­zettessék. Ezen viszonyokat a mélyen tisztelt kép­viselő ház is kellőleg méltányolta, midőn 1871 évi martins hó 2-án 3190. sz. a. kelt hatá­rozatában kimondotta, hogy a fővárost Ujszőny- I nyel közvetlenül összekötő vaspálya vonal ki­építése kiviteli forgalmunk érdekében mulhat- lanul szükséges — ezen határozatának indo­Ugy volt megírva a sors könyvében, bog}’ Helén szerelme csak nyári rózsa lesz, melynek élete szép ugyan — ám rövid. Több mint négy hónapig nem láthatták egymást s hogy mi történt ez idő alatt, azt megmondják Jenő­nek hozzám irt sorai: „Egyetlen barátom ! Hos.-z.is távollétem után, holnap végre megérkezem. Mint gazdag hagytalak el — s mint szegény térek vissza. Atyám csődbe jutott . . , tönkrementünk. Nem maradt semmim, csak két ép kezem. De azért nem csüggedek. — Küzdni . . . dolgozni fogok, ő érette és ami még megmaradt, szerelmemért. — Bár utolsó levelemre választ nem adott, és ez nyugtalanít ugyau, de azért kételkedni nem tudok. — Lehetetlen hogy feledett volna az, ki úgy szeretett. A viszontlátásig tehát, isten veled!" Másnap az indóházhoz siettem s Jenő csaku­gyan megérkezett. Halványabb volt mint rendesen s tekintete nyugtalan, komor. Kezet fogtunk. 0 kérdőleg sze­meimbe nézett és arczom nem tudta eltakarni a a valót. — — — — — — — Szegény barátom ! vigasztalódjál! — Oh jaj ! Tehát sejtelmem nem csalt ? ? sóhajtott fájdalmasan ...sa könny szemébe gyűlt . . . aztán néma lett s mereven nézve maga elé : hallgatott. Jenő, nem érdemli meg,hogy megsirasd! folytatám vigasztaló hangon. — Ember felelj, kiáltott vad szenvedéllyel, ha bííne oly iszonyú, büntetése esküszöm méltó leend! — 0 mást szeret ! — — Nevét ? . . nevét ha mondom !... Oh, bár lenne száz neve hogy mindegyiket külön ölhet­ném meg. — A sétányon még ma láthatod őt, amint karjára fűzi Helént, ki boldog, oh mert hisz a csá­bitó gazdag mig te már szegény de becsületes vagy. — Számolj reám, segéded leszek. Ezzel elváltunk. — Jenő sietett a megjelölt hely felé. — Múlandó minden, mormogták ajkai, csak büntetésem, boszum leend végtelen, örök ! Messziről vidám csevegés hallatszott. Jenő mintha gyökeret vertek volna lábai s mint szobor dermedten megállt. — Ah ez ő! Helénuek hangja volt! . . És nem csalatkozott. Egy nagyobb társaság tért haza felé. . . le­gelői jött Helén és a gazdag ifjú A . . . . néhány perez s ép mellette haladtak el. Tekinteteik találkoztak . . . megrendült a le­ány, de ez csak pillanatnyi volt és mintha nem is ösmerné az alakot, haladt tovább. Jenő türelme elérte a véghatárt, — Megállj ! dörögték ajkai. — Uram ! ön szemtelen, válaszolt kihívó — , hangon az ifjú A . . . . vagy pedig ittas és mind­kettő egyaránt, s igy két okból takarodjék odább. De Jenő nem érzette már a sértő szavakat, a féltékenység vakká, süketté tette ! Megragadta Helén kezét s csak e néhány szót volt képes mondani. — Ismerj meg tehát ! Kégi kedvesed előtted áll ! — Ön őrült, nem ismerem ! — ...................... — Őrült ?... én ! ? és Helén mondhatja Jenőnek ezt ? Oh iszonyú !... Őrült vagyok ? . . Oh igen !... Érzem hogy agyam szétmegy . . . felbomlik az agyvelő . . . — Ez úr itt jegyesem, folytató fagyasztó gunynyal Helén, ismétlem nem ismerem. Karját kedves A . . . ., menjünk! — Jegyese !... — Oh légy hát megátko­zott ! — — s vadul, öntudatlanul fölkaczagott. Egy rendőr sietett oda s az életlenül össze­rogyott Jenőt a kórházba szállították. Hasztalan volt minden segély — elméje örökre elhagyta őt. * * * Másnap a hírlapok felve voltak a történtek­kel. — Siettem fölkeresni őt, alig ismertem reá. Na­gyon megváltozott. Oly ifjú még s fürtéi közt megcsillant már a dér, szeme, mint kiégett vulkán, oly fénytelen, sö­tét. — Tartása mely azelőtt oly délezeg, büszke vala, . . . roskatag merev. Szép homloka, mely egykor oly sok elmeélt tüntetett elő . . . már redős és kifejezése mogorva, vad. Halvány ajka, nem rég még mint eper, oly üde, most színtelen, fehér. 1 Alig múlt 22 éves és oly szánandóan agg. — Beteg nagyon beteg szegény! —mondják részvéttel az emberek. — Oh nem ! Dehogy — ne féljenek . . . néz­zenek meg csak jól. . . hisz újdonság ez is : Egy fiatal öreg . . . Oh mennyi guuynyal mondta ezt ... s mily iszonyú hallgatni, midőn elmondja ki volt . . . mi­vé lett! S néha, ha barátai, kikben múltja emlékét látja megjelennek nála, felcsillan olykor a tiszta tűz és a fájdalom mely őrültté tette az elmét, elhagyja ak­kor egy perezre őt s ő beszél , . . regél . . el­mondja életét, szerelmét . . . fáj dalmit és baját. De ha befejezte a regét, mintha villám súj­taná megrendül s ismét a rég!, a beteg elme ő. . . . Sir, zokog keservesen s igy könnyezve nézik őt. Aztán megtörüli fájdalmas szemét és megy szótlan, némán, mereven és ijesztőn tovább .... odább !... . Alig egy évvel ez esemény után az ifjú gaz­dag A . . . . megszüntette látogatását. Helént cserben hagyta az — kiért elhagyta Jenőt. Anyának érezte magát és e szégyent túl nem érlieté. Egy kétségbeesett pillanatban volt még any- nyi ereje, hogy önmaga vegye el jutalmát: — ö n- gyilkos lett. Szabó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom