Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 93. szám

Gottlieb Merks, der Egoist und Criticus" czimű drámájában, mellyet tek. tudós Szemere Pál úr, bizonyos magyar kritikusok miatt, Muzarionában magyarra fordított : „Der grosse Haute sielit

eben so gern einen S c hriftstel 1er brand- mark eu, a Is einen D e 1 in que n fee n hangén." Ez a mi körünkben mi nálunk is megtörtént s még meg történik.*) Midőn Bajza Kritikai lapjaiban Pyr- ker János László érsek és patriarcha, tiszteletre s szeretetve méltó ősz Kazinczy Eerencz, gróf Des- sewffy József, gróf Majláth János, Döbrentei Gábor, nagy tudományú Horvát István, Szemere Pál, Báró Eötvös József, dr. Balogh Pál. Balogh Sámuel prédikátor, Szentmiklósy Alajos, Főtisztei. Fejér György, Udvardy János, Kovacsóczy Mihály, Thew- rewk József, Thaisz Endre, Csaplovics János, Garay János, Munkácsy János, Hazucha Fereucz %at, s’ csekély személyem is (mivel Pyrker érseket s’ Kazinczy barátomat védelmeztem) igazságtalanul, méltatlanul, — illetlenül és kíméletlenül, bun- kós modorral biráltattak, mocskoltattalc, guuyver- sekkel (valóban nem göthe-schilleri leniák vagy Kazinczyszellemü tövisek !) satyrisáltattak s’ pasqu- illisáltattak.

Az olvasók’ pórtömege, a’ pro fa n u in v ul- gus, nevetett s1 ezen meggyalázás miatt örült (ez talán az eredeti bűnnek — peccatum originale —- következése ?), de a’ bölcsek és jámborok azon kicsapongásokat sajnálták. De még is azon ledoron- goztatott s’ pasquillisáltatott Írók1 barátjai Bajza s’ társai némelly baklövésein nevettek; midőn p. o. ama guuyverset olvasták, hogy én tótul gondolkozom, hogy tót gondolataimat konyhadiákságban leirom s’ mások által németre fordittatom ; nevettek, mert jól tudják, hogy anyanyelvem német, nem pedig tót, mivel anyám német volt s’ én német városban világra jöttem s’ neveltettem s’ mivel édes atyám s’ egy magyar nemesnek fia, német városban (Lőcsén t. i.) született, tehát tót nem volt, tudják továbbá, hogy tótul nem beszélek, tehát tótul nem is gondolok, (gondolok többnyire németül, de latinul, magyarul, francziául is) s’ hogy tót az-az slo- vák nyelvet sohasem tanultam, hanem férfikoromban szükségből valamit lengyel nyelvből Teschenben Sziléziában, rácz nyelvből Karlovitzon, tudják, hogy latin könyveimben a’ bécsi : jénai, haltai, lipsziai, hildesheimi rccensensek szinte úgy mint competens , bírálók hazánkban, p. o, gróf Teleky Sámuel, Ka- I ziuczv Fereucz, Kultsár István, Genersich János

*) Lásd a’ Kritikai lapokat (I—VII. füzet) s’ a’ folyóévi Figyelmező 30- ik s’ következő számaiban az Athenaeum miatti zajgásokat s’ hasonlítsd a’ folyó évi Hírnök’ 65-dik számát, a’ Természetet és Rajzolatokat.

’sat. nem konyhadiákságot, hanem tiszta diákságot találtak, s’ hogy legkönyebben németül irok, tehát latin couceptus és német fordító nekem teljességgel nem kell.

En ugyan (egyenesen megmondom) nem nevettem hanem boszankodva kiáltottam; ez gyáva hazugság!

Még inkább azon gyáva állításért boszankod- tam ; hogy Pyrker érsek védelmezésen mint féreg a’ földön csúsztam. Ki erkölcsös cliarakteremet ismeri, jól tudja, hogy én sohasem (sem a£ asszonyoknak, sem pedig a’ nagyoknak és hatalmasoknak) hízelkedtem (s’ épen azért világi tekintetben mindenkor szerencsétlen voltam), annyival inkább sohasem a1 földön csúsztam. — Furcsa dolog tehát, hogy most Bajza s’ társai a’ Figyelmezőbeu mások’ feltámadásain s’ rágalmazásain panaszolkodnak s’ hogy (mint Nemesisként szigorú Csató úr kifejezi magát a’ Hírnökben) „meg akarják egy czikhelysorban mu- mutatni, miszerint ők soha kíméletlenek, pasquil- lansok, pártosok, részrehajlók n e m voltak, hanem inkább eleitől fogva mindenben és mindenki iránt igazságosak és pártatlanok, méltányosak és kimúlok. egy szóval, hogy a’ többi irók támadták meg őket, nem pedig ők az Írókat. “ lunocentiores Me- telló ! Csató úrral kiáltom.**)

**) Az Athenaeum és Figyelmező ’szerkesztőségének az „Athenaeum elleni zajgásokban“ a’ Hasznos Mulatságok ellen irta; . . .„a’ genus irrita b i 1 e részéről apró csaták egyes czikkelyeink ellen (s’ mind ez a’ Hasznos Mulatságokban, 73, 121 161, 185, 193, 209, 285, 361, 409, 442.) millyek Tatai, Fejér György és Rumy válaszaik N. K. Szi- gethy, Waltherr, Garády és Schedel ellen némeíly Athenaeumbeli észrevételek és Figyelraezőbeli bírálatok alkalmára helyenként oldaldöfésekkel lapjainkra." Hát Bajza, Schedel és Vörösmarty urak nem tartoznak a’ tudósok’ „genus nritabile“-hez ? Hogy valóban nagyon „irritabiles" az Athenaeum elleni zajgásokról irt czikkelybeu tetszik ki. Avagy nem szabad az Íróknak magát a’ Figyelő ellen védelmezni s’ az Athenaeumbau előforduló tévedéseket igazolni? Vagy az Athenaeum talán infallibile ? Hogy az éppen nem, már abból tetszik ki, hogy dr. Schedel ur római Frauciscanus generális’ latin körlevelének magyar fordítását, mellynek nincsen függő pecsétje, római magyar bullának nevezte s’ mint nevezetes magyar ritkaságot kürtölte; nem tud ta, mi a’ bulla, s mi a római bulla s’képtelen voltam, őtet az 1837-ik évi Hasznos Mulatságokban a’ magyar Wigandi Conversations lexiconra igezitaui. S’ még is Schedel ur azt merte a’ „Zaj- gások“-bau kérdezni: „illett-e Rumynak nem tudni,

A római jeles költő Lileaűu s, a gyáva szolgaságnak és a’ despotisiniHiiak legrútabb oldalát testi, midőn „Pharsalia* czimíí epicus költeményben énekli :

Fectoro si fratrís gladium in gitloqüe parentis.

Coudere me iubes gravidapne in viscera partu

Coniugis, invita peragamtameii onlilia dextra.

Az 1838-ikí Társalkodóban pseudonymus< Erényi úr a’ miskolezi református professorokat a’ többek között azért is igazságtalanul s’ illetlenül dorgálta, hogy a’ deákoknak nem engednek a’ társalkodási körben a’ szép nemmel társalkodói s’ igy magokat kiraivelni. Midőn ezt olvastam, nekem mint egykori göttíngeni deáknak eszembe jutott — hogy, mikor a’ göttingeni egyetemben némeíly professzorok azt tanácsolták és sürgették „Mann muss die Studenten in unsern Familien - kreisen In die Gesellschaft des sehőnen Geschlechts bríngeö, daruit ihre Sitten abgesch lif f e n werden." Az öreg professor s’ hires keleti nyelvész Michaelis komolyan felelte : „Meinotwegen, aber meine F rail und meine Tochter gebe ich nichtzu S c hí ei fst einen her."

hogy bulla mindenek előtt is függő pecsétet, másodszor is illy pecséttel költ oklevelet jelent ?

En azt nem tudtam? én, ki a’ diplomaticát Magyarországban és a’ göttingai egyetemben tanultam ’s későbben mint história j professzora tanítottam, én ki sok eredeti oklevelet lemásoltam ’s a’ Magyar emlékirásaimbau ’s folyóírásokban közöltem, én ki Seh. urat arra figyelmessé tettem, mi a’ bulla ’s mi a’ római bulla, ’s hogy frauciscanus deák körlevele’ magyar fordítását nem szabad római magyar bullának nevezni. Ezt nem tudni aT Magyar tudós Társaság titokuokának nem illett. De mutassa meg nekem Schedel ur római magyar bullájának függő pecsétjét, et, érit mihi, nem csak Medicináé Doctor és a’ Magyar tudós Társaság titoknoka, hanem magnus Apollo ! ’S még ezt kérdezem, miért Schedel ur nem ama Méltósá- gos püspököt, Jordánszky Eleket, ki, mint Schedel ur jól tudja, elébb mint én római magyar bulláján ütközött, ’s kereken tagadta, hogy Sch. ur a Tu- domáuytárban római magyar bullát közlőit, ’s ki engemet felszólított, hogy Schedel tévedését czá- foljam meg, vádol, hogy nem tudja,mi a bulla? De nem is szükséges a felelet, mert ez látszik ki, hogy dr. Schedel Méltóságos püspöktől fél, szegény professzortól pedig nem, ezt gondolván, hogy nekem a’ földön csúszni kall, mivel ezt pasquillans G. a’ Kritikai lapokban állította. Dixi et salvavi aniruam raeam.

légiát. Innen Tescltenbe megy, s ez időtől kezdődnek viszontagságos vándorlásai. Mostoha sorsa s összeférhette!! természete egyik helyről a másikra üldözte őt. Megfordult Iglón, Sopronyhan, Keszthelyen, KaiTóczán, Pozsonyban, s tanítja a philologiát, philosophiát történetet, statisztikát, természetrajzot, gazdaságtant. Majd Becsbe megy s itt éveken át katt- hedra nélkül tengődött, s leczke órákból és soványan jutalmazott hírlapi czikkekből tartja fen számos tagú családját. Becsben töltött éveire esik a kath. vallásra való áttéiése is. Végre hosszas hányattatás, nélkülözések és szenvedések után szerencsés fordulat állott he életében Rudnay Sándor esztergomi érsek 1828-ban az esztergomi prosbytóriumban a magyar törvények tanítására tanszéket állított fel, s ezen tanszékre Rumy Károlyt hívta meg. Esztergomban töltötte Rumy életének legnyugalmasabb napjait és itt fejezte he hányatott életét 1847 april 5-én.

Ez főbb vonásokban Rumy Károly élete, melyet Kőrösy opizodokkal kibővítve érdekesen és részletesen irt le. De sokkal fontosabb könyvének azon fejezete melyben Rumy Írói munkásságát mutatja be.

Ha átgondoljuk, mily küzdelmes cs hányatott élete volt s ha megolvassuk mennyit dolgozott, bámulnunk kell a férfin szívósságát és lelki erejét. 20 műve jelent meg önálló kiadásban, melyek majdnem ugyanannyi irányt képviselnek.

Munkáiban sok hasznos dolgot ir össze de művei között , nincs olyan egy is, mely belbecse, vagy hatása által kiemelkednék a többiek közül, melyet főmunkájának tekinthetnék. s mely biztos kiindulási alapul szolgálhatna tehetsége megítélésére.

Sokoldalúsága és termékenysége még bámulatosabb a hirlapirás terén, ama téren melyen leghasznosabban értékesítette tudományát és legtöbb kelendőséget és tiszteletet szerzett nevének.

Közel egy félszázadon át oly fáradhatatlan munkása volt a hírlapirodalomnak, hogy egy kortársa azt mondta, hogy nem tűr tiszta papirost maga előtt. ír német, magyar, latin, franczia, olasz és szláv, összesen 150 lapba és folyóiratba. A magyar lapok nem nélkülözhették tollát ; a külföldi lapok mindig nyitva tartották előtte hasábjaikat és kitüntetéssel fogadták czikkcit.

Hazaíiatlansággal vádolták őt kortársai mert világirodalmár volt, ahelyett, hogy megmaradt volna magyar Írónak. Pedig hasznos szolgálatot tett nemzetünknek és irodalmunknak azáltal, hogy az idegenektől eredő egyrészt rosszakaratú, másrészt felületes czikkeket ; ellensúlyozva rokonszenvesen ismertette nemze- I tünket s irodalmunk termékeit — a tőlünk j azelőtt majdnem egészen elszigetelt külföldi sajtóban. Ezen irányban kortársai közül többen munkálkodtak és Kőrösy — midőn ezeket — bár vázlatosan ismerteti : irodalom történetünk egy kevésbé ismeretes lapját világítja meg.

Ezeken kívül Rumy korának jeleseivel sűrű levelezésben állott, ezrekre menő leveleket irt és köteteket kiadó kéziratokat hagyott bátra.

Ha az ember számon veszi folytonos termékenységét, mely nem merül ki halála napjáig, ha mérlegeli vas szorgalmát, mely a nélkülözés napjaiban sem lankad meg: önként támad a kérdés, ini az oka, hogy a férfin, kinek czikkci fél Európa sajtójában kelendőségnek örvendettek, nem tudott fölemelkedni a középszerűség színvonalán ? Mi az oka, hogy félszázadra terjedő lankadatlan munkálkodással sem tudott helyet kivívni nevének irodalomtörténetünkben ? Nem a tehetség hiánya, hisz nevének és tudományának hire tűi hangzott hazája határán ; nemzeti életünk és irodalmunk legmozgalmasabb és legdicsőbb éveire esik, nem ! — hanem egyes-egyedül sokoldalúsága.

Majdnem valamennyi múzsával kaczérkoi dott s azért egyik sem számította avatottjai közé. Szétforgácsolta tehetségét, szorgalmát és idejét, s azért sem létesíthetett maradandó alkotásokat.

Napjainkban már ritkán találkozánk Ru- mylioz hasonló alakokkal. Az encyklopaedisták ideje lejárt. A tudományosság helyébe szaktudomány lépett. Korunk elismeri hogy: „Um gross zu sein — muss man einseitig sein.a

De egy félszázadra terjedő munkásság, habár eredményeiben az utókorra kihatással nem volt, elismerést érdemel. Kőrösy ezt nyújtott Rumynak.

Térjünk a könyvre. „Rumy élete" nem száraz életraiz. Nem is életrajz. Sokkal több annál. Irodalom történetünk egy két lapja az, mely eddig elhanyagoltan, felvágatlanul hevert. Kőrösy kitöltötte ezen lapokat irodalmunk egyik derék közharezosának nevével és munkásságával.

Szép fejezettel kezdődik a könyv. Látjuk a kort lélekemelő irodalmi s ezek nyomán kellő politikai mozgalmaival szépen kidolgozott rövid rajzban, s esen mellékszereplő gyanánt lassanként kibontakozott Rumy alakja. Később eltűnik a kép és Rumy egyedül áll előttünk összes érdemeivel s összes hibáival.

A Rumyra vonatkozó adatok egész halmaza van a könyvben felsorolva vagy idézve, mi arra vall, hogy a szerző lelkiismeretesen kutatott, mielőtt a könyv megíráshoz fogott. Világosan jellemzi a könyvet, s bizonyítja, hogy a szerző alaposan tanulmányozta a feldolgozott terjedelmes anyagot.

„Rumy élete" szépen folyó mindvégig élvezetes nyelvezettel irt, fejlett Ítélettel, alapos készültséggel és fiatal lolkesiiltséggel kidolgozott irodalmi becsű munka, mely bármely könyvtárban méltán helyet foglalhat.

Szerzőjével szembon „Rumy élete" egy sokat ígérő Írói pályának bevezetése. Szép bevezetés. Odorai Oszkár.

IC Folytatás a mellékleten. W