Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 89. szám
Esztergom, II. évfolyam. ___________________________89. szám.________________Csütörtök 1880. november 4 én f V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre .............................. . . 6 írt, — kr. fél évre ................................... . . 3 *» * évnegyedre ......................... . . . 1 ■ 50 , Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a. kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézehdők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sxerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Pór Antal levelére. Túr ur levele kollemes meglepetés gyanánt szolgált. Mert azt hittük, hogy mióta Pozsony avatta polgárai közé, azóta árva keveset törődik velünk, jószándékú választóival. Levelében azonban megírta, hogy még szeret, hogy még érdeklődik, hogy még gon- gol reánk. A mi egyebek híján legalább jól esik nekünk. Tehát válaszolt kérdéseinkre. Jó ideje múlt már, midőn azt foglaltuk kérdésbe, hogy szándékozik-e beszámolni választói előtt eljárásáról ? Tőr ur erre azt feleli, hogy beszámolóra nem kötelezte magát s nincs is senki, aki azt tőle joggal igényelhetné. De vannak viszonyok és körülmények, midőn a tisztesség sőt a finomabb érzékiteknél a becsület megkívánja, hogy a képviselő választóit egybehívja. Kezd azután a mellett érvelni, hogy senki fia se követelhet tőle beszámolót ; de végül mégis csak megígéri,.midón igy szól: Szándékozom azonban a kellő időben szóval vagy Írásban történetét adni azon hat évnek, melyek alatt szerencsés voltam és vagyok Esztergom sz. k. városát s a hozzá csatolt városokat az országgyűlésen képviselni. No már Pór űrből nagy diplomata lett. Burkolt okoskodásai, elcsürt körülírásai s önérzetesnek látszó defiuitiói után elvégre is alá veti magát annak, a mit ha még czóljai vol„ESZTERGOM ES VIDÉKE" TÁEGZÁJA. Álom. Késő éjen, néma éjen, Hogyha minden alszik mélyen, Gyászt, siralmat elfeledve, Száll a lelkem végtelenbe, Levetkőzve a mi földi, Szivemet csak égi tölti. . . Látom még a puszta képet, Már csak árnyék, semmivé lett, De az emlék még a régi Körmével a szivem tépi... Eltűnt már az életárja, Fenn vagyok a fény honába, Bűvös hangon zene zendfil, A szivemen hat keresztül, S a csillagok miriádja Légi körbe, légi tánczba. . . Egy-egy csillag reám tekint, Majd elfordul kaczag megint ; Másik rám néz gúnyajakkal, Pajzán ajkán gúny, kaczaj dal.. .. . El-el innét, fáj az ének, Nem való föld emberének, — Táncz, kaczaj nem érdekelnek. Bús magánya tört kebelnek. mínak a jövőben, meg nem tagadhat most a jelenben. Szaván fogjuk. Pór ur megígérte a beszámolót. Tartsa is meg, a hogy illik. De hát van-e nekünk jóakaratéi választópolgároknak jogunk beszámolót követelni, mikor annak teljesítése semmi némű kötelező paragraphnsok között sincsen megírva? Illik-e olyan képviselőknek, mint Pór Antal ur megjelenni választói előtt s hűségesen beszámolni? Igen is illik. Vannak képviselők, a kiktől nem kérik számon a választók, hogy mit csináltak s mit akarnak még csinálni a jövőben. Ide azok a honatyák tartoznak, kiknek működése nyílt könyv, munkássága mindenki által ismeretes. A kik mindenütt ott vannak, a hol eredmények kerülnek ki s a kikkel minden ország- gyűlési naplóban találkozunk. Ilyen uraktól nem kéri a kerület a beszámolót, mert világos tisztán áll előttünk működésük s az ország színe előtt munkálják politikai pályájokat. Pór ur nem tartozik ebbe az osztályba. Tagja ugyan egy-két országházi bizottságnak, szorgalmasan részt vesz ugyan a nagy néma jelenetekben s megható szavazásokban, de azért valami magasztosabb népszerűség nem övezi nevét. Pór ur működéséről igen keveset tudunk s eljárásáról igen keveset hallunk. Tőle tehát igen is ildomos, —- ha már nem kötelező — hogy beszámoljon nekünk. S a mint szállók megtörötten, (Fájni kezd, hogy ide jöttem)... Báni borul a holdnak képe, Mintha élne, mintha kérdne : „Mit keressz a fény honába, Földi gyarló, földi gyáva ? . . Ha sziveden bánat vagyon Majd meg gyógyít a sirhalom ; — Olyan sebre hidd el nékem, Nincsen ir a földön, égen. És ha volna, hidd a bánat Ott enyhül, hol szárnya támad. . . Szállj te vissza, szállj a földre És bolyongj ott mindörökre. “ .. El-el innét, fejem szédül E lesújtó gyász boszódtül! . . . Szét foszol a hűvös álom. Tovább megyek lepke szárnyon, Himes róna a hol járok. Körülöttem nyílt virágok, Főjem fölött vig pacsirta Száll a légbe dallva, sírva, Lábaimnál fut a csermely, Enfelog, a nefelej tscsel, És a tarka, fény bogárka Száll virágról, más virágra... Es az álo n enyhe karja Fáj ó lel kom el tak arj a... Hogy elmondja: ezt tettem, ezt akartam tenni. És hogy megígérje: még ezt teszem s még ezt akarom tenni. A csendes honatyák tehát tarthatnak beszámolót. Sőt épen ezektől várjuk el. Pór Antal ur politikai pályájához lapunknak semmi köze. Nem vagyunk politikai orgánum s igy nem nyilatkozhatunk egyenesen. Hanem azt szabad kinyilatkoztatnunk, hogy mint városunk képviselője vau ugyan Budapesten, de azért már nem a többséget képviseli. Hatalmas átalakulások, colossális kiábrándulások okozták az átváltozást. És ezt a körülményt jó lesz Pór urnák figyelmébe venni. Alkalmazkodjék a megrendült bizalomhoz s a megliasadott viszonyokhoz. Pór Antal urat nemcsak néhány ősi hűségiko- ripheusa, de az elégedetlenek s ellenkezők többsége is várja. Egyik pályatársa már is körutat tesz megyénk választó kerületében s —talán még se puszta ildomosságból.'Várjuk nem valami tartalmas, valami dúsgazdag beszámolóval, hanem annak kinyilatkoztatásával, hogy meg van-e 5 most elégedve s meg lesz-e elégedve az országos politikai viszonyokkal s maradni vagy alakulni akar-e? Jelentse ki a jövő nevében, hogy miért helyesli azt az utat, a melyen jár az uj ösvény előkészítői közé szegődik-e. Ilyen beszámolót várunk. És akkor tisztában leszünk a helyzettel s Pór Antal úrral. Fel-fel tünnik halvány képed, Oh, hogy újra látlak téged !.. Beáin borulsz önfeledten, Nem birok a szerelemmel, Őrült vágygyal átkarollak Vége, búnak, fájdalomnak — És sziveink vadul vernek. Nincs gátja a szerelemnek... Lassan, lassan arezod fénye Mintha tűnne, elenyészne, És a him es tájék felett, Mint a szellő által lebeg, Én követlek árkon-bokron, Majd aléltan összeomlóm. Fölrezzenék, tűnt az álom, Oh, a szivem hogyne fájjon !.. Hol van itt a fény, az illat, Mely a költő leikéig hat ?. Hol van itt az erdő, patak, S a madarak hol daliamik ?.. Hol van itt az életárja, Mely a szivet összejárja? Minden, minden puszta itten... Álom volt csak, és ón — hittem ! Lévai Sándor.
