Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 86. szám
mikor az a hosszú vándorútra kelt hir érkezett vissza, hogy Eszter go m ke re s- k e (1 ő i elhatározták, h o g y u j é v- tő 1 kezdve könyveiket és levelezéseiket csak magyar nyelven fogják vezetni. Vigyék keresztül s követeljék az utánzást kereskedőink e g y in á st ó 1 s akkor E sz t ç r g o m b a n nem fog to v á b b ring a nias e m i t a kérdés bölcsője. Városi közgyűlés. I. A keddi közgyűlés gyéren nyílt meg, de később népessé tömörült. Érdekes kérdések voltak napirenden, melyek folytonosan emelték a képviselők érdeklődését. Voltak egyes jelenetei, melyek feledhetetlen emlékezetnek maradnak A tárgyalásra került központi választmány megalakításának kérdése akként nyert elintézést, hogy a deczemberi közgyűlésig függőben maradt. Dóczy Antal személyes ügye élénkebb discus- siókra, de eltérésekre is adott alkalmat. Végre az elnök a széles mederben folyó kérdést a napirendre utasította. A főgymnasinm átadásáról kiállított okmány felolvasása után Pozsony városa emlékiratát olvasta fel a harmadik tud. egyetem felállítása tárgyában. A pozsonyiak feliratát azonban a közgyűlés annál- { inkább se méltathatta figyelemre, mert ez a város az, mely folytonosan német levelezésekkel demonstrál. Tárgyalásra került azután KŐrösy László beadványa Palkovics Károly polgármester arczképének elkészítése czéljából egy bizottság kinevezése tárgyában. E kérdés tárgyalása előtt a közgyűlés elnöke fölemelkedett hangon mondta el nemes intentiót, melyek a főgymnásium fölépítése eszméjét keltették befine. Kifejezést adott azon érzelmeinek, hogy elérte czélját, ha szülővárosának használhatott s ha jövőjét előbbre mozdíthatta. Azután kijelentette, hogy a mit tett, az nem érdem, hanem kötelesség volt s igy kéri a közgyűlést, hogy az ügyet akként intézze el, hogy a képére befolyt összegeket szegény gyermekek felruházására fordítsa. Erre elhagyta a széket s az elnöki helyet Sziklai József tanácsos foglalta el, a ki helyre igazította a polgár mester szavait. Néhány meleg szóban mondta el Palkovics Károly valóban nagyszerű érdemeit az uj gymnasium ügye körül s kijelenté, hogy a felépítés érdeme egészen csak őt illeti. Ő indítványozta s szónoki tehetségével s kitartó erényével, ő győzte le az akadályokat s emelte diadalra a legszebb eszmét. Esztergom közönsége maga magát tiszteli meg, midőn emléket emel érdemes fejének. A lelkes éljenzések közt elhangzó beszéd után Schwarcz József a polgármester még több érdemét sorolja fel s kéri a közgyűlést, hogy a kép fölállítására külön bizottságot válaszszon. A bizottságot erre következőkép választják meg : Elnök Wargha Benedek. Bizottsági tagok : Gróf Csáky Károly, Beszédes Sándor, Helcz Antal, Kőrösy László, Meszéna Ferencz, Schwarcz József. A közgyűlés a kiküldött bizottságot a kép ügyében teljes hatalommal ruházta iel. Erre a közgyűlést ismét polgármesterünk vezeti, a ki meghatott szavakban köszöni meg a képviselőtestület egyhangú bizalmát, habár a kitüntetés ily nemét már megindításakor is szerette volna fél- beuhagyatni. Schwarcz József erre a városi közgyűlési testületet óhajtja akként megjelölni az érdemek könyvében, hogy a városi tisztikar és közgyűlés tagjainak nevei vastáblán az uj épület falába helyeztessenek. (Helyeslés.) Dr. Helcz Antal ügyész pedig egy másik rokon tárgyat emelt ki s arra kérte közgyűlést, hogy mondjon még egyszer hálás köszönetét a főapátnak érdemeiért. A lelkesedés ez órájában még Sziklai József azt az indítványt teszi, hogy a gymnasium-utcza Kruesz- vagy Apát-utczának neveztessék. A lelkes jelenetek után haldokló tűzoltó-egyesületünk ügye került a zöld asztalra. Tömérdek névvel alájegyzett folyamodványt olvasott fel a főjegyző. A folyamodvány a tűzoltók részéről egyedül a közgyűlés pártfogásától teszi függővé a humánus és pártolásra méltó egyesület jövőjét. A beadott folyamodás az intézmény megmentése érdekében először szakértő tűzbiztost, azután négy ttízőrt, helyiséget, a szerelvények központi elhelyezését s egyéb szükséges helyiségeket kér a várostól. A hanyatló intézmény érdekében legelőször is városunk polgármestere szólalt fel. A közönség érdeklődésének hanyatlásától datálja közintézményeink rohamos hanyatlását. Párhuzamba hozza legelső egyesületeinket s kimutatja, hogy már Casinóuk iránt sincsen az a régi érdeklődés: kimutatja, hogy a legélénkebb egyesületek egyike, a lövész egyesület hasonlóan haldoklóban van. Az átalános apathiának legnagyobb rúgója a magánérdekek hajhászata. Yárosuuk gazdasági viszonyai is oly rohamosan hauyatlauak, hogy ilyen fejlődés után néhány év múlva be kell következnie a végképi elhanyatlásnak. Művelt államban — úgymond beszéde folyamában — nem juthatnak a közérdeknek szolgáló intézmények olyan sivár viszonyok közé, miut nálunk Magyarországon, hol a gyorsan fölkapott tűzoltó intézmények ép oly gyorsan is elhanyatlottak. A tűzoltók intézményének bukását azonban szégyenpirja nélkül nem nézhetnék. Ez az intézmény őrködik gondosan és feláldozó készséggel vagyonunk s gyakran életünk felett s épet azért kötelességünk tehetségünkhöz képest ügyöket magunkévá tenni. A polgármester ezekután kijelenti, hogy Szent- györgymező, Víziváros és Párkány készeknek nyilatkoztak az egyesület feutartásához illő arányban hozzájárulni. Az intézmény megmentése s városunk által való föntartása éveukiut 2162 írtban volna megállapítható. A hatósági segélyt még az esetben is meg kell adnunk, ha a közgyűlés Zsedényije Papp János ur, vagy egyéb képviselők elleneznék is. Mert oly intézményről van szó, melyet kötelességünk saját érdekünkben felkarolni. A tfízőr s a biztosok a városházán kaphatnának helyet, hol két fogatnak mindig rendelkezésre is kell szolgálni. Ugyancsak a hydrophor számára a kis Duna mellett állandó helyiséget kell emelni. A polgármester kimerítő beszédét azzal a re- ményuyel végezte, hogy a közgyűlés felfogja karolni az ügyet s egy bizottságot küld ki, mely intézmény érdekében mielőbb megkezdi működését. Horváth Mihály nem pártoló fölszólalása után Helcz Antal igen szép beszédben fejezte ki a tűzoltó intézmény életrevalóságát és hivatását s azzal i zárta szavait, hogy e kérdésben nincs mit tenni, mint közös teherviselés mellett szövetkezni a szomszéd városokkal. Erre a bizottság polgármesterünk elnöklete alatt következőképen alakul meg : Brenner József, Dóczi Ferencz, Kovács Albeit, Magyary László, Schwarcz József, Szabó Ferencz. Ezután gróf Csáky Károly plébános beadványát olvasták fel. A beadvány három pontban kéri a város közönségét, hogy először engedje a plébánia templomnak tavaszszal való restaurálását, másodszor küldjön ki tiz-tizenöt tagú bizottságot, mely a restaurálás módozatait megállapítja s harmadszor dolgoztassa ki a restaurálás tervét. Derék plébánosunk kijelenti, hogy a legserényebb gyűjtők közé fog tartozni s bizik is a teljes sikerben. A kérdésben bizottságot küldtek ki. Még a fogyasztási adó bizottság megválasztott tagjait kell felsorolnunk, hogy teljes képet adjunk a csütörtöki tartalmas közgyűlésről. E bizottság tagjai : Brenner József, Brucsi János, Cserép Ignácz, Dóczy Antal, Kubovics Ignácz, Lieb József, Marosy József, (nem fogadta el) Schwarcz József. PóttaminketTt) erősen azt állitgatta, hogy Saciamentoba gyalog megteszi az utat és csakugyan útnak is indult— gyalog. Mi pedig fölségesen mulattunk, azután kezet szorítva egymással -—- elszakadtunk, És lám ! alig múlt el nyolcz év, mialatt nem egy barátságos kéz fordult egymás ellen ; baráti kezek rabolták meg a jó barát birtokát. A következő évben már nem gyűltünk össze. A barátok meghasonlottak egymás között. Nem akartak többé egy asztalhoz kerülni és így füstbe m e n t az ünnepélyeségnek ígérkező évforduló. — Midőn 1854-ben a Mugginsville-ben fekvő bánya részvényeit összevásároltam, elhatározám, hogy meglátogatom az aknát. A birodalmi hotelben megszállván, ebéd után lovat béreltem számomra és megkezdtem utamat a bánya felé. Egy olyan individuum került mellém informátorul, ki az újság-lapokat „hiteles forrásból* szokta mindig a vidék mozzanatairól értesíteni. Különös ember volt ez ! Az a szokása hogy egyszerre dolgozott és beszélt, természetévé vált s ő kötelességszerüleg teljesítette mind a kettőt. Ez az ember bányánk egész történetét elbeszélte ; azután ezt mondta: — Nézze csak, idegen ur, (ekkor egy mellette fekvő földréteg felé fordult) itt nagyon sok arany van még elrejtve, (most csákányával vágott bele) de ez előbbi bir-to-ko-sa (úgy húzta darabon kint a szót magából, mint a csákányt a rétegből) nagyon jelentéktelen ember volt, mert bizony elfoglalták a — birtokát. Beletolakodtak az idegenek és ő nem rázhatta le többé Őket a nyakáról.* Ekkor megkérdeztem a hajdani birtokosnak a nevét. Fagguak hitták. Fölkerestem. Kissé idősbnek és ru- tabbnak tűnt föl előttem. Szorgalmasan dolgozott és mikor azt kérdeztem : miként van ? azt mondotta : csak amúgy ! A bányák munkásai csak a maguk kiszabott darabjukon dolgoznak Californiá- ban. Ha már most a munkás oda hagyja a maga földdarabbját, úgy jogosan elfoglalhatja azt akárki tőle. így járt Fagg is. Battler a bánya hajdani részvényese volt. Tudjuk azonban, hogy mikor az arany telep megbukott, a részvényesek gyalázatos sorsra jntottak. Battler kénytelen volt pinczérnek beállni. Nemsokára hallottam, hogy az öreg Fagg nősülési tervekkel foglalkozik s egy hotel birtokosa leányának udvarol. Később részint levelek, részint keiTugő hirek után arról értesültem, hogy Kobius, az öreg fogadós, csakugyan rajta vau, hogy leánya Nelly és Fagg között házasságot hozzon létre. Nelly csinos, fürge és kedves lányka volt, ki mindent megtett, mit csak atyja parancsolt neki. Bizony én is helyeseltem azt, ha Fagg meguősül és családias életbe lép ; meglehet, hogy mint családapa egykor mégis jelentékeny ember lesz. Egy napon Muggius- ville felé utaztam, hogy a dolgok fejlődéséről tüzetesebb tudomást szerezzek. Nagyon jól esett lelkemnek, hogy most az a Rattler szolgál nekem, ki még két év előtt rajtam akart uralkodni. Öli ! hová is jutott az a büszke, világlátott Rattler ! Beszélgetésünk tárgyául szándékosan Robins Nellit és az öreg Fagg-et választottam, mert meg voltam győződve, hogy ez a théma boszantaui fogja őt. Kérdéseimre azt válaszolta, hogy ő Fagg iránt sohasem érzett rokoszenvet, most sem törődik vele, Nellyt pedig hasonlóképpen ki nem álhatja. — Váljon mást szeret-e Nelly? — kérdém. Rattler a tükörhöz fordult, kaczéran megsimitotta a haját —• én pedig megértettem. Szükségesnek láttam tehát, hogy kegyeuezemmel értekezzem. Sokáig beszélgettem vele és azonnal beláttam hogy szegény ember fülig szerelmes a kis Nellybe. Fagg nagyon megkért, lmgy tegyem szivemre kezem és intézkedjem az ő boldogsága érdekében. Nelly jószívű leányka volt és úgy titokban igazán tisztelte sokat tapasztalt öregemet. De ő inkább hallgatott Rattler roszakaratú és édesen hízelgő szavaira és hízelgéseire, melyek a női természetnek olyan édesek. Csak egy kissé jelentékenyebb ember lett volna az az öreg Fagg ! De igy ! igy annál rosszabb eredménye lesz reá nézve a viszonyoknak. Néháuy hónap múlva, midőn éppen hivatalos teendőimnél foglalatoskodtam, az öreg Fagg lépett be hozzám. Kissé meglepett az ő megjelenése. Sok apróbb kérdés és válasz után — melyek csak olyan mellékutai voltak tulajdonkép en i tárgyunknak, — hogy azokon a dologra té.ijünk, mindaketten elhal- gattunk. Én nem akartam a dolog húsába harapni és Fagg se merte elkezdeni. Hosszú szünet után. végre megindultan mégis megszólalt : — Haza megyek ! — moudá szomorúan. — Haza ? Igeuis, haza megyek. Előbb azonban még egy kirándulót kell tennem az atlanti államokba. Most hozzád jöttem, mert hiszen tudod, hogy vannak birtokaim ; ezeket most a te gondjaidra bízom s hivatalos irattal tisztán kezed alá adom azokat. Azonkívül még több okmányom van, ezeket is terád hagyom megőrzésül. Elfogadná d-e az iratokat ? — Szívesen — de hát Nelly ? Fagg nagyon keserű arezot vágott. Azután mosolyogni akart. Sohasem láttam olyan arezot. Az érzelmek különféle vegyülése az arez vonásai által nyert kifejezést. Végre ezt mondta : — Nem veszem nőül Nellyt . . . vagyis, hogy hát . . . Megsajnálta hogy olyan világosan beszélt. — Vagyis, hogy hát én úgy gondolom, hogy jobb lesz, ha el nem veszem . . . — Fagg Dávid ! — mondám szigorúan — te mindörökké jelentéktelen ember maradsz ! Legnagyobb csodálkozásomra arcza földerült — Igaz, szent igaz — mondotta jelentéktelen ember vagyok ; de azért mégis okosan cselekedtem ám! Lásd én tudtam, hogy Rattter ép úgy szerette Nellyt, mint én, habár ő mindég másként nyilatkozott ; azt pedig nagyon jól tudtam, hogy Nelly jobban szereti őt — legyen hát vele boldogabb ! De azt is tudtam, hogy az öreg Robins jobban kegyel engem, mert én gazdag vagyok . . . legalább nála gazdagabb ... és a lányka mindig atyja akarata után tesz ... és lásd én azt hittem, hogy itt útban állok . . . igy hát eltávoztam . . . — De — folytató ő emelkedettel)!) hangon, (mert közbe akartam szólaui) — de attól tartottam, hogy Rattler, minthogy szegény, nem kapja meg a leányt. Kölcsönöztem liât neki annyit, mennyi elég volt boldogsága elérésére. Most Dogtown-bau uj üzletet kezdhet. Olyan derék, világra való legény, mint Rattler, nemsokára helyreütheti előbbi veszteségeit . . . Aztán . . . ha mégis boldogtalannak látod, ne légy irányában kegyetlen. És most isten veled ! Nagyon, nagyon meglepett engem az öreg Fagg ; úgy megszerette azt a Rattlert. Vagyona kezelését elfogadtam, mert előre hít- tam, hogy tetemes hasznom lesz fáradozásaimért. Fagg eltávozott. Néháuy hét múlt el. Ekkor a lapok több napig, iszonyú szerencsétlenség vázolását hozták. Nem egy dobogó szivű olvasó tekintette megrémülve azok névsorát, kik az elsíilyedt hajón utaztak. Én is figyelmesen átolvastam a hosszú sort, és ismerőseim közül legelőször is Fagg Dávid nevével találkoztam. — Ajelenték télén ember — hazaért ! y—ó. Folytatás a mellékleten.
