Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 85. szám
maga saját erkölcsét compromittálja, mert elmondja kötözködései közt ugyanazt, a mit mi egyszerű liir gyanánt közöltünk. Ha nem Burány János úrral, hanem más valakivel állanánk szemben, akkor az Egyetértés hire aligha keltett volna scnsatiót. A kik föltétlenül szoktak garantirozni a sajtónak, azok persze megdöbbentek s a kik kritikával tekintik a felmerülő sensatiós dolgokat, azok érdeklődéssel várják az ügy hontakozását. Nálunk tehát Haan ur szerint is „a Bárányra vonatkozó hir hullámokat vert.“ Hogy a fővárosban is sensatiót keltett, az természetes. A nagy napilapok néhánya átvette a táviratot s Burány ur fővárosi barátai és ismerői kétségkívül nem arra gondoltak először, hogy hátha a hir nem egészen megbízható. Hullámokat vert bizony a kérdés itt is, ott is; mert Burány urnák Esztergomban is, Budapesten is vannak tisztelői, a kik feszült figyelemmel kisérik a dolog lefolyását. Az Esztergomi Közlöny megbotránkozása tehát igen comicus s következtetései nem rosszakaratúnk, hanem esztelenek. Nekünk a nap eseményeit kiven kisérni kötelességünk. Az események hullámzása néha homlokegyenest ellenkező adatokat vet felszínre. S minthogy a dolgok minden stádiumát figyelemmel kísérjük, nem hagyhattuk el ama bizonyos sensatiós sürgönyt sem. Lehet hogy mystificatio. Akkor kérem, csak tessék czáfolni. Igen loyálisak vagyunk I s helyet szoktunk adni az okos szónak. Lehet, hogy túlzás, akkor tessék nyugodtan várni, majd közlünk mi különböző adatokat a'kérdés fejlődéséről. Csak az nem lehet, hogy okos agyvelő a mi egyszerű eljárásunkon csomót keressen. Nem akarunk a sensatiós tudósító mellett vagy ellen csak egy jottányit se Írni. Jöhet idő, hogy vele foglalkozni lesz kötelességünk. Burány urat se akarjuk védelmezni. Mert megsértenénk. Ha igazságos ügye van, akkor ezer föladás se árthat neki. De ugylátszik, hogy Haan ur már most tiszteletreméltó egyéneket kezd compromittálni Fenyegeted a sok zsarnokot czikázva? Oh czikázz, te villám ! Üsd agyon, a hány van ! Ne legyen egy nép se gyászos rabigában ! Hova tűntél ? hol vagy ? Mindenütt kereslek, Te ragyogó álma büszke életemnek ! Élsz talán valami sötét rengetegben, A hol a madár is tétovázva rebben, Hova soha nem süt a nap szép világa Ősz hajad a tüske tépi, szél zilálja ? ! Tán valahol ten gesz, mint fogoly aggastyán, Mig lelked fen csapon g a menny boltozatján ?! — Oh ha visszatérnél szivünk nagy keserve Aszott kezeiddel lantodat pengetve : Varázshangjaitól, hej de megifjodnánk ! Diadalkapuval fogadna az ország ! Pósa Lajos. Egy bécsi esztergominál. — Bécsi jegyzetek. — Az a körülbelül huszonnégyórai hajózás Becsnek nem valami kellemes állapot úgy késő ősszel, mikor már hervadnak ligeteink s díszei hullanak. Hanem azért meg lehet bocsátani, ha Dévény panomárájában csak öt perczig is gyönyörködhetünk. Oh az a tájkép ! Még a legprózaibb embernek is költővé kell válnia. A cabiuban ferbliző compáuia i a födélre siet. A náthás franczia gouvernante oda- ' hagyja illemtanát s lelkesedéssel mereng a szent vidéken. A mamák megújulnak, s az ifjúkori emlékek édes boldogságával gyönyörködnek a mohos romokon. A lányok pedig sentimentálissá lesznek s néma borongással tűnődnek el a középkor í'ölséges regényein. Sőt még egy kövér ur is, a ki pedig a legzsirosabb roalismus képviselőjének tetszik, oda ravasz olc.süréseivel, miután lapját s magát már régesrég agyoncompromittálta. A méltatások mozgalma. Mindig lépést tartunk az eseményekkel s kö- tclességszerüleg tudomást veszünk mindenről, a mi journalistikai szempontból érdekes. Még akkor is, ha az érintett dolgok esetleg ellenünk fordulnak. Így van az például a megindult parallel mozgalommal. Azok az urak, kik bizottságot csináltak magukból, még csak tudomásul se vették, hogy lapunk már nemcsak jóideje, hanem jó sikerrel is folytatja a méltatás történetének egyik tárgyához a gyűjtést. Nem tartozunk a kényes emberek közé, de megköveteljük, hogy a méltatások mozgalmának eredeti forrását, lapunkat kellő érvényben részesítsék. Az eszme Palkó vies polgármesterünk képe fölállítására a mi lapunkból indult ki s a parallel mozgalom nem is kérkedhetik törekvése eredetiségével. Fehér Ipoly igazgató arczképére is megindult a gyűjtés. Lássák uraim, mi ezt tudomásul veszsziik s kötelességünk szerint tisztelettel föl is karoljuk. Gyűjtsenek ez irányban s ekkor legalább eredeti eszmén lelkesülnek. Mi a méltatás mozgalmát befejeztük. Az ügyet egy olyan fórumnak adtuk át, mehy leginkább hivatva van a nagy eszmét realisálni. És bízunk benne hogy Esztergom városa közgyűlése önmagához méltóan fog eljárni, mikor a beterjesztett kérdésnek fontosságot tulajdonit. Mi a gymnasium történetében városunk őszinte szolgálatkészségét s áldozatait méltatjuk polgármesterijük képe által. Nekünk az a ezéluuk, hogy Palkovics Károly önzetlen és kitartó s minden áskálódással daczoló munkásságát megjelöljük abban az épületben, hol a kegyeletet és tiszteletet tanítják. Nem akarunk képtárat a főgymnasium díszterméből, a mint azt keserű humorral föl is említ- hetnők. Nem akarunk túlzásba esni s az egyoldalúság vádjára képesülni. Adjuk meg az igazi érdemnek az igazi elismerést. — Az igazi elismerés pedig nem ismer megrendelt koszorút. Hasson oda városi közgyűlésünk, hogy Esztergom városának feje, mind- annyiunk tisztelete tárgya olyan mozgalomban nyerje el a nagy közönség őszinte és hálás elismerését, mely az igazi méltatásnak magasabb tartalmat kölcsönöz. A gőzmalom ügyében. Néhány nap előtt értekezletet tartottak a gőzmalom ügyében. Ez értekezleten sok részletet beszéltek meg s a gőzmalom fölállítását városunkban Ken is életrevaló gondolatnak találták. o o Tekintettel az érdekes mozgalomra, néhány 1 szóval körül kell Írnunk álláspontunkat az ügyben. | A gőzmalom fölállításának eszméje nem uj. Múr a főícáptálán realizálni akarta; de közbejött akadályok után fél ben hagyta. Újabb időben több esztergomi kereskedő karolta íel a gőzmalom eszméjét. Kecsegtette pedig őket elsőben is a fővárosi gőzmalmok kitűnő emelkedése és megszilárdulása s részben az a körülmény hogy Esztergom és vidéke lisztkészletét nagyobbrészt a budapesti gőzmalmokból szerzi be. Folyó hónapban aláírási ivet bocsátották ki az esztergomi gőzmalom szervezése érdekében s az aláírások kielégítő eredményt mutattak föl, a menynyiben majd száz aláírót tüntettek ki városunk társadalmi osztályaiból. A kik városunk emelkedését szivükön viselik, azok egy nagy gőzmalom szervezésében minden tehetségűk szerint sorakozni fogunk a kezdeményezőkhöz. Mert nem lehet tagadni, mennyi előny fog a gőzmalom létesítése által városunkra háramlaui. Elsőben is városunkat és vidékét fogjuk olcsóbban lisztmennyiséggel elláthatni, másodszor hatalmas jövedelmi forrásokat nyitunk meg s harmadszor sok munkaerőt vévén igénybe, sok szegény ember sorsát javítjuk meg. Vegye a gőzmalom fölállításának eszméjét minden jóakaró esztergomi polgár, a város jobb jövőjének egyik kérdéséül. Támogassa a megindult mozgalmat főpapságunk s főkáptala mink, pénzes em- ^ béreink és kereskedőink ; mert az ügy olyan természetű, hogy azou veszteni nem, csak nyerni lehet. — A korszinvonalára emelt s minden igénynek megfelelő gőzmalom felállítása mellett teljes lélekkel nyitjuk meg lapunk hasábjait s felkérjük mindazokat, kik anyagi viszonyaink megjavulását szivükön viselik, cseréljék ki véleményüket ez ügyben , a nagy közönség előtt is az Esztergom és Vidéke hasábjai n. Hírek. — Szabó József püspök ur, a miut örömmel értesülünk már a föllábadozás utján van. Kívánjuk, hogy mielőbb visszanyerje teljes egészségét Por Antal ur városunknak még ez idő szerinti képviselője a delegatio hadügyi osztályába választatott be. Nem tagadjuk, hogy sok bokros dolga- akad, hanem azért példát vehetne Trefort űrt ól, a kinek szintén sok bokros dolga akad, hogy miként kell választói előtt eddigi eljárásáról leszámolni. Valóban örvendetesebb tenne ha azt censtatálhatnók hogy városunk képviselője beszámoló beszéd tartására határozta el magát. — Uj ezredes. A napokban várjuk Dietrich A. ezredes ur megérkezését, ki Baumrucker ur nyligái mazása utáu nálunk telepedik meg. A tiszti karban különben több oldalú áthelyezések miatt szintén nagy lesz a változás s több uj kapitány és hadnagy jön városunkba. — Ellenőrzési szemle lesz holnap, a mit az érdekelteknek nagyon is figyelmébe ajánlunk. — A gőzmalom ügyében megtartott értekez- let már megtette a realizáláshoz szükséges első léhagyja harmadik kiadású Wiener Sclmitzljét s lyri- kushoz illő el lágyulással szaval el egy mohos hexametert velami névtelen Volkssáuger kiadatlan verseiből. — Oh az a Dévény ! az az isteni, az a bűbájos Dévény ! Azután megint lapos próza nemcsak Becsig, hanem egész a világváros szivéig. Bécs nem imponál a raegérkezőnek. Csakhogy azután annál többet ád. Oh mennyi gondolat iizi egymást, ha a világváros emelkedésére gondolunk. Mennyi követ hordott a magyar nemzet ahhoz az óriási emelkedettséghez. Mennyi nélkülözésünk, megvonásunk közt nőtt meg a mi szomszédunk. Bécsnek könnyű volt világvárossá emelkednie, mert volt neki egy nagy bányája, a mit úgy hívnak, hogy Magyarország. És volt neki egy geniális építő mestere, a kit meg úgy ueveznek, hogy dér Kaiser. Budapestnek csak tatárjai, törökjei és osztrákjai voltak. Azok pedig irgalmatlan rossz építőmesterek. * * * — Kérem Aucun ur! figyelmeztetem, hogy ue szője tovább reflexiót, különben még igen keserű eredményekre fog jutni. Lássa kérem Bécsben mindent szabad, csak gondolkodni nem. Az emberre rátalálják fogni, hogy titkos kiküldetésben jár és akkor azután úgy tesznek, mint a gondolkozó napi sajtóval — lefoglalják. így szóltam magamhoz. És hallgattam figyelmeztetésemre. Higyjék meg kedves olvasóim, ahoz nem kis energia kell ám, hogy az ember a maga saját figyelmeztetései után járjon. Csak tessék megpróbálni. — No Szea, herrnsz Szea ! — mondja csak egyszerre egy szomszédom a Café Centralban, a ki meglátta, hogy magyar lapot olvasok — tá herfc- czili allesz auf. Ti unkám bamszih wirklich for kanez Európa plamirt. No Szea, herrnsz Szea, tesz kan mir in Unkám passzirn. A jámbor sógor olyan geinüthlich fakadt ki, hogy nem is lehetett rá haragudni. Képzeljék csak mintha Othelló szenvedélyét egy lyrikus hangulatú kálvinista tiszteletes adná elő. Nem lesz abban semmi megrendítő se. Akaratlanul mosoly előzi meg válaszunkat. Hát én elmondtam a Herrnsz Szeá-nak, hogy Budapesten nem is zártak he német színházat s hogy Budapesten nem is utasítottak ki német színészeket. Mert olyan nincs is. Hauem, a mit becsuktak, az egy olyan épület volt, hol Schiller és Goethe mindennap este három óráig pirult ; a hol kötéltánczosok és bolhaidomitók csepűevők és chinai óriások, beszélő emberfejek és vasúti vállalkozók mulattatták az úgynevezett német elemet. A mi pedig a kiutasított színészeket illeti, azok tulajdoukép nem is színészek, hanem kosmopolitá kintornásokból, szavaló proletárokból és néhány száz kontárból álló gyülevész társaság alkatrészei voltak. Dicsőség nemcsak Ausztriának de Német országnak is, hogy már nem compromi- tálják tovább n emzeti nyelvüket és színészetüket ilyen huszonhét krajezáros mártírok Budapesten. Egy órai dialeciicámba került s a kifakadó Herrn Szeá az én emberem volt. Azonal be is mutatta magát. A nevét elfelejtettem, de keze szorítására még most is emlékszem. Nem mintha ru- liafestő lett volna. Csak hálás volt. * * * Mindennap oszlatja gondunkat, mindennap védve támogat a csibukszár s a megy-fa bot. Az illatos, ez diszes s mind a kettő olcsó és tartós. De törődünk-e csibukszáraiuk s megy-fabotjaink származástáblájával ? Bécsiről kapjuk. Esztergomban használjuk s legtöbbször Budapestről vész- szűk. Pedig kellene tudnunk, hogy azok az illatos megy-fuczikkek nagyrészt Esztergomban nőnek s j Bécsben készülnek. Â szentgyörgymezei földek közt
