Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 81. szám

Esztergom, II. évfolyam. 81. szám. Csütörtök 1880. octóber 7-èn. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre........................................'(3 fit. — 1er. fél évre.............................................3 „ — „ M égj ele h e te ii ként nik : k é t s z e r öltön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, évnegyedre........................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 kr. vasárnap és c siitört SZÉCHENYI TÉR^ SZÁM ALATT, Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendők. Nyilttér petit soro nkénfc 30 kr. 1 IJLuU/j 11 LlU Iv. Kéziratok nem adatnak vissza. Az Esztergomi Körre!. Az Esztergomi Kört helybeli laptársunk egy idő óta meglehetős lenézéssel illeti. Ki­csinyléssel nyilatkozik mozgalmairól, máj cl hogy csaknem megvetőleg. Vannak urak Esz­tergomban, a kik hasonlóan cselekszenek. No azért az Esztergomi Kör még nem rendel koporsót. Mert hála az égnek Eszter­gom művelt közönsége még mindig csak védünk tart. Kern polémiát se m, védeke­zést, hanem csak egy kis fölvilágositást vegye­nek szívesen tisztelt uraim. Hát micsoda is voltaképon az az Eszter­gomi Kör. Valami duhajkodó kártyakomp ánia, vagy botrányra ezimborált bursckensckaft, hogy olyan hangon kisérjék belső életét, mint azt néhány tisztelt ur teszi ? A7 a n m i t szégyen leni rajtunk a város­nak ? Bántunk-e közerkölcsöt, nem járunk-e önzetlen utakon ? _ ___«.— H igyjók meg uraim, hogy bármint is bálványozzuk szülővárosunkat, kénytelenek le­szünk a társadalom heréi közé pártolni. Ezek a tisztelt urak például semmit se tesznek, semmit se gondolkodnak. Nem is szólja meg őket senki. Nincs bennök előretörő ambitió ; nincs bennök irigyelni való szellem ; szerepet követelő tehetség s használni óhajtó buz­galom. Alit akarunk ? Tündökölni, brillírozni, a közönség pénzén? Hatni és alkotni a magunk hiúságából ? Oh, higyjók meg tisztelt uraim hogy az Esztergomi Kör más törekvésekre egyesült. Budapesten egymás segélyzésére s ideha­za a társadalmi élet mogélénkitésére egyesül­tünk. Módjaink és eszközeink mindig elisme- merésreinéltóak voltak. Lelkesedtünk önzetle­nül, dolgoztunk buzgóan, örvendtiink szi­vünkből csak azért, hogy városunk társadal­mába egy kis életet öntsünk. Rendezéseink sikere által elértük, hogy a dalárda, tűzoltó egyesület, műkedvelő társa­ság s egyéb testület elhallgatása után, vezér- szerepre emelkedtünk. Hogy megérdemeltük-e, azt Ítélje meg a közönség. De hogy lesz-e kedvünk és kitartásunk továbbra is elismerés helyett bárgyú lenézést s lelkesítés helyett alattomos áskálódást tűrni, a z m á r a m i dolgunk. Ugyan szivükön viselik-e azok a tisztelt urak az esztergomi társadalom sorsát ? Azt akarják-e hogy a tétlenség és tespedés szellem ölő egyhangúságát idézzük elő. Ivönuyű, na­gyon könnyű. Csak ne mozogjunk. Olyan nyu­godt lesz a város akár csak á temető. Néhány fővárosi Ízlésű, önzetlen lelke­sedem, tehetséges fiatal ember neki mert menni azoknak az óriási akadályoknak, me­lyek minden nemes mozgalom előtt szoktak tornyosulni. Feláldozó munkássága által elérte, hogy rendezéseivel egymásután sikereket ara­tott. Estélyei rendszerint fényesen folytak el s legragyogóbb bizonyítványt szerzett életre­valósága mellett, midőn Blahánét felhozta. Higyjók meg uraim, hogy az Esztergomi Kör, ha önöknek úgy tetszik, azonnal is be­fejezheti pályafutását. Nincs könnyebb, mint olyan egyesületeket megdönteni, melyeket nem tőkék tartanak össze. Csak tessék meg­irigyelni, egy kicsit megszólni, azután meg­rágalmazni s remekül elérik czéljokat. Higy- jék meg, hogy Scipio mestersége mindig köny- nyebb, mint Didóé. A romboláshoz nem kell egyéb egy kis gonoszságnál. Néha elég egy kis gyámoltalanság is. Szomorú társadalmi viszonyaink közt a Kör életrevaló törekvése inkább elismerést ér­érdemel. És mégis az a néhány tisztelt ur talán csupa irigykedésből követ emel reánk.. Ha meg dobnak kővel, nem dobunk vissza menykővel. Hanem ha meg lehetne szavaz­tatni Esztergom társadalmát, akkor inkább elégtételt követelnénk. Nincs az Esztergomi Kör se hiányok és hibák nélkül. Bizony merülnek föl dolgok, melyek meg szolgálják a kritikát. De nem merülnek föl olyan adatok, melyek csak egyet­len egy művelt embert is elidegenitenének a Kör törekvéseitől. A Kör összes tevékenységé­gében nincsenek olyan mozzanatok, melyek leplet követelnének. Dolgoztunk nyíltan és becsületesen. Meg­mutattuk, hogy nem nagy számok, hanem csak nagy odaadás mellett lehet biztos sikert aratni. „ESZTEBGOM jg fIPÍEi» TÁBCElJA. Ami elmúlt. . . Repesve száll képzeletem A múlt gyöngéd, lágy ölébe, S enyliet talál a szülőház Rég elhagyott kis körébe. Gyermek vagyok újra otthon, Játszi gyermek, vig s enyelgő, Nem tudom még azt a mondást : „A mi elmúlt, vissza nem jő !,“ . . Ott csüngök a legjobb anya Szeretettel égő keblén, Amint forró, sűrű csókját Homlokomra rálehel vén, Arra tanít kedves hangján, S szava olyan szívből jövő : Tanuld meg azt édes fiam ; „A mi elmúlt vissza nem jő !“ . . . A gyermekből ifjú lettem, Elvágy tain a nagyvilágba, S utó szór zárt a jó szülő Reszketve kitárt karjába . . . Azóta már hant fedezi S a kegyetlen elmúlt idő Megtanított régen rá, hogy : „A mi elmúlt, vissza nem jő !“ . . . A második Világos. — Eajz a zsandárvilágból. — Szegény Subácly János bácsi ! Most is előttem áll becsületes arczával, ábrándos szemeivel, nagy deres szakállárai s avval a jóságos mosolylyal aja- kán, mely csak akkor maradt onnan le, ha egy újabb hazafias ábrándja tűnt el a csalódás tengerébe ; ha egy uj szomorú, kijózanító tapasztalat gyűrte le az ő legragyogóbb reményeit. Hallom most is szavait, melyeket az összegyűlt gyerekkompániáuak szónokolt el, s melyeknek refraine-je az volt: huu- ezut a német, legkiváltkép pedig a zsandár s min­den igaz hazafi halálos ellenségük, — mit mi véges eszünkkel úgy fogtunk fel, hogy most már hazafias tett az éretlen szilva lopása, minél vitézebbül játszsza ki a zsandárt. János bácsi hires kmriicz-magyar volt a for­radalomban bár csak valami mezítlábas guerilla csa­pat vezére, de ő úgy képzelte, hogy ő a szabadság- harcz középpontja és készített is mindenféle plánumot, halitervet, melyeket ugyan sohse követtek, mert a mezitlábos ármádia az első ágyuszóra megugrott, — de ha követik szent igaz, hogy nom jutunk Vi­lágos alá. János bácsi eleget maga-maga szemére vetette is Világost, hogy tán ha erélyesebben lép fel — isten tudja, hogy fordul a világ sora-----­i sten tudja — — hiszen ő oly ábrándos em­ber volt. Egész nap terveket kovácsolt: még a börtön­ben kihúzott négy esztendőn is szüntelen uj felke- kelési-terveken ábrándozott. Várta, várta szivszakadva a magyar légió betörését, napokig leste a rácz disznóhajcsárok vagy talián medvetánczoltatók jöt­tét s s pompái uzsonna jutalmazta azoknak legki­sebb reménykeltő hirét is. Még az oláh czigányokat is kikérdezte töviről-hegyire ; — azok aztán ha­zudtak nagyokat s esküdöztek, hogy már Vámos­| Bicskén van Kossuth meg Klapka s látták avval a j két épséges szemükkel — égjen ki, ha nem igaz, j — hogy szaladt a német. — János bácsi aztán ' várt — várt s hiába várt. Ha valahol elverte a kaszás nép a fiuáuczokat, az örömnapja volt. Ilyen­kor meggyujtott otthon két gyertyát, elénekeltetek! velünk pár Kossuth nótát s készített uj tervet mely­ben a főszereplők — aztán, aztán újra csalódott, mikor tapasztalta, hogy a terv jó, ott van minden mi foganatosítsa, csak a kaszások hiányzanak. Já­nos bácsi ilyenkor nagyon olkoseredett lemondott mindcuről elvesztette hitét e puha nemzedékben. Elment a korcsmába, maga elé tétetett pár iteze bort, oldalára állította a czigányprimást s azt mondta: no Pacal most húzzad ! s vigadott bus magyarosan. Mi akkor még csak gyerekek voltunk s nem plántálhattuk még át hazafi fájdalmunkat a kanoséba - (lévén összes virtuskodásunk egy gúra mögé ásott kupakos és valóságos pelpa titkos működtetése) s legfeljebb a fináncz háta megett fuj’tuk el ékesen a „fünáucz, fiináncz, hopp hopp hopp" áriáját miért is János bácsi nagyon megdicsért s szép beszédet tartott nekünk, melyet rendesen igy kezdett : hazám lelkes ifjúsága ! Engem külön szeretett, — tán mert engem pállottak el legtöbbször a csőszök, meg a finánezok, mi pedig tiszta mártyromság volt. Sok­szor vitt alsóvégi rongyos házába s mesélgetett sok szépet az ő vitézi tetteiről; de még többet nagy­szerű terveiről, melyek hivatvák megszabadítani a hazát. Előszedte kapott fakó papirosait, melyek tele voltak piugálva mindenfélo ákom-bákommal s azt mondta, hogy ezek csatatervek. Ezeken aztán eltöp­rengett,eltanakodott. vitatkozott maga-magával he­vesen s kimutatta, hogy ő nem oka ABlágosnak. Néha-néha bús hazafi-érzelmei közé más neműek is vegyültek . . . valami hűtlen rossz gyermekről mormogott, töprengett; ... de eltűntek ez emlé- ' kék is újra. Várkomi Dezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom