Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 79. szám
Esztergom, IL évfolyam. _______________ ______79. szám. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Csütörtök 1880. szeptember 30 án. r Előfizetési ár : egész évre........................................6 frt. — kr. fél évre.............................................8 „ — „ évnegyedre........................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendök. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. IPSp*” Kyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^“IIC SZÁM ALATT, intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Kapitányunk és a közönség. (Levél a szerkesztőhöz.) Becses lapja f. évi 77-ik számában egy levél jelent meg vezérczikk alakban a melyben a többek közt ez foglaltatik: „A vádló tisztelt közgyűlés elfogultan Ítél rólam, személyes ellenszenvvel bírálja eljárásomat, lia más ítélne el akkor a vád súlya nem engedné, hogy csak egyszerűen tudomásul vegyem. De én tisztelt közgyűlés hivatalos eskümre állítom, hogy eljárásom a büntetés pénzek körül becsületes és k i f o g á s t a 1 an. Ezt is mondja ugyanazon czikkbeu „A közönség és a sajtó megkövetelheti stb. Miután a rendőr kapitány urnák fentebb idézett szavai, reám vonatkoznak, illetve az általam hozzá intézett interpellátiomra azon tudja Isten még kit coin promit ál ó választ adta, a második indézettnek engedve, meg fogja engedni az igen tisztelt közönség hogy álláspontomat a nyilvánosság előtt is mogismertesmm. Midőn a közgyűlés az éjjeli zárórákat szabályozó rendeletet hozta, már akkor kifogást tettem az ellen hogy a rendőrkapitány ur saját hatáskörében oly irgalmatlanul és annyiszor bírságolhassa a polgárságot. A javaslat a kapitány ur óhaja szerint készült és a többség elfogadta. Ezen határozatban azon meggyőződéssel nyugodtam meg, hogy a befolyandó büntetés pénzekből, bírságok bél, a varos egy tekintélyes összeggel bármily jótékony czélt előmozdíthat. Tévedtem ; mert daczára a minden oldalról felhangzó panaszoknak a tömeges büntetések ellen a kapitány ur 1879 évben? 190 ft. GO kr. büntetés pénz bevétel mutatott ki. Ezen összeget azért találtam csekélynek, mert közbeszéd tárgyát képezte azon körülmény, miként 1879 évi szt. háromság napján, annyi és oly mérvű büntetések alkalmaztattak, az esztergomi corso jövőjének veszélyeztetői ellen, melyek ily kimutatást nem hagytak reménylenem. Mert tudom hogy egy fővárosi utazó 50 frfcíg lett a kapitány ur által elmarasztalva és ezen összeg ugyancsak a kapitány ur által 30 frfcra vagy 20 írtra leszállítva; ha a bíró nincs jogosítva a saját maga alkotta határoza- ! tát megváltoztatni arra csak a felsőbb hatóság- vau jogosítva, úgy — ezekből kifolyólag méltán mondhattam, hogy a kapitány ur a bírságok körül szabálytalanságot követ el. Indítványoztam tehát, hogy a bírságok felett szigorúbb ellenőrzés gyakoroltassák. Bem tudtam sőt nem is reményeik ettem, hogy ezáltal a kapitány urat sérteni, mert nem tudtam, hogy ha bármily pénztárnok mellé ellenőrt választanak, hogy ezáltal meg lesz sértve, vagy ha egy hivatalnokot arra köteleznek, hogy rendes könyvet vezessen azáltal becsülete van megtámadva. Hiszen nagyon szent előttem a hivatalos eskü de a perben is esküt csak akkor használnak midőn már egyébb bizonyíték nincs már pedig, a város kapitány ur csak vezetett könyvet, vagy naplót, mutatta volna azt fel és hivatalos esküjével legfellebb azt kellett volna megerősítenie mikép azon napló rendesen Tan vezetve. Ha egy a közönség által választott városi képviselő polgártársai érdekeit szem előtt tartja, ha az behatóan akar a város jövedelmeiről tudomást szerezni : azt nem lehet vádolni személyeskedéssel, az nem elle n s z e n v, az kötelesség. Az adott becsület szavam ellen, a hivatalos esküt előtérbe tolni : engedőimet kérek, az én előttem nem mentség. Dóczy Ferencz városi képviselő. ' Felelősség. Esztergom-megye közigazgatási bizottsága, az esztergomi királyi adófeliigyeid kérelme folytán Esztergom-megye 46 községe és Esztergom sz. kir. város pénztárnoka ellen az 1876-ik évi XV t. ez. 62 §. értelmében az eredékes adó, kincstári illeték és szŐlődézsraa váltsági hátralékok behajtása körül elkövetett mulasztás miatt a felelősséget kimondotta. Szükséges első sorban ide jegyezni azt, hogy mi is az a felelőség kimondása s milyen következményei vannak. A 62 §. azt mondja : Hol igazolatlanul hátralékban marad az adó, ott költségükön fog t. i. a város költségére — akár más hatósági akár állami közeg által behajtatni. Eszlelt hanyagság esetében a közigazgatáh bizottság van hivatva a körülményekhez képest kimondani, hogy: ha 14 nap alatt a hiány nem pótol- tntik az említett felelősség lép életbe. Ha a bízottAz utolsó jutalomjáték. — Novelette. —- Mezei Béla egy szegény, de nemes család utolsó tagja volt. — Midőn egyetemi tanulmányai megkezdésekor el kellett hagyni otthonát, hová boldog- gyermek évei, ifjúkori álma s szerelme kötötték, édes anyja búcsu-csókján és áldásán kívül egyebet nem vitt magával. — Sokat nélkülözött — — és még többet szenvedett, de azért elcsüggedni nem tudott, mert volt ami biztató, húz fülébe csengett untalan : Iparkodjál fiam, légy jó s ne feledd Ágnest, ki téged oly bűn, igazán szeret, miut ahogy te szeretsz engemet. — — Boldogsága küszöbétől még csak egy év választotta el, de sajnos, a sors kegyetlenebb volt! Épen utolsó vizsgájára készült, midőn a váratlan hir, mint villám sújtotta le : anyja haldoklóit. — Sietett haza: „oh csak még egyszer látni őt“ ez volt most minden óhaja .... de mire haza ért már a templom előtt vonult a halottas menet — — utána fényes fogatok bosszú sora, az első kocsiban Ágnes, halványan, fehérben — esküvőre ment .... Béla gyászban, fájdalomtól aléltan a koporsón pihent. * * * — Négy évvel a történtek után Mezei Béla a legjobb színész hírében állt. —■ Elhagyva a tudomány pályáját, csak a művészetnek él. — Nem volt többé senkije, szivét szétzúzta a hitszegéi. — Feledni akart, és sietett élni, dőzsölt és nyugalmat nem talált. — Ágnesről nem hallott semmit sem, elhitette önmagával, hogy nem is érdekli már, pedig a tűz csak szunnyadót!, s a szikra újra tüzet fogott ! — — Jutálomjátéka volt. — Soha szebben nem szavalt : „Isten veled! oh hányszor elbúcsúztam, Ezer áldást és átkot mondva rád! Kaczagva tértem a világ zajához S gyönyörrel ittam kéjei borát" . . A közöuség tapsol, hull a virág, koszorú ... —• — Ekkor a baloldali páholyok elsejében feltűnő szépségű hölgy foglal helyet, mellette egy elegáns úr, úgy látszik férje s egy 4 éves gyönyörű gyermek áll .... — A színész szavall tovább : „Isten veled, lásd ismét el búcsúzom Ismét szivemen ég a régi seb, Mámor, szerelem újra csalogatnak És én megyek, hogy elfeledjelek." — — — A kis gyermek anyja kebeléről kéri a rózsát, ő is szeretne virágot dobni, mint a többi más — de keze gyönge még, a rózsa a színészhez nem ér ; — hangosan kéri újra anyját „dobna ő“. ... a színpadra néz a nő . . . elsáppad, — — hala- vány .... négy év óta először találkozik két szempár ... — — — — — — Oh pillanat!----------leírni nem lehet ! — — De első a kötelesség s szaval a szinész tovább............végéhez ért : „ Isten veled! tudtam hogy még látni foglak, Mikor s hogyan? a jó ég tudja csak! De halni mindig jókor térek hozzád, Ki későn jöttem, hogy bírhassalak." ESZTIM0M ÉS VIDÉKE" TARCZÀJA. Egy asszonyhoz. Szeretlek! óh és szeretlek, Légy bár százszor más hitvese; Azt tudom csak, hogy szeretlek , . . És a többi mind csak mese. Megbűvölt a pillantásod, Szemed, mint a csillag ragyog; A mióta belenéztem Babod lettem, rabod vagyok! Te vagy az én álmom álma, Te vagy az én imádságom ; Meny országom, üdvösségem A te két szemedben látom. Te vagy az én szívverésem, Te vagy az én ábránd képein, Te éretted boldogságom S minden üdvöm széjjel tépem; Légy az enyém! ...— nem, nem mégse! Maradj azé, kié valál ; — — Csak azt kérem lábaidnál Érjen el a legszebb halál ! Lányi Adolár.
