Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 77. szám
Esztergom, II. évfolyam. __ ____ __ 77. szám._______ Vasárnap 1880^ szeptember 23 án. r V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre........................................6 fît. — 1er. f él évre.............................................3 „ — „ évnegyedre........................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^5 — IIC SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Kapitányunk s a közönség. (Levél a szerkesztőhöz.) T. SzerkeszTíTur ! A költségvetési közgyűlések alatt olyan jelenetek fejlődtek, melyekről a lielyisajtónak kötelességszerűleg meg kell emlékeznie. A kapitányt ugyanis a büntetés pénzek hiányos kezelésével vádolták. Mikor a hivatalos tekintély megcsorbítása forog kérdésben, akkor nem elég a vádlottnak ilyen nyilatkozata : — A vádló, tisztelt közgyűlés, elfogultan ítél rólam. Személyes ellenszenvvel bírálja eljárásomat; ha más Ítélne el, akkor a vád súlya nem engedné, hogy csak egyszerűen tudomásul vegyem. De én, tisztelt közgyűlés hivatalos eskümre állítom, hogy eljárásom a büntetés-pénzek körül becsületes és kifogástalan. A tisztelt közgyűlés a kellemetlen jelenet elhárítására nem talált villámvezetőt. Áttért más tárgyra s az ügy befejezetlen maradt. De meg kell még emlékeznünk a polgári becsületszó forgalmazásáról is. • A vádló, egy igen szép természetes észjárású, polgár a vádat olyan élesen vágta a kapitány szeme közé, hogy azt mindenképen erősíteni kellett. Erősítette tehát polgári becsületszavával. Kijelentette, hogy a mit állít, hogy a kapitány „ISZTI5SQM IS VIDÉKE11 TÁSKÁJA, Éjente, amikor ragyognak. . . Éjente, a mikor ragyognak A tiszta fényű csillagok: Almimba fölkeres gyakorta Szolid, sugárzó alakod. Éjente kedves lábaidhoz Borulva nézek én rcád ; És te szelíden hallgatod meg Az esdő szerelem szavát ! Éjente biztató mosolylyal Tekint reám szelíd szemed; Édes, leirhatlan gyönyörrel Részegíted meg telkemet. Nappal rám hidegen tekintesz, Nyugalmat a nappal nem ad ; Éjente forrón, önfeledten, Ölelem kedves árnyadat! Aradi József. hanyagul kezeli a bírságpénzek beszámolását, azt becsületszavával állítja. Es a tisztelt közgyűlés a kínos jelenet fölött elsiklott. Napirendre tért, habár a felkorbácsolt kedélyek nem bírtak megcsillapodni. Es ez nincsen és ez nem lehet a maga rendjén. Mikor polgári becsület szó hitelesíti a vádat, mikor hivatalos esküre alapul az elhárítás, akkor a közgyűlésnek nem lehet tétlenül venni az ügyet. Az egyiknek igaza van. És akkor nem hamis becsületszó-e a másik? Az egyik ép úgy mint a másik oda veti a zöldasztalra becsület szavát. Válogasson belőle a közgyűlés. A melyik kevesebbet ér, azt vegye vissza. A melyik vissza kerül, azt csúfítsa meg, mert az hazudik s pelongérre teszi a logszentségc- sebb tanút. Rendjén van-e a dolog ilyen folyása? Szabad-e megengednünk a polgári becsületszó ilyen használatát? Be lehet-e fejezni olyan ügyet, a melyben vagy az egyik becsület szó hamis és minden vád ráfogás vagy a másik becsületszó, ha igazságon alapul, compromit- tál va van ? A közönség ismeri rendőrkapitány link minden erényét és árnyát. Tudja, hogy pontos, szorgalmas, eszes ember; de azt is, hogy gyakran elhamarkodó és sokszor erélyét erőszakossá fokozza. Eddigi eljárásában azonban feuyi- tésre való dolgot, lia kutatnánk is, nem találunk. Három emeletes ház. — Egy szép asszonynak. — I. Mondok magának egy szomorú történetet. Halgassa meg és ne tegyen reá megjegyzést. Mert az a szomorú történet az én történetem. Talán ismerte kegyed azt a váciutczai háziurat, a ki egy-egy operaestéért majd minden héten fölutazott Becsbe meg Prágába. A ki majd minden hónapban díszesen megvendégelte a pikáns kis tán czosuőket. Es a ld nagy ellensége volt mindennek, a mi magyar. Csak háromemeletes házának nem, ott a váciutczán. Excentrikus embernek rendesen nagyon solid felesége vau. Ilyen asszony volt a König Dávid ur neje. Egyszerű, visszavonuló, bánkódó asszony, a ki egymásután jelentkező redőit nem takarta el s szürkülő hajszálait nem tépte ki. Ismerte féijét, tudta szokásait; de azért sohasem viszálykodott. Azok közé az asszonyok közé tartozott, a kik tudnak tűrni, megbocsátui, hallgatni. Margit csak nemes szivét örökölte anyjától. Tizenhét éves leányka volt, telve aranyos ábrándokkal, édes sejtelmekkel, tündér álmokkal. Apjától csak nevét örökölte. így tehát minden jó parthiet üldözve kereső adósságos dandy tudta, hogy ha König Dávid urat, az orvosok véleménye szerint „váratlanul gyors" kimúlás érhetné, akkor az a három emeletes ház a kis Margit három emeletes háza lesz. Mert König ur sokat panaszkodott azou, hogy a nyár neki gyötrelem s a tél kim Aggasztóan elliá- jasodott. A kis Margit nem tartozott azok közé, a kik i csak hódításra születtek. Nem kacérkodott, nem Hivatalos becsületszava mindig nagyobb súly- lyal bir, mint egy polgáremberé. De a kapitánynak egy nagy hibája van. Bánásmódjában-e, föllépésében-e, elég az hozzá, hogy nagyon csekély mértékben bírja a rokon- szenv ajándékát. Hogy közszeretet soha sincs rendőrkapitány mellett, de hogy nem is lehet, az nagyon természetes. Mindenütt úgy van, hagy a kevésbé művelt ember a rendőri hatalomban bizonyos zsarnokságot keres s igyekszik azt erősen megbeszélés tárgyává tenni. Ugv látjuk, hogy még sok helyütt a sajtó is rendes rovatot vezet a kapitányok hrutálitása ellen. A közönségnek s a sajtónak azonban nem mindig van igaza. Tény az, hogy kapitányunk megérdemli a helyisajtó pártfogását, megérdemli a közönség gyámolitását. Magára hagyatva nem lehet, különben hivatalos dolgai ügyetlenül folynának. Szerencsére mondjuk, hogy a kapitány ellen nincs, de nem is lehet művelt közönségünk, de helyisajtónk sem. Mind a kettő azonban olyan fórum, mely maga elé állíthatja s ítéletet mondhat a közélet azon alakjairól, kiknek kezében hatalom van. A közönség és a sajtó megkövetelheti ez esetben is, hogy a kapitány adott becsületszava s a közpolgár kimondott polgári becsületszava egy és ugyanazon ügyben, egymás ellen, ne maradjon személyes ügy. A közönség és a sajtó megkövetelheti, hogy a áltatott, nem szerepeit. Megjelenése mindenütt egyszerű és szerény, de kedves és vonzó volt. Kevés salonhős rajzolta körül. Csak bizalmas ismerősei voltak. Margittal alig ismerkedtem. Ismertem mindjárt. Beleláttam lelke tisztaságába s ragyogó, nagy fekete szemeiből ártatlansága történetét olvastam ki. Első találkozásunkkor meleg rokonszenvet éreztünk egymás iránt, a melyből nemsokára igazi szerelem fejlődött, Egy este a redoutban valami FenyŐfalvy Árpádot mutattak be neki. Ott ültem e kis Margit mellett s a kitűnő hatáshajhászattal öltözött és mozgó gavallér igy mutatta be magát egyik hasonló skatulyából kippakkolt cimborája által : — Nemesmezei és Fenyőfalvai Feuyőfalvy Árpád ur. Mikor vége volt a touruak, Margit igy szólott : — Mit jegyzett meg ön az ő nevéből? — Azt, hogy ez az ur nagyon nevetséges. Valóságos spanyol terjedelmű neve van. Haragszom az e fajta urakra. — Nézze kérem, még névjegyet is adott. A névjegyen egy ötágú korona. A paizsou egy mezőben álló fenyőfa sor. Alatta a regiment. Mosolyogva nyújtottam vissza. FenyŐfalvy ar ez órától fogva udvarolni kezdett Margitnak, Feltiiuőeu udvarolni. Bennem egy kissé forrni kezdett a vér. Elmondta Margitnak, hogy neki Nemesmezőn és Fenyőfalván a kies Erdélyben ősi kastélya és birtoka vau. És hogy nő- síi’ni akar. És hogy Budapestről csak fiatal asszony - nyal tér vissza Nemesmezőre és Fenyőfáivá™. Margit ártatlan mosolylyal regélte el Fenyő- j falvi ur komoly vallomásait. Nem értette. De én nagyon értettem.
