Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 74. szám

tisztelt igazgatójának tapasztalt kezeibe ! Megvagyok győződve pedig, hogy ügyesebb kezekbe nem tudnám fektetni ! Tanúja voltam én azon lelkesedésnek, és valóban önföláldozó, kitartó, okos buzgalomnak, mdylyel az igazgató ur ez épület ügyét föl sze­relte azon Ízléssel, czélszernséggel, mely a lelkes és buzgó szakembert híven jellemzi. Hogy e mun­kában tanár társai is közreműködtek, örömmel lát­hatóm! fogadja a kulcsokat az igazgató és a tanári kar elismerő hálámat minden fáradozásaiért és atyai áldásomat is, hogy föladatát Isten kegyelmével, s a melléje rendelt tanári kar közreműködésével a leg­fényesebben megfejthesse ! Tartsa az intézetet tisztán, és jó rendben, ren­detlenséget, tisztátalanságot semmi czim és ürügy alatt ne tűrjön ! De én a kulcsok által nem egyedül a köz­épületet bizom kezeire, hanem az intézet lelkét is, a szép reményű ifjúságot; ebben fekszik a nagy kincs, melyért én az igazgató és tanári karral együtt felelős vagyok a szülők, a haza, az egyház és isten előtt ! Én e felelősség öntudatában kérem az igaz­gató urat a tanári karral együtt, legyenek az ifjú­ság atyái vezérei, gondos őrargyalai! Ez intézetbe a serdülő ifjúság jár, azon évek­ben, midőn az elme és kedély egyaránt hajlandó úgy a rosszra mint a jóra! távolítsák el a rosszat, és ennek veszélyét, ápolják a jót és ennek esz­közeit! A bűnnel, az igazságtalansággal, nemtelenség- gel, alávalósággal a nevelőnek pactálni soha sem szabad, azért őrködjenek az észszerű és bölcs töltés körül, nehogy az erkölcstelenség árja bármely pon­ton betörjön a drága növény kertbe, melyben hamar letarolná mint azt, a mi benne ép, és értékes ! Az atyai szigor nem jár minden önfeláldozás nélkül ! oh igen kedves fiák ! a tanító és nevelő boldog — ha növendékeit csakis dicsérni tartozik ! és tízszeres fájdalom rá nézve, ha azt inteni, vagy épen büntetnie kell! de e fájdalmas kötelességet elmulasztani annyi volna — mint elárulni az erény szent ügyét, — s igy az ifjúság üdvét és az intézet jó hírét, nevét ! Ezt tenni semmi sziu és czim alatt nem szabad ! Az intést, feddést sőt büntetést semmi nevelő intézet ki nem kerülheti, a hol egy kis világ gyűl össze, az erények és bűnök csiráival ! Az őrködés, gyomlálás és ápolás elkerülhetet­lenül szükséges ! de az intés legyen oktató és be­győző a feddés atyai és buzdító a büntetés igazsá­gos és gyógyító ! Uralkodjék e helyt a szeretet a mely találékony, a szerencsétlenségben vigasztaló, az emberi gyarlóságban gyógyító ! Ha az ifjúság viszontszeretetre gyulád vezéreik iránt, nagy, igen nagy segédet nyertek a nagyszerű föladatban, mely­nek szerencsés megoldásától számtalanoknak üdve függ! Még csak hozzátok egy pár szót kedves ifjak ! — vegyétek a szép intézetet, mint ajándékot első sorban a jó Istentől, kitől minden jó ajáudék jön, másod sorban a nemes várostól és a többi jótevőtől, kik valóban a ti kedvetekért áldoztak, és áldozatu­kat bőven megjutalmazva érzendik, ha ti k. ifjak a szép intézetben annál szebb előmenetellel haladtok, minél bővebb mértékét találjátok abban az alka­lomnak és eszközöknek! A régi közmondás mondja: Die omnia laboribus venduut; bizonyos, hogy vetés nélkül nincsen aratás ! Elmélkedjetek sokszor arról, mit kell itt nek­tek aratni? Erényt, jellemet és tudományt, mely képesítsen benneteket a honpolgárok közt díszes he­lyet foglalni. A természet törvénye szerint mi idős­bek távozunk, ti léptek nyomainkba. Készüljetek te­hát lelkiismeretes szorgalommal, hogy jövő hivatás­tokot úgy betölthessétek, miszerint abból a hazára biztonság, haszon és fény, rátok pedig dicsőség, bol­dogság hárarnoljék. Fogadja a nemes város a tanügynek hozott szép áldozatért - tiszteletteljes hálám kifejezését: a tanári kar a tanuló ifjúsággal együtt atyai áldá­somat !*) Örömhangok. Melyekkel az esztergomi k. togymnasium felavatása alkalmá­ból Mélt. és főt. Dr. Kruesz Chrysostom pannonhalmi főapát urat fiúi hódolattal üdvözli a sz. Benedekrendü tanári kar. 1880. szept. 8. Mily hév járja át lényünk minden izét? Lelkünk a szent után erősebben hévül, Miként ha innánk a szent forrás vizét, A melytől az ember lángol s megistenül. Mintha a nap is szebben tündökölne S az Őszülő föld újra virítana; Lelkűnkben is kél szent érzés özöne : Az ős Siounak nagy ünnepe van ma. Honnan e fény, Öröm, e lángoló tűz ? Minő napnak áldó sugára szállá ránk? Oh! nincs ma gondunk; ki minden bajt elűz, Köztüuk van újra a mi drága jó Atyánk ! Köztünk vagy újra, hogy áldó kezeddel Az egy szent igaznak avasd fel e művet ; *) Múlt számunkból térszüke miatt maradt ide. Szerk. S mit szentül kéz dél, befejezd a Szenttel S büszkén mondhassuk, hogy ez is a te műved. Felavatod a tudomány templomát, A melynek oltárán te mindig áldozál ; Melynek a Te neved a legszebb éket ád, S nagy példád örökké fő-oszlopául áll. Mint a zsidókat tűzoszl.op vezette A kihalt és veszélyes vad pusztákon át ; S bár sötét felhők lebegtek felette Zord éjen át látták az oszlop világát : ügy ragyogsz nekünk igaz bajnoka, Es szelíd fényeddel világítva gyújtasz : Csak világított a zsidók oszlopa, De te a pusztákon vezető fényt nyújtasz. Vezető fényt gyújtva légy Józsuánk is, Az Ígéret földjét foglald el szavaddal ; Szálljon lánglelked hatalma reánk is Szíved jóságával, enyhítő harmattal. Mi hozzád forrva, szívünk érted égve, Veled lépünk a tudomány templomába ; Haza- s vallásnak erős védelmére, Ha alattad küzdünk nem vérzőnk hiába. Legyen élted hosszú! Neved örök lesz, Rá van már véve az emlékezet-kőre; Szeretett Rendünk erős pajzst öröklesz, Igazságért küzdve, vérezz bár: előre! Hírek. — Herczeg-primási ajándék. A herczegpri- más harminczkét monumentális kötetben nagyszerű növény-gyűjteményt ajándékozott az uj főgyinnásium- nak. A gyűjteményt, mint már annak idején emlí­tettük, Dr. Feichtiuger Sándor szakavatott keze rendezte. — A fővárosi napilapok múlt vasárnapi em­lékszámunk után ismertetik az uj főgymnásium tör­ténetét. Örvendünk, hogy az ,,Esztergom és Vidéke4 ismét szolgálatot tehetett a budapesti sajtónak. — Állandó rovatot nyitunk az állandó szín­ház ügyének. Minden vasárnap közöljük e kérdés­ben beérkezett s beérkezendő czikkeinket.-— Esküvő. Mattyasovszky Sándor fehéregy­házi ispán múlt szombaton vezette oltárhoz Bittner Berta úrhölgyet. — A Pesti Napíó péntek reggeli lapja azt írja, hogy „az uj főgymnásium dísztermét három életnagyságú arczkép díszíti, a három legnagyobb jóltevőé : a királyé, a herczegprimásé s a pannon­halmi főapáté, melyekhez Majer István püspök még kettőt : Szent Benedek és Szent István képét festeti. E hóban ezek is készek lesznek.“ Az áldozat kész­ség mindig elismerésre méltó. De a „Pesti Napló“ levelezője nem ismeri el városunk áldozatkészségét. Kérjük ennélfogva a Pesti Napló szerkesztőségét szíveskedjék kijelenteni az igazság érdekében, hogy a „három legnagyobb jótévő“ között nem rangban hanem adakozásban legnagyobb a város közönsége. A város ugyanis 25,000 forint kész pénzt. 10,000 I forint értékű telke} és vágy 6—7000 frtuyi anya­got adott. Az egyes városi polgárok 2,500 forinttal járultak hozzá. A prímás adott 5,000-et, a kápta­lan 2,400-at, a fó-apát 20,000. Tehát a város 1 kezdte és hálával elismerve a fényes adakozáso- j kát be is végezte, a kormány adott 8,000 irtott és 5000-et telek csere kiegyenlítése. Méltó volna, ha a „három legnagyobb adakozó“ képe közé „negye­diknek* legalább odatennék Palkovics Károly polgármesterünk képét is. —- Beiratkozások. A belső elemi fiú iskolá­ban száz kilenczvenhat tanuló iratkozott. Az ered­mény nem a legörvendeteseb, ha a tavali létszám­mal vetjük egybe. Tavai ugyanis ilyenkor már kétszázhuszonegy növendék volt együtt. — A buda utczai iskolába negyven s a leány tanodába ötvenöt j tanuló iratkozott be. Itt meg épen nem örvendetes | az eredmény mikor a tankötelesek óriási elmaradá- j sát tapasztaljuk. — Oitósy Lajos városunk derék fia Becsben nagy becsületet szerez a magyar kézi iparnak. Re­mek megyfa czikkei gyárának messzire szóló hir- I nevet fognak biztosítani. Vau Oltóssynak egy való­ban kitűnő tehetségű faragója, a ki néhány geniá- ! lis késvonással classicus torzképeket tud faragni a j megyfa-csomóból. Sétapálczái ízlésesek és bámu- ! latosau jutányosak. Csibukszárai s egyéb megyfa j faragváuyai hasonlóan kitűnők s megérdemlik a leg- j nagyobb igényű bevásárló figyelmét is. A csinos ; megy-fa-portékák esztergomi raktára Kecskeméthy ; János boltjában van. — A labatlani községi iskolában még mindig ; egy bognár iizi mesterségét. Hogy mikor fog nemes Lábatlan iskolaszéke (?) arra a gondolatra ébredni, hogy gyerekeit iskoláztassa, arról semmibe tudunk. — Beküldetett. Richter János kőfaragó Piszkén Schmid Frigyes községi bírót múlt napokban a midőn a korcsmában keletkezett verekedés elejét venni akarta földhöz vágta s ütésekkel illette. Ezt nem azért ■ registráljuk hogy ifj Richter Jánost dicsérjük, ha- 1 nem a bíró élhetetlenségét és éretlenségét kiemel- j jük mert daczára hogy az már vagy 8 napja történt j — jeleutést ez ideig — kellő helyen nem tett. \ —- Az illetéknyilvántartó hivatalt a múlt köz- I gyűlés felfüggesztette. Bárfáy Géza állomása ellen azonban olcsóbb agitálni, mint a nyiváutartási ügyek halmaza ellen. Ezeket kellett volna első sorban a közgyűlésnek eltörülni, hogy másod sorbau Bártfay Géza valóban elismerésre méltó értelmességgel ke­zelt állását fölöslegessé tegye. — Egy rágalmazott esztergomi czigáuyle- ány Sági Balog Betti „kisasszony* tett panaszt az egyik fővárosi fényitő iárásbiróság előtt Balig Arany Borbála ellem Az „Egyetértés* keddi száma hosszú czikben ismerteti a tárgyalást, melynek vége az lett, hogy a kir járásbiró vádlott nőt a becsületsértésben vétkesnek mondá ki, és húsz forint pénzbírságra ítélte. Hosszas és alapos indoklásának az a súly­pontja, hogy az ügy az uj büntető törvény szerint lévén eldöntendő, ez oly állítások bebizonyítását nem engedi, melyek a családi-élet viszonyaira és az er­kölcsösségre vonatkoznak. — Tüzoltószereink jövője. Tiizoltószereink nem maradhatnak tovább is egy födél alatt, hanem a város kiilömböző pontjaira fognak deceutrali- záltatni, megbízható egyének udvarára. Az illető gondozók éveukiut tizforiutuyi illetékben részesül­nek. Ezt végezte a mult péute ki városi k ö z- gy ü lé s. — Közmunkaváltság. Miután a közmunkák kimondhatatlan lanyhán folytak, városi közgyűlésünk elhatározta, hogy a közmunka átalá.ios megváltása vitessék keresztül. A megváltási díjból türhetőbb lesz a közmunkáidtól kezelése. Nincsen azonban kizárva az az eset, hogy a szegényebbek, kik a váltságdíjat meg nem fizethetik, személyesen le ne szolgálhassák inunk áj u k a t. — Duhajkodás. Néliáuy garázda külvárosi parasztlegény a napokban a városou kívül egy ede- sen szendergő bajuai legényt találtak, a kit bizo­nyosan egy kicsit erősebb felöntés altatott el. A garázda legények nyers tréfát csináltak vele s min­den rulníjától megfosztva egészen Adára ősapánk viseletében hagyták. Ilyen állapotban födözte föl rendőrségünk. E durva tréfa eléggé jellemzi duhaj­kodó paraszt legényeinket, kik méltó megfenyitést érdemelnek. —• Hajnaly Gyula ur igazolta előttünk, hogy a kormány kiküldötteit a tűzvész miatt hátráltatott polgármester felszólítására fogidti. Felelős szerkesztő : Kőrösy László. Nyilttér. *) Figyelmeztetésül. Ama lelkész urnák, ki remrég gőzhajón utaztában oly meggondolatlan volt azon alap­talan rágalmat utitársainak fenhangon mesélni ; miszerint legközelebb három esztergomi és ál­tala megnevezett család férjezett leányainak válópere fogna a szentszék elé kerülni. Szol­gáljon ö tisztelendőségének egyelőre intésül, hogy szomorú dolog ha ő, magasztos állását többre becsülni nem érti és nem röstel ily gonoszsággal koholt hirt embertársainak kese- ritésére terjeszteni ! Megrovást érdemelne még akkor is ha oly szomorú ügy tényleg a szent­szék előtt volna már, de hála a jó Istennek, hogy az általa nevezetteknek nincs szükségük az ő mulattatására oda jutni ! Esztergom 1880, szept. 10-én. WIMMER FERENCZ. Köszönet nyilvánítás. Kötelességünknek tartjuk a Tisza biztositó társaságnak gyors, pontos és lelkiismeretes eljárásáért mély köszönetünket kifejezni f. hb 7-én tűzvész alkalmával házaink is leégtek s már rövid idő után azaz három nap alatt, a kárfelvétel eszkö­zöltetett, valamint a kártérítési összeget, minden levonás nél­kül t. Balogh József urnái (a Tisza bizt. társ. esztergomi fő­ügynöke) a legnagyobb megelégedésünkre ki is fizettetett, miért is forró hálás köszöneteinket kinyilvánítjuk, s minden emberbarátnak a fentnevezett társulatot ajánlnatjuk. Esztergom, 1880 szept. hó 10-én. Gruber János, ViszoLiy Imre. Nyilatkozat. Azon haszontalan, gyáva, pimaszéi- 1 en, aki az „Esztergomi Közlöny14 hasábjain, a szerkesztő köpenye árnyékából i ncognitó köpköd felém, azon 1 a p 70-ik s z á m án a k nyiltterében tett nyilat­kozatomat; mintán burkolódzása daczára is tudom hogy koszorúm kinek homlokára illik, — egész terjedelmé­ben fentartôm, s miután nem tartom érdemesnek személyével tovább foglalkozni, ezennel kijelentem : hogy vele többé, bár mint öltögesse is piszkos nyelvét felém, hírlapi polémiába nem bocsátkozom. Esztergom 1880. szept. 11-én. Sinka Ferencz. Szódavíz legkellemesebb vegyitéke a bornak, egyszersmind az emésztési szervekre rendkívüli gyógyhatást gyako­rol, kapható folytou friss töltésben a gyárban (Bu- dautezán) valamint minden vendéglő és kereskedés­ben, 1 nagy syphon 10 kr. 1 kisebb 6 kr. *) 1 fj rovat alatt köztöltékért nem vállal felelősége a s z e r fi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom