Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 73. szám
vény értelmében, * a kor kívánalmainak megfelelően akarjuk nevelni azon hitben, hogy ezzel a hon iránt kettős kötelmet teljesítünk. Kérjük, zaklatjuk a városi tanácsot s vele a képviseletet, hogy az egész város kiváltatának a kor és törvény k 0- vetelményének eleget tenni el ne mulaszszák, mert hisz megveri az ügy a maga vétkét. Gondoskodjanak ne csak fiaink, de leányainkról is, hogy azok a kellő és szükséges oktatásban részesüljenek. Állíttassák fel egy a fiukéhoz hasonló legalább is négy osztályú 1 e á ii y i s k o 1 a, mert méltányos e követelés, hisz fizetjük a községi adót, váljon csak fiainkért fizetjük ? ez egy oldalú lenne, nem, leányainkért is. Mondja ki hát Esztergom város közgyűlése, hogy szükségesnek tartja mindkét nem nevelését, s mert a fiukról amennyiben, any- nyiban már gondoskodott, leányairól sem akar megfeledkezni, s még ez idén egy teljes önálló, a kor és törvényeknek minden tekintetben megfelelő leányiskolát állit fel.*) Vámos Elek. A főgymnásium fölavatása. (Srept. 8.) I. À főapát megérkezése. Kruesz Krizosztom pannon halmi főapát hétfőn délután fél ötkor érkezett városunkba. A hajónál városi hatóságunk képviselői s a tauári kar fogadták. Néhány meleg szóval köszönte meg a szives fogadtatást, azután gróf Csáky fogatán a beuczések székházához hajtatott. Az ifjúság kettős sora s a tanárok üdvözölték a berobogó kocsit. II. A miniszter képviselője Kárffy Titus miniszteri tanácsos Dr. Lutter Nándor tankerületi főigazgatóval Kedden este érkeztek városunkba. A hajókikötőnél Fehér Ipoly fogadta és üdvözölte őket a tanári kar nevében s Hajnali Kálmán dietiózott állítólag a város nevében. Hl. Az ünnepi mise a plébánia templomot díszes közönséggel zsúfolta be. Városunk szépei, a hatóságok és nevezetességek valamennyien megjelentek. Az ünnepi Veni Sanctét Kruesz Krizosztom főapát mutatta be fényes személyzettel. A dalkör eközben remekül énekelt a karzaton. Az ájtatosság *) Jelen vezérczikkünk mindeddig egyéb Bürgös köz- I letnényeink halmozottsága miatt késett, __________A Szerk. l etett s mily keveset veszített volna vele a világ ha egyátalában nem is születik. A szem a gondolatok színpadja ; itt játszik a szerelmes az intrikussal, a drámai hős a soubret- tel, a bohózat és vígjáték, a dráma és solo és kar, habár ezek a színdarabok gyakran érdekesebbek és pikánsabbak a courtinák mögött. A szem a szellem barometerje, az érzés hőmérője, higanyának emelkedése mutatja a szenvedély forrpontját, a kedély melegét, a hideg megfontolás, a jéghideg blazirtságot és a langymeleg józanságot. A szemben látható a cummunismus és socialis- mus, feudalismus pietismus, mysticismus, humanis- mus, naturalismus, nationalisms, atheismus, Cris- tiamsmus, mateiralismus, judaismus, és számtalan más ismus. A szem a naivság bölcsője, a nőiesség kagylója, az eltemetett ártatlanság koporsója a lelkiismeretnek vádlottak padja és a léleknek gyóntató széke. A leányka szeme gazdag virág ágy, itt árasztja illatát az ártatlanság lilioma, a szerénység ibolyája a forró szerelem, az első szerelem rózsája a köny tavaszi harmatában, — a munkásság gyűszűvirágja a nefelejts és a — „ne nyúlj hozzám." Két ily kék szem, gyújthat is lángra is lob- bantbat, úgy hogy az ez által szenvedett tűzkárt sem az első hazai biztositó társaság, sem a Nord- Britsli nem téríti meg. — Ily két szem valóban ostromló ágyúkat ábrázol, a hódításra s ki azok találnák méltán mondhatják: „meg vagyok lőve.„ Vannak azonban női szemek, melyeknek látásán láthatni, hogy nem annyira látni, mint láttatni kívánnak, ezen csillagok bolygó csillagok, tüzűk csak mesterséges tűzi játék, villámaik csupán rakéták. Azonban ezen nők szem-operátiói, híresebbek mint Graefe és Arit tanárokéi, csakhogy akkor engedik a legjobb mű vágást ha másokat — elvaki- tanak. Szemeik beszéde többnyire a meztelen igazság; gondolataik csapszékének czégére, melyen ezen fölirat olvasható : itt mindenki saját hite szerint boldogulhat. végeztével a megjelentek kürmenetileg az uj épület felé tartottak. IV. A föl szén tel és a főgymnásium csarnokában folyt le. Kruesz Krizosztom végezte a szertartást. A mennyi közönség csak be tudott tódulni, betódult az uj épületbe s a kik nem tudtak tolakodni, azok meghívóikat szép csöndesen, lemondásukkal együtt hazavitték. A mi a felügyeletet illette, az határozottan gyarló volt. Ilyen népes mozgalomkor az összes városi és megyei rendőrséget igénybe kellett volna venni. V. A fölavatás a tágas díszteremben történt. Már a fölszentelés közben jó félig megtelt a nagyterem. Esztergom szép hölgyközönsége egész gazgazdaságában megjelent. Az első sorban ott láttuk Majer Istvánt, Juriga kanonokot, Sziklay Józsefet, az alispánt, a tanfelügyelőt és sok mást. Az emelvényen a tanárikar csoportosult. A zöld asztal közepén a főapát, Kárffy Titus, a polgármester, a főigazgató s Fehér Ipoly foglaltak helyet. A lélekemelő ünnepélyt a dalkör nyitotta meg. Mindjárt kezdetben tapasztalni lehetett, hogy a díszteremnek is meg vau a maga átka, ventilatiója vagy nincs, vagy nagyon gyarló ; mert a zsúfolásig megtölt teremben kiállhatatlan kemeucze-hőség kezdett kellemetlenkedni. Az ünnepet Palkovics Károly polgár- mester nyitotta meg. VI. A polgármester szózata, mint legbecsesebb történeti emlék a napról, daczára szűkre szabott telünknek, egész terjedelmében a következő: Mélyen tisztelt gyülekezet. Hol ez előtt két évvel szabad ég alatt ékte- ten romhalmaz között alapkövet tevénk le, ott most ezen palota foglal helyet, melynek termében örömmel szemlélem s tisztelve köszöntőm e díszes gyülekezetét. Készen áll a tudománynak szentelt csarnok, melynek nemcsak helybeli de messzebb vidékbeli tanuló ifjúság is nyerendi ezentúl oktatását. Midőn a kor igényeinek többé meg nem felelő régi épület helyett, egy uj gymnasium építésének eszméje raegpendült, Esztergom város lelkes képviselete megszavazta miudazon áldozatot, melyre e szép eszme valósítását előmozdítandó tehetsége szerént képes volt. Az ország egykori fő és legrégibb városa, első nagy és szent királyuuk születés helye, melyhez annyi történelmi emlékek füzvék, az idők viszontagságai, harczok, háborúk, török foglalás által polczáról letaszítva; az újabb törvényhozás által pedig a kegyelet és szembeötlő czélszertíség öszhang- zásba hozatalának mellőzésével, mostoha gyermek sorsában részesítve, ön maga iránt való kötelességet teljesített, midőn a kegyeledelen elbánás ellenében életre valóságát — és ha már leszállód a magasról szerencséje, tehetsége, hire, neve kelete, a tudomány és művelődés iránt való lelkesedését, — ezen talán virágzóob városnak is díszére válau- dott középület emelése által, az egész ország előtt bebizonyitá. De minden lelkesedés, minden jóakarat s megfeszített erőlködés nem használt volna, ha csak nagylelkű jótevők fényes adományaikkal az építés foganatosításához és bevégzéséhez nem járulnak. Igen sokszor megtörténik, hogy a szem azon nyelvet beszéli, mely Talleyrand szerint azért adatott az embernek, hogy gondolatait elrejtse. — A szem nevet a lélek sir, a szem szerénységet mutat s belül gyakran gőg uralkodik. A szem sokszor a részvét könnyüibeu úszik akkor, midőn a szív kamráiban káröröm vau. A szem ártatlanul lesül, mintha annak birtokosuője kettőt se tudna olvasni, pedig 25-ig is elérne. Bizony ebből látható, hogy a szembeszéd igen nehéz egy nyelv, annak teljes megtanulása lehetetlen. A szem nyelvtanhoz elég egy szem szótár, hogy megérthessük a szem classikusok idyljeit novelláit drámáit és regényeit. Kívánom ennélfogva, hogy a szem A B C-jének ezen első kísérlete, a kritika szeme által nyájasau fogadtassák, s főleg ha az olvasónak valami nem tetszenék, hunyjon inkább szemet. — Dr. L. A. — Vadászat. (E redeti tudósítás.) Tisztelt szerkesztő Ur! F. évi szeptember 2-áu ismétlődött nem ugyan a volt Deczember 2-iki állam csíny, hanem ha az eseteket összehasonlítjuk, még sem sántít annyira a hasonlat, t. i. egyik nagy geographusuuuk felcsapott Nimródnak és az említett főtudomáuyáu kívül az igen nagy kedvvel ápolt stratégai tudományát alkalmazva egy rókát oly nagy zavarba hozott, hogy midőn elsütött puskájának golyójába bele talált szaladni — nyúl lett ijedtében belőle. Ezen nevezetes eseményt nem lehet elhallgatűi ás kérem a t. ez. közönség tudomásására annál is iukább hozni, mert érdekesb eset igen ritkán olvasható Esztergomban, hacsak a Váczi Közlöny — állandó rovatában nem. Tisztelettel Abellinó. így fölsége? királyuuk a vallás közoktatás miniszter ő nagyméltóságának hálára kötelező közvetítése folytán a tanulmányi alapból engedélyezett nevezetes összeggel, —Bibornok herczeg Prímásunk 0 Eminencziája és pannonhalmi méltóságos főapát ur fejedelmi bőkezűséggel a m. esztergomi fokápta- lan, néhány vidéki jótevő és Esztergom egyes polgárainak hosszú sora nemes lelkű adakozásaikkal segiték a szeut czél elérését. Eként, ha Esztergom város a költségek oroszlán részével s ezeket érő anyag kiszolgáltatásával megteremte a valószínűséget, jótevőiek kegyes adományai a valószínűséget ténynyé varázsolák. Maga a bevégzett palota századokra szó Hó tanúként tündököl, és tanúságot tesz arról, hogy azon szánakozó mosoly, mely a megszokott tétlenségre számítva, az eredményben kételkedett, legalább ez egyszer nem vala jogosult. Igaz, hogy az elemek által okozott, a véletlen, az emberi megbizhatlanság és különváló vélemények kényszerű mellőzéséből támadt nehézségek elleni küzdelem, fárasztó, lehangoló és kedély ölő vala, de győzött. A munka be vau fejezve. És tanúságot tesz még arról is : hogy az építkezési költségek, az ingyen kiszolgáltatott anyag árának hozzá számításával 70000 ftban culminálváu, itt nem működtek pazar kezek, s bátran koczkáz- tatjuk a kérdést, vájjon hol van ehez hasonló épület, mely ha egyszerű is, fényben sem pompázik, mégis ily arányokban s nemes ízléssel ennyi költségen létesült volna? Itt el nem mulaszthatom megemlíteni a fiatal építészt, tehetsége, munkája dicséri. Engedje már most a tisztelt gyülekezet, hogy ennyi díszes tanú előtt, mint házi úr képviselője tisztemet teljesítve, ezen tanintézeti épületet magasztos czéljának átadjam s a jövendőbeli gazdát az igazgatót a tauári karral együtt ezen kulcs kézbesítésével ünnepélyesen bevezessem. A nehéz föladathoz szerencsét és kitartást kívánok a t. tanári karnak ! Egy nagy kincs vau reá bízva — kiucs — melyet álmatlan éjjekeu át szive szeretetével őrzött és zsönge pályáján remegve követ a szülői gyengédség. — E kincs : gyermekeink. — A serdülő magyar nemzedék egy részének oktatása s nevelése van a tiszt, tanári karra bízva. Vezessék az ifjakat a vallás mely a szeretet vallása, a tudomány mivelődés és hazafiság ösvényén, tartsák ébren bennük a nemzeti szabadság iránt minden magyar ifjúban rejlő érzéket, hogy egykor becsületes munkás de egyszersmind öntudatos honpolgárokká váljanak, és támaszkodhassék reájuk a haza, melyen kivül nincsen számukra hely. Végül, elengedhetetlen kötelességemnek ismerem mindazon jótevőknek, kik föuebb tisztelettel említve ezen főgymnásium építéséhez adományaikkal járultak, a város nevében hálás köszönetét mondani. Emléküket meg örökitendi ezen könyv, melyben neveik az utókor számára följegyezvék, úgy tündökölni fog itt e három arczkép, hogy a késő unokák lássák és tisztelettel meghajoljanak az érdem előtt. íme fölséges fejedelmünk arczképe, benne ezen tanintézet legmagasabb jótévőjét azon forró óhajjal tiszteljük, hogy őt az alkotmányos törvény tartó magyar királyt az isten tartsa. Itt fő magasságú Bibornok herczeg Prímásunk, mint szinte kegyelmes jótevőnk, s itt a pannonhalmi méltóságos főapát ur képe, 0 nem tartván csekélynek személyesen tisztelte meg szerény ünnepünket, fogadja tehát itt általam a város háláját és mély tiszteletét, melyet arczképéuek e helyen való kifüggesztése által is jelezni óhajtott. Most pedig t. gyülekezet, azzal végzem beszédemet, hogy szeretett szép hazánkat, mely szivünk minden dobbanása, az isteni gondviselet legjobb áldásával áldja s tartsa. Lelkes beszéde végeztével, lelkes éljenzések között nyújtotta át a főgymnásium kulcsát az igazgatónak, Fehér Ipolyuak s ezzel az átadás ünnepélyes jelenete véget ért. VII. A főapát beszéde biztató szózat volt a tanárokhoz, buzdító szózat az ifjúsághoz s hálakifejezés a közönséghez. Kifejté, hogy az uj épület, mint a közművelődés egyik magasztos vívmánya most is a város tulajdonában marad s a tanári kar csak a használati jogot élvezi. Üdvözli Esztergom adakozó közönségét s az kívánja, hogy az ifjúság értse meg nagy hivatását s akkor jutalmazva leszen a tanárok feláldozó fáradozása. VIII. Az igazgató beszéde végtelenül terjedelmesre kidolgozott, széles akadémikus beszédnek készült. Az idő előhaladottsága, de főleg a terem kiálhatatlan légmérséke azonban csak megrövidítve eugedte élveznünk a fölolvasott beszédet. Az igazgató hosszú nyitány után a főgymnásium történetét mutatta be, amit művelt közönségünk már a nélkül is ösmer. Beszéde befejezését hangos éljenzések követték. IX. A miniszteri képviselő néhány lelkes és magvas rövidségű szóban a közotatásügyi miniszter meguem jelenését mentegetvén, közölte a miniszter üdvözletét elébb a tanári karral, azután az ifjúsággal s végül a közönséggel. Végzetül csak azt ajánlotta az ifjúságnak, hogy jól vésse leikébe a mai emlékezetes napon azokat az igéket, a melyeket hallott s ha azok után jár, akkor dísze s gyümölcse lesz a nemzetnek.
