Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 71. szám
melynek tanúja voltam ; ha pedig azokról akarnék szólani, a kiket és a miket nem láttam, akkor nem maradnék reporter, hanem egy emeletet szállva, vérbe mártott tollal olyan egetrázó vezérezikket kellene irnöm, a milyet még hálátlanságról, társadalmi kórállapotról ember nem irt soha. A rózsavizes stylust meghagyom a lyrikusoknak, a véres sty- lust a Függetlenségnek és megmaradok az én hétköznapi alizeriu tentámnál, nem Írva sem a látottakról, sema nem látottakról hanem, iukább ahallot- t ak b ó 1 mondok el egyet-mást. * * * Legelőször is hallottam egy óriási kougást. Lehetett ügy kilenczed fél órakor s a kik közelebbről hallották, állítják hogy a terem kellő közepéről eredt. Lehet. Annyi bizonyos, hogy rémitő borza- dály fogoft el s rendkívüli nagysága olyan hatást gyakorolt reám, hogy a később szilajul ujougó jókedv kitörései Pali nótáival egyetemben sem voltak képesek azt velem feledtetni. * * * Mikor a legelső család megérkezett, a lépcsőkhöz siető rendezők egyike siet kifejezni a feletti örömét, hogy „épen Kegyetek az elsők” „Mi pedig nem szeretjük, hogy az elsők vagyunk” replikáz a bájos hajadon. „Meglehet, hogy máskor jól is teszik, de ma örüljenek, hogy az elsők, mert ha tiz perczczel késni találnak az utolsók lehettek volna.” A kisasszony kapacitálva volt. * * Éjfélkor „pihenő.” Vagy a ki úgy akarja közvacsora. A pezsgő árja mellett megeredt a szónak árja s ekkor megint volt alkalmam valamit hallhatni, a minek most hasznát veszem. Lévén a szónokié úrnak a következőkben igaza : „A népdal szavai szerint csak egy kis lány van a világon, már pedig közöttünk egynél több kis lány van : tehát több van, mint az egész világon! Én pedig ezzel benyújtottam a hölgyek névsorozatát. + * * Utólagosan pedig hallottam egy pár malicio- zus élczet, például : „Hogy sikerült a búcsúzó?” — „Kedélyes volt, a mi * volt ; csakhogy nem a Kör búcsúzott el a közönségtől, hanem a közönség a Körtől”! Vagy pedig: „Hogy sikerült a mulatság?” __ Olyan volt mint Rossi utolsó budapesti vendégszereplése: nagyszerű, csakhogy nem volt a ki ta ps o lj o n.“ * * * De hallottam továbbá egy hosszabb párbeszédet is, melyet, — mint a kutya-meséknél szokás— morál gyanánt a végére hagytam. „Miért nem jött el tegnap hozzánk?” „Ja kérem, szívesen csakhogy nem lehet ; kell ám a jövőre is gondolni ; egy pár f e h é r keztyü, entrée, nyakkendő s tiz forintnak mindjárt vége. Az pedig egy hónapon át elég szivarra, mert bizony abból a pár száz forint fizetésemből nem igen telik ám; aztán minek bál, kurizálui otthon is lehet.” Node még is csak ilyen czélra is lehet valamit áldozni, azt a fehér keztyiit pedig ki lehet ám újra mosatni, azután még nem csak ócska bókkal, hanem ilyen úton is kell a lányokat mulattatni. „Én nem is tudom mit akar ez a magok ur barátai szintén vele szavaztak. Én tehát azt mondám, hogy játszom a báróval, de hogy emez urakat is meggyőzzem, hogy velem szemben egyi- kök sem nyerhetné meg a játszmát, mind az ötökkel fogok játszani; s hiszem, a győztes én leszek. Mindenki feszült figyelemmel várta az érdekesnek Ígérkező játszma kimenetelét. — Foglaljon helyet báró ur, s állítsa fel bábjait ; enyém a fehér. . . . Nem is tudtam, hogy önök szeretnek sakkozui, mert ez a játék csak komoly embereknek való, a kik gondolkodni szoktak. — De ... de ... én alig éltek hozzá, s barátaim is úgy vannak vele. — Szót sem — mondá halkan Patakyué — vagy átadom férjem haragjának. — Könyörgöm Nagysád, büntessen meg másként, csak ne sakkoztassou velem. Patakyné rá sem hallgatott csak tovább folytatá : — Ah ! hisz ön felállítani sem tudja ... a parasztot tette a király mellé . . . s mily ügyetlenül adja a nyitányt. . . . Most meg mit húzott? A királynője fedezetlen vau. ... De az istenért, most meg a királyt huzza a bástyám elé . . . Menjen kérem, ön nagyon ügyetlen játszó. S ön akart engem legyőzui? Ha ha édes báró ahhoz még öu igen ügyetlen. Jöjjön Tollasy ur, ön talán ügyesebb játszó. Oszkár báró izzadságát törülve homlokáról, oda hagyja helyét. Cserjesy Muki dühösen súgta Oszkár bárónak : — Te, ha engem is el talál hívni, az egész városban elmondom, hogy felsültél. . . . Borzasztó ezt az unalmas játékot nézni s hozzá az a gúnyos tekintetet, a mit reánk lövei. ... No téged ugyan lefőzött. — Menjen ön is. . . . Jöjjön Cserjésy ön talán helyre üti ez urak hibáit. Cserjésy csak annyit mondott Oszkár bárónak meghívásra : köre? Vagy bál, vagy sziuielőadás, egyszer hangverseny, máskor aláírási iv fáklyászenére, közvacsora, vagy mit tudom én mi mindent akarnak és mindig , csak pénz,, pedig tudom, hogy maguknak sem marad belőle semmi, hanem odaftzetik a czi- gáuynak, meg a vendéglősnek. Nem kell Esztergomba semmi, hagyjanak, minket békével; ha rajtam állna még csak színészeket sem eresztenék ide soha, azok is csak a pé ízünket viszik el.” „Mert olyan nagyon kimondta, a mi a szivét nyomja, hát én is elmondom, mi az én véleményem. Hogy fiatal ember létére szégyenlenék ilyen szegénységi bizonyítványt állítani ki magamról, hogy azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy városunknak nincsen fiatalsága, mely a szépért, jóéit, nemesért buzogna és arra lelkesítene ; hogy egy része, mely egy pár évvel hamarabb született és valami 3—400 forintos hivatalra akadt restel a fiatalabbal társulni, vagy csak szóba is állni; hogy egy része az örökösen blasirtot játsza és nem tanul, mert mindent tud, nem tánczol, mert fárasztó, keveset beszél, mert megárt ; hogy az az egypár, a ki még volna, magára van hagyva ; hogy ezért kell városunkban minden egyletnek halva születnie, legyen bármi szép irányú, azért nincsen nálunk társadalmi élet, azért van olyan igazsága Hugo Viktornak, midőn mondja: Tomboljon a fiatalság, mozogjon, lelkesedjék és demonstráljon ; mi lesz az azon ifjúból, ki húsz éves korában már csak az érdekről beszélt s lelkesedni nem tudott ? — ötven éves korában — honáruló. L A. Hírek. — Királyi tanácsos. A hivatalos lap keddi | száma közli a következő királyi kéziratot : Szemá- j lyem körüli magyar rainisterem előterjesztése folytán Feichtinger Sándor Esztergom városa főorvosá| nak, 40 évi közhasznú működése elismeréséül, a I királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozom, j Kelt lseidben 1880 évi augusztus hó 21-én Ferencz j József, s. k. Báró Orczy Béla, s. k, — Ő Fölsége j kitüntetése valóban méltó koronája a buzgó férfiú | majd félszázados érdemeinek !-- Revolver. Kohn József a Váczi Közlöny | múlt számában rámsüti revolverét. A piszok csak ! piszkit, de nem sért. A hely és személy furcsasága , lehetetlenné teszi, hogy piszkolódását komolyan ve- ! gyük. A szerencsétlen örjöngő Váczra menekül Esztergomról czikkezni, más szóval inkább revolverezui. Modora (köznapi kifejezéssel) olyan komisz, stylusa (csendes kifejezéssel) annyira vad, logicája (enyhe kifejezéssel) annyira kétségbeejtő, hogy összes sértegetései lepattauak Esztergomról. Be nem számítható, homályos múltú, kétes jelenü egyénnek tartván, Esztergom városa ellen szórt piszkolódásaiért nem is óhajtanék, de lehetetlennek is tartanék lo- vagias elégtételt. És ha léhaságáért meg se fedd- hetjük, ha városunk piszkitásáért tőle elégtételt se vehetnénk : mit tehetnék magam is egyebet, mint ha Kohn Józsefet figyelembe nem vehető, komoly számitásba nem kerülhető közönséges revolver-jour- nalistának nyilvánitom, a kinek ezentúl többet sohasem felelhetek. Kőrösy László. — A távírdái gyorsasághoz. „A helybeli kir. __távirdn másodhivatalnokától”egy olyan terjengő nvi— Meg állj, ezt drágán fizeted meg — s helyet foglalt Patakyuéval szemben. Patakyné igeu jól játszott, a legjobb játszónak is tiz húzásra mattot adott. Hát még azoknak, a kik csak úgy húzogatták ide-oda a bábokat, háuy- szor adhatott volna mattot? De nem akart. Meg akarta kínozni a járda taposó kompániát, s három óra hosszáig húzogattatta velők ide-oda a bábokat, még végre e szavakkal kelt fel : — Máskor ne dicsekedjenek önök olyannal, a miben nem érzik magukat egész biztosnak . . . mert meg eshetik, hogy még máskor is szenvednek ily vereséget. Mind az öten a legnagyobb méreggel hagyák el a kerti lakot; de ott künn is várt Oszkár báróra egy kis boszúság. Patakyué rokona már várt reá s gúnyosan azt mondá neki : — No most meggyőződött, hogy Patakyuéval jól el lehet mulatni., . . . Nos mit szól ön hozzá báró ur? háromóra hosszáig egy játszma . . . nemde, ez egy kissé még is sok élvezet ?... Lássa báró I ur ebből az a tanúság, hogy a nő szépsége nem jogosít mindig rágalomra. I ^ Másnap az egész város a bárót nevette. Cser- | jésy Muki még többet tett hozzá, hogy annál nevetj ségesebbé tegye. Úgy boszulta meg magát azon szenvedélyért, a mit Patakyuéval folytatott sakkozás közben ki kellett állnia. Oszkár báró a sok gúny elől a fővárosba menekült, de ott sem lehetett békével, mert mindig jöttek D.-bol, a kik rendesen igy köszöntötték : A szép asszony légyottra vár! . . . Bártfaj Róza. latkozatot vettünk, hogy annak közlését megtagadja lapunk szűkre szabott kerete. Maga a nyilatkozat azt állítja, hogy a gróf ur „magántávirata” tizenkét óra harmincz percztol egy óra harmincz perczig annyi fővárosi távirat közepett érkezett, hogy ez< k- nek jegyzőkönyvbeli bevezetése „húsz perczet vett igénybe” „Az átadásnak egy óra ötvenöt perczkor kellett megtörténnie.” Reu.sz ur két óra tiz perczkor érkezett a távirdába s a főnök után kérdezősködött. A hivatalnok kijelenté, hogy most ő végzi a szolgálatot, mert a főnök távol van. így keletkezett a következő párbeszéd: — Nagyon botrányos eljárás az -- úgymond Reusz ur a nyilatkozat szerint, hogy az ötven lépésnyire lakó főispánnak egy óra hosszat visszatartják a táviratot. Holott önök kötelességük s a méltányosság is úgy kívánja, hogy a főispán czimére jövőket tekiutet nélkül más sürgönyök czimzettjeire, rögtön és haladéktalanul kézbesítsék. A hivatalnok kijelenté, hogy a távirat nem lévén állami, annak kézbesítése csak a többi magántávirat sorsában részesült. „A magán sürgönyző felek érdekei a hivatalos eljárásban egyenlően, a szabályokhoz mérten kezeltetnek.” Körülbelül ilyen színű volt a szócsere. Végül a nyilatkozat olyan személyeskedésekre lapul, a miket lehetetlen közleni. Ennyi volna a nyilatkozat tartalma. Kétségkívül kötelességünk a megrovottnak is védelmezésére helyet adui ; de az is, hogy mindkét fél nyilatkozása után a magunk véleményét is kifejezzük. Azt csak nem lehet pontosságnak nevezni, hogy még a iu<i- gánsürgöuyök is majd egy óráig heverésznek, mig rendeltetésök helyére jutnak. Itt van a baj magva. A „másodhivataluok” bárhogy is tisztázkodik, azt mégse czáfolta meg, hogy modora kihívó és sértő nem lett volna. Ha már meg volt a sürgöny késedelme, mért nem teljesítette szolgálatát inkább simán és udvariasan. Legalább nem okozott volna kettős bajért, kettős panaszt saját hivatala ellen. — Bérleti dijak. Örvendetes emelkedés cons- tatálható a városi árlejtésnél. A páliuka-regaleért fizettek eddig 5045 frfcot. az uj bérlő 9550 frtot. ajánlót' meg, tehát 3905 frtal nagyobb a bér mint tavaly. A sör bérleti dij tavai 1820 frt volt, az idén 2871, tehát az emelkedés 1051 frt. A világítási bérlet csökkenést mutat. Eddig 1842 frt volt évenkint, most 1444 frt, a leszállás tehát 398 frt. Hozzáadva ezt az előbbiekhez, a városnak ez időben bérleti jövedelme ötezer három száz ötvenhárom forintnyi emelkedést mutat. — Színtársulat. Völgyi György, ki társulatával jelenleg Érsekújvárt tartózkodik szolgabirósá- gunknál engedély kiadás végett járt a napokban A szolgabiró ur hivatkozván arra, hogy színi kerületek csak October elsejével szűnnek meg s igy Esztergomban octóber elsejéig csak a győri társulatnak vau jussa, Völgyi Györgynek nem adhatott engedélyt, hogy szeptembarben a Fürdő vendéglőben néhány előadást rendezhessen.-— Tűzveszély volt kitörőfélben a rozzant Gieszwein-féle házban ; de minden zaj nélkül még ideje korán elnyomták, s a tűzfészkes vidékről elhárult a vész. — Elseje. Nevezetes egy nap volt a teguapi. A végrehajtást tudvalevőleg szeptember elsejéig elodázták. Teguap reggel, még jó korán egyszerre három végrehajtó vonult ki. Ez a nap egyik nevezetessége. A másik, hogy az uj büutető törvény ugyancsak ekkor lépett életbe. Sokkal jobban lehet tőle fázni, mint harmincz végrehajtótól, — Az uj gymnásium ünnepélyes megnyitására élénk érdeklődései készülnek elő. Jövő szerdán van az emlékezetes ünnep, mely városunk történetében a legszebb lapokon lesz inegörökitva. — Időjárásunk valahogy csak kezd megju- hászkodni s az aranyos ősz „érettségéhez” méltóan megkomolyodni. Mindössze taláu csak három napja, hogy holmi csöndes zivatar vagy esőzés lemaradt a napirendről A szigeti sétatéren ahalacskík elemükkel lassacskán a szőke Dunába költözködtek s legkedvesebb sétaterünk most megint mentve van. Az égen nyájasabb szint látunk s valóban örvendünk, hogy végrevalahára egy hónapi esőzés után őszi élvezeteinket, a melyek anélkül is szűkkörűek, legalább zavartalanul fogadhatjuk. — A lábatlant guano barlangról egy czikkünk, mely személyes tapasztaláson alapul, közleményeink halmozottsága miatt jövőre marad. Felelős szerkesztő : Kőrösy László. __________Nyilttér, *)_______ S zülőkhöz ! Egy államhivatalnok ki a fővárosban hosszabb ideig mint nevelő és gymnásíumi tanár működött, — lelkiismeretes gondviselés, társadalmi nevelés és szükség esetén correpetitió mellett teljes -ellátásra elfogad egypár gymnaziális tanulót. Bővebb értesítést ád, e lap kiadó-hivatala. _________ ' S zódavíz legkellemesebb vegyitéke a bornak, egyszersmind az emésztési szervekre rendkívüli gyógykatást gyakorol, kapható folyton friss töltésben ft gyárban (Bu- dautezán) valamint minden vendéglő és kereskedésben, 1 nagy syphon 10 kr. 1 kisebb 6 kr! *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősége * z e r k.
