Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 70. szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke>* 70. számához. beírása aug. 30-tól bezárólag szeptember hó 15-ig 'mindennap d. e. 8 órától 11-ig az elemi iskolai épület 4-ik osztályában történik. Az igazgatóság. — Tisztelgés a főispánnál. Tegnap ünnepelte szeretett főispánunk névnapját. A megyei tisztikar nem kegyeletes szokásból, ha­nem őszinte ragaszkodásból, tegnap délelőtt az alispán vezetése alatt Gróf Forgáck Ágoston lakására vonult. A gróf megindulva fogadta a nagy számú küldöttséget, mely egészen be­népesítette dolgozó-termét. Az alispán elegáns üdvö, lő beszéddel fejezte ki a megyei tiszti­kar őszinte szerétét s valamennyi nevében nyi­latkozott, midőn azt moniá, hogy engedje az élet adója és tolltartója, hogy még mentői gyakrabban tiszteleghessen Esztergom megye tisztikara az ő szeretett főispánjánál. Lelkes éljenzések követték az alispán beszédét. Erre a gróf megindult hangon köszönte meg a tisz­tikar üdvözletét s fájlalását fejezte ki, hogy egészségi viszonyai nemcsak t a n ács o 1- j á k, de p a r a n c s o 1 j á k, hogy a sokat kívánó főispáni székből viszavonuljon. Néma csönd, mély lekangoltság uralkodott a terem­ben s ekkor Kruplanicz Kálmán újólag föl­emelte szavát. Kijelentette, hogy a jó Isten újra visszaadja erejét s az illető körök viszo­nya újra megváltozik s szeretett főispánunk ujra a mi bizalmunk középontja leend. Lelkes és örömteljes éljenzések követték az alispán derék rögtönzetét s erre a díszes testület ün­nepélyes hangulatban távozott. Az alispán nemcsak a megyei tisztikar, de az egész me­gye nevében szólott s nekünk is legőszintébb óhajtásunk, hogy úgy legyen, a mint alispá­nunk mondta ! — Főispánunk, Gróf Forgáck Ágoston ma Gleichenbergbe utazott üdülési szempontból. Ha a fürdő legmérséklete alábbszállott volna, akkor a kellemesebb éghajlatú Olaszországba utazik. — Márkus István szomorú halálhíre váro­sunkban is mély részvétre talált. A széptehetségű férfiút nagyszerűen megkezdett pályája elején érte halála. Rokonai közűi Márkus Józsefué, Feigler Janka urhölgy, városunk egyik büszkesége s igy az or­szágos gyászhoz Esztergom is legőszintébb részvé­tével csatlakozik. — Esküvő. Tnresányi Iren k. a, a sziniké- pezde növendékét, kit közönségünk is ösmer, a pécsi akadémia tanára, Mutschenbacher Emil, vezette ol­tárhoz. A szinipályájától búcsút vett, hogy egészeu családi örömekuek éljen. Nem tudunk mást esak boldogságot kiváuui. — Az esztergomi izr. elemi tanodába a jövő tanévre való beiratások augusztus hó 29, 30 és 31-ik uapjain az iskolaépületben 9—12 óráig tör­ténnek. A hittaui iskolában a beiratások szeptem­ber 1. 2. 3-áu Kobn Gábor péuztárnok urnái esz­közöltetnek. Esztergom, 1880 augusztus 29-éu. Az igazgatóság. ________________________________ — A .Vasárnapi Újság“ múlt száma követ­kezőkbe» ismerteti lapunk szerkesztőjének művét: ,Ku ra jf lile te; irta Kőrösy László (az Esztergom és Vidéke szerkesztője.) E 16-od részben 168 lapra terjedő kötetkében a szerző arra a nem igen hálás feladatra vállalkozott, hogy Rumy Károlyt a század első felének egyik iiémet-magyár Íróját és tudósát, a korában ért megtámadások Alól föloldja s házas­ságát tisztára mossa. Rumy sokoldalú, de megle­hetősen felületes, rendkívüli szorgalmú, de szellem- teleu iró volt. Leginkább németül irt s magyarta­lanságáról volt ismeretes sőt pánszláv hajlamokkal is vádoltatott. Ezért különösen a Bajzáér körétől, a „Kritikai Lapok-bau* erős megtámadásoknak volt kitéve s Bajza (vagy Vörösmarty) egy maróan gú­nyos epigrammal is megtisztelte. Rumy védte ma­gát, a hogy lehetett, de végiglen rossz viszou yban élt az „Auróra- és „Athenaeum" embereivel s az akadémiában is uralomra jutott párttal, mely akkor költészetben és tudományban a nemzeti irány s a hazafiságot képviselte, nem minden politikai szine­! zet nélkül. Rumy 1847-ben halt meg, a nélkül, hogy a közvéleménynyel s ez vele kibékülhetett volna. Esztergomban, mint az ottani szemináriumon a ma­gyar jog előadója fejezvén be életét, — helyes hogy életirása s tagadhatatlan érdemeinek méltánylása, bibáiuak mentsége ugyanez érseki városból kerül ki, hol élete utolsó busz évét, addigi hányattatásaihoz s harczaihoz képest aránylag csöndes munkásságban töltötte. A mindenesetre éidekes irodalom-történeti adalékul szolgáló mű ára 1 frt. 50 kr.“ — Az árviz végre elhárult szigetünkről. Mind­össze kellemetlen kiöntésre szállíthatjuk az egész veszedelmet, a mely természetesen tetemes károso­dással is járt. Annyi káruuk azonbau még sincsen hála az éguek, a mennyit egy nagy napilap nagyon is hirtelen tudósítója ró reánk. Az árviz vá­ratlan és kellemetlen vendégszereplése — mert au­gusztus derekán csakugyan az — tehát végre is véget ért nagyobb veszedelmek nélkül. — A Maros Monitort, melynek személyzete a királyi jubilaeum alkalmával oly jól találta ma­gát közöttünk, Győr alatt baleset érte. Csavarla­pátja ugyanis törést szenvedett s a győri hajóraü- helybe vitték javításra. Innen azonbau, minthogy nem segíthetnek rajta, leviszik az ó-budai hajó­gyárba. Helyreállítása után azonnal Belgrádba indul. — Agyontiprás. Vasárnap délben Párkány­ban Pathó Fereucz muzslai gazda kocsija letiporti Fehérváry József párkányi lakos Mariska nevű 4 éves leánykáját. A szerencsétlen gyermek azonnal kiadta lelkét. A kocsin ülő két duhaj legény sebe­I sen továbbvágtatott, de még Nánán elérte őket Szal- ler szolgabiró helyettes ur s átadta a bíróságnak. Az agyontiport leányka szegény szülők gyermeke volt. Kedden temették el általános részvét mellett; kis koporsóját négy fiatal leány vitte s előtte sor­ban fehér ruhás gyermek leánykák koszorúkat vittek. — Leitl kapitányt sokan ismerték s még töb­ben kedvelték. Vidám kedélyű öreg ur volt. a ki nyugalmába vonulva csöndes íuegvonulásban töltötte élete hátralevő részét a helybeli beuedekrend házá­ban, hol ellátása és goudozása volt. Már néhány hét óta leverten járt, megtörődve sétált s mindenki tudta, hogy az öreget valami komolyabb baj érte. Végre megérkezett halála hire. A kórházból temet­ték. Néhány régi jó bajtársa siratta meg. Legtöb­ben csak részvétet küldtek árva sírjára. Egy elag­gott. egyedül álló ember regénye volt az ő végső élettörténete. — Távirdai gyorsaság. Folyóhó 27-én déli 12 óra 50 perczkor főispán ur ő méltóságának cziine alatt egy magán természetű távirat érkezett, mely valószínűidig azon körülmény folytán, mert főispán ur lakháza 50 lépésnyi távolságra esik a távírda hivataltól — délután 3 óra tájban tehát két órával érkezése után lön czimeztetési helyén kézbesítve. Habár maga a késedelem eléggé botrányos, még botrányosabb azon mód, melylyel a távírdánál alkal­mazott segéd a mondott késedelmeskedés iránt egyenesen a főispáni meghagyásból felvilágosítást kérő tisztviselőt fogadni, jónak vélte; állván e fo­gadtatás a kért felvilágosítás helyett oly modorral és akként hangoztatott szavakból, melyekre a hiva­tali szolgálati utasítás hiszszük, csak fegyelmi eljá­rást alkalmazhat, miután e modor és szavaknak lep­lezetlen neve impertinens gorombaság. Meg vagyunk győződve, ha e napon a hivatali pontosságáról és előzékenységéről ismert távirdai hivatal főnök tör­ténetesen távol lenni lem kényszerült volna, jelen felszólalásra egy ál táljában ok és alkalom fel nem merüleudett, és mert ismerjük a főnök tapintatossá­gát, meg vagyunk győződve egyúttal arról is, hogy addig mig a távirdai igazgatóság, és a közigazgatási bizottság ez ügyben iutézkedendék,a hivatalában al­kalmazott segédet azon korlátok közé leend ké­pes visszaterelni, melyeket a közönséggel érintke­zésre nézve az illem szabályai mindenkinek köte­lességévé szabnak. Reusz József. ______________ F elelős szerkesztő : Kőrösy László. Nyilttér, *) Nyilatkozat. Az „Esztergomi Közlöny* f. évi 35-ik számá- . ban megjelent, „Végrehajtó a Dunában* czimíí új­donság írója, a ki hivatalos kötelességem teljesité- ből eredt szerencsétlenségem felett gúnyt űz ; a ki engem mint állami hivatalnokot per „ipse* sérteget, kinek buta irmodora után köuuyeu a „bátorkeszi 12 mond tizenkét font phylloxéra* hirdetőjére is- j merhetni, a ki csendes butaságában nem tudja azt, I hogy 12 font philloxérát egybegyüjteui lehetetlen ; | a ki továbbá mély butaságánál fogva nem képes | megbírálni azt, hogy egy dauai malmot tartó lán- ezot, nem egy „vasmarkú végrehajtó*, hanem ő hozzá hasonló egész ökörcsorda sem volna képes elszakítani, — miután bolondgombáival különös ki­tüntetés után törekszik, megérdemelné, hogy hom­loka megkoszorúztassék és rajta valamelyik mészá­ros legény ünnepélyesen remekeljen. Esztergom, 1880 Aug. 28-ikáu; Sin ka Ferencz kir. bírósági végrehajtó. *) E rovat, alatt közlütfcekért ne;n vállal felelőséget s z e r k. Khapszl Kilóbit a láz gyötörte. Érezte a go­lyót, érezte a vérszagot. Hősi remegés fogta el, mindent vissza akart vonni s mikor a tanú eltávo­zott összepakolt és megszökött. Néhány nap óta folytonosai! szökik. Azt mondják, hogy már a Csen­des tengeren jár. Ez a Khapszl Khóbi balladája. A dalárok kolozsvári viszontagságairól szeret­nék nagyon tompa tollal irui. Posner Károly Ala­jos lovagnak azonbau uiucsen auuyira tompa tolla, hogy azt a rettentő levertséget le tudnám vele irui, a mit a mi jó kirándulóink Kolózsvárról hoztak magukkal babér helyett. ügy érezték magukat, mint a régi kipróbált hősök tábornok nélkül. És látták nrlyen ellenfelek verték le Őket. I)e vau a kirándulásnak emléke is. Egy aranyos hangú, kiváló képességű esztergomi fiút occupált a kies Kolozsvár, hogy legyen neki egy kitűnő teuoristája. Valóban úgy tűnt fel közöt­tük, mint a csillag. Váratlanul, véletlenül, miutazok a tehetségek, a kik előbb-utóbb megkövetelik jus­sokat. Vau még tehát az esztergomi dalárdának jó uemtője, a ki megmentette a régi zászlót! Csillagot adott Kolozsvárnak, fényességet minekünk. Fényesség... A francziák nagyou szeretik az elleutétezést. Most azonnal homályról, fekete törté­netről kellene írnom. Olyan dologról, a mi botrány s olyan botrányról, a miről könnyebb beszélni, mint irui. Idehaza történt. A nfi szerkesztőségünkben. Valóban mindenről tudok Írni, csak csúnyaságról nem. Más eleme az. Megkérem rá Khapszl Khóbit, a ki most körülszöki a világot. Arról sem irhatok jó kedvvel, a mi nem ré­giben történt. Pedig mindenütt beszélnek róla. Ha­nem csak egy sóhajtással írom megróla a törté­netet. — A házas életben gyakran csak azért talál­kozunk ketten, hogy közös boldogságuk sírját ássák meg. Pedig az nem valami kellemes, mikor a tár­czairó sóhajtásra vau utalva. Máskor majd csak ke­rülöm. Aucun. Egy titkos társulatról. (A belügyminisztérium ügyeimébe.) Igen is egy titkos társulatról szándékozom sensatiouális leleplezéseket irui. Egy titkos társu­latról, mely naponkint népes gyűléseket tart, mely városunk szellemi aristokratiáját egyesíti magában, mely az irodalom és művészet kiváló képviselőivel dicsekedik, melynek alapszabályai uiucseuek kinyo­matva sőt még csak belügyminiszteri hivatalos zá­radékkal sem ellátva, mely opponál az egek sze­szélye s a föld ridegsége ellen, mely minisztereket tesz le s uj uralkodókat ád Európának, mely kér­lelhetetlenül újjá akarja alakítani a világ megrom­lott gépezetét. Ez a titkos társulat Esztergomban alakult s működik nagy szerencsével. Szigorú törvényei folytáu senkise mert róla jelentést tenni, inert a ki árulóvá válik az a Bosporusban napirenden levő vizihalállal bűnhődik. A titkos társulat az elemek leghátulmasab- bikjával, a vízzel szövetkezett. Iuneu látható a piu- czetulajdonosok rettentő elkeseredése. Tagja lehet, minden müveit és tevékeny férfiú, ki a társulat titkait magába temeti s a statútumok­nak rendületlenül eleget tesz. A fölavatás sokban hasonlít a szabadkőműve­sek czerimóniáihoz. Az újdonsült tagot hideg vizzu- hauy alá állítják s figyelmeztetik a fogadalmak meg­tartására. Angolok bizonyították be, hogy a hideg viz hatása edzi az elhatározást s fokozza a gondol­kodás telietségét. Hogy a föl avatott ujoncz hősi elszántságáról is fényes bizonyítékét szerezzenek, a titkos társulat óljától a legzuhogóab niagarai zuhatag alatt öt perczig tartó fütyülésre Ítélik az ujonezot. Az elszántság és engedelmesség syrabolumai után, a társaság beválasztja tagjai közé s díszes hivatallal ruházza föl. Vau elnök, aleluök, pecsétőr jegyző, pénztárnok, ügyész, végrehajtó, orvos, disz- tag, repdestag, pártolótag. Érdemet, titkos nyelven vizbuborékkal szoktak fizetni. Az elnök egytől ezeregyig buborékokat utal­ványoz s nincs megtisztelőbb, mikor a pénztárnok a honoráriumot kézbesíti. A társulat titkos üléseit egyenruha és jelmez nélkül ékes lett Repedésekben tartja s a tagok a test legszellemtelenebb részét két urasztos nadrágba burkolják. A gyülekezetek igen népesek szoktak lenni s a hangulat igen ünnepélyes. Európai eseraéuyek kerülnek gyékényre s szóba hozzák a kriuoliu kikö- zösitének nemzetközi fontosságát. Aesthetikusok nyilatkoznak Viseli erről és Hazafi Veray Jánosról. Orvosok dissertáluak az életről s a halandóságról. Ügyvédek beszélik el memoirjaikat hol pikánsan hol ügyvéd — bojtárosaD. Szóval a titkos társulat, melyet női szemnek megpillantania nem szabad, nagy virágzásnak örvend s napról napra gyarapodik. Hallomásunk szerint gyülekezetei már alig férnek el a régi területen. Meutől nyájasabb az ég, annál népesebb a társaság s mennél uépesebb a társaság, annál fontosabbak a határozatok. A társulat inár Ősien deben is fiókot áliit s legújabb értesülésünk szeriut maga Tisza Kálmán is tagja. Épen azért nem is fogják föloszlatni kormá- nyi rendelettől a titkos társulatot, az esztergomi mamlaszkodó társaságot. Egy igazhivő tag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom