Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 69. szám
legyenek jelszavaink. Ne várjuk meg' a tizenkettedik órát, mikor már csak elkésve leliet hatni. Ne várjuk meg, mig halogatásunk a fattyú hajtásokat erőteljes ágakká növeszti. Tegyünk zaj s dolgozzunk phrázisok nélkül. Véresszájú demagógok gyáva katonák szoktak lenni. És a hazát még nem mentették meg harsogó zajjal s egetrázó szitkolódásokkal. Tegyünk szivünk szerint. A mint meggyőződésünk parancsolja. S ez a meggyőződés nem lehet más mint mostani siralmas helyzetünk szemléletéből merített következtetés. Az előhangok megnyilatkoztak. Kötelességünk-e mielőbb hatni és csoportosulni, azt majd jövőre mondjuk el. A szomszédban. A révkomáromi iparos ifjúság önképző egyesülete alig néhány nap előtt városi iparinállitást rendezett. A református collegium helyiségei voltak a kiállítók számára megnyitva. Élénk érdeklődés, versenyző tevékenység kisérte az életre való mozgalmat. Múlt pénteken uyilt meg a kiállítás. A ünnepélyes actusok s a szokásos megnyitó beszédek után, Komárom városa iparosai bemutatták a közönségnek, hogy mire képesek, mennyire fejlődtek, tudnak e versenyezni a külföldi productumokkal s van-e jövője a komáromi iparosságnak? A komáromi iparos ifjúság mozgalma élénk érdeklődésben s a közöuség részéről meleg pártfogásban részesült. A társadalmat ünnepélyes mozzanatok elevenítették meg, s az egész város figyelme a kiállítás felé fordult. Valóban lélekemelő mozgalom ! Komárom városa valóban jó utón halad s példát ad a szomszédoknak, mikép kell saját magunk erejéből saját magunkat erősíteni. Önérzetes buzgalom forrása ily kiállítás sikere. Sajátunk esik bírálat alá ; sajátunkat hasonlítjuk össze és sajátunkat iparkodunk fejleszteni, gyarapítani. A városi kiállítások, legyenek azok bármilyen szűk körűek is, kétségkívül jótékonyan hatnak s nemcsak szorgalmas kitartásra, hanem versenyző haladásra is serkentenek. A közönség elismerése vagy kifogása emel vagy tisztit s olyan hibák múlnak el, melyeket a i létesítő a maga szemeivel nem bir felfödözui ; mert ! 1 minden alkotó némileg elfogult alkotásával szem- ' I beu s inkább észreveszi a jótulajdonságokat, mint pa hiányt. ! Évtizedünk leglelkesebb vezér-szói közé tar- ! tozik az ipar fölkarolása. Székesfehérvár óta a ma- ! gyár ipar támogatása leghazafiasabb kötelességeink ] közé került s úgyszólván csak ott derült föl az ipar : jobb jövőjének hajnala. i Azóta már képviselőháziinkban is derék iparvédő elemek küzdenek iparos mozgalmaink vannak. A komáromi iparoskiállitás nem akart országra kiható mozgalom lenni. Csak egy városra s legföljebb vidékére szorult. De épen igy fogta föl s vitte keresztül a kezdeményes czélirányosságát. Előbb saját szűk körünkben mutassuk be, bíráljuk meg mink van s győződjünk meg iparképessé- ! günkről. Csak azután léphetünk szigorúbb és tágasabb körű itélőszék elé, ha már a mi korszerű igényein- i két saját iparosaink kielégíteni képesek. Üdvözöljük azt a derék mozgalmat, a mi a szomszédban történt. Legyen az biztatás nekünk is s az esztergomi iparosok igyekezzenek hasonlóra. ! Rendezzenek maguk közt iparkiállitást, gyűjtsék i egybe tehetségük és iparkodásuk vívmányait, Ízlésük I és tanulmányuk eredményeit s mutassák meg Esz- i tergom városának, hogy van ipara s iparának jö- I vője. j Hírek. — Királyi köszönet. Ó Felsége a magyar miniszter elnökhöz a következő sorokat intézte : Születésem ötvenedik évfordulóját valódi örömünnepnek nevezhetem, mert nemcsak ünnepelni látom azt velem és családommal az egész monarchia részéről, de át vagyok hatva attól is, hogy népeim szivei Velem érezve, hensőleg is őszintén örvendenek : a mint ezt a mindenütt rendezett ünnepélyek és jótékony- sági tények nemkülönben, mint a hódolatnak és személyemhez való hű ragaszkodásnak azon számos jelei tanúsítják, melyekkel magyar koronám országaiból is, hatóságok, testületek és j egyesek e napon újólag Hozzám járultak. Mé- [ lyen meghatva legszivélyesebb köszönettel vi- szonzom ez érzelmek nagybecsű nyilvánításait s utasítom önt, fejezze ki e köszönetemet mindazoknak, kik a hódolat és szeretet eme jelei- j vei az alkalommal Hozzám közeledtek. Kelt j Ischlben, 1880. évi augusztus hó 20-án. Fe- ! rencz József s. k. — Herczegprimásunk hatvauhetedik születésnapját illő tisztelettel ünnepelte városunk. Mekai és arcza, illetlen merényletének csakhamar megbánó jelét tüntette fel — és egy lépéssel hátrább vonult. — Azt hiszem elég érthetően tudtára adtam kilétemet, és elhiheti, ha közelebbről nem érdekelne s ha nem épen javulni volna szándékom — e pillanattól fogva már távozni kellene ! — Oh csak ezt ne — esengett a gróf — leg első és szavamra mondom, utólsó bűnömet! — Igazán ? Ám próbáljuk meg! Legyen tehát. — Bizva becsületében nyújtsa kezét mint szavának zálogát. — — Most pedig én kérek bocsánatot, mert mint láthatja o Imáik ül csak át nem öltöztem —- egy régi ismerősöm s rokonom ma estélyt ad, kocsim már készen áll, kísérjen el . . biztosítom jól fog mulatni! — Tudhatja, hogy csak parancsolni kell s én engedelmeskedem, és ezzel karján vezetve a palota úrnőjét elhagyták a termet és a lépcsőzeten a már ott várakozó kocsiba léptek. Felnyílt a palota ajtaja és a kocsi tova robogott. — Néhány másod perczig haladtak szótlanul midőn a creolnő megszakítva a csendet e szavakkal kezdi meg a társalgást : — Nős ön gióf ? — Sajnos hogy igen ! volt a leverő hangon alkalmazott válasz. — És régóta ? — Nemsokára már két éve lesz ! — Oh szegény ! és ez oly hosszú idő önnek hogy már is másutt keres szórakozást ? vagy talán neje nem elég szép ? — Egy sóhaj volt a grófnak minden válasza. — Ah ön hallgat? — No vallja he, talán nem is szereti ? — Kegyeden kívül soha senkit ! — Ezért bűnhődnie kell ! — Tehát mégsem hiszi ? — Csak egy föltétel alatt ! — Kívánjon bármit és megteszem — csengett a gróf tovább. — Ha e palotához, — hová azonnal megérkezünk — tanuk előtt ismétli, hogy senkit mást és csak engemet szeret : ez esetben teljesülhet óhaja. — Határozott tehát ? — Igen ! volt a gróf válasza ! — Most pedig engedje hogy e kendővel bekössem szemeit, — na ne csudálkozzék tehát, ez szintén egyik föltétel, mielőtt a terembe lépnénk, nem szabad senkit sem látnia. A gróf engedelmeskedett. E pillanatban a kocsi megáll, kiszállnak, s be lévén a gróf szemei kötve a creolnő által vezettetik. — A terem bejáratához érve az elősiető szolga kérdésére ki jelentsen be a creolnő igy válaszol: „Hautavy Lucienne, és Guise ... — de be sem fejezhette a gróf nevét mert Gutránuak a szemeit eltakaró kendőt lekapni, egy pillanat műve volt. — A gróf bámulatos zavara a tetőpontra hágott ! — Szerencsére, hogy a vendégek a belső termekben voltak, és igy megjelenésüket senkisem vette észre. — Lucienne ! rokonom ! megbocsájthat-e? — Valóban megérdemlené Gulrán hogy eláruljam nejének : s nővéremnek, mert remélem most már csak megismert, daczára hogy 10 éve múlt midőn még mint gyermeket utolszor látott. — Oh Lucienne ! mért nem ismertette meg magát előbb ? — Maga a hibás, rossz rokon, hisz’ a napokban küldtem, el fényképemet, egyúttal tudatva is i közeli megérkezésemet ! — Csodálatos, Clotilde egy szóval nem em- i litette ! — Mert soha siucs itthon ! Hanem inkább ke- i resi a színfalakat, a clubbokat.... a helyett hogy férfi kötelességét teljesítené s elhanyagolja nejét, a legjobb asszonyt e világon, szegény nővéremet: Clo- tildot ! Vagy oly biztos ön abban hogy barátai nem úgy udvarolnak-e nejének, mint a hogy csak néhány előtt is ön, a férj — nekem ! — Köszönöm jó Lucienne ! nem csak megmentett de ki is gyógyított ! — Jöjjön és meg fogja hallani hogy Clotildom előtt mint kérek — bűnömért — melyről szegénynek fogalma sincs — bocsánatot, s meg fogja látni, hogy ezentúl Gut- rán mily jó mily hű leend ! De ugy-e Lucienne, Clotild iránti gyöngédségből, hallgatni fog ? Kérem! nem én de ő miatta ! — Ha szavára Ígéri hogy utólsó kalandja volt e mai ! —Nemesi szavamra mondom hogy: igen. gyei és városi tisztikarunk s. egyéb hatóságaink testületileg vonultak föl a várba, hol ünnepi misét hallgattak. Nekünk csak az esztergomiak óhajtását kell kifejeznünk, Adja a Mindenható, hogy Bibxjinók-Herczegprimásunk jótékonyságai közepeit a magyar egyháznak még mentői tovább viselje fo- pásztori gondjait ! — Főispánunk vasárnap érkezett haza külföldi kőrútjából. Szombaton fogja ünnepelni hatvanhetedik nevenapját. Legőszintébb szerencsekivána- tokkal sietünk megelőzni tisztelői üdvözletét. Legyen még sokáig a mi szeretet Főispánunk s ajándékozza meg az élet adója zavartalan egészséggel s háborithatlau boldogsággal. •—• Simor-iskola, Herczegprimásunk által a fővárosban alapított hatosztályu leányiskola melyhez kisdedovó-intézet is vau csatolva a nagytemplom- utcza és nap-uteza sarkán ünnepélyesen nyittatott meg. A díszes épület homlokzatán következő felírás olvasható : Az ur félelme a böleseség kezdete. Az iskola fölszentelését Pellet József kanonok végezte, ki a távollévő herczegprimást is képviselte. Jelen voltak a nevezetes ünnepélyen Panier Tivadar igazságügyi miniszter, Tauárky Gedeon államtitkár, Szász Károly, Gönczy Pál ; a főváros részéről Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy és AIkér. Pellet kanonok ékes beszédével végződött az ünnep s ekkor Ráth Károly azt indítványozta, hogy a herczeg- primáshoz a Szepességbe hála üdvözlet küldessék. A táviratot azonnal el is küldték, megköszönve áldozatkészségét s születése napján szerencsét kívánva. A teremben, hol az ünnepélyességek lefolytak, herczegprimásunk arczképe díszes virág-füzérekkel volt megkoszorúzva, így nyilt meg a fővárosi Si- mor-iskola, — Herczegprimásunk Érsekújvárnak nagyszerű leánynevelő-iutézetet fog adni. E czélból már meg is vásárolt egy huszonkét ezer forintos házat. Az intézet, melynek Érsekújvár csakugyan nagy hiányát érezte, apáczák vezetésére lesz bizva s már csak az idő kérdése megnyitása. — A szomszédban czimü czikkünk kiegészítéséhez közöljük a komáromi iparkiállítás programúját. A kiállítás augusztus húszadikán délelőtt ki- lencz órakor nyilt meg az iparos ifjúság öuképző köre által előadott hynmus s néháuy megnyitó szó után. A megnyitás estéjén ugyancsak az iparos ifjúság önképző köre a betegsegélyző egyesület javára a nyári színkörben műkedvelői előadás tartott. Augusztus huszonegyedikén közvacsora. Másnap (aug. 22.) a kiállítás berekesztése következő sorrenddel : Az iparos ifjúság önképző körének énnekkara előadta a vadászkart, másodszor következett az ünnepi bezáró beszéd s végül a Honfi dal. Este a városi dalárda kerti helyiségeiben tánczestély. A három napra szóló ünnepély, miut Komáromból értesítenek igen szépen sikerült. A főherczeg látogatásával tisztelte meg a kiállítást.-- Városi költségvetésünk egyik legérdekesebb előirányzata az a száz forint, melyet a képző — És most mondja meddig időzik itthon? — Oh most már sokáig . . . talán örökké ! — És férje ? — No lám! a levelem se olvasta . . . maga könnyelmű! — hisz már 2 hőnap óta özvegy vagyok. — Férjem halála után rendezve pénz-viszonyaimat s eladva mindent, búcsút mondtam örökre Amerikának, s nyugodni jöttem haza honunkba, A palotát, melyben előbb voltunk, titokban vásároltattam meg, előre küldött ügynököm által s igy történt, hogy mit sem tudtak megérkezésemről ... , itt fogok majd lakni, csendben, boldogan, . . visszagondolva gyermek éveimre, s mindenre, a mi elmúlt s igy többé vissza sem jöhet! . . . — Ki tudja? — Hisz most újra szabad! Legjobb barátom Rajmer pedig még él, még nő- télén . .. s még mindig szereti . . . hiszem, hogy maga is hű maradt hozzá ugy-e? Lucienne nem bir felelni, — de a szemében ragyogó két könycsep elárulta érzelmeit. — Viszonzásai jóságodért még ma látni fogod Rajmonde-odat : — felelt őszinte szívvel Gutran! — De mond csak — folytatja tovább — ki volt azon öreg, kivel a palotában találkoztam ? — Boldogult férjemnek bátyja : sógorunk, — majdholuap bemutatom ! — Oh szükségtelen a reggeli órákban találkozunk ; élet, halálra. — Az istenért, vájjon miért ? — Azt hittem hogy férjed s .. összevesztünk! — Szerencsétlen ! jó hogy még idő előtt megtudhattam, igy még nem késő ! meg fogom meg kell akadályozni! — De csitt Clotild hangját hallom, menjünk ! — A másik teremhez érve Clotild épen rendeleteket adott a szolgáknak. — Lucienne és Gut- rán észrevétlenül értek háta mögé. — Amint vissza fordult megpillantja Lucienuet s az öröm és meglepetés kitörő érzelmével a két testvér egymás kebelére borult. Guiso Gutran marquis ez esettől kezdve, a legjobb, a leghívebb férjek egyike lett! Szabó Gyula. Folytatás a mellékleten.
