Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 68. szám

Esztergom, II. évfolyam. 68 szám. Vasárnap 1880. augusztus 22 én. es TIBIKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ........................................6 fît. f él évre.............................................3 „ évnegyedre........................................1 „ E gyes szám: 8 kr. 50 kr. * w Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. j _ M egjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Csinosodásunk. Városunk néhány év óta a csinosodás ut­ján van. Habár lassan, alig hogy építünk, de az emelkedést azért elvitatni még sem lehet. Ismerjük anyagi tehetségünket, termelési módunkat. Tudjuk, hogy városunk egészen ma­gára van hagyatva ; középületekkel se a kor­mány, se földesurunk ugyan meg nem áld, ne­künk pedig nincsen módunk díszes középüle­tek emelésére. Pór Antal ur, mikor még a kecsegtetés kenyerével etette édes választóit, eresen Ígért órültekházát, vasutat s több a féle dolgot. Persze semmit se adott. Még a gymnasium építés ügyes-bajos dolgába se tudott a kormánynál hűségéért egy kis előnyt kieszközölni. Tehát se a kormány, se képviselőink, se földes uraink nem csinositják városunkat, ha­nem emel henne középületet az égető szükség s magán házat a jobb módú polgár. Néhány év óta több csinos épületet kap­tunk. Most egyszerre három épitkezés siet be­fejezése felé a Széchenyi-téren. Ott diszlik a kitűnő berendezési! uj gym­nasium. Jól esik tudnunk, hogy a mienk. Még jobban, hogy nem vettünk vele nagyobb ter­het vállainkra. És mégis, a ki elhalad mel­lette, az nem képes boszankodását ellep­lezni. Micsoda csinosodás az, mikor az épület márvány alapszegélyzetét olyan ügyetlenül te­Látományok. I. Úgy rémlik, nélia csendes éjszakákon, Hogy lelkem a titkos jövőbe lát S szétbontva látom elborult világom Rejtett jövődnek sűrű fátyol át. Mint alkonyatkor a felhő szegélyen A lemenő nap mosolya ragyog, Mig benne búsan rejlenek s sötéten Rejtélyes árnyak, úszó alakok. . . ... A nász vigalmak hangja rég lezajlott, Álomként tűnik föl a boldog éj ; A kéj mámor már unalomra hajlott, Kialvóban az égő szenvedély. És ottan ülsz pompás terem magányán És két kezecskéd összekulcsolod. Jelen nyugalmán, múltnak néma vádján Szemed olyan szomorúan mosolyog. Zajos vigalmak már nem ingerelnek, A röpke táncz csak bágyaszt kimerít ; Önbalgaságát sirató kebelnek Ki érti vágyát és reményeit ? ! Férjed? ... 0 gazdag üzletekbe fárad, Csakhogy övezzen pompa, kényelem ; Palotát bérel, dús hintóba járat, Estélyén minden mágnás megjelen. Mégis-mégis e gazdag kényelemben metik el a járda alá, mintha az épület leg­alább is egy földrengés után lesülyedt volna. A helyett, hogy magasan kiemelték volna anél­kül is alacsony építéseink sorából, szemsér- tően elrútítják épen azt a felét, mely minden­napi boszankodásunkra fog szolgálni. A mérnöki bölcseség úgy argumentál, hogy a vízlefolyás parancsolta azt. Nem le­hetett máskép, annak úgy kellett lennie, ahoz nem is ért mindenki. Ahárhogy is van, de tény az, hogy mérnökünk, ha már úgy pa­rancsolta az építést, hogy a díszes épület eleje eltemetődjék, akkor nem mutat érzéket csi­nosodásunk iránt. Kaptunk egy szép épületet, de olyan boszantó hibával, mintha a huszárra bakancsot erőltetnének. Semmi sze­gélyt se hagytak s igy a c s i n o s o d á s el­len valóságosan vétkeztek. Ott van egy másik eset. Egy magán em­ber a város legdíszesebb terén házat épit. Egy zugnak kiküszöbölése kerülhetett volna ér­vénybe s mégis mit látunk ? Az uj épület ta- podtatnyit se változtatott régi fekvésén s a helyett, hogy a tér szabályozásához járult volna újra a régi diribdarab formátlanságot prolon­gálta. Nem támadjuk meg, pedig bizony volna hozzá jogunk, a szóban, forgó Frey ház fate­tőzetét, melyet az építési bizottság bölcsen el­tűrt, le nem bontatott. Nemcsak tűzveszély kikerülése, de csinosodásunk érdekében is meg­érdemelte volna az uj építésű ház, hogy más fe­delet kapjon. Csak a tér csinosítása és szabá­Olyan szegény vagy, élted oly rideg ! Vigasztalásul hozzád szállna lelkem, De tőle szived fölriad, remeg. ..... II. Templomba látlak márvány oszlopoknál ; S úgy tetszik, mintha tán föl fölzokognál ; Szemed lesütve, haiad szétomolva, Mint egy vezeklő, bájoló Magdolna. Átgondolod múltad dicső világát, Szerelmednek megtépdesett virágát : Oly mély, igaz szivedben a búbánat, És mégsem oldoz fel a bűn bocsánat? . . . . . . Csábítva, csalva engem, hitegettél, Talán magad is hitted, hogy szerettél. S midőn hozzád borultam szenvedély Ível Könnyelműen tépted szerelmem széjjel. És elszakadtunk. De mit ér az élet? Szegény leány, bálványom, im mivé lett. . . . . . Szelíd panaszszal néz le a Madonna Fátok szánandó, bukott angyalokra. Mészáros István. Irodalmi levél. — Harmadik. — Petrarca és K i s fa 1 u d y S á n d o r. Irodalom törté­neti tanulmány. Irta Rényi Rezső. Budapest, Aigner La­jos. Nagy 8-adrét 91 lap. Ára? Rényi Rezső tagadhatatlan az olasz irodalom egyik legilletékesebb és legalaposabb ismertetője iro­dalmunkban. Eddigi összehasonlítható tanulmányai élénk figyelemben részesültek nemcsak a tudoraá­Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ ^-IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. lyozása érdekében tartjuk elhibázott intézkedés­nek azt, hogy semmiféle szépitési haladással se találkoztunk. Legterjedelmesebb terünk a lehető legformátlanabb. Ez is olyan állapot, a melyen most már nem lehet segíteni. De azok az urak, a kik az építést a tér szépítő szabályozása nélkül régi helyére engedték eszközölni, nem tanúsí­tanak érzéket városunk csinosodása iránt. Ott van egy harmadik épités. Szintén a Széchenyi-téren, hol valóban imponáló épüle­teket lehetne emelni, csak a szabályozás és díszítés Ízléses módjaival. Magukról az épittetők- ről azt mondja a hir, hogy jómódúak. Fel­épült házuk megczáfolja azt. Rosszmódúak, még pedig nagyon is rosszmódúak Ízlésükben. A csupasz falak, a furcsa decorativ idomok, a sovány ablakok s az egész épités a mellett tanúskodik, hogy a létesítőnek aesthetikai Íz­lése soha sem volt. Ha a Frey-ház külső de- coruinai nyomán halad vala e díszítés, akkor legalább kellemes hatást gyakorol az uj épület. És milyen éktelen dombot vertek a ház elé. Vagy az is a mérnöki bölcseséghez tar­tozik ? Lehet-e, szabad-e épen ott olyan köve­zett dombot emelni, hol a közlekedés tiz hó­napon keresztül a legélénkebb. A Bisitzky-ház előtt diszlő dombozat mennyi veszedelemmel fenyeget például tél idején, mikor síkossá vá­lik s valóságos elszántság kell hozzá rajta végig menni. És épen az uj gymnasium elé nyosság képviselőinél, de a komolyabb közönségnél is. Rényi ur föuczimzett munkáját újra kiadja s igy alkalma nyílik bárkinek is állításunk értékéről meg­győződni. Maga az irodalmi itélőszék már nyilatkozott Rényi Petrarca és Kisfaludy Sándor-a fölött. Mint összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányt csak méltatni tudta. Egy ilyen méltató részletet muta­tunk be az „Ellenőr“ 52-ik számából : E nagy gonddal dolgozott tanulmány először Abafi L. „Figyelő“-jében jelent meg, s méltán ger­jesztet figyelmet. Rényi egy nagyon fontos kérdés tisztázásával foglalkozik, azzal t. i. mily összefüggés van Petrarca és Kisfaludy S. költészete közt, s kü­lönösebben, mily mértékben nevezhető Petrarca Kis­faludy mesterének. A magyar költő tudvalevőleg már „ Himfy sze­relmeinek" első teljes kiadása alkalmával érintette előszavában, minő viszouybau áll ő az olassszal „Csatlakozik — úgymond — mindaz, a ki Himfyt egészeu originálnak mondja, noha egészeu a maga utján, szabadon jár; mindaz, a ki Himfyt, ha for­dításnak nem mondja is, minthogy nem mondhatja más követőjének nevezi, noha némely helyeken úgy beszél, mint ő előtte más szerelmes szív beszélett. Shakespeare. Milton, Tasso, Voltaire, Wieland, Schil­ler, Klopstock és többek,nagy költők énekeltek vol­na, ha előttök Homer, Virgil és mások nem éne­keltek volna is. S a nélkül, hogy magmat ezen di­cső telkekhez hasonlítani merném, vagy akarnám, — azt mondom, hogy ha Petrarca és mások előttem nem énekeltek volna is, én Himfyt mégis írhattam volna, és igy talán még nagyobb eredetiséggel ; mert a mi az emberben vagyon, az jöhet is az em­bertől." E nyilatkozatból azonban nem tűnik ki eléggé, mennyit köszönhet Petrarcának, bizonyosan érdekes WtF“ Niai szám linkhez fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom