Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 67. szám

nyer e réven oly anyagi s szellemi tőkét, mennyi a sikeres továbbképzés mérve gyanánt okvetlenül megkiváutatik.

Innen sebben t e li á t a tulaj- d o n k é p e n i in o t i v u m, mely t é n y- kedésemet ezúttal az iskola k felé v o z e t i.

Nem akarok semmi újat.

A zászló ki van bontva, — a czél ki van jelölve.

Egyet óhajtok csak elérni : ne vesztegeljünk sokáig a kibontott zászló alatt, ne lia- ladjunk csigalassúsággal ; hanem ragadjunk meg oly eszközöket, melyek üdvös népiskolai törvényeinket mielőbb megvalósíthatnák.

De hogyan?

Az észlelt közöny s lassú mozgással szemben mit csináljunk?

Szerintem oly actio létesítésére van szükség, mely tanügyi általános é r- deklődést s mozgalmat keltve, egyleti társulás alakjában magát a n é p e t, a né p n a g y t ö m egét a társadalom minden osztályát vonja bele a reá nézve legelőnyösebb törvények végrehajt á- s á b a n erélyesen s kitar t ó a n részt- v e n n i.

S mivel említettem actiot leghelyesebben a „Népnevelési egyletek*4 által hiszem elérhetni, hódolva hazafias kötelességérzetemnek bátor voltam hivatkozott egyletekre vonatkozó I indítványomat s tervrajzomat Fejérmegye tör- ‘ vényhatóságához, mint melyhez tartozni szerencsém van, azon legjobb reményben benyújtani, hogy ez indítványom s tervrajzom helyességét s életrevalóságát elismervén, pártolólag teendi azt át hazánk többi törvényhatóságaihoz; csak az igy megindított országos mozgalom, a társadalom minden rétegének hozzájárulásával eszközölhetvén az ő kihatásában azt, a miért mindnyájunknak sorompóban azt, a miért mindnyájunknak sorompóba kell lépnünk: hazánk szellemi és anyagi felvirágzását.

Ajánlom szerény nézeteimet a hazai nagy közönség becses figyelmébe; — magát az eszmét meleg s lelkes pártolásába.44

mint Guise Gutran marquis, ki 2 óra óta már mint rabszolga imádja önt ! —

— Egy pillanatnyi csend s a gróf úgy érzi, hogy miudeu idejét a creolnő kimért, hideg, szúró tekintete járja át.

— Ah ! ön az marquis ! Bon soir ! nyújtsa a karját ! Vagy nem hallja tán hogy Alice és Zeno mily nyugtalanok már ?

— Férje s nővére talán ? Igen örülök hogy megismerhetem !

— Oh ! maga ügyetlen ! Hát nem emlékszik hogy . . . hisz1 megírtam ! Aztán nem hallotta e hírét soha Zenó s Alicenak az angol gyepen? — Ugyan menjen maga hires lovász. Nem ismeri arabs méneimet ! —

— Mille pardonne madame ! Roppant feledékeny vagyok ! — az ilyen aprólékosságok . . .

— Csak 50 ezer francba került.

— Oh bocsánat ! — Bon nuit ! Magamat ajánlom. —

— Hogyan hát nem kisér haza?

— Sajnálom, a kocsimat már haza küldtem

— Ugyan üljön be már kérem . ..

A nem várt siker-e, vagy az a sajátszerü modor és eljárás miatt, de a gróf teljesen kiesett szerepéből. —

— Guise gróf a legelső udvarló hírében állt, s mégis oly comicus volt nézni, zavarát, mielőtt a creolnő kocsijába lépett, azt a határozatlanságot azt az önmagával való küzdést, nem tudta vájjon egy ügyes kalandornő vagy egy előkelő hölgy előtt áll-e ?

— De szerencsére habozása csak pillanatnyi volt, és midőn könnyed eleganeziával a kocsiba lépett már ismét mint a régi hős, a hires udvarló, s a szerencsés hóditó foglalta el helyét.

— Valóban madame — igy kezdé beszédét.

— Bárraint kutatom is memoirjaim hosszú sorát, elvégre is be kell vallanom hogy, — és reményiem őszinteségemért bűvölő szemsugarát, haragvó villámokká átváltoztatni nem fogja, — de . . . habár az a finom mosoly isteni ajkait oly kétkedve lenAz egyesület czélját gróf Zichy Jenő következőkben foglalja össze :

1. §■

Az 186S. évi XXXVIII. és 1S7G. XXVIII. törvényezikkek lehető gyors, biztos s legszélesebb alapon való végrehajtása érdekében oly társulatot szervezni, mely a fennálló törvények, úgy az ezekből folyólag kiadott ministeri utasítások, és a hitfelekezetek önkormányzati jogainak tiszteletben tartása mellett hazánk népnevelési ügyét minden kívánatos mód- s eszközzel gondozni s előmozdítani törekszik.

E végből megalkotandó nagy társulás utján kiváló gondot kivan fordítani :

a) a tankötelesek rendes iskolába járására; főleg pedig az ismétlő tanfolyamok törvényszabta, általános életbeléptetésére ;

b) a szegényebb sorsú iskolásoknak az egyleti vagyon- vagy esetleg más forrásból ruhaneműéi* és taneszközökkel való ellátására;

c) az ingyen oktatás áldásainak meghonosítására ; vagy hol ez lehetetlen, mérsékelt tandijak szabására ;

d) a vak-, süketnéma- és a tompaelméjü gyermekek kellő oktatásának közvetítésére;

e) a magyarnyelvnek az idegen ajknak közötti meleg ápolására ;

f) népnevelési intézetek, de különösen a kisdedóvodák minél tömegesebb felállítására s szervezésére ;

g) a vidék viszonyaihoz mérten a gazdasági gyakorlatok, — továbbá a fa- és selyemtenyésztési —, nemkülönben a házi-ipar oktatás felkarolására;

h) az ifjúsági- és népkönyvtárak felállítására s használatba _vételére ;

i) előnyösnek mutatkozó felolvasások s min ta tani tások rendezésére ;

j) az iskolai takarékpénztárak, — szintúgy az állatvédelem szövetségének terjesztésére ;

k) az ipar- és egészségügyi törvényeknek a népneveléssel összefüggő rendeletéinek szigorúan pontos betartásának előmozdítására ;

l) a kisdedek rendszerinti nagy elhalálozását előidéző okok felkutatására s üdvös ellensúlyozására ; gyermokmenhelyek létesítésére ;

m) a mindinkább terjedő párbaj mániának — s egyéb erkölcsi süllyedések megakadályozására, lehető kiküszöbölésére ; végre

nf hogy alkalmazást csak tanképesitett s oklevéllel biró tanerők nyerjenek; kiknek mig törvényes kötelességek valamely tanitóegylet liez tartozni s az országos tanítói nyugdíjalapra befizetni, iratkozzanak egyszersmind be az Eötvös-alap tagjai közé ; s

o) hogy a tanítók egyleti életük terén üdvösen munkálkodjanak ; szakkérdéseknél befolyásuk biztosittassék; elfogadható javaslataik 1 illetékes helyen figyelembe vétessenek; általában pedig, hogy érdekeik megóvassanak s jogaik kellőkép megvédessenek.

Gróf Zichy Jenő.

A király ötvenedik születésnapjának ünnepe.

i.

Prolog.

Az ünnepélyességek prológja Kedden este fényes kivilágítással és fáklyásmenettel indult .meg. Városunk fényözönben úszott. Mindenféle élénk csoportok hullámoztak. Sok magánbázon kellemes transparentet láttunk, Valamennyi között azonban legimponálóbb volt a városházáé, melynek fölirata:

FÖLSÉGES K IRÁLY VNK ÖTVENEDIK SZÜLETÉS NAPJÁT SZERETET- ÉS TISZTELETTŐL ÁTHATOTT SZÍVVEL ÜNNEPLI ESZTERGOM VÁROSA.

A megyeházán egyszerű de ízléses koszorús triptichonban a nemzeti czimert s a királyi párt ragyogta körül fény és glória. Hasonlóan kiemelkedően díszes transparent volt élvezhető a casino balkonján is.

A fáklyásmenet a városház udvaráról indult meg s Reviczky Győző ügyes rendezésében valóban kitünően sikerült. A népes menet a megyeháza elé indult, hol a Szózat megható előadása után a lelkesedés viharja harsogta, hogy éljen a király !. A menet innen a

gi is át, hisz, előbb utóbb úgy is megtudja, hogy tévedett s csak két órája múlt mióta először láttam — — s igy higyje el, még nem is ismerem.

—És ha mégis csalódnék —- nos akkor Gutran?

— Ha bebizonyítja, önmaga szabja ki, kétkedésemért iszonyú büntetésemet.-—■ Ám legyen ! Még ma este egy óra múlván fogja hallani, hogy már régóta ismer. Ugyan kérem vegye le monokliját, mert igy csak egyik szemével lát ... s most nézzen meg jól ... igy ni . . . nos ? —

— Nos ? —

— Beszéljen tehát . . ugy-e nem tud, zavart? nos, kit lát ? '

— A legszebbet, kit valaha láttam, a legbii- völőbbet kit imádtam, eszményképemet : kegyedet ! . .

— Szerencsétlen ! hát arczképem salonja asztalán ? soh1 se látta talán ?-------— Oh meglehet hogy ott van ! De képed csak szivemben él, ajkam csak aj kidért eped . ..

A kocsi, e perezbeu egy palota bejáratához ért. . . .

Az idegen hölgy oly fenséggel mondá : Gróf úr karját, itthon vagyunk. — hogy hősünk a csodálkozás s nem várt hang miatt elfeledte befejezni mondatát és szótlanul haladt a lépcső följáratáig.

— Csak tovább, feljebb gróf . . . néhány per- czig ugyan nélkülem, de úgy hiszem nem fog unatkozni — Tome! ha Sir Norbert még nem távozott volna lakosztályába, úgy vezesd ez urat s jelensd be Guise Gutran grófot, ki előtt ezentúl termeim mindig nyitva fognak állapi.

Á gróf elegáns meghajtását, a palota úrnője kecsteljes hőhatással viszonzá, és a már akkor ott várakozó komornájával boudoirjába vonult.

II.

A bűvölő tekintet által lebilincselt gróf, még midig a lépcső aljánál állt s vágytól égő szemei az eltűnt alakot keresik. — Oly titokszerünek

s oly regényesnek tűnik föl előtte minden és azt hiszi hogy a tündérek honát éli át. — Oh mily szép — susogják ajkai —- enyémnek kell lenned bár utólsó éjem legyen is a mai, mert hogy bírni foglak arra esküszöm, bár éltem árán is ! —

Meglehet hogy tovább folytatta v olna monológját, de az inas azon tudósítása hogy Sir Norbert még a terembe van, úgylátszik felzavarta a grófot álmadozásából, és sietve haladt a lépcsőkön a nyári terem bejáratáig — s be nem várva a bejelentést : belépett.

Körülhordozva szemeit, mindenütt a legnagyobb eleganczia és fény honolt. 0, ki az első perctől fogva azt hitte, hogy egy előkelő demimonde ismeretsége s salonjába került, most ebbéli hitében csakhamar megingott, látván hogy a déli növények által kertté varázsolt terem, melynek közepén a leggyönyörűbb szökő kút körülötte felsugárzik, — egy herczegi berendezéssel is vetekedik.

így szemlélve és gondolkozva a mellékte- rembejárata felé tart, a hol egy valóban művészi kivitellel átatalakitott lúgosban, terített asztal mellett karosszékében a legnagyobb kényelemmel hátradőlve, egy öreg úr pihen, ki a grófot megjelenésétől fogva már figyelemmel kisérte.

Már tovább készült haladni — mert hogy a lugasban valaki pihen, még eddig észre nem vévé és csak a legfinomabb dohány illat mita légarámlat feléje sodort, kezdé figyelmessé tenni, megáll, követi az irányt — s meglátja a czigarettet élvező urat.

Néhány lépés és szemben állnak egymással. —

A kölcsönös vizsgálódó tekintetek után Guise Gutran lelke mélyéből meggyőződött, hogy senki mást, mint a palota bájos ifjú úrnőjének, tehetetlen férjét lesz szerencséje megismerhetni.

— Ah ön az uram, kezdi finom gúnyos mosolyával, mi csak a párisi előkelők kiváló tulajdona, — igen örülök, mondhatom nagyon örülök ... — Én Guise . . .

3W" Folytatás a mellékleten,