Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 60. szám

Általános aratási áttekintés.

— Lobmayer J. F. tudósítása. —

A continens miuden részéről befolyó aratási tudósításokat áttekintve, daczára, hogy a kilátás néhány vidéken, úgyszintén nálunk is, többé kevésbé kielégítően hangzik, nem akadályoz, hogy egy- átalában kedvezőbb eredményt ne constatálhassunk az elmúlt esztendeinél.

Az utolsó Oroszországból beérkezett termény- tudósítások folytán a helyzet annyira áttekinthető, hogy arról egy mégis megközelítőleg helyes Ítéletet lehet adni. A mi Dél-Oroszországot s a Dnieper melléki vidékeket illeti, úgy az itteni vetések állása, bár nem igen kielégítő, de mégis olyan, hogy az odessai s nikolajewi kikötőkből ez évben egy középszerű kivitelre lehessen számítani. Határozottan jónak mondható a kilátás két nyugoti tartományban : Bessarábia s Podoliában, s különösen pedig Bessa- rábia igen nagy fontosságú lévén, nemcsak nagy gabona mennyisége által, hanem kitűnő minőségű búzája által is. Az északnak fekvő tartományok a fagy és dér által igen sokat szenvedtek, minek folytán erről a vidékről kivitelre mi sem számítható.

A Don s az Azovi tengerpartokról jövő hírek mely vidék az 1875. 76. 77. 78-iki években oly kiváló szerepet játszott Oroszhon termény kivitelében, a folytonos szárazság következtében, mely körülménynyel a keleti tartományoknak rendesen küzde- nök kell, a vetések rósz állását jelzi, úgy annyira, hogy innen az idén nevezetes kivitelre alig számítható. Ily körülmények után Oroszország koránt sem fog oly vezérszerepet játszani ez uj évadban a vi- lágpiaczon, mint ezelőtt két évvel ; de minden bizonynyal fog annyi fölösleg a kivitelre maradni, hogy a többi európai tartományokkal az amerikaiakat ellensúlyozhassa.

Romániában az aratási liirek igen kedvezők. Hazánkban bár az ezelőtt két héttel táplált remények s kilátások részben meghiúsultak, a néhány vidéken előfordult dér eső s köd következtében, mégis az egész országban kedvező eredményt jelezhetünk, jó középszerű aratást constatálhatunk.

A francziaországi aratási kilátások bár szintén kedvezőn hangzanak, mégis nagyon vérmes reményt táplálnak, midőn az idegen termény behozatalt tökéletesen nélkülözhetni vélik.

Észak-Németországban a vetéseknek a június havi kellemes időjárás mit sem használt ; sőt ellenkezőleg a rozs állása leginkább az északkeleti vidékeken a két utolsó héten lényegesen roszabbá fordult. A dél-németországi kilátások változatlan jók.

Augolországban az aratási kilátás oly kedvezőnek mutatkozik, milyenre még ezelőtt 20 évvel sem emlékeztek. Ezen körülmény, miután Anglia mint főfogyasztó oiszág, hová normális években any - nyi idegen gabnát szállítanak, mint a nyugot-euró- pai tartományokba együtt véve, annál is inkább tekintetbe veeudő, mivel az angol piacz tudvalevőleg a búza árakra egész Európában irányadó.

Olasz- s Spanyolországban az 1879-iki aiatás a múlt évben oly rósz volt, hogy kénytelenek voltak Oroszország s Amerikából nagyobb behozatalokat tenni. Az idei aratási kilátások annyira kielégítik, hogy valószínűleg az idegen gabua behozatalt nélkülözheti i fogják.

Hálás és egyúttal biztató mosolyok által bá- . tontva egy perez alatt fenn voltam a kapu tetején, | s a másik perezben hősi elszántsággal ugrottam j. alá a mélybe.

Nem szakadt, nem törött rajtam semmi ....

A harmadik perezben azután egy vaskos fogási! marok fogta a karomat, s borízű hang dörgé fülembe :

— Hát csak ilyen rövid utón szoktunk bejárni baraczkokért?

Mi?

A kertész volt, a kinek, mint később megtudtam, valami környékbeli jó madár rájárt a gyümölcseire, s a ki nem bírván tudomással a vendégek érkéztéről, bennem vélte megfoghatni termésének pusztítóját.

'— De édes barátom, nem látja . . .

— Barátja az urnák majd mondtam kicsoda! Csak gyerünk az úrhoz, majd az megtanítja a kerítésen ugrálni keresztül ! Csak előre !

így szónokolt a baraczkok érdemes őre. Hanem beunem fel fort a harag.

— Ejnye kend vén szamár, hát nem látja hogy tisztességes emberrel van dolga ? A kulcsot . .

— Mit? Éu? Vén szamár? No csak várjon! Hej Jancsi, Pista? Ezt az embert megfogjátok és beviszitek a nagyságos úrhoz ! Majd meglátjuk ott hogy ki a vén szamár.

A kiáltásra ott termett két markos öntöző legény és nem törődve lármámmal, sőt, megvallom, pár ütleggel sem, brevimaun fölkaptak, s az udvaron őgyelgő cselédség nagy ámulata közt letettek a házigazda elé.

A mi ezután következett azt könnyen elképzelhetik.

A háziúr nem tudta hamarjában hogy tőlem kérjen-e elébb bocsánatot vagy a kertészt szidja-e és tette mind a kettőt egyszerre.

— Bocsáss meg édes barátom! Nincs szemed te ilyen amolyan bárom ! Ugy-e nem veszed rósz néven? Takarodjál azonnal a szemem elől te . . . Egy kis félreértés ....

Végre mindketten beláttuk hogy hát az érdé- !

Az amerikai terménytudósitások mindig egyforma kedvezőn hangzanak. Az Egyesült-Államok egy oly középaratást remélnek, melynél ha az eredmény 10°|0 sőt 20°|0-el kevesebb is lesz, mint azt várják, még mindig elég marad az amerikaiaknak az európai szükségletet egyedül fedezhetni; minek folytán a búza árak New-Yorkban Őszi terminusokra jelentékenyen alábbszállottak.

Bár ezen aratási hírek egyátalán kedvezően hangzanak, s remélhetünk esetleg olcsó kenyér árakra, mégis jó lesz nem igen nagy követelményeket állítani fel, mivel az eredmény még a bekövetkező időjárástól függ.

H i r e k.

— Halottja van a magyar iparnak. Az a férfiú, kinek halála hírét kinos megilletodéssel fogadják mindenütt, hol magyar kéz magyar iparral dolgozik, a magyar ipar régi tevékeny apostola Szabók y Adolf meghalt. Dr. Szabóky Adolf született Budin 1821 év Szept. 9-én jómódú polgári szülőktől. Iskoláinak bevégeztével piarista lett, sok ideig tanárkodott, mig végre a fővárosba hivatván, megkezdé a magyar ipar érdekében áldásos működését. Temetése tegnap volt. A magyar iparos osztály megérdemelt hálája kiséri sírjába. Legyen emléke folyton buzdító.

— Köszönet nyilvánítás. Esztergom vármegye tisztikarának a magyarnyelv előmozdítására Pilis- Szentléleken tett alapítványáért, melyet tegnap a takarék pénztár könyvben átvettem a község nevében hálás köszönetemet nyilyánitom. Legyen meggyőződve a lelkes megyei tisztikar, hogy alapítványa szép eredménynyel fog gyümölcsözni a magyarság ügyének tótajkú községünkben. Zsaruóczay Mihály körjegyző.

— Czáfolat. A Vaterlándische Wehrzeit ungból lapunk által átvett, a szobbi szolgabiróságra vonatkozó újdonságra vonatkozólag azon nyilatkozatot vettük, hogy az egész a nevezett lap koholmánya mely minden alapot nélkülöz. Egyébként ez ügyben | az érdekeltek Budapesten voltak csütörtökön, hogy

a nevezett lap szerkesztőjét számadásra vonják a rágalmakért. Ez alkalommal érintkezésbe tették magukat majdnem az összes fővárosi magyar és német napilapok szerkesztőségeivel, kik egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy a nevezett lap és annak szerkesztője Szinay Zsigmond egyátalán, semmi módon számba nem vehető, kinek ellenében a megtorlásnak minden neme kárbaveszett fáradtság. A nevezett számban foglaltaknak speciális története különben az, hogy néhány elégedetlen úriembere rágalmazó czikkek terjesztéséért Szinay urat megfizették, de a rágalmak alaptalanságát leginkább igazolja az, hogy a fővárosi lapok nem vesznek róla tudomást. — Örülünk a nyilatkozatnak s szivesen adunk ennek helyet.

— Rudolf Etelka kisasszony kellemes kitüntetésben részesült e héten, ugyanis Jókai Mór koszorús regényírónk, az esztergomi kirándulás emlékéül megküldte néki, nehány kedves sor kíséretében, saját aláírásával értékesített arczképét. Gratulálunk a kedves emlékhez ! —

mes kei tészt csakis a buzgóság ragadt el, nem lehet őt egészen kárhoztatni.

Egész este az én affairemen nevetett a társaság, s köztük magam voltam a ki legjobban ka- czagott ....

Még egyet.

A városba visszaérkezve kérdem a kocsist, hogy hát hogyan állunk az idővel.

Ô egy valóságos fiók toronyórát vonszolva elő a zsebéből, kisütötte róla hogy épen tizenkét óra múlt.

A út épen félóra járás és elinduláskor néztem az órámat épen tizenegy volt. Ollyan lassan jöttünk volna ?

Nézem az órámat.

— Halja József még csak fél múlt tizenkettőre, nézze csak az órámat ! Talán a magáé rosszul jár ?

— Nehezen hinném uram. Nincs óra a mely olyan pontosan járjon mint az enyém, hiszen mindennap igazítom !

Már erre az argumentumra csakugyan nem tudtam egyebet válaszolni mint k a ez a g t a m és fizettem.

Mikes.

Vasárnapi levél.

(Puhulunk. — Czigánynak is napernyő kell, — Annin forrás. — Fenyegető pont. — Búskomoly attitude. — Ne csókolj. . . — Cancan. — Nincs a tudományhoz úti lapu. — Hanem azért einanál. — Vigasz.)

Kényesediink, puhulunk. Ne idézzetek ez ellen történeti példákat sem a régi, sem a mostani korból. A legnagyobb bizonyitványt erről a megyei tisztikar hétfői kirándulásán a — czigányok adták.

Az egész banda kocsira rakodott; alig fértek el a szűkén számított fuvaron ; a bőgőtartónak majd mindig állni kelle és csak egyik másik szánalma folytán ülhetett egy kicsit.

Hanem azért két napernyőt kifeszitettek.

I — Az uszodából Nincs látogatott abb helyi- I ség most Esztergomban, mint az uszoda. Kedélyes j és élénk perczek esnek a „mamlaszkodó társaságban", iiditő és kellemes hűsítő a fürdőben. Szombaton este azonban izgalmas jelenetnek voltunk szemtanúi. Egy kis fiú ugyanis vígan ugrándozott az-alsó lépcsőknél a tükörbe s ugylátszik maga is gyö- nyürködöttt ügyetlen fejeseiben. Hat óra után volt már, midőn az apróbb világ befejezte működését. Csak néhány fiú állta körül az uszoda alsó részét, de ezek inkább magukkal foglalatoskodtak, mint a szorgalmas ugrálóval. A kis fiú újra ugrott. Megint hátra vágta magát a vízben s hosszú ideig nem tűnt föl. Elmúlt már egy percze s ekkor a férfi- társaság észreveszi a veszélyt. Azonnal futnak ki az úszómester és Korányi résen állva lesték a fiú feltűnését. Majd két perezre a fiú az uszoda alá sodorva s folytonosan úszva végre felütötte a fejét. Aligvolt már ereje hogy a mentő dorougot megragadja. A mint magához tért, elmondotta hogy a kosárfürdők felé sodorta a viz s ahol felbukott, mindenütt talpakba ütötte a fejét. Végre azonban jó helyre ért. Az izgalmas jelenetuek ezzel vége volt s a fiú sok ijedségen esett keresztül, ügy hallottuk, hogy Bartlia ur cseledje. Korányi már régen megtiltotta az alsó végről ugrálást s igy a fin a tilalom áthágása miatt kegyetlenül megbünhődött. Talán nem is teszi többször.

— Több hölgy felszólítására van szerencsénk figyelmeztetni az illető fórumot, hogy a szigetbe vezető városi hid veszélyeit mihamarabb elhárítani szíveskedjék. Nem csak a napernyők, de már a cipősarkak is a folyton táguló hasadékokban törést szenvednek s különösen most, mikor a sétáló közönség oly anuyira igáuybe veszi a hidat, valóban itt az ideje hogy azonnal jókarba állítsák a hid rom- csolt padlózatát.

—- Lelet. Egy Brust Benedek nevére szóló községi bizonyítványt találtak és azt szerkesztőségünkben deponálták. Figyelmeztetjük a tulajdonost, vagy hozzátartozóit, hogy kellő igazolás mellett j vegyék át.

— Haan Rezső urnák. Ma reggel nálam volt I kiküldötte Pethes Géza ur, kinek elmondottam véleményemet a fenforgó kérdésben ; de hogy határozottabban is nyilatkozzam, Írásban is kijelentem, mit tartok én a dologról. Haan ur egyik czikkét a csempészet vádjával illettem. Ez Herich és Bohra aláírásával a fővárosi kereskedő ifjak társulatának köszönő levele volt. Mertem pedig ezt a vádat azért fölemelni, mert az utánnyomás jelről jelre, betűről betűre a mi közleményünk után íudul. Ha Haan ur a fővárosi levelet közölheti, bizonyára nem a mi csekély módosítással adott czikkíink után indul. Megbízottja, Pethes ur, felmutatta a kereskedők levelét. A levél csakugyan onnan jött az Esztergomi Közlöny számára, a honnan mi kaptuk, csakhogy úgy elkésve, a mint az már sok közleményének bal végzete. De azért mégis fönmarad a vád. Mert Haan ur a köszönő levelet, mint újdonságot július tizen- nyolczadikán közölte, már pedig a budapesti levelet mint közlendőt csak július huszonnegyedikén kapta, a mint azt a postabélyegek bizonyítják. Hogy tehát az említett czikket, melyet csempészetnek tartottunk. nem eredeti kéziratból, hanem az EszterNo már, ha a czigánynak is kell napernyő, akkor csakugyan közel vagyunk oda, hogy csupa kényességből nem fogunk élhetni.

Vigasztal azonban, hogy maga az úri nép au- nálinkább kitett magáért és megmutatta, hogy tud jó kedve mellett a fáradságban kitartó is lenni.

A legerősebben vágtatott egyik kocsi hazafelé, mégis késznek nyilatkozott, sőt majd meg is tette, egyik kiránduló, hogy daczára a nagy éjnek, vissza fordítsa az egész társaságot és élőről kezdje azt, mit bevégzett.

Annak pedig nagyon sok változata volt.

Midőn a forrás keresztelés után a társaság már kisebb csoportokban oszlaui kezdett, a szolga- biró, ki ugylátszik jó ismerős hires vízkutató mérnökünk Zsigmondival, szinte szerencsét akart próbálni az artézi kutakkal. Hiányoztak ugyan az eszközök, ilyet áshatni, de annál inkább mosolygott reá a szerencse más oldalról, midőn feltalálta az Ármin forrást, mely arról nevezetes, hogy az általa produkált viz — nem iható és igy vegyelemzése egyelőre elmaradt. Lesz azonban reá gond, hogy valahogy feledékenységbe ne menjen.

A fölfedezés öröme kiható volt az egész napi hangulatra. Széles jó kedv, szellemes társalgás, minden kínálkozó alkalomnak a kedélyek derítésére czél- zott kiaknázása eltávolították a haragot, a boszau- kodást, a mélaságot s minden egyéb gyűlölni való kedvteleuséget.

Csak egy pont volt, mi fenyegetőnek tűnt fel. De ez sem volt fekete pont, sőt inkább szőkeségének furcsa árnyalata kelté fel a figyelmet. Hanem csak egy régi kortes adomát melegített fel.

Egyik vig kedélyű ur ugyanis, ki szivesen szokta áldozatát meghozni arra, hogy Magyarország borkereskedése felvirágozzék, véletlenül megüté a hozzá legközelebb álló, talán valóságos tisztviselővé leendő tiszteletbeli princzipálisa szemét.

Egy búskomoly attitude és a zsebkendő eny- hiteni volt hivatva a fájdalmat.

A tiszteletbelinek azon collégé ja, azonban, ki valóságos, megsajnálta a fájdalommal küzdő büsko-