Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 57. szám
A magyar nőközönséghez! Az országos noiparegylet a jövő év tavaszán országos kézimunka-kiállítást rendez, melynek elő- leges programmját a következőkben ajánljuk a t. közönség szives figyelmébe. Az országos női kézimunkakiállitás czélja : feltüntetni azon iparágakat, melyekben eddig a magyarországi nők sikerrel foglalkoznak ; a női kézimunka haladásairól, áz abban nyilvánuló Ízlés fejlettségéről hű képet nyújtani ; továbbá épen a kiállítás alapján szerkesztendő szakjelentések által főleg azon hiányokat összegezni, melyek a nőipar és női kézimunka fejlődésében eddig tapasztalhatók ; ezen hiányok javítására az alkalmas módokat és eszközöket javaslatba hozni; végül a nők munka-és keresetképességének előmozdítása érdekében azon uj iparágak megjelölése, melyekben eddig a nők nem foglalkozhattak vagyis a nők munkakörének kiterjesztésére és előnyös javítására vonatkozólag az állami és társadalmi téren reánk váró feladatok konkrét felsorolása, és ezek teljesítésére nézve a legkedvezőbb módozatok ajánlása. Kiállítható minden e hazában, esetleg külföldön tartózkodó magyar nők által készített és kiállításra méltó iparczikk és kézi munka, és pedig mindennemű tűmunkák (varrás, kötés, hímzés, keretmunkák, hálómunkák, csipkék, ruházati ipar), szövetek, a házi ipar összes tárgyai, élelmi-czikkek, gazdaasszonyi készítmények, háztartási és vegyes iparczikkek, rajzok, festmények és a fegyházi ipar tárgyai. A kiállítás három főosztályból áll. És pedig I. Az iparszerüleg űzött és keresetforrásul szolgáló nőiparczikkek. II. Az idő hasznosítása czéljából házi- vagy egyéb használatra készült női kézimunkák (műkedvelők és gazdasszonvok készítményei.) III. Nőnevelőintézetek és leányiskolák kézimunkái. E három főosztály tárgyai a kiállítás és bírálat alkalmával külön szempontból fognak figyelembe vétetni. Minden tár a kiállítás előtt a vidéki városokban és a fővárosokban szervezendő szakértő bizottságok által (előjury) meg fog biráltatni. A kiállítási jutalmak : arany, ezüst és bronz díszoklevelekből állanak. Az I. osztály arra méltó tárgyai arauy és ezüst pénzjutalmakkal is ki fognak tüntettetni. Â bírálatokat csoportoukiut szakértő bizottságok végezik. A kiállítandó tárgyak által elfoglalandó térért csekély térdíj fizetendő. Beigazolt szegényeknek és tanodáknak indokolt előterjesztés mellett a tér- dij mérsékelhető. Eladásra szánt tárgyak értékesítésének közvetítéséről a rendező bizottság gondoskodik. A kiállítás Koburg herczegné ő fensége protektorátusa és az országos iparegylet mellett egy 100-tagu bizottság által reudeztetik. A vidéken külön kiállítási bizottságok alakíttatnak és a kiállítás | minél teljesebb sikerének biztosítása szempontjából j szegény vagy gazdag, bármily méltósággal vagy más , tulajdonokkal bírt a felvilágon, sőt még rév-pénzt is követel. Azért szokásban volt, hogy a holtak nyelve alá egy obolus-t tettek. Azon babonás hit is megvolt a régi görögöknél, hogy az oly árnyak, melyeknek hullái nem temettek el, száz évig bolyongnak, a Kokytus, egy más alvilági folyó partjain, mig Kháron őket csol- uakába fölveszi. E lelkek, szerintük, mind feljöhettek a felvilágra, kivéve a vizbefultak lelkeit; mert azt hitték, hogy a ki vizbe fül, annak lelke a testtel együtt hal meg, miként a tüzet eloltja a viz. A régieknél is találunk oly kísérteties történeteket, melyek a halottak visszatérésére vonatkoznak. Petronius iró azt mondja, hogy szerették az időt ily elbeszélésekkel tölteni. Némely halottak szerintök — csak azért jártak haza, hogy rendes eltemettetésben részesüljenek. Svetonius azt mondja, hogy Caligula szelleme addig járt haza, mig neki az utólsó tiszteletet meg nem adták. — Plutarch beszéli, Brutus életrajzában, hogy ez a phi- lippi csata előtt mély gondolatokba merülve ült sátorában, midőn hirtelen egy kisértet terem előtte, mely szemeit fenyegetőleg szegezte rá. Azon kérdésre : vájjon isteu-e vagv ember és mit akar ? igy válaszolt „Éu a te roszszellemed vagyok s várlak a philippi térségen. “ „Jól van, mondá Brutus — ott ismét fogunk találkozni. Hasonló történt Cassius költővel, midőn Antonius megveretése után, kinek pártjához tartozott, Athénbe menekült. Egy éjjel ugyanis zavart gondolatai miatt nem alhatván, egyszer csak egy fekete embert lát maga előtt, ki azon kérdésre, hogy ki legyen ? ezt felelte : „Én vagyok a te rósz szellemed“ Rabszolgája elő hívására eltűnt. Miután Cassius ismét lefeküdt és egyedül volt, a kisértet ismét megjelent. Világot hozatott és az éjét rabszolgájával együtt töltötte. Kevés nap elmúltával Augustus ki- végezteté őt. — Más alkalommal az ilyen kísértetek, mint ál jósok tűnnek fel. Midőn Octavianus, Augustus és Sextus Pompeius harezoltak Siciliában; Porapeius kezei közé bizonyos Gabonius nevű ember jutott, kit Pompeius leuyakaltatott. Egyszerre csak elkez- i dett beszélni. Amint többen összegyűltek k örülötte, azt mondá a halott fej, miszerint ő az alvilágból jő, hogy Pompeiussal fontos dolgokat közöljön. Pompeius fővezéreinek egyikét kiddé oda, s a halott úgy nyilatkozott, hogy Pompeius győzni fog; az ügy iránt érdeklődő hatóságok és testületek is bevonatnak a rendezésbe. A tiszta jövedelem a magyar nők rnunkaké- pesitésének előmozdítására az országos nőiparegy- letnél fog gyümölcsöztetni. A rendezésre és egyéb részletekre vonatkozó szabályokat az illető bizottságok kellő időben fogják közzétenni, illetőleg a kiállítás idejét, tartalmát, helyét sat. meghatározni. Addig is azonban, mig az egyenes felhívás az egyesekhez és testületekhez szétküldetnék, tekintettel azon nagyfontosságu czéjra, melyet bevezet ési- leg részleteztünk és mely a nemzeti munka terjedésében a nőknek is kijelöli az őket jogosan és I kötelességszerüen megillető helyet, anélkül, hogy ez által bárkinek jogai csorbát szenvednének, hazafias bizalommal ajánljuk kiállításunk eszméjét a magyar nők pártoló figyelmébe és előlegesen is felkérjük őket, hogy addig is, mig becses közreműködésüket és tevékenységüket ez ügyben igénybe venni bátrak leszünk, szíveskedjenek ez eszmének saját hatáskörükben híveket szerezni, hogy az annak idején támogatásra és pártolásra készen találja hazánk nő- közönségét. Budapest, az országos noiparegylet választmányának 1880. április 21-én tartott ülésből : V. Kcvách Lászlóné elnök. A kereskedő ifjak társulatától. — Köszönet. — A budapesti kereskedő ifjak társulata esztergomi kirándulásának zaja elhangzott, a mulatság, a zene elnémult, s a kirándulók és vendéglátók egyaránt visszatértek hivatásukbeli kötelességeik teljesítéséhez, magukkal vivén egy kedvesen eltöltött nap szép emlékeit. Váljon jellemezheti e találkozásunkat Esztergom szeretetve méltó lakosságával e rövid igénytelen szó: kirándulás? Nem volt e az több? nem volt e szívből fakadó őszinte érzelmek találkozása egy nagy elvnél? Ki akarná tagadni? A főváros kereskedő itjai szórakozást kerestek Esztergomban, s többet, sokkal többet találtak ; meleg rokonszenvet s a vendégszeretetnek oly fényes nyilvánulását, a minő még hazánkban is, a vendég- szeretet hazájában ritkítja párját. Budapest kereskedő ifjúiban kitörülhetlen marad a benyomás, melyet reá a megtisztelő fogadás gyakorolt, s melyre magát méltónak alig meri hinni. Esztergom városa fényes tanúságát adta annak, hogy a kereskedőket, a müveit társadalmi osztályok bármelyikével egyenrangúnak tartja, hogy a kereskedelemben oly tényezőt ismer fel, melynek hivatása végczéljábnu ép oly nemes, miut bármely más culturai tényezőé. Nem hivatásunk a szép szavak hangoztatásás miután néhány Kómát fenyegető szerencsétlenségről szóló verset elmondott, elnémult. Tudjuk hogy ennek épen az ellenkezője történt; Pompeius legyőzetett, Ázsiába menekült, hol Manus Antonius, emberei által megyilkoltatott. Legnevezetesebb kisérteti történet az, melyet a trallesi Phlegon ir le. Thessalia egyik városában, Hypatában, Philinnion nevű leány halt meg. Szülői őt minden ékszereivel, melyek az életben neki kedvesek voltak, temették el. — Nemsokára egy Mâchâtes nevű ifjú szállott be a leány atyjának, Demokratesnek, házába. Éjjel megjelenik előtte egy szép leány, s azt vallotta, hogy szerelmes az ifjúba ; de erről a szülőknek semmit sem szabad tudni, s hogy az ő neve Philinnion. Az ifjú mitsem tudván a leány haláláról, nem kérette magát, sőt karjai közé zárta a leányt. Hűségének zálogául vas gyűrűt és aranypoharat ajándékozott neki, s viszont egy karika gyűrűt és mellbokrot kapott. Reggel eltűnt a leány. Midőn este i ismét visszatért, anyja azon gondolatra jött, hogy vendégét megképeztesse, vájjon nincs-e valamire szüksége, s evégett öreg szolgálóját Charitót küldte be hozzá. Alig pillautá meg úrnőjét Mâchâtes karjai között, azonnal kirohant és elbeszélte a látottakat a szülőknek. Azok nem akarták hinni vélvéu, hogy az egész csak érzéki csalódás. Charitó azonban erősen állította, hogy nem csalatkozik. A következő reggel meg kérdezték Machatest a dolog miben léte felől; az nem tagadta s a gyűrűt és mellbokrot is megmutatta. A szülők nem kételkedtek többé s tudtára adták, hogy egy halottal édel- gett. Mâchâtes azonban nem hitte s megígérte, hogy a legközelebbi éjjel ha a leány megjelenend, tudatni fogja velük. Úgy történt, a leány megjelent, Machetes titokban hivatta a szülőket. Azok megjelentek, s a leányuk láttára felsikoltottak ; a leány igy szállott hozzájuk : „Anyám ! Apára ! mily méltatlanságot követtek el, hogy nekem, ki titeket soha sem bántottalak, még azon boldogságot sem engeditek meg, miszerint a szülői házban ezen vendéggel egy üt lehessek. Elhamarkodástokért megfogtok lakóim, én pedig vissza megyek a kimutatott helyre, mert nem az istenek akarata nélkül jöttem ide.“ Ezen szavak után összerogyott a pamlagon, s hiába igyekeztek a szülők életre visszahozni. Fel- 1 nyittatván a családi sírbolt, a sir üresen találtatott, csak a Machetestől kapott gyűrű és pohár volt [ ban tetszelegni s azért köszönetűnk, melylyel Esztergom városa kitűnő lakossága elé lépünk, nem kíván formai tökélyre szert tenni, hanem őszinte hála uyilváuulás akar lenni, melylyel a budapesti kereskedő ifjak társulata e lakosságnak tartozik. Fogadják oly jó indulattal, a mint lelkünk sugalta tiszta érzésű az. Kik is vagyunk hazafiui hódolattal a budapesti kereskedő ifjak tírsulata nevében: Dr. Herich Károly, társulati elnök. Böhm Gyu'a, társulati titkár. Hírek. — A tudomány és művészet szakférfiúinak figyelme Esztergom felé fordult, s mint hajdan a renaissance korában, Vitéz, Bakacs idejében, úgy most is tudósok, művészek keresik városunkat, hogy az újjászületés emlékeinek eddig elhanyagolt maradványait szakszerű kutatásaik tárgyává tegyék. Pulszky Károly az országos képtár igazgatója, kit szaktudománya után nemcsak nálunk, hanem külföldön is előnyösen ismernek, Rauselier tanárral több hétre telepedtek le Dankó praelatus vendég szerető házában, hogy a Bakacs kápolnát, Corvin kálváriát és különösen a renaissance kori emlékeket beható tanulmányaikba vonják, készítvén felőlük nemcsak hű rajzokat, hanem nevezetesen a Corvin kálvária színezett reproductióját is. Tanulmányaik a Bakács kápolna reconstruct óját nézve, felöleli a levéltárak régi adatait, valamint a leltárakat, mely munkájukban a mélyen avatott Dankó praelatus ur által erősen támogattatván, szándékuk volna Bakacs Tamás bibornok mouographiáját az idejéből fenraaradt mii m- lékekkel, az akadémiai kiadások sorába felvenni. Mint értesültünk a monográfia megírására Dankó prelatus ur szóllittatott fel, ki is az akadémia e megtisztelő megbízását elfogadta. — Madarassy Mór a komáromi kir. törvényszék elnöke f. hó 13-án távozott' városunkból, hova az itteni kir. járásbíróság megvizsgálására érkezett. Az elnök ur, mint hiteles forrásból értesültünk, mindent a legpéldásabb rendben talált, s elismerését fejezte ki Szilva Ignácz urnák a bíróság érdemes főnökének. Egy napot Muzslán is töltött, hol szintén a járásbíróságot tekintette meg. — Hadmentességi dijak. Esztergommegye esztergomi járásában az 1869 — 1879-ikben a hadkötelezettség alól felmentett és elbocsátott, a had- mentességi dij fizetésére az 1880 évi XXVII. t. ez. 1. §-a értelmében kötelezett egyének nyilvántartása már elkészülvén, további eljárás végett a községeknek kiküldetett. Hadmentességi díjfizetésére kötelezett egyén nyilvántartatik : Bajua 118, Bajóth 53, Csév 55, Csolnok 73, Dágh 29, Dorogh 39, Dömüs 58, Epöl 37, Kesztölcz 68, Kirva 34, Leányvár 37 | benne. Ezen csodálatos esemény következtében Her- mesnek és Zeusuak áldozatot rendeztek. Machetes pedig kivégezte magát. (vége köv.) Künn Ignácz, Úti levél. I. Elbúcsúztam — a kapufél fától, még egyszer visszatekintők és Isten hozzád szép Esztergom! „A kapufél fától“ ? kérdi tán az olvasó ? „Csak a kapufélfától.“ Nem szeretek búcsúzni. Mikor valahova utazom, már három nappal előbb küzködöm azzal a gondolattal, hogy tulajdouképen innen — onnan el is kellene búcsúznom. És rendesen a szokás marad a legyőzött s az éu szokásom ül diadalt. Most is úgy történt. Mint a szökevény távoztam. Barátaimnak a rendesnél nem szorítottam meg jobban a kezüket; ismerőseimhez nem mentem vi- sitere s nem kényszerítve a szépek százszor szeb- jeit arra, hogy erőltetett szívélyességgel sóhajtsák : „a viszontlátásig!“ Bucsuzatlanul búcsúztam. Hanem ha szivembe láthatnátok, hogy mint ragaszkodom hozzátok, a kiket elhagytam, hogy a csak nemrég átélt szép napok emlékeitől is mily nehéz szívvel váltam meg; — megbocsánatátok és annak, a ki úgy szeret benneteket, őszinte szívvel mondanátok: „a viszontlátásig !“ De már látom az olvasó türelmetlenségét s hallom zúgolódását, hogy hiszen édes-kevés köze vau ahhoz, búcsúzom-e én egyátaljábau, vagy sem — de engedjen meg, ha én szem előtt tartva a régi mondást: „minden kezdet nehéz;“ a legnehezebb dolgon, a bocsáuatkérésen kezdtem. üti leveleket akarok irui, megkezdem tehát mindjárt magán az utón. S ebben is sajátszerű a helyzetem. Első sorban nem vagyok tisztában azzal hogy tulajdonképen milyen is az én utazásom ? — Hogy mi hiányzik a tudományoshoz, azt nem árulhatom el ; ha poéta volnék tán még elnevezhetném kéjutazásnak, mert hisz eddigi útamon már annyit
