Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 56. szám
l)i* hol is tanulhatnának magyarul ? A társadalommal nem érintkeznek, rendtársaiktól elszigetelik magukat, bosnyák nyelven társalognak egymás között s szláv lapot olvasnak. .Miniszterünk rosszul számított, midőn azt hitte, hogy majd az ősrégi papnövelő fogja magyarosítani. Ugyan hallanak-e ott magyar szót? Megtanulják négy üt év alatt a culináris latint, de a magyarból még a sóhajtást se. Tartogatjuk tehát őket csemegével, pecsenyével s a gladiator termetű bosnyák papjelöltek úgy mennek el, a hogy jöttek. Magyar szó s nemzeti rokonszenv nélkül. Gyűlölettel és makacs magyarellenes vérrel. Nem téveteg intézkedés-e kormányunk részéről, hogy ilyen „magyarosító" tényezők között vendéglőt tart főn 25—30 bosnyák báni tnak ? Nem gyámoltalan számitás-e, hogy a magyar Esztergomba plántált bosnyák athléták valamikor magyar szóval s legalább magyar szívvel mennek vissza az „összbirodalom" „egyik részébe?" Van-e reális alapja kultuszminiszterünk kombináti ójának? Csak okkupáljunk. Csak tartsuk őket szóval s jó asztallal. Nálunk mindenre telik. Hanem arra már kiváncsiak vagyunk, hogy miként fog miniszterünk e kérdésben egykoron beszámolni? Spectator, Vidéki hangok. Az 1848. évi törvényhozás polgári szabadságot adott a népnek, az 1868 évi pedig — a XXXVIII. t. ez.-ben — arról gondoskodott, hogy a nép a nyert szabadságra képessé és igy méltóvá tétessék. Ugyan ekkor a polgáriasodás valódi ha- | rátái által belett ismerve, hogy a népiskola csak , alapját rakja le azon műveltségnek, mely a polgári 1 jogok helyes gyakorlására meg kívántatik. — így lett, hogy a nagyemlékezetű közoktásügyér Eötvös mindjárt a népoktatási törvény megalkotása után, elrendelte a felnőttek oktatását. így lett, hogy ha- zaszerte igen sok községben, megértve a kor intését, olvasó körök alakultak, s hogy Türr István elnöklete alatt, a népkönyvtárak terjesztésében egy országos bizottság működik és hogy a kormány s a megyei hatóságok kötelességükké tették a községek vezetőinek, miszerint évi költségvetéseikbe, közművelődési czélokra, bizonyos összeget megállapítsanak. És még is, ha bejárjuk vidékünket, alig találunk egy pár községet, hol e tekintetben valami történt volna! Pedig megyénk közigazgatási bizottsága és tisztikara, valamint népiskoláink ügyében, úgy e tekintetben is elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki. Nincs tehát egyéb hátra, mintáz, bogy a községek érdemes elöljáróinak megsúgjam : miszerint elöljárói tisztük nem csak az adó behajtásában ; hanem az adózók szellemi és anyagi jólétének előmozdításában, nemcsak az ujonezok kiállításában ; hanem azoknak értelmi és erkölcsi mivelődésök elősegítésében, nem csak a peres atyafiak kibékitésé- ben, hanem olyan intézmények fölállításában áll, melyekben a szeretet és egyetértés lelke szádja meg a közpolgárok szivét. A kik tehát az elöljárói szép nevet és a vele járó tiszteletet igazán akarják kiérdemelni ; járjanak elöl szóval és tettel a népmivelés terén is, és tőlök kitelhetőleg tegyenek meg mindent, hogy községeikben népkönyvtárak és olvasó körök alakuljanak. Ezeknek hatása által megszilárdul a községi béke s születik a polgári egyetértés, elnémulnak az utczai zajongók s megszűnnek a korcsmái verekedések s elő áll a rend, a közjólétnek egyik alapja; mert a hasznos olvasmányok s tanulságos elbeszélések által megvilágosodott értelem s uemesült akarat kiemeli a népet a ferde szokások erkölcsrontó mocsárjából s helyezteti azon polezra, mely a polgári életben megilleti. Nem kell félre tenni tisztelt elöljáró urak, azokat a népnevelést illető törvényeket és Vendeleteket, melyekre napy bölcsen az szokott mondani : „minek a“. Hanem jó példával kell járni azoknak megtartásában; mert azok mind oda irányulnak, hogy a magyarnép és haza boldog legyen. Ugyhiszem vidékünk tanférfiuin nem múlik, a népkönyvtárak terjesztésére alakult központi bizottság utasítását, a népkönyvtárak tárgyában, lie- lyiviszonyaiklioz idomítva valosittatni ; ha a községi elöljáróságoktól a szükséges támogatást megnyerik. Föl tehát tisztelt hivatottak ezen leghasznosabb elöljárói és tanítói kötelesség teljesítésére ; mert a nép műveltsége egyik főkellék arra, hogy teljesüljön a legnagyobb magyar jóslata : „Magyar- ország nem volt, de lesz ! “ Egy tanító. Népszerű oktatás arra nézve, hogy miképen kell a járványos agy- és ge- j rincz agyburoklobot felismerni ; s miképen, kell az orvos | megérkezéséig a beteget ápolni ? I. A b et e gs ó g feli sm érés e. | A betegség fellépése a következő jelekből ismerhető fel. A járványos agy- és geriuezagy buroklob többnyire minden más betegeskedést előz- mények nélkül, rögtön fázással s ezt követő bőség les megkezdett pezsgőzést. Derék Győrffy bácsi, kinek szerénysége tiltja talán mondania, hogy a múzsa homlokán csókolta, de azt el nem tagadhatja — mert hisz1 könyvében ki van nyomtatva —■ hogy a múzsának egy dicső felkentje csókolta homlokon : Jókai Mór koszorús regényírónk. * * * De sok szép nőt láttunk mi ott önöknél ! Ha az énekek énekének koronás és koszorús szerzője az esztergomi nőt látja vala, hasonló elragadtatással énekli vala, mint énekelte az ő kedveséről virágos orientá- hs nyelvén, hogy: „szeme olyan mint a galambszem, haja olyan mint a kecskenyáj, mely meg- nyiratott a Gilzád hegyén, nyaka olyan mint a Dávid tornya és orra mint a Libanon tornya, mely néz Damaskus felé. “ Csak azt csodálom, hogy Esztergom valamennyi férfia nem költő! Mily jó keletnek örvendene például egy „S zerelmi lant, irta Si mór Já íos, esztergomi érsekprirnás, az esztergomi hölgyeknek ajánlva !“ * * * E"gyébaránt: viszontlátásra vagy Budapesten. Esztergomban Peisner Ignácz. A karikagyűrű. (Novellette.) Megkondult a templom öreg harangja s mintha fájdalmat érezne maga is, mélabús kongással kiséri végső nyugalomra a legszebb leányt. Amott a uagy utczán halad végig a gyászos menet kifelé tartva a íaluvégi kisded temetőbe. Milyen a sors! Alig egy esztendeje, viruló lány volt; szépségének hire hét falura szólott, ma meg hideg merev hulla, melyet nemsokára sötét sir fogad ölébe. Akarják-e hallani történetét? Sem nem uj, sem nem különös történet. * * * Zsuzsánuát, a Kerekes zsellérek egyetlen magzatját, istenfélő, erkölcsös, szép leánynak tudta az egész falu. Volt is érte olyan becsülete, mint senkinek különben. Ha olykor vasárnap ünnepi díszben, patyolat ingvállal, kordován czizmában, gyöngyharmat nyakán piros kalárissal a fiatalok közé ment, nem egy módos gazda fia kívánta meg magának feleségül. Ott lebzselt körülte valahány szetïU'Çtvalô nyalka legény volt a környéken, sugva-búgva fülébe sok mindent, de Zsuzsanna ilyenkor szemlesütve hallgatta a sok mézes beszédet, a nélkül hogy annak egyetlen szava is gyökeret vert volna szivében. Tavaly aratáskor volt, hogy a földesuraság, Béla fia, meglátogatván atyja jószágát, szemet vetett zsellére gyönyörű leányára. A szende mesterkéletlen teremtés elkábult az úrias udvarló bókjaitól s igy történt, hogy ártatlan szive mihamar foglyul esett. Az idylli boldogság nemsoká tartott. Bélának a fővárosba kellett távoznia. Mielőtt búcsút vett a leánytól, arany karikagyűrűt adott át neki hűsége jeléül. Zsuzsánna drága ereklye gyanánt őrzé a gyűrűt ; nappal kebelében hordozá, este pedig feje alá r ej té I el a kedves emléket. így múltak el hónapok. Zsu- zsánna epekedve várta, hogy Béla visszatér s ígéretéhez híven őt nőül veendi. Nem ment többé barátnői körébe, nem talált örömet a megszokott mulatságokban, hanem annál gyaki abban kereste föl a temető kies magányát, elővette a karikagyűrűt s csókjaival halmozá el boldogsága zálogát. Sem a zsellérék sem másvalaki a faluban nem tudta okát a leány e különös viselkedésének. Tanakodtak ide- oda, végre kisütötték, hogy biz, jó lesz a leányt férjhez adni. Úgy is lett. Elígérték, odaadták kér- dezetlenül, szive érzelmeit számba sem véve, olyan emberhez kit nem szerethetett. A jó házas élethez nem kell szerelem, elég ahhoz a szeretet is — mondogatták a szülők — ez pedig majd csak megjön valamikép, hogyha egyszer be lesz kötve a lány feje. Zsuzsánna szelíd engedelmes gyermek lévén, nem mert ellentmondani édes szülei akaratának s beletörődött sorsába, remélve, hogy időközben megjön Bélája s minden jóra fordul. Máskép esett, Elérkezett az esküvő napja is. Zsuzsánuát hófehér I menyasszonyi ruhába öltöztették, dús szőke hajára gél. hányással kezdődik; a fejfájás nagy kínokat idéz elő, melyeket a beteg mig magánál van jajgatás, ha pedig magán kívül van, nyögés s fejhez való kapkodás által jelez, E kincs fájdalom a nyak hátul só részére, sőt gyakran az egész gerinezre kiteljed, e mellett a nyak meg mered, s a merevség a hát izmaira is kiterjedvén a törzs hátrahajlik. Nem sokára a fejfájás fellépése után a betegek félrebeszélnek, örjöngési mámor és teljes öntudatlanság következik ; a végtagok megbénulnak s végre a leirt jelenségek között áll be a halál. Némelykor a leirt súlyos tünetek mellett a bőrön s főleg az arezon bolyagcsás kiütés — küteg —• jelenik meg I s az egész körfolyamat alatt makacs székrekedés van jelen. Gyógyulással végződik a betegség, ha a telemlitett tünetek csak részben mutatkoznak, vagy ha a súlyos jelenségek s különösen a nagy fejfájás, nyakmeredés és hátrahúzódás, az őrjöngés vagy ká- bultság alább hagynak, s végre elenyésznek. IL A b e t e g ápolása az orvos jne g- é r k e z t e i g. Már a rosszul érzés felléptekor azonnal orvost kell hívatni, addig is azonban mig ez megérkezik, a következő eljárást kell követni. A beteget — mennyire lehet — külön hives és csendes szobában levő ágyba kell elhelyezni, és pedig úgy, hogy feje magasan és ha vau lószörrel ha pedig ez nincs; szecskával tömött vánkusra és nem toll párnára feküdjék. A nagyobb világosságot, napsugarakat távol kell tőle tartani, úgy sziutéu mig magánál van tiltani kell minden látogatást, beszélgetést és felizgatást. Legüdvösebb hatást gyakorolja a hidegnek alkalmazása a fejre és főképen a nyak hátsó részére, ugyan azért ott, hol van, apróra tört jég marha vagy disznó hólyagba tétetvén és beköttetvén a fejre és torkára helyezendő, vagy jeges vizbe könnyebb tiszta törülköző vagy egyéb vász.onruhaíéle mártatván, jól kifacsarva és negyed óránként változtatva a fent említett helyekre rakandó, hajég nincs aid eg vizet kell alkalmazni, s mihelyt a borogató ruha megmelegszik azt ujjal kell felváltani, ily boroga- I tás alkalmával a beteget oldalt kell fektetni s ugyan azon helyzetben borogatni, nehogy az ez alkalommal czélszerütleuül véghez vitt mozgatások a fejfájdalmakat s a nyakmeredést súlyosbítsák. A székrekedés ellen csóré használandó. A betegnek italul friss tiszta, vagy czitrom lével vegyitett viz adandó, s ha kábult állapotban van, ez szájába betöltendő. Táplálékul lehetőleg czibere leves vagy tej nyújtandó. Bor, sör, pálinka a betegséget legnagyobb mértékbe fokoznák, miért is ezektől óvakodni kell. Hírek. — Szol lő vizsgálat. Molnár István az országos vinezellér képezde igazgatója s a Borászati lapok szerkesztője mult csütörtökön Bá- torkeszire utazott, bogy Kovács József reí. lelkész szőllejét megvizsgálja, váljon íillokszévn- mentes-e vagy sem. Mint értesülünk, az ercdmyrthuskoszorút tűztek s a násznép elindult a templomba. Halaváuy orczával, tántorogva lépett szép Zsuzsánna az oltár elé. A pap elkezdé az esketési szertartást és már épen a szokásos kérdést volt intézendő a menyasszonyhoz, midőn ennek bébiéből egy karikagyűrű gurul a padozatra .... A gyűrű .... Béla .... istenem .... meghalok — egy velőtrázó sikoltás és szép Zsuzsánna élettelenül rogyott össze az oltár zsámolyánál. * A gyászmenet még ki sem ért a temetőbe, midőn túlnau a közeli országútiul díszes hintó kanyarodott be a faluba egyenesen az urasági kastély felé tartva. A hiutóban fiatal pár ült. A férfi Béla volt, a nő pedig — felesége. London Sándor. Vasárnapi levél. (Agglegény sorai. — Kettős zavar. — Kissebb rossz. — Légvárak. — Egy kis rendezés. — Asszony keresés. — Intő példa. — Gyors gyógyulást Agglegénynek.) „Kedves szerkesztőm! Beütött a csúz a jobb karomba. Leveleket nem irhatok, mert fördőznöm kell. Tisztelet-példányom folytatását azért remélem. Agglegény/ Mikor a szerkesztő ezeket a sorokat megkapta, jókat nevettem zavarán. Úgy kell neki is, Agglegénynek is. Hanem mikor azután a szerkesztő e sorokat újra borítékba zárta és elkiildé nekem azzal a pa- raucscsal, hogy most már én helyettesítsem Agglegényt, akkor az én képein nyúlt hosszúra. Hogy Írjak én vasárnapi levelet? Hisz én egy át alán nem vagyok tollforgató ember ! És ha uem irok ? Akkor eugem vesznek tollhegyre és nemtudom, mi fog velem történni. A két rossz közül a kissebbet választva és a közönség szives elnézésére számítva, mégis beállítok és bemutatom magam.
