Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 54. szám

gáton jó uraim ók. — válaszolja a törődött Charon — nem tudok én már jól hajtani.

— De az utolsó is kap ám egy aranyat — biztatja megint az egyik rendező.

Az öreg molnár fölsóhajt, rágondolja magát is igy fohászkodik:

No akkor már csak rá szánom magamat. Tudom úgyis, hogy a legutolsó leszek.

*

* *

Egy arrogáns rendező a hatvan közül nem csak Merem- szolgálatában áll, hanem olykorolykor a múzsáknak is udvarol. Hiszen nem is meglepő jelenség mostani irodalmunkban lisztet is árulni meg verset is Írni.

Ez az úr tehát szörnyű nagyra volt rossz rímeivel s az egyik bizottsági gyűlésen nagy fenhangon kérkedett azzal, hogy ő abban az évben született, mikor Petőfi Sándor meghalt.

Erre egy malitiosus ur ezt a választ vágta a verskukacz szemei közé :

— No barátom, akkor negyvenkilenczben kettős csapás érte irodalmunkat. Petőfi meghalt s ön — megszületett.

* :í:

#

Fog-e Győr ff y ur szónokolni ?

— A banquetten? Igen valószínű.

Nagyon szeretem, mikor valaki h um orosan toasztoz.

— Én pedig úgy szeretem, mikor hamarosan is.

•k

Uj elvek, uj igazságok megcsiklandozzák a mi köznapi füleinket. Szeretjük a régit, nz avultat. No akadt valaki városunkban, a ki egészen uj elvet állított fel és sutba vetette a. régi igazságokat.

Ez az elv a mi kedves, vendégeinket közelebbről is érdekli. Története annyi, hogy egy városi közgyűlés hivatalos fórumán ment keresztül, hol a főjegyző általános derültség között olvasta fel. Pap János ur aristophanesi szabadsággal kaczagott. Pedig nagyon komoly ember állitotta föl az elvet, a ki különben gyakran ilyes eszmerohamokban szenved.

Az uj elv a maga megragadó egyszerűségében imigy hangzik :

— Minden kereskedő végső czélja az.

Minden ut Kómába visz.

Irta Pulszky Ferencz.

Vendégeink gyötrelmes tapasztalatuk után inkább ide módosítják a mondást :

Minden rossz kövezet Esztergomba visz.

* *

*

Ma nem mond toasztot egy orvos sem.

— Mi annak az oka?

Hát csak az, hogy minden toasztozó kénytelen többek egészségére inni; már pedig nincs keserűbb patikája a doctornak, mikor valakinek az egészségére kell poharat emelnie.

*

Újra megtörtént. Újra megírhatjuk.

Aggódni kezdtek nehányan, hogy hátha eső ered, mi lesz a mulatságból. Iszonyú savanyú arczok várják a választ s maga a derék elnök is föllegzett kedvű lesz. Az egész társaság jókedve felhőbe borul.

— Tisztelt uraim ! — szavalja valaki igen határozott hangon — valamennyien tudjuk hogy csak az lesz, a mi a programmban van. Programmszerüen fogunk eljárni mindenben. S minthogy az esőt nem igtattuk programmba, tehát nem is lehet rá számitani.

Hogy az eső csakugyan nem volt a programmba felvéve, azt a mai nap is bizonyítja.

Aranyos menyország mosolyogj a mi kedves vendégeinkre.

AUCUN.

Utravaló csevegések.

Tehát a minister Ígéretével is úgy jártunk mint gröf Zichy Jenőével

Nem jöhettek.

Pedig de szerette volna Esztergom, ha jött volna. Azt hittük, hogy ha eljön, elmondhattunk volna egyet-mást.

Mert nekünk a legnagyobb bajaink közt van, hogy a vidéket a főváros és különösen az intéző körök kicsinyelik. Bajai, panasza, sohasem jutnak tudomásra, hisz csak a vidéki sajtó hangoztatja. Nem akarnak ismerni.

Kivéve természetesen a követválasztási idényt, mert ez időben tudnak és akarnak is látni.

hogy — megbukjék.

* *

* * *

*

R, ur igen udvarias. R. ur igen nyájas. Megszólal az egyik értekezleten R. ur s ügyetlen bőbeszédűséggel áradoz a banquette fogpiszkáló kérdése felett. Erre a másik R. ur elragadtatva áll föl s mézesmázos nyájassággal szavalja :

— Valóban, tisztelt értekezlet, mi őszinte hálával tartozunk az előttem szóló nagyon tisztelt előadó ur remek szónoklatáért. Az ő meghálálhatatlan fáradozása, halhatatlan érdemeit megint uj babérral tetézi. Fölséges eszméi a fogpiszkáló elragadó ügyében megérdemlik, hogy jegyzőkönyvileg köszönetét vonjanak maguk után.

Erre a másik R. ur, a ki igen udvarias imigy válaszolt :

— Közvéleményem szerint, kiválóan tisztelt értekezlet, az előttem szóló tisztelt férfin valóban olyan bájos rögtönzettel fejezte ki elragadtatását magasan szárnyaló eszméim iránt a fogpiszkáló ügyében, hogy én szent gyönyörtől áthatva óhajtom az igentisztelt előttem szóló ur remek szavait szórni szóra jegyzőkönyvileg megörökíteni a bámuló utódok számára.

* *

*

Lanka Gusztáv ur Emléklapunkba június hatodikén ezt irta:

Minden gyümölcsnek az ára Egy-egy virágnak halála.

Hanem azért ezt is megírhatta volna:

Ki lehet mutatni nyomról-nyomra, hogy Esztergom a hazai városok közt, mióta Tisza Kálmán minister, mindig a mostoha gyermek szerepére jutott.

Kemény Gábor az első minister, kinek eszébe jutott, hogy megérdemelne Esztergom is, nem vasutat, nem teljes reáliskolát, nem törvényszéket, nem a városnak önálló törvény- hatóságot, hanem csak egy kis vinczellér iskolát.

Hát mi ezt is nagyon köszönjük, de azért arra az egyre kértük volna a minister urat, hogy mikor mégis a vidék bajai tárgyalás alá, vagy csak szóba kerülnek, legyen pártfogójuk.

Bizony, ha a főváros az ország szive, azért még azt nem hallottuk, hogy a vél alkatrészeit is a szív szolgáltatná és egy ép, erős testnél nemcsak a szivre kell gondnak lenni. Talán lett volna alkalma látni, hogy nálunk nem hiányzik az erős buzgóság.

* *

*

Hanem most már utravalót !

A mint a Margitszigetet elhagyja a hajó, nagyon jó lesz, ha a kirándulók szépen leülnek és erőt gyűjtenek.

Ez az esztergomi rendezőség megfogadta, hogy nem hagy pihenőt a vendégeknek, hanem mindent elkövet szórakoztatására és nem szabad egy pillanatnak sem elmúlni — élvezet nélkül.

Minden kirándulásnak az ára Egy-egy kontónak halála.

* *

*

Csávolszky Lajos pedig a következő valóságos biblia bölcseségű aphorismával tisztelte meg Esztergomot :

Szegény ember részére egyedüli menekülés a munka.

Minthogy Csávolszky ur nem igen erőteti meg magát, azt hiszszfik, hogy mondása sajtóhiba nélkül inkább is igy hangzanék:

Szegény ember részére egyedüli menekülés a — lap- szerkosztéB.

Hogy az ember élvezhessen, ahhoz ke- I dély is kell. Örülünk, ha a kedély meg lesz,

! de ha nem lenne, akkor fogja még csak a ! vendég érezni a — fáradalmat.

Tehát — a hajón jó lesz nem tánczolni. *-fc *

Az esztergomiak már érzik a sok mun- l kát. Kivált a nős rendezők.

Nem olyan kis dolog ám, bizottsági tag- ! nak lenni és hűségesen teljesíteni a köte- ' lességet.

Nyomatott Mellinger R.-n<?l Esztergomban.

Tessék megkérdezni Böhm Gyulát, hogy mennyit aludt csütörtök óta ? Pedig ő fiatal, nőtelen ember, kinél nem igen esik számba,. ha néha-néha nem alszik.

A bizottsági ülés hétre van összehíva. Bizonyosan együtt voltunk nyolczra. Akkor megy a tanácskozás, a vita tízig, tizenegyig, azalatt kiszárad a torok és öntöztetik. Az öntözés azután benyúlik az éjfélbe.

Az asszony pedig nem hiszi, hogy annyi a — dolog.

Szánakozzatok minden rendezőn, ki már

nős !

* *

*

Egyik előkelő esztergomi kereskedő jegyző meg tegnap.

— Tehát jönnek az irók ?

— Kérem, kereskedők.

— Egyre megy, a kereskedő is iró, csakhogy a kereskedő szeretne sirni az Írása közben, mikor például váltót ir, vagy a hitelre vevőket írja könyvébe.

* *

*

Ezen kollegialitás juttatta eszembe, hogy ! a vácziak, pedig ott most is pihenőt tart a I hajó, az Írókat meghívták Váczra.

Verhovay meg is köszönte szépen és I semmiféle alakban nem kér belőle, mert annak I a nagy sárgaház szomszédságában levő kis épületnek, a sajtóvétséget elkövetők számára berendezett fogháznak nem vonzó, de taszító hatása van.

Furcsa volna, ha a kereskedőket is -—- meghívják, mert ezeknek az irás mesterségében elkövetett botlásai nem a kis, de a nagy házba vezetnek.

* *

*

A visegrádi mulatság törülve lett a programúiból.

Mikor a hajó arra halad el, akkor lassabban megy. Nézzék meg vendégeink és emlékezzenek meg —- a látcsőről. De nem azért, hogy a romokat nézzék, hanem, hogy meglássák vele az esztergomiak szívességét, kik i csak azért is otthon fogják a vendégeket és két órai távozást sem engednek az úgyis kevés időből.

* *

*

Egyébként kívánom, hogy úgy ne járjanak a látcsővel Visegrád alatt, mint járt egy szerencsétlen utazó. Reggelire beafsteak-ot rende lt és épen Visegrád előtt találta fel a hajó Ganimédje.

Az utazó kér látcsövet.

— Minek az te? kérdi szomszédja, hisz nem mégysz most a fedélzetre.

— Nem is Visegrádot akarom én nézni, hanem — ezt a marhahúst.

* *

*

Különben majd igyekszünk . kárpótoln minden hajó-calamitásért vendégeinket.

Csak jöjjenek bizalommal, nem fognak az esztergomiakban csalódni.

VITHERTON.

DÍSZELŐADÁS

a budapesti kereskedő ifjúság kirándulása alkalmából.- ^

ESZTERGOMI fgjjl SZÍNKÖR.

A győri szinpártoló-egylet társulata áltnl Beődy Gábor igazgatása alatt

vasárnap, 1880. julius 4-én az előadás Kezdetéül:

ÜDVÖZLET VENDÉGEINKNEK

ezután :

A NEMES SZALMAVÁRIAK.

Vígjáték 3 felv. Magyarositá Vízvári Gyula.

Személyek :

Szalmaváry Szalma András, gazdag magányzó Dezséri Dorottya, neje — — — — — — — Oláhné T. II.

, Gizella, leányuk ______ Beödyné

Darvas Nina, gyámleányuk — — — — AdámiPiroska Dr. Heves, ügyvéd — — — — — — Beezkói

Gernyei báró — — — — — — — Beődy

Déry Gyula, könyvvivő — —• — — — Somló

Ferencz. inas Szalmavárynál — — — — Boros Pál

Törtónetliely Pest, idő jelenkor. A felvonások közt :

I. Magándal Meyerbeertől, énekli Kocsis Irma. — 2. A valódi manola, spanyol boleró, Bourgeoistól, énekli Cstrváry Ilka- — 3. Kettős Borgia Lukrétia operából, éneklik Kocsis Irma

és Fekete Ignácz.

H e 1 y á r a k : Páholy 3 frt. — I. rendű zártszék 80 kr. —

II, rendű zártszók 60 kr. — Földszint 40 kr, — Karzati zártszók 40 kr. — Katona- és deákjegy 25 kr. — Karzat 20 kr.

Kezdete fél 8, vége 10 órakor.

Felelős szerkesztő: Kórösy László