Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 53. szám

Az crsz. magyar iparegyesület rendkívüli közgyűlése. j Az országos magyar, iparegyesület iránt városunkban is oly nagy az érdeklődés, hogy a múlt vasárnap tartott alelnök választó köz­gyűlésre úgy az első egyesült esztergomi ipar­társulat, mint az országos iparegyesületnek minden esztergomi tagja vagy személyesen, vagy meghatalmazott által részt vett a gyű­lésen. Az esztergomiak különösen Ráth Károly megválasztatása iránt érdeklődtek és ennek ke­resztülvitelére éltek szavazati jogaikkal. Az alábbi értesítés szerint nem értek ezélt, miután a 145 szótöbbség daczára Ráth Károly a megválasztást megköszönte, azt nem fogadta cl. Esztergom azonban mégis diadalmas kodott. Annak az országos magyar iparegyesület­nek, melynek hazai i párunk emelése érdeké­ben már is annyi érdeme vau, alelnöke, va lódi lelke esztergomi-iparos lett, Havas S á n- d o r, ki még élénk emlékezetében él az esz­tergomiaknak, ki még most B a mienk, kinek képessége és akaraterejéről a legfényesebb ta­núságot adja azon körülmény, hogy tőlünk el­távozva és Budapesten megtelepedve, nemcsak gyárát a legelsők közé emelte, de ki bírta vívni a budapesti körök osztatlan becsülését és rokonszenvét. Üdvözöljük őt a helyen, hova a bizalom vezette, azon erős reményben, hogy működési körében igazolni fogja a benne kelyzett remé­nyeket és hogy a magyar ipar föl virágoz tatása körül az egyesülettel egyetemben hathatós te­vékenysége által újabb érdemekkel fogja az ed­digieket tetézni. Maga a gyűlés lefolyása a következő : A junius 6-iki közgyűlés az egyik alelnök vá­lasztása tekintében meddő lévén, mára rendkívüli közgyűlés hivatott egybe, melyen gróf Zichy Jeuő elnökölt. A gyűlés megnyitása után elnök felolvas­tatta Luczenbacher Pál és Ráth Károly leveleit, melyekben ezek a kandidátiótól való visszalépésüket jelentik ki. Steinaeker Ödön erre kijelenti, hogy Ráth hívei mindemellett ragaszkodnak Ráth kijelöléséhez mire Eleőd Józsa Havas Sándor gépgyárost ajanlja megválasztatásra. Elnök erre kiküldi a szavazatszedő bizottságot s az ülést felfüggeszti. Két óra elteltével a szavazatszedő bizottság befejezvén működését, elnök jelenti, hogy beada­tott összesen 287 szavazat, mely közül Kettő ér­vénytelen. Havas Sándor kapott (39, Ráth Károly 21G szavazatot, ez utóbbi tehát 145-nyi szótöbb­séggel megválasztatott alelnöknek jelentetik ki. Erre egy küldöttség ment Ráthért, ki a köz­gyűlésen megjelenve kijelenté, hogy e választást, bármennyire méltányolja a belé helyezett fényes bizalmat, nem hajlandó elégtételnek, hanem annak tekinteni, hogy a tagok többsége az egyesület által eddig követett irányt helyesli. Miután azonban ő óhajtja, hogy a tagok ezentúl egymással egyetértve kizárólag az iparegyesület nemzeti czéljainak elő­mozdítása érdekében működjenek s személyes te­kintetek által ne háborittassanak, a reá esett vá­lasztást nem fogadja el. Erre Zichy elnök a közgyűlés nevében köszö­netét szavaz Ráthnak azon eljárásáért, melylyel az ügyet a személyes kérdésnek felibe helyezi és kéri a közgyűlést egy uj választás megejtésére. Steinaeker Ödön erre a Rátliisták nevében ki­jelenti, hogy ők szívesen csoportosulnak Havas személye körül, mire némi eszmecsere után Havas Sándor egyhangúlag megválasztott al­elnöknek jelentetik ki s Ráth vezetése mel­lett egy küldöttség neveztetett ki, mely Havast a választás ezen eredményéről értesítse. A jegyzőkönyv hitelesítésére Steinaeker, Czo- bor és Huber küldetnek ki, mire a közgyűlés ve­get ért. Megemlítendő még, hogy a mai közgyűlésen a vidéki ipartársulatok és egyéb testületek megha­talmazottak által nagy mértékben képviseltették ma­gukat. Ily meghatalmazás által 85 vidéki testület szavazott. E 85 szavazat közül Ráthra esett 80 Havasra 5 szavazat. Az eleinte igen zajos és izgatott gyűlés kü­lönben szép rendben folyt le, mi Zichy tapintatos vezetésének köszönhető. Plébános avatás. — Június 29-én. — — Az installatio. — Péter és Pál napja nevezetes eseményt érlelt meg városi plébániánk történetében. Gróf Csáky Károly ujonan megválasztott plébánosunk ünnepelte fölavattatását. A vén mozsarak hatalmas dörgedelmei már kora reggel a plébánia elé csődittették a népet. Maga a tér nemsokára nagy közönséggel telt meg. A templom belsejét városi képviselők, diszes vendégek zsúfolták be s alig jutott hely az uj plé­bános tisztelői leguagyobb részére. Az ünnepélyes fölavatás tisztét Ebert öspörös végezte valóban lélekemelő szertartással. Molnár János derék vízivárosi plébánosunk olvasta fel az érseki okmányt. A fölavatás megtörtént. Gróf Csáky Károly plébánosi hivatásába lépett. A fölavatást szívhez szóló egyházi beszéd kö­vette, melyet az uj plébános tartott. Őszinte egy­szerű, de hatásos szavakban mondotta el vezérelveit, melyekkel híveit kormányozni fogja. A közönség ünnepi hangulattal távozott el a plébánia templom­ból, melynek már most megint derék pásztora van. * * * — A banquette. — Kedden délután kettedfélkor több mint száz vendég gyűlt egybe az uj plébános tiszteletére. A Magyar Király vendégfogadó az egyházi méltóság kép­viselőjét Majer István püspök urban, a vármegye fejét Kruplanitz Kálmán alispánban, a város képvi­seletéi Sziklay József polgármesteri helyettesben, a tanintézetek fejét Bartal Rezső tanfelügyelőben s a katonai méltóságot Schwinner őrnagyban tisz­telte. Polgárságunk, kereskedőségünk a legkiválóbb urak által volt képviselve. A vendégek mindkét termet elfoglalták. A bel­sőben foglaltak helyet az ünnepelt gróf mellett a rangosabb vendégek ; a külsőben azok, kik a belső­ből kimaradtak. Vidám hangulattal folyt a társalgás s az ebéd. A menu ugyan nem valami tündöklő, de maga a konyha igenis kitűnő volt. A borok s a pezsgők valóban fölségeskedtek. Bebizonyíthatnám ezt a je­leidévé' vendégek szemeragyogásából, jókedvéből s derült társalgásából. De talán érdekesebb lesz inkább a toasztokról szólani. Az ünnepi beszédek sorát maga a gróf nyi­totta meg. Megköszönte a közönség szeretetét s a vendégek barátságát s kijelenté, hogy ma az egy­házban hangoztatott vezér elvei szerint fogván min­denben eljárni, biztos benne, hogy hívei ragaszkodó szeretetét nemcsak kiérdemli, de meg is tartja. Szólott azután Helcz Antal. Elegáns üdvözlő beszéddel fordult az ünnepelthez s erőt és kitartást kívánt neki ahoz a pályához, a melyre ma vezé­relte hivatása. A földműves osztály részéről Kubovits Ignácz tartott valóban figyelemre méltó szózatot. Kereset­lenebből s őszintébben szólni már alig is lehetne. Üdvözlő beszéde az esztergomi nép rokonszenvét fejezte ki, mely keresetlen s őszinte szavakban szo­kott kifejezést adni érzéseinek. Beszélt azután Molnár János de Szentgyörgy- mezo. Egy régi professor s egy örökifjú humorista beszélt belőle. Dissertált és elterjengett, de sok­szor gyújtott és derültségre ragadott. Majer István püspök ur szavait nagy figye­lemmel hallgatta a közönség. Keveset beszélt, de sokat mondott. Ő a káplánok nevében, a volt káp­lánok nevében üdvözölte az uj plébánost. Magát és Molnár Jánost értette alatta. De még azokat is, a kik a plébánián káplánoskodtak. Takács Géza néhány lelkes szóval üdvözölte a plébánost s szavai harsogó éljenzésekkel vég­ződtek. Ünnepi hangulatban oszlott el a társaság s mindenki egy szép nap emlékét sorolta legszebb em­lékei közé. * * * — Fáklyászene. — Még a diszebéd végén merült föl a fáklyás - zene eszméje. A gyűjtések néhány perez alatt meg­hozták a kellő kiadásokat. deuki félt a lámpa láztól ; kivéve Udvardi ügyvé­det. Ő volt akkoriban E.város hangadója; nem lehe­tett mulatság nála nélkül, s mindenhol otthon ta­lálta magát. Udvardi nevette a szereplők félelmét jogosan; mert az előadás nagyszerűn sikerült. Soha sem lesz több E. színpadán annyi virág mint ak­kor volt; de annyi lelkes, válogatott közönség sem. Béki izgatottsága azonban majd nem zavart okozott, de az ügyes Edit fel találta magát. A műkedvelő társulat kitűnő komikusa volt épen a színpadon ; igen hatásos monológja volt. Alig kezdte el, Béki figyelő lévén, a jelenésére váró Editet úgy lökte be az ajtón, hogy az csak akkor vette észre, midőn a sziupad közepén volt. De Edit feltalálta magát rögtön. Az órára nézve ezt mondá: — Még korán van ; s ezzel szépen kiment. Hogy Békit össze szidta, azt mondani sem kell. Ud­vardi ügyvédnek is volt egy kis malheurje. A szere­pét elfeledte egészen; s a súgó után is alig tudott beszélni ; mindenki csodálkozott zavarán. Később megtudták, hogy zavarának oka két szép szem volt. Az első sorban ülő menyasszonya szeme párja. Ha elolvassa e sorokat, bizonyosan megbocsát nekem, hogy írásban adtam — bukását. Hisz ha nem let­tek volna oly varázszsal rá a szép szemek, hogy megbuktassák a színpadon, most nem volna oly boldog kedves családja körébeu, mint a minő csakugyan. — így végződött E.-bau az első műkedvelői elő­adás. Sok fáradsággal s kellemetlenséggel volt ösz- sze kötve ; de azért minden egyes szereplőt kár­pótoltak. Arról az akkor kapott rózsák tesznek bi­zonyságot, a melyeket a szereplők keblükön ha- gyának elhervadni s hervadton is őrzik még ma is egy szép este örök emlékéül. Békiné s Hidasi Edit is meg kapták az elis­merés rózsáit; boldogok voltak, meit azoknak az első rózsáknak még nem voltak — tövisei. — Bártfay Róza. Az Esztergomi Kör estélye. — Június 27-én. — Rettentő komoly felhők tornyosultak az égen szombaton és vasárnap, hogy az Esztergomi Kör néhány tevékeny tagja közönség meghívóban fára­dozott. — Meglássák, hogy elázunk. — Meglássák, tönkre pusztulnak azok a bor­csarnokba vezető golgotái utak. ■— Meglássák, hogy tudunk ám mi daczolni is az égiekkel. Ilyen nyilatkozatokat vettünk mi Esztergom legbűvösebb ajkairól. Ez a három főhitvallás azon­ban teljesedett. Eláztunk. Tönkre silányultak a golgothai ösvények. Es opponáltak az égiekkel vá­rosunk legremekebb hölgyei. Valahol a szomszédban áztunk el. Rettentő j hideg záporeső moshatta tájékunkat, mert a levegő I valóságos fagylalt természetű volt. Hiibner ur nem is tudott concurrálni a levegővel. No de mindamellett gyönyörű társaság gyü­lekezett egybe. Mikor az angyalok a menyországgal opponálnak, az^ ugya i nagyon dantéi harcz, de föl- séges diadal. És az Esztergomi Kört június 27-én ilyen diadal boldogította. * * * Közvacsora szabad ég alatt, illatos hársfalom­bok közt. Csigaszolgálat, hidegkeblű sült kacsák, óriási falatok pecsenyében és tésztában, remek bor. A vidám társaság nem zúgolódott a kihívni való pinezérek lomha szolgálata miatt. Sőt igen is nyá­jas mosolylyal fogadta, mikor az Esztergomi Kör rendezői pinezéri odaadással s igazi buzgósággal kinálgatták a nem hírlapi kacsát s a nem megve­tendő malaczpecsenyét. A kedélyesen múlt diszes közvacsorát nem a torta, hanem néhány üdvözlő szó fejezte be. Az Esztergomi Kör elnöke mondott néhány szóval a vendégek kitüntető rokonszenveért köszönetét. Erre azután megoszladtak a társaságok s az átalános 1 mozgósítás csakhamar a nyári terembe csoportosí­totta a közönséget. Guirlandeokkal , koszorúkkal és csillárokkal volt díszítve a terem; csak a hideg levegő s a hű­vös szél mondatott nemsokára csődöt a különben igen nyájas helyiséggel. Az aggódó mamák s ko­moly fiatal férjek arcza azonban mindjárt földerült mihelyest arról volt a szó, hogy a társaság a belső helyiségekbe vonul. Ott esett csak az igazi foly­tatás. * * * No ami a jó hangulatot illeti, azzal hála is­tennek csak meg voltunk áldva. Tiz órakor kezdő­dött Terpsychoré királyasszony uralkodása s tartott egész addig mig Eos levette fejéről a koronát. Haj­nal fakadó öt óráig pengett a czirabalom, csengett a pohár s zengett a nóta. Volt uj csárdás is, amely megint az Eszter­gomi Kör szellemi tulajdona. Az a természete van ennek az uj csárdásnak, hogy a ki elkezdi járni, az nem tudja félbehagyni. Vidámság és előkelőség vezette a vigalmat, mely csakugyan megiut páratlan volt a maga ne­mében. Hogy hű történetírók legyünk, feljegyezzük társadalmunk vig napjainak annálisába a következő szép neveket : Audrássy Jánosué. Dubrovay Janka. EH inger Mariska. Éttér Gizella. Éttér Irma. Gyurányi Ilona. Hoffmann Béláné. Haudinger Katinka. Kaau Etel. Kádár Luiza. Kamenszky Elekué. Kovács Ferenézné. Latky Károlyné. Mátray Ferenczué. Palkovics Nelli. Perl Róza. Spiszár Mariska. Rencz Tónika. Reviczky Gáborué. Schmidt Lajosné. Szecska? Corn élné. Sze­rencsés Liuka. Sziklay Mariska. Ujváry Anikó. Zá- vody Irma. Tehát hajnalfakadásig tartott a vigalom s mi­dőn a remek társaság eloszlott : az Esztergomi Kör történetének néhány rózsaszínű lapja megint több aranyos s orral lett gazdagabb. Aucun.

Next

/
Oldalképek
Tartalom