Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 52. szám
Esztergom, II. évfolyam 52. szám. Vasárnap 1880. junius 27 én. f Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ár : egész évre ............................................6 frt. — kr. f el évre..................................................3 , — , évnegyedre............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. ÿ/ÊF" Nyilttér petit soronként 80 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, •SZÉCHENYI TÉPV ^-IK SZÁM ALATT, intézendók. Kéziratok nem adatnak vissza. Az iparos mozgalomhoz. E lapok mult számában előadott tervezet iránt, hogy az esztergomi összes iparosok alakítsanak egy iparos szövetkezetét, az iparos körökben élénk érdeklődés mutatkozik. Természetesen, nem hiányoznak ellenzői sem a tervezetnek, kik abban az egyes ipar- társulatok jogkörét, hatáskörét, anyagi függetlenségüket veszélyeztetve látják. A mozgalom azonban, ha sikerül positiv alakot ölteni és a tervet életre hozni, oly fontos, oly nagy szabású hivatással bir, hogy annak keresztülvitele majdnem kötelességének, nevezhető és igy természetes nagyon, hogy az ellene táplált aggályok, ha alaposak, megvitassanak ; ha alaptalanok, akkor eloszlassanak. A tervezet világosan az iparos testületeknek csak bizonyos czélokra leendő szövetkezését czélozza és igy ha saját felfogásunk szerint is joggal és helyesen ragaszkodnak az egyes iparos társulatok saját testületük önállóságához ; ha megakarják óvni saját viszonyaik rendezésében függetlenségüket ; ha vagyoni kérdéseiket csak is saját körűkben akarják elintézni : ez ellen kifogást nem emelünk. De a dolog természete hozza magával, hogy ha kilátás van a fenti érdekek megóvására, akkor csak előnyös lehet a tervnek megbeszélése, annak megvitatása és ezek értelmében a határozat. „igzTgB&oM ss mim" fámaáiá. Édes dalok, mérges dalok ! A világon te a legkedvesebb Leányka voltál . . . úgy képzellek én; Maga a vigság, élet és öröm Hosszú ruhádnak első reggelén. Bek gyönyörű lehettél! Oh, ha igy Találkozhattam volna én veled, 8 nem most, midőn a költők bánata, Az a sok édes dal megmérgezett. El volt bűvölve minden ismerőd A hajnal és a rózsa irigyelt; Mező virága, erdő madara, Ha meglátott csupán teád figyelt. Legjobb is voltál, nem legszebb csupán Merő kedély, vidámság, szeretet. Minek olvastál annyi dalt, regényt. .. Az a sok édes dal megmórgezett. Költő dalában érzed, a mi szép, Tolmácsold saját érzelmidet. Öli, de az édes, játszi dal mögött Nem láttad a vérző, beteg szivet. Azt hittem, a ki lelkesül, rajong, Ha szenved is, csak félisten lehet!... Oh szerelem, vágy csalfa éneke ! Dalok bűbája, mely megmérgezett! Nem lehet azt eltagadni, hogy vannak az összes iparosságnak átalános érdekei, melyek épen elhanyagoltságuknál, az erők >zét- forgácsolása miatt nem érvényesíthetők oly nyomatékkai, minő kívánatos volna, kivált egyik másik kérdésnél. Ha ezeknek, és tisztán ezeknek érvényesítése szempontjából az erők egyesítésére, a tekintély emelésére mutatkozik valamely tervezet, ezen tervezet megérdemli, hogy maguk az iparosok behatóan foglalkozzanak velük. És egyelőre csak e czél van kitűzve. Az esztergomi átalános iparos értekezlet a tervezet megbeszélését, megvitatását tűzte ki első feladatául és épen az összes iparosság kezében van az intézkedési jog, hogy a kérdés felett határozzon. Ha a tervezet olyan, mely megígéri, sőt némi biztosítást foglal magában az iránt, hogy képes lesz az iparosok ügyében valamit tenni, akkor az elfogadandó. Ha vannak jelenségek, melyek veszélyeseknek látszanak az egyesek vagy egyes ipartársulatok önállóságára, szabad rendelkezési jogára, akkor sem az a hivatás, hogy azonnal elforduljunk az egész tervtől, hanem inkább!) az, hogy igyekezzünk ezen jelenségeket eltávoztatni, azokat megszüntetni, a jó és helyes ut járhatása elől eltisztitani és csak ha ez nem sikerülne, a tervet föladni. Minden iparosnak, minden ipartársulatnak lehetnek megjegyzései, észrevételei és épen Nagy kín szüli meg a költő művét, S habár a szenvedőnek balzsama, Kinek ártatlan szűzi lelke van, Nem érti, meg nem enyhül általa. Szeretted az erdőt, a zongorát ; Voltál vidám, jókedvű, gyermeteg; De jobb szeretted a költő dalát S szived azóta bús, megmérgezett. Ha elnyeri egy férfi majd kezed S lesz oly kedves leánykád, mint te valál : Kérlek, no adj kezébe verseket; A vers emészt, a vers lassú halál Az élettel szünetlen' harezra hív, Megöli gondtalan kedélyedet ; Örökre bánatos lesz az a szív, A kit egy édes dal megmérgezett ! Reviczky Gyula. Fővárosi levél. Hölgyeim és uraim, igen kérem önöket szíveskedj enek meg barátkozni azzal a gondolattal, hogy ezentúl a fentebbi czim alatt Aucun ur ismert neve helyett az én aláírásomat lássák. Bevezetöleg önmagam mellett ajánlatul felemlíthetem ama körülményt miszerint már eddig is három kávénéni ke társulat akart megválasztani tiszteletbeli tagjának, a mi nem csak bizonyítja hogy imádom a kávét, hanem kétségkívül azt is, miszerint meglehetősen otthonos vagyok a -- „tracscsolás“ mesterségében. Már pedig gyakran hallottam hogy egy b i z o- n y o s városnak h i z o n y o s laö r e i b e n a társalgás főtárgyát szokta képezni az, a mit a franezia azért hivatik össze az általános iparos élte kéziét, hogy mindenki adja elő ezeket : fúrjon faragjon, javítson mindenki saját belátása és meggyőződése szerint a tervezeten ; a többség- belátása azután képes lesz megítélni, váljon életre való-e a terv, vagy halva született. A kezdeményezők át vannak hatva a vállalat üdvös voltától ; látják annak előnyeit ; a kezdeményezők magasabb szempontok után már észrevették, hogy igen is vannak feladatok, melyek csak is egyesitett erővel lesznek kivihetők. A legerősebb meggyőződés mellett is azonban jónak látták, a terv előadásánál már- országosan elismert tekintélyek, a magyar ipar átalánosan tisztelt védői és előmozdítóinak személyes közreműködését kikérni, egyrészt azért, hogy a bizalmat az esztergomi iparosoknál éleszszék, másrészt, hogy a tehetséges és kitűnő szakerők jóakaró tanácsai által a terv megérlelését és megtestesítését előmozdítsák. Midőn Báth Károlyt meghívták, nemcsak arra számították, hogy az országos tekintély szava nyomósán fog a mérlegbe hatni, hanem inkább arra, hogy az az ember, kinek a magyar ipar már is annyit köszön, ki, hogy egye bet ne említsek, képes volt a katonai szállítmányoknak magyar iparosok által leendő eszközölni, ki ezáltal különösen az esztergomi iparosok előtt is igen nagy érdemeket szerzett, hogy Báth Károly illetékesen és nem elfo_ médisancenak, a honi barbár nyelv pedig ember- szólásnak, nevez. Azt hiszem tehát, hogy örömmel fogadják ama kijelentésemet miszerint, magam is rendkívüli passióval űzöm a pletykázást s e mellett még meg van az a szép szokásom is, hogy mikor szapulásra kerül a dolog, viz helyett lúgot szoktam használni. Hiában csak, a szülőföld rányomja a maga bélyegét az emberre, ezt nem lehet letagadni ! Azután meg úgy is tudom hogy az egész kölcsönbe megy csupán ! Csak azt sajnálom hogy feladatomhoz képest csakis fővárosi dolgokkal szabad foglalkoznom ! Pedig ha a feutebbi bizonyos város állapotait vehetnem a toliam alá, milyen szépen tudnék maguknak elregélni pikáns mártással feleresztve apró történetkéket : házasulandó fiatal urakról, kiknek t e- kétségükön kívül egyebük sincsen, (férjhez mehetnem) ártatlan leányasszonykákról, kik meghallgatják a fentebbi fiatal urak vallomásait, de szivük azonnal más irányt vesz ha valami „jó parthie“ mutatkozik a láthatáron, szigorú mamákról kiknek hálóiba sehogy sem akar beleakadni egy-egy „stockfisch," földiszitett homlokú férjekről a la Boccaccio, százszor kikosarazott agglegényekről kik tisztességes hölgyekkel szemben a nőgyűlölőt adják, de kalap alatt szobacziczusok és konyhadámák vagy pedig olcsó utczai szépségekre pazarolják érzelmük és pénzecskéjüket, szentnek látszó farizeusokról, nagyot játszó kicsiségekről, becsületes uzsorásokról, tiszta- kezű „izék“-ről stb. stb. Hanem hát sajnos, reám nézve mindez tiltott gyümölcs, s igy akarva nem akarva Budapestnél kell maradnom. Fővárosi levelet Írni az uborkaévad kellő közepén, a ki nem próbált, nem lehet fogalma róla, mily kedves foglalkozás ez, még akkor is, ha az embernek még annyira kedves is az a közönség a melynek ir.
