Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 49. szám

Színházi tárcza. Az utolsó hétről, vagyis a nagy hétről néhány nagyszerű estéről irhatok színházi történetet. Men­tol közelebb jutottunk Beodyék elválásához, annál jobban megtöltöttük a házat. Szombaton Gené'e egyik népszerű vig operet- teje a Kapitány kisasszony uralkodott. Az a pikáns Fanchett az ő még pikánsabb helyzeteiben, olyan színpadi routiunal megirt egy alak, hogy mig a női bájak csak igézui fognak s mig Genée úgy nem jár mint Offenbach, addig a K a pi t á n y k i s a s z- szony a közönség legkeresettebb partieja s a kassa leggazdagabb eladó lánya, marad Fa ne hette maga valóságos ruhaszerep. F oly- tonos kaczérkodás a női bájakkal. A ki Blaháué ke­zében látta, az még sokszor, nagyon sokszor vissza álmodja. Kiss né Kati ez a asszonyom tagadha­tatlanul fesch egy Fanchette volt s olyan kedvvel cselekedte, hogy szinte el is felejtettük alsó hang­jai fátyolozottságát L a m bért o a Fekete ur ajkán sok tekintetben jelesül sikerült. Hévvel és jártassággal alakított, éneke is jó iskoláról, de nem miüdennütt érczről tett tanúbizonyságot. Kocsis Irma a királynőt sok méltósággal s főleg az emel - kedettebb énekhangokban uámulatos erővel énekelte csak a középső hangok zománcztalansága szállította le minduntalan a felcsigázott hatást. F bilin us elemében volt a főfoczerimoniamester szerepében. A conricum ez a mezeje, úgy látszik, legnekivalóbb. Couplettejeit olyan viharos tetszéssel fogadták, de ő is annyi móddal cselekedte, hogy soha nagyobb helyeslést még nem vivott ki Esztergomban. Kis Ferkó Don Januáriója elég heves brazíliai vérről, de úgyszólván semmi comicumról se tanús­kodott. Éneke azonban kifogástalan. Mártont! vál­lalkozott Mun g óra; de csak vállalkozott. A ka­rok kitűnők, a rendezéshez gáncs nem fért s a kö­zönség mindvégig kedélyesen elmulatott. * * * Eredeti népszínmű itt először. V - sárnap junius 13-án itt először adatik A PLETYKA PÁDON. Eredeti népszínmű da­lokkal 3 íelv. irta Palotay Andor. Zenéjét szerzé Schwarcz Gyula. Ilyen formán figyelmeztetett a múlt vasárnapi szinlap. Tehát rövid idő lefolyása alatt a második uj népszinmű került minálunk deszkákra. Valljuk meg őszintén, hogy A Pletyka p a d több fejhoszszal marad vissza a versenyző Svihák mögül. Mig a Sviliáknak egyik legnagyobb vesze­delme, hogy csupameiő puskaporszag s a golyók és kések oldják meg a bonyodalmat: addig a Pletyi: apad legnagyobb hátránya, hogy túlságos sokat markol. Rendkívül gazdag párhuzamos cselek­véseket indít meg, hatalmas drámai mozgással per­díti előre a cselekvény folyását, de m;re a meg­oldáshoz ér, nem tud hova lenni, Befejezi teli it novellaszerűen. ügy a hogy lehet. A Pletykapad azonban elejétől végig érdekes tanulmány. Egy ha­tározott tehetség tévedező első kísérlete gyanánt tűnik föl. Vannak benne egészen uj motívumok s az elcsépeltet lehetőleg kerüli. Nyelve — habáraz előadó urak szörnyen keverték a maguk alkotta táj ejtéseik kel — elég népies, de nem költői. Fő j el lemnek rajzolja Tuskó Istvánt. Boros Lajos Karczolatok. — Les8Íngi csattanások kai. — Azt hiszem, hogy Haan ur már most csak loyalis lesz hozzám, Ezentúl hozzá fogokjárni iskolába. Megtanulok tőle geuiális vezérczikkeket Írni a ka­taszter mélységes mély tudományáról s hirt rögtö­nözni arról, a mi meg se történt. Passióval fogom cselekedni a türelmet sőt még a Don Gomez revisiójára is vállalkozom. Lé­lektani tanulmányt s néprajzi értekezést irok az Árva Jutkáról s megküldöm Gyulai Pálnak, hogy fogadja el székfoglalómnak. Azután megbizonyitom, hogy Lessing csak szégyenre született, mert szinházi kritikusai uj ká­nonokat födöztek föl s megdöntötték minden eddig uralkodó theoriát. Elméletet állítok föl róla, hogy valamennyi vidéki lapnak csak az „Esztergomi Közlöny* lehet a minta képe, különben úgy jár mint ama bizonyos kóbor vándor szerkesztő. De azért tovább nem élénkítem meg Haan ur lapját. Azaz hogy polémiát nem folytatok. Te­het úgy, mint Sarkadi s én hallgatni fogok, mint a mártyr. Egy szavam se lesz, mert nekem már meg­írta Lessing Kauz úrról, hogy Wer sagt, dass Meister Kauz Satyren auf mir schreibt Wer nennt geschrieben das, was u.ngel es e n bleibt ? * * * Csingilingi Aladár nemcsak rossz verseivel szerzett bizonyos közrészvétet, hanem azzal is, hogy bérbe adja revolverét. Lőtt és megpihent. Most nekünk ront s ránk lő. Golyói kegyet­lenek és megvannak mérgezve. Enyészet és halál utján járnak. Nincs paizsunk mivel védekezni s nincs ellenfegyverünk az övéhez méltó. valóban sok buzgósággal igyekezett belőle valamit alkotni, de annyi benne a valószinütlenség, a hajá­nál előrerántott motívum, hogy a közönség daczára Boros művészetének, hidegen maradt. K is s Ferkó Somos Pistája sok szép jelenetben mutatta be a rokonszenves legényt, a kinek azonban csak az az egy hibája vau, hogy rendkívül könnyen capa- eitálható a legmerészebb elhatározásokra s a leg­váratlanabb fordulatokra is. Beődy né Magdája és Cser vár y 11 k a Erz s i kéj e rokonszenves -ala­kításait csak Ki ss n é ‘csapongó ked.ű Julcsája múlta fölül. Oláliné Bo do Ián éj a igen sok co- micumot, de túlzást is mutatott be. Mi kei Gyur­kája leszámítva, hogy sokszor a karzatnak játszott i ágróíszakadt eredeti egy alak volt. A népszínmű nótáit Schwarcz Gyula szerzé. Lehet, hogy Schwarcz kitűnő mazurkákat s fölséges franczianégyeseket költ; de a magyar népdal szerzés zamatjából sem­mit, sőt még a magyarosságból is csak keve­set produkál. Lehet, hogy Schwarczuak a magyar nyelv ejtésében is bizonyos dialektusa van. No ak­kor a magyar népdal szerzésben hasonló dialektust árul el. * * * Bartók Lajos legújabb és legelső vigjátéka volt a hét egyik Legszebb emlékeinek. Vaskala­pos kritikusok nem találnak benne aristophanesi le­vegőt. Plautus és Terentiusféle elemeket sem. Hogy mer tehát Bartók classic us vígjátékot Írni s tárgyért a római világba merülni ? Legszebb azon­ban a gyakorlatban az, aminek az elmélet nem udvarol. Legszebb elismerése és próbaköve valami uj irányzatú drámai műnek a közönség helybenha­gyása. Mert a közönség itélőszék, míg a vaskala­pos kritikus csak — kisbiró, a ki nagy tollal jár. A fővárosi sajtó az uj vígjátékot lehető leg­szebb elismerésben részesítette. Cselekvénve egysé­ges drámai cselekvény ; jellemei plastikával dombo- rosoduak ki : nyelve a legzengzetesebb költői nyelv, ha nem is mindenütt drámai rohamos rövidséggel. Árion Somló kezére volt bízva. A tehetsé­ges ifjú színész sok tanulmánynyal és érzéssel ol­dotta meg. Melitta, ez a lehető leggyöngédebb, legköltőibb nőalakja a vígjátéknak Follinusné gondjában valóban drámai magaslatra emelkedett. Â mit az ártatlanság, a szerelem s a költészet nyújt, azt nyújtotta Bartók az ő Melittájában. Menander (Boross) Dioméd (Follinus) és Oxylos (Mikei), ez a három — ravasz vén tanácsos, milyen sok van az életben is, habár nem soccusban és tógában, hanem salonkabátban és köztiszteletben. Leszámítva Mi kei túlságos színezéseit, mindhárom alak kie­melkedő. Zenobia a legmulatságosaDb vonásokkal domborodott ki Oláh né asszonyságban. Beőj- dyné Corinnája kitűnő művészettel s rendkívüli hatással lépett elénk. Az Összes személyzetet elis­merés illeti ; maga a rendezés is közreműködött a közönség műélvezetének harmóniájában. * * * Kedden bokrétás hölgyek s koszorús urak siettek a Beődy Gábor jutalomjátéka gyanánt előadott Don C a e sa r de Basa n megszemlélésére. Soha jutalomjáték nem vonzott egybe oly díszes közönséget. Beődyt virágokkal és koszorúkkal hal­ni ózták el. Megható gyöngédségről s őszinte szere ­Tehát nincs más hátra, mint Prometheusként cselekedni. Hadd evődjék vesénkén és májunkon. Nagyon mulatságos a mi szenvedésünk. Hanem rá kell írnunk valamit az ő lelkére is, nehogy a Haan űrén száradjon. Mikor a váczi közönség díszes feliratunkon gyönyörködött s a mi örömünket irigyelte, Csingi­lingi Aladár szörnyen fölháborodott, hogy az ő neve nincs a halhatatlanok között. Pedig csinált már vagy tízezer rimet. Sárgább volt a láznál s boszú- sabb az alattomosságnál. Már akkor tüntetett s már akkor tudtuk, hogy hinc illáé lacrymae. Azután kilődözte magát a jóságos Esztergomi Közlönyben. Először is kezet fogatott magának Jókaival. Megdicsértette váczi vezérczikkét, melyet az nap a Times s a Journal des Débats hiteles for­dításban közöltek. Junius hatodikén nem termett különb vezérczikk egész Európában. Lappangó rí­mei s bukdácsoló logicája csakugyan elragadok. Megirta tehát maga magáról, hogy Jókai gratulált neki azért a remek vezérczikkért. A conclusiót a közönségre bízta. Az ő dalai s az ő vezérczikkei ! és mégis nem hiszik el róla, hogy beszámítható irodalmi alakocska. Neki az Esztergom és Vidékének, neki a szer­kesztőségnek ! Egymásután ránk pattannak a névte­len golyók s mi azt korholjuk, aki csak a portá­járól lövet. No Haan ur ön nem érdemelte meg, hogy ilyen ember ránk lőtt golyói az ön tisztességes fejére pattanjanak vissza. Az Eszergom és Vidéke közönsége nem ismeri Csingilingi rimeit Ha is­merné velünk együtt tartana s kárhoztat í azokat. Azután nem adna neki útlevelet a Helikonra. Mert az ő fajtájára irta Lessing: Ein schlechter Dichter Bav ? ein schlechter Dicli­ter? Nein! Demi dér muss w'cuigstens ein guter Reimer tétről tanúskodott az a szép virágkoszorú, a mit a színtársulat nevében a kis Szép Olga nyújtott át. A megindító jelenet óriási tapsok közt folyt le. Beődy Gábor Don Caesarja mindvégig erő­teljes, életrevaló, hol derült, hol komoly alak volt, melyet a közönség gyakran alig .csillapuló tapsok­kal kisért egész az utolsó jelenéséig. Follinusné Maritánája valódi drámai tehet- séggel járult a közönség elé. Somló a legbensőbb odaadás s a íegháborgóbb szenvedély húrjait tudta megérinteni bennünk s Károly királya valóban teljes tehetségét tükröztette vissza. Mikei annyira túlzott játékban, maskirozásbau, hangban és moz­dulataiban, hogy inkább is hasonlított valami cla- wnlioz, mint comicushoz. Valóban megérdemelné tehetsége, hogy mérsékletet tanuljon. Mészáros Ilka (puskaműves gyerek) mint mindig, úgy most is kitűnt elragadó hevével s élénk játékával. Don José Boros Lajos kezében, a mily sikerült egy alakítás volt, ép annyira tanulságos lehetne a túlzók számára, hogy miként lehet a comicumot mérsék­lettel s általában mindennemű alakítást értelemmel és egyéni jellemzéssel bemutatni. (KLyó.) i Hírek. — Kirándulás. A fővárosi kereskedő ifjak tár­sulata július negyedikén rándul föl hozzánk. Érte­süléseink szerint külön hajón, reggeli hat órakor indulnak, zenekarral a nagyszámú vendégekkel érkez­nek közénk. Váczról, a kereskedők részéről ünne­pélyes fogadtatás van bejelentve. Ugyancsak a váczi kereskedők testületileg csatlakoznak a kirán­dulókhoz. Nálunk a rendező bizottság fogadja őket s elkíséri a város nevezetességeinek megszemlélé­sére. Délután két órakor társas ebéd, melyre az esztergomi kereskedők testületileg jelennek meg. Ebédután társasjátékok és népmulatságok. Este táncz. I A kirándulási személyjegy ára, beleszámítva az ebé­det is csak 3 ft. 50 kr. ügy Írják hogy a kirán­dulás nagyon népes lesz. — Távirat Teguap este lapunk szerkesztő­sége báró Mednyánszky Árpád országgyűlési képvi­selő úrtól következő táviratot vette: „Váratlan dolgok mély s aj n á 1 a t o m r a akadályoznak tervem szerint a mai gymuasiális;'majá­lis oh. íészt venni: ezért káfe;;m aZ illető meghívók előtt is eím ara d-ásom at-A i men­teni. A v igái o mhoz jó kedvet és jó időt kívánva ház a fiúi üdvözlettel.* Sajnáljuk a köztiszteletű férfiú elmaradását; de szives megem­lékezését kötelességünk a közönséggel közleni. — Beodyék bucsuzója. A jeles színtársulat I még ma Komáromba indul uj emberek közé. De j mindenhová elviszi magával azt a rokonszenves el- j ismerést, a miben közönségünk részéről teguap este | részesült. Lapunk szerkesztősége ugyanis egy di- | szes babérkoszorút nyújtott át széles kék és fehér atlaszszalaggal. A szalagokra ez volt Írva : BEODY- ÉKNEK. ESZTERGOM. 1880. — A közadakozás­ból szerzett koszorút Beődy Gábor a társaság ne­vében megköszönve, meghatottam vette át. Legyen az záloga a mi rokonszenvüukuek. Akárhová is mennek Beodyék őrizzék meg azokat az emlékeket melyeket Esztergomban annyi siker között gyűjtőt- tek. Még egyszer istenhozzádot mondunk az egész „Ok itt hagyták magokat, hogy elvi­gyenek bennünket. Elmentek, hogy itt hagy­ják magokat. Itt hagyták magokat, hogy elmenjenek. És mi veliik mentünk, hogy itt ne hagyjanak.u Ez a szörnyű classicus eszmeroham olvasható I az Esztergomi Közlöny 24. számának ünnepi ve- zérczikkében. Szegény Tacitus hova vitték a te mélyértelraü telegraph-stylű rövidségedet ! Jámbor Cicero hová fejlődött a te világos tiszta, méltóságos modorod! Sarokba Kaas Ivor a te beteges poesiseddel ! Félre Asbó th a te merész gyarlóságaiddal. Az Esztergomi Közlöny kitöröl benneteket az irodalom történetből. „Kiírtátok magatokat, hogy kitörüljünk benneteket. Kitörlünk benneteket, hogy ki­írtátok magatokat. Itt hagytátok magato­kat, hogy kiírtátok benneteket. De mi meg buktattunk benneteket, mert kiírtátok ma­gatokat." Valóban elismerjük prófán gyarlóságunkat. I Nem tudunk ilyen virágokat termeszteni. De ne várjanak többet a csodagyerekek csodabogaraiból. Hozhatnánk még sok érdekes mutatványt is. De legtöbbet beszél az, a ki bizonyos körülmények közt hallgat. Mert Wenn du von allém dem, was diese Blatter fii lit Mein Leser uichts des Dankes werth gefundeh, So sei mir wenigstens für das verbuuden Was ieh zuriiek behielt... És most ünnepélyesen Lessing epigraramjai nélkül kijelentjük, hogy tovább nem viszszük. Ha Haan ur veszekszik, mi vetekszünk. És ez­zel a napirendre rántott polémiának (folvtatása nem következik.) k. -o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom