Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 45. szám
Ki ismeri, ki nem. Nagyon örülnénk, ha nem kellene szavainkat fölemelni. De midőn forgalom zavart látunk, midőn e forgalomzavar káros kihatással akar lenni úgy társadalmi, mint nyilvános életünk factorainak működésére, akkor mégis kötelességünk az eszméket tisztázni. Az Esztergomi Közlöny a demagógiáról beszél. A demagógia, lia túlsúlyra jut, mindig káros hatással van még az államok életére is és igy az ellen küzdeni helyes dolog. De midenesetre tisztában kell aziránt lenni, még pedig legelőször, váljon hol üti föl fejét a demagógia ? „A városi képviselő testület csaknem minden gyűlésén jelen van szinről színre a demagógia. Még a határozatokat is az ő eszük járása szerint mondja a polgármester, s történik, a mit ők akarnak." Ezt mondja, az Esztergomi Közlöny és ha nem akarjuk tagadásba venni azt, hogy vannak bizony a városi képviselő testületben nyomai an iák, hogy szeretné fejét fölemelni a demagógia, azonban határozottan vétót kell kiáltanunk azon merész mondás elé, hogy az ő eszük járása dönt, hogy az történik, a mit Ők akarnak. A ki a város közgyűléseinek történetét ismeri, az tudni fogja, hogy a városi népesség azon köreiben, melyek egyedül alkalmasok arra, hogy talajul szolgáljanak a demagógia létezésének, ugyanitt a legnagyobb az elégedetlenség, mert semmi sem történik úgy, mint ők akarják, sőt épen ellenkezőleg, speczialis érdekeik elnyomásáról panaszkodnak, — meglehetős keservesen. Ezzel a ténynyel szemközt nagy merészség oda vetni a föntebbi szavakat, mert azok vagy azt jelentik, hogy a képviselőtestület többsége demagógokból áll, vagy hogy a meglevő demagógok oly nagy befolyással bírnak a többségre, hogy terrorizálásuk sikerül. Nem mi, hanem a közgyűlések története utasítja határozottan vissza e föltevések mindegyikét. „És bámulatos szerencse! segédkezet nyújt még a pressió is, a mi onnét felülről szokta hangját hallatni s a szuronyok födözete alatt mutatni a hatalom megdönthetien bizonyítékát." Uram Istenem, hisz ez valóságos democrata beszéd ! Hiszen ezt és az utána következő sorokat aláírja minden egyes polgárunk! Hanem — hogy hogyan lehet ezt városunkra viszonyítani, azt értse, a ki tudja. Épen városunk, épen képviselőtestületünk az, melynek akár a helyi viszonyokat, akár a törvényhasósági életet, akár a képviselő választási esélyeket tekintve, nem prae- dominálás, hanem az elnyomatás, vagy legalább is nyomás jut osztályrészéül azon részről, hol a „hatalom megdönthetien bizonyítéka" vezetésére a jelszó és parancsszó kiadatik. A demagógia és a pressió ! Valóban, a helyi, a törvényhatósági, a társadalmi viszonyokat véve szemügyre, alig lehetne humoristi kpsabban összeállítani ellentéteket, valótlanságokat, mint épen e két szót vonatkoztatva városi képviselőtestületünkre. Nem akarjuk kérdezni az Esztergomi Közlönytől, hogy megyei hivatalos lap létére hogy adhatott helyet ezen — határozottan téves felfogásnak hasáb- jain ; nem kérdezzük, váljon hogyan egyezteti össze commandirozva, mert ha igaz az, hogy a szerelem vak, akkor este hogy duplán vak, az önkényt foly. Nagy vesződségek után úgy éjfélkörül végre valahára haza vetődtek. A papa pokoli scandalumot csinál, a Tante dadog, Miczi a szivgörcsök le nem küzdhető hatalma alatt rogy össze (ez se igaz ám, de csak hogy legyen), a kapu alatt pedig a Kandidátus a „Blei és Pulvert" görcsösen tartja talpasnak épen nem mondható tenyerében, a mennyiben egyik kezével óralánczát a másikkal pedig egy katu- lya „seidlitzi pulvert" nyomorít félre remélve vigyázván. Felforgatták az egész házat. A Tante eleinte lassan gördülő, de később nagy szabásúvá vált ékesszólása azonban megtette a várva várt hatást : lágyulást szült, ocsulást eredményezett s vérmes reményeket keltett már mint a kapu alatt. Másnap meg volt az eljegyzési diner egy rengeteg bouquetvel az asztal kellős közepén. 0 tempóra, o mores ! Már egy pár hét múlt el azóta. Nyilvánosan czuppanó csókokkal édesítik a várakozás keserű per- czeit, hisz hatvan nap, kilencz hét, két holnap múlva már férj és feleség. . . Dulakodás ritkán esik közöttök, de ha már muszáj, akkor Miczi sem enged. Ez megint magától értetődik. Fülczibálás, üstök rengetés féle ígéretekkel tapossa össze ilyenkor Kóbort szivét, mely zuzot- tan is csak azt nyögi „Sie liebt mich“ vagy „talán még sem." A „boldog" menuyasszonynak ezt már csak mégis meg kellett czáfolnia s a vak szerelem teljes vakságával öleli át vőlegényét, kinek lélekzeto hirtelen eláll, egy ember fölötti erő eltorzítja arczát, orrlyukait félelmesen kitágítja, szemeit ellenállhatatlanul lezárja, száját feltátja — s oh átkos végzet — épen akkor — prüsszeuti el magát, midőn arája az engesztelő csókot akarta láthatatlanul mosolygó ajakára lehelni ............. h ivatalos álláspontjánál fogva azt, hogy a szabad akaratot és a polgári egyenlőséget harczra hívja fel a demagógia és pressió ellen ; számoljon erre nézve saját lelkiismeretével; de, hogy a városi képviselő- testületet, mely úgy is csak pictus masculins, ha bármely törvényhatósági vagy politikai kérdés van napirenden, mely egyébbel úgy is alig rendelkezik, mint tagjai 'Személyi tekintélyével, mint azok személyenként érvényesíthető túlsúlyával : hogy e városi képviselőtestületet még a demagógia gyúpoutjának i de darálja, hogy azt — a valósággal épen ellenkező alapon mintegy pellengérre állítsa, azt úgy a képviselők, mint annak választói nevében határozottan minden tartalék nél- kül vissza kell utasitanunk. Ellentétben állott sokáig a megye törvényhatósága az alárendelt, de a régi függetlenségét sirató várossal. Épen a városi képviselőtestület mérsékletének köszönhető az, hogy az egymás mellett és egymás érdekében működni hivatott factorok között a félreértések, a tévedések kiegyenlítettek, földerítettek. Épen a városi képviselő testület mutatta meg, bog}7 tagjainak túlnyomó nagy többsége áldozatkész, hogy hivatása magaslatán áll. Hogy azonban épen ilyenkor, épen a megyei hivatalos lap részéről, és pedig, — mint tudomásunk vau róla, — a védelembe venni szándékoltak intentiója ellen a képviselő testület, a város ellen támadás intéztessék, azt meg kell akadályozni és a merényietet visszautasítani. Városi közgyűlés. — május 31-én. — Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos alispán a ' közgyűlést tiz órakor megnyitván, üdvözli a képviselőket. Felolvastatik a képviselők névsora, melynél kérdés tétetett, váljon Moenich Dén^s értékképviselő reáljogu gyógytárát eladván és a városból eltávozván, utóda pedig oklevelét és letelepedését csak most jelentvén be, helyére ki hivandó be mint értékképviselő P Rövid vita után az ügy az igazoló bizottsághoz utasittatik. Elnöklő alispán ezután meleg szavakban üdvözölve a testületet, azt megalakultnak nyilvánitá. Dr. Helcz Antal lelkes szavakkal mondott köszönetét az alispánnak, kérve őt, hogy mint a törvényhatóság első tisztviselője részesítse támogatásában a képviselő testületet, sokszor igen nehéz munkái Közepett. Éljenzések közt az alispán az elnökséget átadja a helyettes polgármesternek s távozik. Sziklay József elnöklete alatt a gyűlés tovább folyván az újon alakítandó szakosztályok beosztására a tanács megbizatik. Felolvastatik a kisbirtokosok földhitelintézetének értesítése, melyben a várost, mint egyik nagyobb alapitót a hetedikén tartandó közgyűlésen képvisel- tetésre kéri. Kiküldetik Dr. Helcz Antal ügyész. Ugyancsak a kisbirtokosok országos földhitel- intézete megküldi az alapítvány értelmében aláírandó 1800 ftos kötvényt, melynek eszközlésére Sziklay József, Niedermann Pál és Schwarcz József küldetnek ki. Palkovics Károly polgármester megrongált egészsége helyreállítására hat heti szabadság időt kér. Megadatik. A folyó ügyek elintézése a következő gyűlésre tűzetvén ki, a közgyűlés véget ért. Színházi tárcza. (KLyó.) Néhány nap múlva Beődiék elhagyják Eztergomot. Keserű csalódással hagyják el. Meg nem érdemlett közönynyel találkoztak, holott dráma irodalmunk gyöngyeit s valódi tehetségek művészi alkotásait adták. Nem tudom, hogy a fájdalom vagy a szégyen nyilatkozik-e prologombau, csak azt tudom, hogy a legelőbbkelő vidéki színtársulat nem érdemelte meg azt a sok üres házat és teljes közönyt. Van most a fővárosban egy színtársulat, ha ugyan szabad annak neveznünk. Játszik soha nem látott emberekkel soha nem hallott darabokat. A sajtó, minthogy a gyarló eszköz nemes czélt szolgál Budán, nem lép föl vádakkal. Pedig kimutathatná, hogy gyöngébb színtársulat az úgynevezett krisztinavárosinál, aligha van több Magyarország- szerte. És mégis mit látunk ? Rendesen sok vendége, sokszor telt háza sőt gyakran zsúfolásig sok közönsége van. Fővárosi színház, falukra való erőkkel ! Beődiék társulatát sok fővárosba illő erő gazdagítja. Értelmes, művelt és tehetséges tagokból áll, kiknek jó törekvésénél csak a siker nagyobb. És mégis mit látunk ? Nagyszabású tragédiára nincs részvevő. Finom vígjátékra alig hogy akad. Népszínműre innen is onnan is gazdag földszint, nehéz karzat. Operettere olykor-olykor, mosolyog a szerencse szeszélye. Operára biztos deficzit jár el. Mi kell hát? Lebcses bohózat vagy Pipacs ? Ezt a művelt honmaradó közönség megbotránkozással venné tudomásul s volna ürügy álló hétig a kortina felé se nézni. De Beődiék se tudnának ilyen kenyéren élni. Tisztességes utón járnak. Szomorú kötelességünknek tartottuk az állapotokat körülírni. De itt az ideje, hogy közönségünk közönye végre valahára megtörjön, itt az ideje, hogy művelt hölgyeink és uraink végre magukévá tegyék azt az ügyet, mely valóban a művészet ügye. Ne riaszszuk el őket jövő látogatásuktól ; mert ha elmaradnak, balsikerü planétában született Balogok ütik föl fejüket. Azután koldusokkal lesz dolgunk, a kik jobban tudnak tolakodni, mint játszani. Beődiék nem kérnek támogatást, mert nemes törekvésük tőlünk követeli meg a tisztességes elismerést. * * * Szombaton azt hirdették a sziulapok, hogy opera leszen. Halévy Zsidó nője. Egy minduntalan bécsi műveltségével affectálódó kis doctor azt mondá : — Ugyan micsoda idea is azt a Zsidónőt zongorán játszani ? Satira lesz az, nem opera. Égy Pesten patvaroskodott másik fiatal capacités pedig ezt sohajtá : — Istenem, minek is azaz erőködés. Ellingert háromszor, Hajós Zsigát kétszer halottam. Csaknem romtom el remek reminiscentiaimat ! Elég az ahoz egyik se jött el. Odahaza maradtak a papáék, mamáék és a sógorék is. Sőt egyesült erővel igen diszes tarokkompániákat rögtönöztek, a melyek azután valóban fölségesen játszottak. Ez is művészet. Hanem a számos elmaradó számára mégis csak kötelességünk egy kis lelkiösmereti furdalással szolgálni. Közöljük tehát egy olyan ur véleményét az operáról, a mely egyformán rövid és szakavatott. — „Atalában véve Beődiék Zsidónőjéről csak kedvezően nyilatkozhatom. Egyesek és összesek dicséretes buzgalommal vetélkedtek a sikerben. Cser- váry Ilka Izabellája csakugyan megérdemelte azt a sok elismerő tapsot és virágot, a mibeu a hálás közönség részesítette. Fesztelenül és természetesen énekelt fnint a csicsergő kis madár mielőtt a sípokkal megismerkedett volna. Fekete Eleazárja, mint a legfárasztóbb operai szerep emberül sikerült s mindenütt iskolázottságot hirdetett. Dezséri polgármesterét is megtapsoltam, de Kiss Brogniját az egész közönséggel egyetemben. Szóval, még pedig rövidszóval, szerkesztő ur, én kellemesen csalódtam várakozásomban s talán minden részvevő is. Többet kaptunk, mint a mennyit vártunk. Sokan voltak ugyan, a kik ott nem voltak, de még azok nevében is gratulálok az egész operai előadásnak s főképen a derék karmesternek." — Eddig van. * * * „Vasárnap 1880. május 30-án e színpadon először adatik SV1HAK az alföldi haramia. Eredeti népszínmű 3 felvonásban. Irta Follinus Aurél. Zenéjét összeállitá Müller Ottó." Mi kell még oh közönség ? Még drámaíró is, uj népszínmű is; hát mindennapi dolog-e ez? Kihallgattam egy fiatal házaspár társalgását. Kritizálták a darabot s a játékot. — Ugy-e galambom takarosán vau írva ? — kérdé a nyájas férj. — Igen — válaszolta a csókolni vató kis — mameluk. No már erre hallgassanak ki kérem engem is. Constatálom pedig tiszta lelkiismerettel, hogy közönségünk a darabot, melyben csakugyan van drámai érvelés, igen előzékenyen fogadta. Igen, ebben magam is mameluk vagyok. Hanem. Cselekvénye igen is pus kap országú s olyan erőszakos akár csak az a sok benne forgó haramia. Valódi jellem csak egyetlen egy van benne s az egy opheliáson szavaló majdnem schoppenhaueri eszmékkel saturált czigányleány, de a ki csupa ideál s a szerző mégis egy közönséges czigány ripőkhöz rántja feleségül, hogy meg legyen végül a ldbékitő kézfogó s az elkerülhetetlen csárdás. A többi alakkal, hol itt, hol ott már találkoztunk. Régi ismerősök azok uj napszámban. Nyelve ha erősen vegyit is a tájiasból még sem népies s legkevésbé költői. De ismerjük el, hogy vannak sokat Ígérő mozzanatai, van valódi drámai érverése. Vegye Follinus buzdításul a közönség harsogó tapsait s haladjon csak a megkezdett utón. Lesz idő mikor eljut a révbe, mert van hozzá módja és tehetsége. Néhány uj dal valóban gyújtott s az egész szépszinmű átalában kedvező benyomást keltett. A mi pedig fölment engem a közreműködők néhányának megszólásától. Mert Kis urnák különben megsúgnám, hogy jó színész adjon többet a memóriára, mint a — súgóra. * * * — Megint láthatjuk a kis Piroskát. Az ő el- lenálhatatlan mosolyával s elragadó kedvességével. — Tehát sakkot a közönségnek ! Schaufert finom vígjátékéban lépett föl újra. Sakkot a királynak járta hétfőn Dóczi csókolni való tollából. Nemesebb gyönyört, finomabb szellemi élvezetet aligha nyújtottak egyhamar Beődiék. Vala- mennyien remekeltek. Boross az angol polgárban fölülmúlta önmagát. Beődi I. Jakabjánál a körülmények szerint jelesebbet nem várhatunk. Es Adámi Piroska ? Egy éve hogy nem láttuk, de azóta meglepően sokat haladt s ha ez igy tart, nemsokára elér a kevesek által megközelítő magaslatra. Virág illette a kedves vendéget s elismerés v al a m enny i mű k ö d Ő t. * * — Boccaccio János (1313—1375) Párisban születve Nápolyi Johanna udvarában, majd Flóreucz- ben tartózkodva, a hol meg is halt, franczia köny- uyü vére..." Halmay.
