Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 44. szám
Iskoláink jelenlegi állapotáról. Pár hét választ még el a t. név berekesztésétől, mely után a kis műzsafiak t Idei hetik a szünidő kedvezményeit, egyszersmind a földmiveléssel foglalkozó szülők, kifogástalanul felhasználják gyermekeiket a háznál s a mezőn előforduló apró-cseprő dolgokra. Ámde a földmi velő osztály nagyobo része nem tartja tiszteletben a tankötelezettségre vonatkozó törvénynek idevágó szakaszait, mert gyermekeiket csupa szokásosságból visszatartják, — úgymond — azelőtt is lehetett idejekorán kimaradni, miért ne szabadna most is ? ! Sőt az iskolába járást — a mint számos eset bizonyítja — saját gyermekeik akaratától teszik függővé, mi végből kevésbé csodálható : hogy a földmivelő gyermekek által látogatott tanoda most — midőn befejezéshez közeledik, nagyon néptelen. Elég sajnos, hogy ez igy van ! Ezen gyökeresen lehet segiteni az 1868. évi XXXVIII. tör- vényczikk I. fejezet 4. szakaszának szigorú alkalmazása által. Mig ez utóbb érintett körülmény foganatba nem vétetik, a tanoda vezetője tanúsítson bár lankadatlan buzgalmat és igyekezetét működése körében; sikeres eredmény — a tanügy javára sohasem érhető el. E baj orvoslása sürgős elintézést vár, tehát az intéző kezek jöjjenek már egyszer mozgásba ! íig> pártoló. A sertés piacz. Az Esztergom és Vidéke, folyó hó 16-iki számában a sertés piaczra vonatkozó czikket közöl. Engedje meg czikkező ur, hogy arra a következőkben pár megjegyzést tegyek. Először is azt mondja, hogy 200 vagy több polgár által aláirt, kérvény uyujtatott be a városi közgyűléshez; tudtommal azon csak 110 aláíró volt ; hogy pedig azok kérvénye meggyőző érvekkel Yan-e támogatva, az a felfogástól van függővé téve, és azt czikkező ur talán ügy Ítélte meg, a mint azok által kérvényeztedk. De minthogy az tárgyalás alá került, a melynek folyamán az ellenérvek a képviselő testületet arról győzték meg, hogy a kérvényezők állítása nem egészen alapos és azért a többség és pedig nagy többség, mert 17 ellenében 30-an, a piaeznak mostani helyén levő megmaradása mellett szavazott. A mi pedig azt illeti hogy a csillag utcza nem központ, az igaz és hogy a testvér városoknak távolabb esik, az is igaz. De tekintve azt hogy magán embernek a sertés piaczon minden évben egyszer Yagy legföllebb kétszer van dolga, a mi pedig a vidéki, az az a Duna túlsó részéről jövő közönséget illeti, ha az már 10 vagy 12 órai utat teszen a vásárra, akkor azon 5 percznyi távolság nem határoz, és a mi piaczi közönségünk nagy része, a mely hozzánk sertést vásárolni nem onnan túlról hanem Csaba Yörösvár és Budáról jön, azok részére az a csillag utcza a legkedvezőbb hely, mert útban és elég nyílt téren van ; én tehát, és velem többen úgy | vélekedtek, hogy a piaczczal nem az eladó hanem ; a vevő közönség előnyeit kell tekintetbe venni, mert az eladó árúit oda kénytelen vinni, a hol az arra meghatározott hely neki kijelölve van, de a vevő közönség ottan vesz, a hol az neki kedvezőbb és jobban útjában esik. A mi czikkező úr azon állítását illeti, hogy a csillag utcza ősszel és téli időkben a sár végett — Magam is eljövök a feleségemmel és leá- nyommal — vetette közbe örvendetesen. És megkértem hogy ez eseményszerű alka- l lomra tisztelje meg Esztergomot maradandó emlékkel s válaszsza ezen alkalomra lapunk szerény hasábjait, melyek soha nagyobb megtiszteltetésben nem fognának részesülni. — Harraiuczöt év előtt voltam Esztergomban — válaszolta Jókai — Petőfivel s még egy barátommal, kiuek számára menyasszonyt hoztunk. A szülök részéről nem volt beleegyezés s kirándulásunk valóban olyan kalandokon ment keresztül, melyeket le sem Írhatnék. Különben ez emlékek már annyira ) régiek, hogy el is mosódtak lelkemben. Erről tehát nem irhatok. Kértem, hogy másról vegye föl szavát. — Most másról sem Írhatnék, mert naponként csak harminczhat órám van, az is úgy, hogy minden órámat meg kell toldanom féllel. Azután minden órámban két féle dolgot is kell teljesítenem. Jgy hát nem igen jut érkezésem. Kezdtem lemondani a reményről s óriási tevékenységén tűnődtem. A képviselő és szerkesztő sokat dolgozik, de az iró még többet Jókaiban. Minden percze drága, mert a munka ideje az. A teremtés munkájáé. De megvigasztalódtam azon, hogy korunk legnagyobb Írójánál róhattam le rajongó tiszteletemet s szólhattam vele, a ki annyi százezer fölött kiemelkedik. Már-már távozni akartam s megköszönve szives fogadtatásomat, föl is emelkedtem. De a vendégszerető házigazda tartóztatott. — Hogyan is lesz az a kirándulás? A részleteket még nem ismerem? — kérdé újólag. Elmondtam, a mit tudtam. Hiszen a részletek még nincsenek is kidomborítva. Legalább Szerdán délelőtt még keveset lehetett mondani a részletekről. vagy pedig a hegyekből zápor következtében özönlő viz által hozzáférhetlen, azt kérdem hogy a hosszú soron 28 éven által, mig az kikövezve nem volt és azt a zápor teljessel! beiszapolta, hogyan lehetett ahhoz hozzá férni? nem volt kénytelen a közönség, térdig sárban járni ? a mi a csillag utczában soha sem fog előfordulni és igy az egész kérvényből csak is néhány helybeli polgárnak magán érdeke volt, észlelhető, a raelylyet tekintetbe venni nem lehetett ; nem pedig annál inkább, mert a hosszú- sornak kikövezésére és befásitására a város néhány éven által nagyobb öszvegeket költ, teszi pedig azt hogy abból egy rendes és tiszta utczát, csináljon, nem pedig hogy azt a sertések rongálják és beron- ditsák. Ezek a fő okok, melylyele a képviselő testületet azon határozatra bírták hogy a sertés piacznak a jelenlegi hely jelöltessék ki. Yégiil curiosumképen említi meg a czikkező úr, hogy a választott képviselő választói kérelme ellen szavazott; azt ő csak is úgy tehette mert tekintetbe kellett neki venni, hogy 265 választó polgár érdekét képviseli, a melyből csak 100 kérvényez, 165 pedig nem és igy a többség akaratának, és saját meggyőződésének fenhaugon adott kifejezést. D. A. Színházi szemle. Szerdán Magdolna szinmfí 4 felvonásban, Wilkie Collíntól. A kitűnő angol iró leg- raesteribb alkotásai közé számíthatja e bonyolatá- ban egyszerű, de lélektanilag megragadó színmüvet. Közönséges dolog a nagyravágyóé, anuálinkább ritka az elkövetett rosznak elismerése, jóvátétele. A vétkező és bűnbánó Magdolna. Roseberry Edith, egy augol ezredes leánya, a frauezia táboron átmeuve, elfogatik s az ápoídába vitetik, hol az ápolónővel, Merrick Maryval találko- kozik s attól átázott öltönyei helyett száraz ruhát kap! Edith egy szétrobbanó löveg által találtatva összerogy; a poroszok előnyomuluak, Maryt, ki Edithet a franczia orvos után holtnak véli, elfogják s ő Edith irataival él s azok alapján átköltözik Lady Roy Janethez, ki őt gyermekeként szereti. Az aristocrata Horace szerelmes lesz az ál-Edithbe, midőn Gray Julián anglican pap, a lady unakaöcs- csc, megjelenik s az ál Edilhben Maryt, régi szerelme tárgyát, felismeri, Rosebarry elővezetése s hatalmas szónoki tehetsége által rábírja Maryt a a vallomásra ; az alapjában tiszta lelkű Mary enged s a ladynek kilétét bevallja. Azonban az új rokon nem rokonszenves alak, sőt gőgös s követelő ; a lady megbocsát Marynak, Edythet pedig nagy összeg pénzzel kiköltözésre bírja. Mary — kiben az erkölcsi jóság felülkerekedett — a lady tilalma daczára is felfedi kilétét Horacenak, mire az tőle, mint becstelentől örökre elfordul, s igy Mary a magasztos szellemű Gray Juliáné lesz. Ez a darab tárgyilagos vázlata. 0 1 á h n é (Lady Roy Janót) a derék és jószívű úrnőt kellő tapintattal s ügyes játékkal személyesítő. B e ö d y (Gray Julián) alakja, mint egy ge- niusé a tévedők és tévedések közepett, megragadó ; szabad szellem állásával szemközt is. E kitünően kidomborított jellem jobb kezekbe nem kerülhetett ; volna, mint Beödyébe, erőteljesen adta vissza a megtisztult eszméiért lelkesedő papot s az önzetlen szerelmest. Somló Horace szerepében könnyű játéka — Hanem majd irok valamit esztergomi benyomásaimról lapja számára — vetette föl szavait s az öröm hullámzása töltötte be lelkemet. Megköszöntem leereszkedését, jóságát és tá- j vozui készültem. A diadal boldogsága derített íöl, mikor Jókai kezet nyújtva kikisért a váró szobába s üdvözletemet ily szókkal viszonozta: — Tehát post festa! Örök emlékem lesz e látogatás emléke. Mindig fogom érezni meleg kózszoritását, benső nyájasságát s fölemelő leereszkedését. És örömmel tudósítom e néhány sorral lapuuk olvasóit, hogy esemény fogja érni helyi sajtónkat, hogy Jókai Mór tolla fogja megtisztelni, hogy ünnep lesz a mi munkásságunk közepett. Tehát post festa! Kőrösy László. Vasárnapi levél. (Két lakodalom és még valami. — Még nem késő. — Akadályok. — Csodálatos kosár. — llossznyelvüek — Csak azért is. — Ne hidd még a valósziniitlent sem. — Szegény Follinus.) Mokány Bertalany ur Dombszögön azt mondja, hogy : állapot ! Állapot az is, midőn nekem két lakodalomról kell megemlékeznem, melyek közül az egyik a múlt héten megtörtént, a másik pedig e héten fog megtörténni. Hanem miután van mind a kettőben egy kis esiklándozó valami, tehát meg kell Írni a történetét. Az a lakodalom, melyik már megtörtént, egy kicsit ne nyúlj hozzám virág reára nézve, mert ha sokat találnék róla fecsegni, akadhatna valami szellem, ki folyton ott szokott ülni a szerkesztői kék által — mely szép oldaláról már rég ismerjük — tűnt ki; szerepe nehéz volt, pl. Mary vallomásainak jelenete s a féltékenykedés. Azonban kedvetlennek látszott. B e ö d y n é az engesztelhetem s követelő Edithet leginkább a 3. felvonásban Maryval való párbeszédjében mesterileg tüntette fel s méltó volt a művészetét felfogó közönség tapsaira. F o 1 1 i n u s n é a bűnbánó Magdolna ember feletti küzdelmeiben bámulatos élethüséget fejtett ki, játéka gyönyörű alkotás volt. Gray Juliánnal való költői emelkedettségü párbeszédei gazdag szellemi élvezetet nyújtottak. A kitűnő színműben középszámu közönség gyönyörködött. Csütörtökön Győry Vilmos népszínműve a „Nótás Kata“ került színre eléggé népes ház előtt. A darab általán véve élvezhető, azonban a bonyo- lat gyér szövése, a főbb vonások vázlatszeriisége, s a mellékes körülmények repraesentálása nagyon rászorulnak a benne előforduló dalokra, melyek e gyengeségeket palástolták, vagyis inkább feledtették. A darab tartalma röviden ez : Kincses Varga Tamás haragosan ellenzi Sándor fiának házasságát Boros András csősznek Kata leányával; mert az szegény, s Boszorkány Erzsók rágalmát a leáuyké • rők előtt kimondván egjelőre megakadályozza; de az ártatlanság csakhamar kiderül, s a szeretők ismét összejönnek. Ez alatt Kincses Vargának Julcsa lánya, ki titokban férjhez meut, s már gyermeke is született, azon hírre, hogy gyermekét rejtek helyéből ellopták, kivallja állapotát, mire atyja haragjában elájul, szitkozódik mig végre kibékül, s meg- tartatik a kettős menyegző. Az eszme jó, azonban a jellemzés és a kidolgozás kevésbé. Kincses Varga Tamás (Beödy) erős drámai alakítása nem volt kellőleg indokolva, s egy parasztgazdának elájulása azon korban, melyben a boszniai occupatió történik, egy kis kijátszás miatt nem valószínű. A fejlődés szakadozott, minek oka a lényegtelen scénákban keresendő. Az első felvonás, melyben Boszorkány Erzsókkal bajlódnak a lányok talán egészen nélkülözhető volna ! a czigány asszony (Beödyué) lejátsza szerepét egy alamizsna kérésben csak azért, hogy később midőn emlittetik ne legyen ismeretlen, holott Boszorkány Erzsóknak (Olálmé) hivatott ellensúlyozója lehetett volna gonosz törekvéseiben. Fol- liuusné mint Julcsa, elemében volt, mint minden szomorú szerepben ; előadásának becsét a jól kifejezett érzés emelte. Sándorban (Kiss Ferkó) kevesebb érzés mutatkozott, bár szerelme Kata iránt nem volt kisebb, mint Julcsáé költött férje iránt. Kánya Márton (Mikei) szerepében, valamint Pityók Istvánéban (Sebes) is a komikum kevés volt, lejátszva azonban helyesen volt. Boros András (Boros Lajos) csősz egyike volt a legsikerültebb alakoknak kellő hűséggel adott szerepében. Boros leánya Kata (Kissné) szerepe és játéka legélvezetesebb volt tetszős dalai s kedvessége által. Marczi bojtárgyerek (Szép Olga) legénykedése nemes tűzzel volt adva, a közönség részéről pedig tetszéssel és elismeréssel fogadva. Hírek. — iunius 6-ika. Az irók és művészek kirándulására nagyban folynak az előkészületek és f. hó 27-éu György Aladár, Dolinay Gyula, Rákosy Viktor, Rudnyiuszky Gyula, s Adorján Sándor városunkba voltak s a közelebbi részleteket a helyi előplajbász tetején, ki az én Levelembe beletörülne, igy tehát csak módjával a szóból. Megállották a kocsik a templom előtt. Szép- rendben oda állott az egész násznép az oltár elé. Az eskető pap bevégzé szívből jövő rövid alkalmi beszédét — kedvem volna csak a rövidségét dicsérni, — és kelleue az egyházi szertartás leglényegesebb részének következni, midőn odaáll a vőlegény háta mögé egyik barátja, — clubb tag, — és egész lélekből fakadó hangon súgja: — Kérlek, gondold meg a dolgot, még —■ nem késő! Hauem az a mesebeli baziliskus, mely az ő rettenetes nézéséről nevezetes, nem vethetett volna mérgesebb szemeket a susogóra, mint ezt a vőlegény megcselekedte. Pedig csak régi élez ez már ! Szegény ember ! Csak ne volna ismeretes az ő viszonya e lapokhoz és ne kelleue félnem intrikájától még a mézes hetek alatt is, bizony elmondanám jó tanácsképeu a fiatal menyecskének, hogy jó lesz sietni azzal a bizonyos papucscsal. De hát ő már el vau veszve, a legrövidebb idő alatt ő is csak olyan philister lesz, mint valameny- nyi férj és igy ne foglalkozzunk vele, hanem inkább a másikkal, mert az még csak megtörténendő, és — ki tudja? A második lakodalom tehát két özvegy szívnek összetalálkozása. De miután nagyon divatba vannak a gátversenyek, tehát ez sem történhetett idáig sem meg akadályok nélkül. Az a láng, mely lidérczképen csalogatja az embereket Hymen rózsalánczai közé, — e láuczokról nem a tövisek, hanem a szirm ok szoktak lehullani, — és mely lángot szerelemnek hívnak, arra inditá a mi özvegy vőlegényünket, hogy szerelme tárgyát megkérje. Csodálatos, de igaz, hogy kosarat kapott, Az igazi szerelem ezzel nem törődvén, a jó barátságot
