Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 38. szám
Esztergom, II. évfolyam. ____ 38, szám. _______________Vasárnap 1880. május 9-én. r V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : e<>'ész évre............................................6 frt. kr. f él evre.................................................■> » — » é vnegyedre............................................1 * 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV SZÁM ALATT, intézendók. Kéziratok nem adatnak vissza. Nők munkaképesitése. (Az országos nőiparegylet körlevele.) A magyar társadalom főtörekvése azon irányban haladni a művelődés és nemzeti fejlődés terén, mely a nyűgöt államait erőben és hatalomban oly nagygyá tette. Ez iránynak főjellemvonása a nemzeti munka terjedése. A munka képezi alapját az egyes, a család és az állam jólétének. És hazánkban — bár sokak előtt még idegenszerűen hangzik a munka, az ipar jelentősége — az egyén, a család és általunk az államnak legelső föladata mindazon hiányokat pótolni, melyek főleg azon sajnos körülmény- hői erednek, hogy a munka és az ipar a társadalomnak még nem minden rétegében lesz úgy megbecsülve, a mint megérdemelné. Azon testületek tehát, melyek a mnnka- terjosztés nemes feladatát tűzték ki követendő ezélul, bizonyára hasznos szolgálatot tesznek a hazának. Kétszeresen hasznos azonban e szolgálat, ha az oly irányban érvényesül, melynek elérésére alólirt testület törekszik. E z a nők m unkaképesitése. A nő ma már nemcsak ideális fogalom, és általánosságban megszűnt csupán a költészet tárgya lenni. Az existencziális kérdések arányos terheket rónak a nőkre is, kivált azokra kik támasz, segitség nélkül lépnek az élet zajába, hogy keresetforrások után lássanak, vagy azokra is, kiknek a szegénység a nyomor s a megélhetés küzdelmes volta nem nyújt „ESZTEBGQM ÉS VIDÉKE11 TABCZAJA. Kati néni. Áldott volt a szive, áldott volt a lelke, Ajtaját hiába senkise zörgette. Mindenkin segített szives jóakarattal, A mit jobbja nyújtott, sohse tudta a bal. Hogyha valahova beköszönt az ínség Szó nélkül ott termett Kati néni mindég. A mit Isten adott, vitt azt elegendőt, Telerakott egy-egy kosarat vagy kendőt. Széjjel osztogatta a szükölködőknek Hogy őrült a lelke, ha sütöttek, főztek. Nem volt a világon boldogabb ő nála, Ha a kéményt vígan füstölögni látta. Templomba mindennap, reggel, este elment Dicsérni az Urat, a jóságos Istent, Mint igaz keresztyén adakozott bőven Az ekklezsiának minden esztendőben. Ő vitette Pestről a két uj harangot, Behuzatta fényes bádoggal a tornyot. A katedrát is ő maga csináltatta, Emlékül ott ragyog áldott neve rajta. A szegény iskolás gyerekeknek ő vett Tollat és papirost, tintatartót, könyvet, A ki jól tanult és magát jól viselte, Megajándékozta, megörvendeztette. elég biztosítékot aziránt, hogy a család kebelében, melyből származtak, lételük biztosítva legyen. De különben is egy erős, államföntartó középosztály csak úgy képzelhető, ha a munkából a nő is kiveszi a maga részét és a nemzetgazdaságnak nemcsak fogyasztó, hanem dolgozó termelő tagjává is válik. És ez annál inkább elérhető, mert a nő finom Ízlése, tapintata és alakító-tehetsége az ipar igen sok ágában máj nem elengodhetlen követelmény. Az „Országos Nőiparegylet“ ezen, csak nagyjában vázolt elvek alapján főczélul tűzte ki, hogy a nők munkaképesitésének Magyar- országban zászlóvivője legyen és mindazon tért, melyeken a nők tehetségeiket anyagi haszonnal érvényesíthetik, főleg a kerosetképesség tekintetében egészen a saját erejükre utalt nők által foglaltassa el. Ez erkölcsi és nemzetgazdasági szempontból bir kiváló fontossággal. Erkölcsi szempontból azért, mert vajmi számos nő, ki különben talán nem birt volna az életfentartás küzdelmeivel az erény utján megküzdeni, ime alkalmat nyer a munka erkölcsi tisztaságában magának keresetet biztosítani. Nemzetgazdasági szempontból azért, mert számos oly iparágban foglalkozhatnak hölgyeink, melyek eddig hazánkban elhanyagolva lévén, czikkeikért évenkint nagy összegek vándoroltak külföldre, az idegen munka és idegen szorgalom jutalmazására. Ügyes háztartónők, bonne-ok állomásai és általában oly állomások, melyekben a nő gondosságának és körültekintésének Nagy gondja volt a kis neveletlenekre : Apátián, anyátlan, árva gyermekekre, Mint tulajdon anyjuk táplálta, ruházta, Apró néppel mindig tele volt a háza. Fel-felállitgatta egy sorjába’ őket, A kis csivajgókat rendetlónkedőket. Mint az orgonasíp, úgy állottak sorba, Egreczéroztatta.. . végig csókolgatta, Aztán az egyiket a térdére vette, Két, három porhajas a lábaihoz ült le. Ki a nyakán csüngött, ki mellé oldalgott, Beszélt aztán nekik sok szép fura dolgot ! Mesélt Árgyilusról, Tündér Ilonáról, Kacsalábon forgó arany, ezüst várról Hétfejű sárkányról, csúnya boszorkányról, Fekete városról, óriás királyról. Mikor a mesébe bolo-belefáradt : Deszka darabból csinált nekik házat. Aztán kergetősdit vagy bujósdit játszott, Felejtette velők a hús árvaságot. Nap nap után igy folyt. . . Egyszer a kis árvák Nagy szomorkodással a falut bejárják Zokogva beszélik, hogy a Kati néni Nem akar játszani, nem akar mesélni. Úgyis volt csakugyan . . . Sápadt lett, mint a fal Nem törődött többet a kis árva haddal Hiába költötték, esedezve, szépen : Jó lelke már akkor üdvözölt az égben. jut a főszerep, eddig is nagyobbára külföldiek által töltetettek be, mert hazánkban — eltekintve az eddig is kitűnő eredménynyel működő tanitónő-képczdéktől — nem voltak a nők munkaerejének, munka- és keresetképességének kifoj tésésére és érvényesítésére ezélzó egyletek és intézetek. Ezen hiány pótlására törekszik az őrs z. nőiparegylet, mely a női munkakópesség fejlesztése érdekében meszeható intézkedéseket tervez és ezen kérdésnek viszonyainkhoz képest leendő lehető legkedvezőbb megoldását tűzte ki főczélul. De e czól elérése és e törekvés érvényesülése csak akkor képzelhető, ha azt az ország közönsége készséggel támogatja és pártolja. A külföldi nőiparegyletek ezrével számlálják tagjaikat. Mi százával sem tudunk oly számot felmutatni, mely az általunk kitűzött eszme megvalósulására biztató volna. E sajnos körülményt azonban főleg annak kell tulajdonítanunk, hogy a t. közönség nem volt nagyhorderejű czéljaink iránt kellőkép tájékozva és igy jóakaró pártfogását sem fordíthatta felénk. Azért bocsájtjuk ki e felhívást, mely törekvéseinkkel nagyjában megismerteti az ország közönségét, melynek rokonszenves támogatását ezennel hazafias bizalommal kérjük. A czél, melynek eléréséért örömmel fáradozunk, nagy áldozatokat követel tőlünk, és ez áldozatokra az egyesek jóindulatú hozzájárulásával véljük a szükséges tőkét megszerezA mikor temették, a mikor kivittek : Sirt az egész falu, sirt ez egész környék. Jaj szóval ödöngtek a kicsik utána . . Mindenik csak akkor lett igazán árva. Még a harangok is szomorúbban szóltak : Zokogó panasszal, siralmasan kongtak. Csak az ég mosolygott, csak az ég örvendett, Hogy egy jó lélekkel a lakosa több lett. De az egekben sincs, tudom, neki párja, Ott is ügyel ő a szegényre, árvára. S mivel onnan több jót nem tehet már vélök: Az Úr zsámolyánál imádkozik értök. Pósa Lajos. Fővárosi levél. XI. Soha annyi czeremonia nem volt még Budapesten, mint a mennyi májusban ajánlkozik. Nagy dob, hangos trombita, nemzeti zászló, egyenruha, mente, kard és érdemrendek zegezűgban. Ha kimegyünk egy kis ozonra, kivasalt arczú deputatiókat láttunk; ha benézünk a virágkereskedésekbe óriási koszorúkat és csokrokat szemlélünk s ha találkozunk valakivel, az bizonyosan a napikérdé- sekke faggat. — No volt-e már a Károlyi palotában? — Voltam. — Megy-e a futtatásra? — Megyek. — Vau-e már jegye a Széchenyi ünnepre? — Van. — Aláiratkozott-e már az egyetemi bankettre? — Alá.
