Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 37. szám
Esztergom, II. évfolyam. 37. szám. Csütörtök 1880. május 6 ári ISZTEKGIM es TOKI Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ............................................6 frt. — kr. f él évre..................................................3, — » évnegyedre............................................1 B 50 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézeudők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^^-IK SZÁM ALATT, iutézeudők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egy lépés előre, kettő hátra. Az „Esztergom és Vidékea utóbbi számaiban tudósítások és czikk jelent meg a hetivásár, gabnakereskedelem és a gabnacsarnok ügyében, melyek téves értesítéseken és téves felfogáson alapultak, minek folytán kötelességemnek ismerem a jó ügy érdekében a valódi tényállást, a dolog lefolyását és végét a nyil- ványosságra hozni. Az átalános üzletpangás és nyomasztó pénzszükség folytán jónak találták többen kereskedőink és iparosaink közül eszmecsere tárgyává tenni: mi az ok és mi volna a segédeszköz a helyzet javítására, mivel különben úgy a cselekvő mint a szenvedő hitel teljesen elenyészik és ez az idevaló kereskedő világ végleges tönkrejutását okozná? Hazánkban és különösen a vidéken szomorú tényként kell említenünk, hogy bizonyos oldalról a kereskedés és ipar nem becsültetik annyira, mint más államokban, sőt mint csalók és ingyenélők tekintetnek, miért is netalán szükség esetén ezen osztályok csakis a kölcsönös segélyre számíthatnak, a kölcsönös támogatásra vannak utalva. Tudva van ellenben az is, hogy vidékünk főpénzforrása a gabnakereskedés, miért a fő- sulypont a gabnakereskedők nézetére és inkaira lön fektetvo; ezek pedig a pénzszükség okait akként magyarázták: miután a gabona, mely az esztergomi hetivásárra szándékoltatik behozatni, már Kőhidgyarmaton vevőre talál, í „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁRCSÁJA Panaszlod. .. . Panaszlod, hogy nekem semmim sincsen, Most bánon, hogy nem adott az Isten, Hogy nem adott nevet, vagyont Hírt és dicsőséget. . . Oh ha volna : mindent, mindent Oda adnék néked. . . ! Panaszlod, hogy verseket firkálok, S hogy a költők hűtlen — csapodárok. —- Hisz magad is egy gyönyörű Dal vagy a szememben, Szeretlek és lehetetlen A dalt nem szeretnem. Hogy imakönyvet nem látsz kezemben: — Angyal-arczod az én imakönyvem ; Belenézek éj-szemedbe S mennyországot látok . . ! Éjjel-nappal imádkoznám Ezt az imádságot. Nem panaszlok én semmit tebenned, Téged Isten angyalnak teremtett. . ! De ha volna benned akár A világ hibája : Csak szeretnél. . csak szeretnél. . ! Nem hajtanék rája. Ozorai Oszkár. a termelő pénzével visszamegy lakhelyére, an- nélkiil, hogy Esztergomot vagy Párkányt is, érintené ; ez előzetes eladás pedig törvényesen csak akkor lehetne betiltható, ha Párkány is ugyanazon napon, midőn Esztergom, rendes hetivásárral birna és igy a gabnakereskedés Esztergomban és Párkányban összesítve lenne. Egyidejűleg hangoztatták a gabnakereskedők azt is, bogy a gabnakereskedést emelendő, jó lenne a hetivásárt szombatról a hét egy másik napjára átteni, hogy igy az idevaló gabnakereskedők is, mintáz órsekujváriak vagy más vidékiek áruikkal fölkereshessék a bécsi gabnatőzsdét, de ezen föltétel nem mint elke- rülhetlen föltétel lett felállítva. Ezután jött a másik kérdés, valljon ki ■ álljon a megindulandó mozgalom élére, hogy ez keresztülvihető legyen? és ekkor merült fel és talált viszhangra az eszme, hogy egy gabnacsarnok állítandó fel, melynek elnöke azután erélyesen kézbe venné az ügyet és keresztülvitele kötelességévé válnék. Néhány nap múlva nagyobb értekezlet tartatott, mely alkalommal megtörtént a párkányi tekintélyesebb kereskedők csatlakozása i az esztergomi kereskedelmi testülettel, minek folytán ez vette kézbe, illetve a kereskedelmi testület elnöke Marosy József ur lett megbízva az egész ügy kivitelével, minek folytán természetesen elesett a szüksége egy felállítandó gabnacsarnoknak. mely nagyobb költségei végett csak nehézségeket és zavarokat okozott volna. Erre indítványozta Marosy ur, hogy apRumy Életéből. — Mutatvány a szerző sajtó alatt levő munkájából. — — — — Változatokban és szenvedésekben gazdag élete megtanította, hogy miként kell daczolui a megátalkodott sorssal. Mindig följebb akart szárnyalni s mindig lejebb bukott. És igy mindig az elkeseredettség hangján fakadt ki azok ellen, a kik meggátolták törekvéseiben s szárnyát szegték. Ilyen hangon beszélt I. Fereucz királyunkkal is, hogy eljátsza kegyelmét. Rumyt ugyanis bécsi ínségei arra vitték, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Elvitte tehát okmányait a királyhoz, ki nemsokára kihallgatáson fogadta s igy szólott hozzá : — Ön nem régiben az iránt folyamodott, hogy oldozzam föl állampolgári kötelékeiből s engedélyt adjak Szászországba telepedésefe ? ügy van-e ? — ügy vau fölség — válaszold Rumy határozottan — és én újra ismétlem folyamodásomat. — Mellet. Senki se tartóztatja. Hanem csak azt válaszolja meg, hogy miért becsüli inkább a külföldet ? — Szomorú helyzeteim visz rá fölség. Magyar- országon és Ausztriában minden reményem meghinsult. Hiába hajhásztam üldöző sietséggel akármilyen szerény állást is, melyből népes családommal goid- talanul megélhetnék ; nom találtam a veszteségeken kívül egyebet. Négy éve hánykődoin Pécsben, fölség. Szomorú viszonyok között tengődöm családommal, sokat nélkülözök ; de tovább már nem bírom. — Hiszen a külföldön se vetnek önnek rózsából ágyat. Csak ott is szembe kell néznie a munkával és a küzdelmekkel. Különben ön tudja legjobban, hogy mit csinál. Megkapta-e már a végzést ? — Úgy tudom fölség, hogy kérvényemet az ril 25-én tartassák egy nagy, Esztergom és Párkány értelmes, szakképzett, kiváló kereskedői és iparosaiból álló értekezlet, mely helyesléssel fogadtatott és határozattá emeltetett. E napon hozta „Esztergom és Vidéke" „Péntek vagy Szombat" czimű vezérczikkét mely nagy izgalmat keltett ugyan, de a tanácskozást annyiban nem zavarta, (nem is ez volt czélja. Szerk.) mivel mint már fönebb is jelzénk, e kérdés csak mellékes volt. Az értekezleten részt vett az esztergomi és párkányi kereskedők és iparosok színe java. Miután azonban több oldalról kifogások emeltettek az ellen, hogy a hetivásár úgy Párkányban, mint Esztergomban egy napon tartassák meg, az egész ügy jobb időkre elodáztatok és határozat hozatal nélkül, a kereskedelem és ipar nagyobb előnyére régi szokás szerint egy lépés előre, két lépés hátra tétetett. Ez volt kezdete és vége a kereskedők és iparosok jogosult fájdalomkiáltásának, melyen segíteni csak az idők szelleme, illetve a gőzló van hivatva, meiyet talán végre mi is meg- i kapunk, mely az esztergomi hetivásárok rendezését is talán meghozza, mert oly kereskedelmi szabadság, minővel az esztergomiak bírnak, Chinában sincs és ezt beigazolhatja Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Győr, Fehérvár. Ezekben például minden gabona mely a piaczra hozatik, hivatalosan megméretik, nálunk ellenben csak azok, melyeket e gabnakereskedők „kegyelemből" a fogyasztó közönudvarról az alsóausztriai fórumokra s onnan szülővárosom hatóságához küldték. — Lehetséges, hogy tudakozódás czéljából. Ön magyar eredetű s igy ügye után az illetékes helyeu kell eljárni. Különben majd utána nézek, hogy kérvénye ne soká vesztegeljen és sürgetni fogom, hogy az engedély mentői előbb kezei közé kerüljön. Rumy úgy vette, mintha a fejedelem jótékonyságot akart volna gyakorolni a kérvény gyors elintézésével és nem bírván fékezni indulatját, ily szókban tört ki : — Ha felséged koronát is visel s nekem kínálná, nem engedném, hogy fejemet érdemetleuül nyomja. Nem jutalmat, hanem csak elismerést jöttem ide esedezni. A király haragosan vágta közbe : — És most távozzék doctor ur, mert ön olyan modorban kezd velem beszélni, a mit még Metternich miniszteremnek is megtiltok. — Engedje főlséged még kijelentenem, hogy Metternich lierczeg szolgálatban van, én pedig habár nélkülözések között is, de szabad vagyok ! Ezzel a fejedelem ott hagyta Rurayt. Nemsokára Stifft báró, I. Fereucz király bizalmas orvosa, kijelenté Rumynak, hogy a fölség haragját vonta magára. Jellemző az, a mit az orvos a király szavaiként idézett : — Rumy lehet, hogy nagy t u d ó s ; d e bizonyos, hogy goromba m a g y a r !*) Ilyen viszonyok között Rumy nem számíthatott sem az udvar, sem a kormány pártfogására. De mennyire megtörődött daczos és ellenmondó természete busz év után, midőn már sírja szélén állott. — Egészen más hangokat hallunk végrendelete *) llumy egykorú följegyzései után.
