Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 35. szám
tatván a szabály rendelet és az elfogadásra ajánló szakosztályi vélemény, továbbá az erre vonatkozó költségvetési tervezet : Az 1879. évi XXXVII. t. c. értelmében a katonabeszállásolás terhének arányosabb megosztása czéljából alkotott szabályrendelet értelmében felében a ház adó, másik felében pedig az általános jövedelmi pótadó és fényüzési adó kivételével, — a többi egyenes államadóra 1880. évre kivetendő pótadó tárgyában. Az 1888. évre a fenti czimen kivetendő pótadóra a hiteles másolatokban mellékelt katonai átiratokban kitüntetett állandó és átkelő katonaság létszámához képest egy katona után ló nélkül 10 kr., egv ló után pedig naponkint 4 krt számítva 23282 frt 40 kr. véleméi yeztetik megállapittatni, melynek fele, vagyis 11641 frt 20 kr a 39189 frt 66 krt tevő házadóra, másik fele pedig a 341669 frt 45 krt tevő egyéb adónemekre vetendő ki, és igy csak a házadó után minden egyes adóforintra 297/u kr egyéb adónemek után minden egyes forintra pedig 34 y0 ' r. Esztergom, 1880. november 25-én. Balta Endre, s. k. főszámvevő. Szót emel először Rédly Gyula : kifogásolja hogy nincs megállapítva a valódi szükséglet, továbbá utal azon méltánytalanságra, hogy ez által Esztergom, Víziváros, Szenttamás és Szt.-Györgymező 8556 írttal lenne megadóztatva, utasittatni kéri a számvevőséget, hogy dolgozza ki a szükséglet tervezetét is és az ezzel összefüggő kérdések tárgyalására bizottságot kér kiküldeni. Utána Palkovics szól hasonló értelemben, különösen kiemelve a kir. város ez irányban támadó sérelmeit, megemlítve, hogy remény van, hogy a megyében lovasság nem fog elhelyezetni, hanem helyette egy zászlóalj vadászságot kapunk, végre hogy a kir. város miként akar intézkedni a kaszárnya ügyben. Alispán figyelmébe ajánlja a gyűlésnek, hogy a kaszárnya építés most nem lévén különben sem napirenden, de egyéb okokból is, tanácskozás tárgyát nem képezheti. András? János utal arra, hogy a gyűlés által csak az arány állapítandó meg és ajánlja azon módosítást. hogy 10 és 4 kr helyett 5 és 2 kr állapíttassák meg és csak 1881-től kezdve. Heya Tivadar időelőttinek tartja az egész kérdés tárgyalását és a szükségleti tervezet megállapítása végett bizottságot kér kiküldetni. Boronkav Lajos a katona elszállásolás ügyét országos ügynek tekinti, melyet törvényhatóságonként rendezni akarni méltánytalanság, sőt igaztalanság. Rámutat a törvény hibáira, megrója, hogy épen azon birtok van terhelve, mely különben is az egész alkalmatlanságot viselte : a ház. Csatlakozik egy bizottság kiküldéséhez. Palkovics Károly különösen kiemeli az abnor- mis viszonyokat, melyekbe a város a legjobb akarat mellett keveredett úgy a nagykaszárnya, mint a saskaszárnya, és a lövöldéi helyiséggel. A kaszárnya építés sürgős ügy, melynek azonnali tárgyalásával nem vesztünk. Mészáros Károly úgy tekinti a dolgot, hogy kényszerhelyzet folytán a két rósz közül a kisebbet kell választanunk, elfogadja a pótadót. Andrássy János felel Boronkaynak és Palko- vicsnak, ajánlja a módosított javaslatot. Havasy Imre Heya indítványához járul. Mattyasovszky Vilmos a kivetési kulcsra vonatkozólag a házadóra nem 4/& hanem 2/s % ajánl. , Végül szól Andrássy Gyula, kinek beszédét fö- ' nebb méltattuk. Végre a szabályrendelet és a költségvetés Andrássy János és Mattyasovszky Vilmos módosításaival elfogadtatik. Az őszi gyűlés ideje október 14-re tűzetik ki. A többi tárgyak tudomásul vételével a közgyűlés V4 1-kor véget ért. Ősi szokás szerint vendég érkezéskor meghúz- | tál: a kastély harangját. A vén cselédek ekkor a kastély vaskapuja elé sürögtek s le segítették az uj vendégeket. | Ilonát nem a salonban valami bársony sophán i s valami angol regénynyel találták, hanem a park- ban, a mint kedves páváit etette. Az őserdőre ern- 1 lékeztető rengeteg-fák között találkoztak. A kis Miczi szarvasbőr keztyüs piczike keze összeért a vörös kézzel. Muki báró keze, melyen több volt az arany meg a kő, mint a hús, összeért a vörös kézzel. A pávák éktelen sivalkodással fogadták a vendégeket, hogy meggátolták a jó fehér kalács tovább osztogatását. Ilona pedig úgy repesett örömében. Zeugő szava, szép fekete szeme és süni gazdag hollóbaja mintha eltüntették volna azokat a a vörös kezeket, melyekből annyi sokféle mendemonda keringett. Mikor éjfélkor salonjaikba vonultak, a kis Miczi fenyegetve mondta a távozó bárónak : Kedves barátom, magának valami rossz szándéka van. Ma nem is látta a vörös kezeket. Csak azokat a fekete szemeket nézte valami különös bámulattal. Ne ismételje ám a kegyes pap ka- i landját. Mert az csak csikorgós télben sikerülhet. Szép álmokat. A báró mosolyogva hagyta el a kis gúnyost. Szalonjába vonult s nem csukatta be a kristályablakokat, hogy a hold szelíd fénye hadd ezüstözze meg azokat a szép álmokat, melyeket a csintalan kis Miczike kivánt. Jóval éjfél után hunyta be szemét, j Egyszerre csak megjelent valaki előtte. Ezüstös ' rueuyasszoiyi ruhában, nagy fekete szemekkel, üde 1 Miklós Gyula nálunk. Az összehívott értekezletre összejöttek hatvanötén városunk és vidékünk bortermelői és borkereskedői közül. Ott láttuk Kruplanicz Kálmán, Palkovics Károly, Burányi János, Reviczky Gábor, Kaán János, Meszéna János, Schwarez József, Pintér Antal, Nie dermann Pál, Endre és József, Rudolf Mihály, Bayer Ágoston, Brenner József, Kollár Antal, Helcz János, Szabó Alajos, Hübschl Alajos, Andrássy Gyula, Vezér János, Lieb József, Brenner József, Yimmer Eerenez, Brunner József, Neichl I. Beszédes Sándor, Nozdroviczky Miklós, Klement I., Merényi Ferencz, Barta Ármin, Koller Mihály, Nagy Ferencz ügyvéd, Nagy Ferencz földraives Brucsi János, Scheiber Soma, dr. Szarkási Antal, Magos Sándor, Leffter István, Wanke Sándor, Piutér Lajos, Fried Arnold, Stern Márk, Steiner L, Marton József, HorVátli Mihály, Grosz Antal, Fekete Pál, Viola Kálmán stb. urakat. A kormánybiztos rokonszenves megnyerő személyét Kruplanicz Kálmán bemutatva, felolvassa Barta Annin a megbízást, mely után a kormánybiztos előadja kiküldetése czélját, ezután áttér a legfontosabbnak ismert körülményekre, melyek a magyarországi bortermelés és borkereskedés útjában . vannak, valamint az eszközökre melyek ezen segíteni vannak hivatva. A kezelési és termelési ponto- zatokra vonatkozó előadása mig egyrészről a legfeszültebb figyelemre köté le az egybegyűlteket, addig más részről a legkellemesebb hatást gyakoroló, midőn tudtul adta, hogy a kormány igen is : hajlandó gondoskodni segéd eszközökről, melyek különösen a pinezoszövetkezetekuek nyújtandó pénz alapból állanának s melyre a kormány már a földhitelintézettől 5 százalékos kölcsön nyújtásra ajánlatot is kapott. Nagyobb vonásokban ezután a borászat érdekében történt tényekről emlékszik meg, vázolja a borászati enquête elé terjesztendő emlékirat tartalmát végre igen érdekes, igen tanulságos felvilágosítást adott az értekezlet elé terjesztett négy kérdésre. Midőn ezek tárgyalását kéré, Palkovics Károly hosszabb indokolással egy Esztergomban felállítandó szőloszeti iskola felállítását mondja legelső szükségnek, a kérdésekre adandó feleletekre vonatkozólag pedig bemutatja a gazdasági egylet kezdeményezése folytáu több érdekelt és előkelő bortermelő és kereskedőkből alakult értekezlet által készített jegyzőkönyvet, mely e pontokra egyenként feletet ad. A jegyzőkönyvet felolvassa Burány János, melynek tartalma: Az olső pontra előadja hogy a vidék borkereskedése előbb a bányavárosok felé irányult, de közbejött körülmények folytán ez irányt elvesztvén leginkább a belfogyasztásra vagyunk utalva, a néhány elszórtan jelentkező budapesti és bécsi vevők leszámításával. Akadályaink leginkább a közlekedési eszközök hiánya, segítségünk a budapest-györi és a garamvölgyi vasút, a vinczellér képezde, olcsó tőke és a törvény szigorú alkalmazása lenne. A második pontra, hogy nálunk műbor nem gyártatik, mert nem fizeti ki magát. A harmadik kérdésre : cognac-gyártás ha raeg- kisértetett is, nem vezetett eredményre. A negyedikre : kívánatos a kiviteli vámok leszállítása, a szállítási dij szabályozása, egy országos borászati egylet alakítása, a regale rendezése, uj szellők 12 évi adómentessége, a kiviteli szellő termelésének rendeztetése, és végre Scheiber Soma külön véleményekép bortőzsde felállítása. Kaán János szinte nyújtott be feleletet, melyek lényegileg megegyeznek az előbbeni előterjesztéssel. de különösen kiemeli átaláuos helyeslés közt, hogy egy:k főbajunk az, miszerint a hegyi szellők termésének értékét nagyon rontják a lapályi szellők, melyek termése export képtelen és hogy nagy akadály a cognac-gyártásnál a tinancz zaklatás. Miklós Gyula hosszabban ismerteti a cognac- gyártást, ennek alkalmazásánál a gépezetet, különösen a N eu ko mm ezég verpezi gépgyárában feltalált gépet, méltatja az akadályokat, és refiectálva a beterjesztendő jelentésre, kilátást nyújt a hiányok eltávolítására. Végül Kruplanicz Kálmán összegezve a kifejtett nézeteket, különösen kéri a kormánybiztost, hogy a borvidékek kikeritésénél, kivált ha autono- mikus szervezettel lehet ellátni, Esztergom és vidékéhez csatoltassék hozzá az úgynevezett hegyfarok és a kicsindi hegység vidéke is, továbbá kiemeli, mennyire megérdemli Esztergom a már többször megígért vinczellér iskolát is kéri, hogy Vidékünk részesitessék mindazon előnyökben és kedvezményekben, melyeket a kormány megadni egyátaláu hajlandó végűi meleg szavakban köszönetét mond a kormány- biztos szives jóakaró figyelméért. Miklós Gyula megköszönve a meleg fogadtatást kérve, hogy a mai értekezletről jegyzőkönyv vétessék fel és ebbe részleteztesseuek a kérelmek, és éltetve az alispánt, az értekezlet hat óra előtt pár perczczel eloszlott. Az általános hatás a legkedvezőbb volt, csak sajnálni lehet, hogy valódi esztergomi szokás szerint megjegyzéseiket igen sokan akkorra hagyták, midőn már eunak gyakorlati alkalmazása nem volt. Ilyen megjegyzésekkül hallottuk különösen, mi az oka annak, hegy a szeszíozésuél kilátásba i helyezett díj leszállítás, nevezetesen 3 frt 33 krról 1 frt 32 krra miért tétetik függővé az osztrák kereskedelmi miniszter beleegyezésétől és különösen miért kell nekünk egyedül csak a jóakaratra számítani ? Igaz, hogy erre vonatkozó fölvilágositást nagy mennyiségben nyerhetünk az 1878. évi kiegyezési törvényekből, csakhogy e felvilágosításoknak az a rossz oldaluk van, hogy még a törvény megalkotásakor sem voltak annyira kielégítők, hogy a kedélyek megnyugtatva lettek volna, annál kevésbé most, midőn uj intézkedésről van szó. Nagvon örültünk, volna, ha e megjegyzések az értekezlet folyama alatt tétettek volna, legalább ezekre nézve is felvilágosítással mentünk volna szét, mi annál ohajtandóbb lett volna, mivel maga a kormánybiztos is csak surranva ment át e tételen. Sok megjegyzést hallottunk a cognac-gyár- tásra vonatkozólag is. „A cognac-gyártás csak úgy fizeti ki magát, ha a gyártó nagy összeget bir ebbe fektetni és azt benne hagyja, igy tehát a kis termelő ennek nem veheti hasznát/ Igazuk lehet a megjegyzőknek, de talán kaptak volna erre is magyarázatot, ha felszólalnak. Végre sajnáljak, hogy Brenner József ur is— nem tudni mi okból — abba hagyta a kiadott pontokra összeállitott feleleteinek előterjesztését. Mert mentol több vélemény nyilvánul, annál könnyebbé van téve a helyzet áttekintése és bár mennyire dicsérnünk kellene a Burány János ur által felolvasott feleletek szakszerű pontosságát és helyes felfogását, bár mennyire üdvözöljük Kaán János urat tapintatos munkálatáért, mégis helyt álló lett volna Brenner József ur véleménye, illetve felelete is, mert sok eszmét tartalmaz, oly eszméket, melyeket a két fentebbi, talán nem ért rá szellőztetni és igv a két jeles dolgozatnak méltó függeléke lett volna. Hisszük, hogy az ügy befejezve nincs és hogy a folytatásnál érvényesülni fog mind a három felelet. rózsa arczczal s igéző mosolylyal. Halkan oda lépett az alvóhoz s ezt susogta : — Tudnál-e egem úgy szeretni, a hogy én szeretlek ?... A vöröskezii leány susogta. Mikor a szendergő fölrezzeut álmából s megrettenve akarta kérdőre venni a szerelmes leánykát, akkor csak a falról tekintett alá hozzá az a nagy fekete szempár, az az üde rózsa arcz, az az igéző mosoly, az az ezüstös ruhájú szép menyaszony. A vöröskezii leány anyja volt. Fényes ezüst ködbe olvadt a visio. A hold bűbájos fénye özönlött a régi képre. A báró fölkelt, felöltözött s megfogadta, hogy átvirasztja az éjét és senkinek se szól álmáról. Kitekintett a síri csöndes parkba. Halkan zizzenő szellő bolmgatta össze a vén fák koronáját. Mintha szép álmokat kívántak volna egymásnak. Ekkor a park szökokutia mellett egy női alak suhant el. Majd eltűnt a fák közt, majd előkerült a kígyózó ösvényen. Sietett és vitt valamit. A báró feszüli figyelemmel nézte. Látta a mint a park ajtaját nyitja s a mint a kastély felé fordul. Megismerte. Elmaradt lélekzete s hangosan vert a szive. A ki a parkot elhagyta s a faluba tartott az a vöröskezii volt. — Czáfolatot vagy hitelesítést Miczi szavaira ! mondta magában a felháborodott fiatal ember s meg se gondolva sokat elhatározását, lebocsátkozott nem magasan fekvő ablakából a parkra. Csakhamar el- I érte a park ajtaját, honnan sűrűén behársitott egye- i nes ut vezetett a faluba. Az ut végén látta a vörös kezűt. 7 Reszkető szívvel lopózott útónná, hogy elorozza bűnét vagy erényét. És látta a mint a leány egy megvilágított ablaku alacsony parasztházba lép. — Oh, hátha igaza van a kis grófnőnek ! Rejtőzve kúszott utána. Nesztelenül sompolygott a megvilágított ablak alá. A foszláuyos fakó függönyön mindent látott s a törött üvegtáblán keresztül mindent hallott. Az öreg béres halálos ágyán feküdt. Mellette szegény leánya zokogott. Mikor a földesül* leánya belépett s átadta a hozott eleséget, a paraszt leány fájdalmasan fölkiáltotta : — Már nem bírja ki tovább a szegény . . . Ilona odalépett a haldokló ágyához. A vén béres végső erejével megragadta a vörös kezeket és megcsókolta. — Oh áldja meg a jó isten ezeket a kezeket . . . sok jót műveltek már . . . sok áldás szálljon is rájuk !... Azután elbocsátotta a, vörös kezeket, vissza- hanyatlott és meghalt. A vöröskezii vigasztalta a kétségbeesett paraszt leáuyt és imádkozott. Azután meghagyta, hogy gyújtsa meg a szent gyertyákat apja holttesténél és távozni akart. — Áldja meg a mindenható isten magát nagyságos kisasszony . . . zokogta a leány s Ilona ele borult — áldja meg ezeket a drága kezeket, mert sokat ápolták, segitették az én jó apámat . . . A báró szemébe köny tolult. Egy vén diófa törzse mögé rejtőzött, midőn Hona szomorú útjáról a. park felé sietett. Kimondhatatlan érzések vonultak ! keresztül a szivén.
