Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 35. szám

Esztergom, II. évfolyam. 35 szám. Csütörtök, 1880. április 29 én f ESZTERGOM és VIDÉKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ............................................b fît. ki­f él évre.................................................» » é vnegyedre............................................1 » 50 * E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!?. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendő!?. Kéziratok nem adatnak vissza. Megyei tavaszi közgyűlés. — April 26. — A megyei közgyűlések tekintete, hova to­vább halad az idő, mindig és következetesen veszt azon jellegéből, mely jelleg hajdan az alkotmány bástyájává tette a megyeházak ter­meit. Ministeri intézkedések tudomásul vétele, azok végrehajtásának módozatai alig pár percz- fömtkadással képezik legnagyobb részben most már a törvényhatóság teendőit és ha a helyi érdekekkel néha Összeütközésbe jövő rendeletek folytán a végrehajtás eszközlése nehézségekbe ütközik vagy vélemény különbségek merülnek fel, még ezeknek nyilvánítása oly annyira előre is meddővé van téve, hogy majdnem saj­nálni lehet az ügyszeretetét és rá fordított ta­nulmányt ; a legkisebb eltérő, sokszor egyedül helyes nézet elveszti alapját a ministernek tör­vénybe öltöztetett sic volo, sic jubeo-ja folytán. A megtartott tavaszi közgyűlés csak az előadottak valóságát ülustrálja ; semmi egyéb hivatása nem volt a szép szánni bizottsági ta­goknak, mint a tudomásul vétel és ha a ka­tonabeszállásolás méltánytalan törvénye folytán szükségessé vált intézkedés súlyossága nem ri­asztja fel a közfigyelmet, talán rövid félóra alatt leőröltetett volna a taposó malommá vált úgynevezett közgyűlés által az egész terjedel­mes napirend. Városi közgyűléseink már nem törvényha­tósági gyűlések többé, hanem egyszerű községi gyűlések és az autonómiának gyakorlata — ha „ESZTERGOM ÉS VIBÍKE11 TÁRCSÁJA. Ki vettem részem. Ki vettem részem itt a földön A szenvedésből és fájdalomból ; Szivemben a kin tengerének Felzaklatott hulláma tombol. Ah, egykor lengő vitorlával Ereszkedett az árra sajkám; Reméltem, hogy a jó szerencse Egykor a biztos partra hajt tán. Reméltem, egykor czélhoz érek, Hogy a csöndes vizen eveztem, Megcsalt reményem : szikla, zátony Mind közelibbre hozza vesztem, Mindközelebbre hozza vesztem, Ragad az ár a szírt fokára; Ragad s vitorla rúdja vesztett Hajóm szétzúzza nemsokára . . . Habár ott mindenem el is vesz, Oh csak a hit maradna nékem, Roncsolt hajóm e deszkaszála, Mely lenne végső menedékem ! Arady József. • nem tétetnék már eleve is a törvény által pictus masculiissá, — a megyei közgyűlésnek maradt volna feladata, ha össze nem volna minden izében kötözve a sok de vésbé jó törvények által és így niidőrNÖösi- tanunk kellene törvényhatósági életünk legki­válóbb mozzanatáról, nem tehetünk egyebet, mint regisztrálni a tudomásul veendő rendele­teket és jelentéseket. A nagy forróságban talán elalusznak a bizottsági tagok, ha mint fönebb említettük, a katonai beszállásolások ügye nem kerül napi­rendre, mely azonban mégis csak ott végződött, hol a törvény miatt végződnie kelle. Egy ér- 1 dekes momentum viditá fel a kedélyeket, bár J külső jele ennek sem adatott, a szükséges tisz- I telet miatt, és a sok jóakarata buzgalom kár- baveszése mellett, — az, midőn Andrássy Gyula orsz. képviselő ur szólalt fel. A képviselő ur kétszer hangsúlyozta, hogy nem beszél saját érdeke mellett, mert katonát sohasem tartott és igy neki megtérítésre kilá­tása nincs, másodszor, mivel rá mint háztulaj­donosra teher nagyon csekély mértékben há- romlik és ő mégis a kivetendő pótadót min­den adónemre különbség nélkül kívánja kivetni, a házadó megterheltotésének mellőzé­sével. A beszéd átalános tetszést aratott, de mi- i dón egyik bizottsági tag megemlítő súgva, hogy az 1879. év XXXVI. t.-cz. mást rendel, sőt még azt is megszabja, hogy mennyi a ház- . A vöröskezü. — Elbeszélés. — I Nemes Gedeon ur emberemlékezet óra özvegy | volt. Kastélya komorabb hangulatot öltött a leg­ridegebb klastromnál is azóta, hogy a nagyságos asszony idehagyta a világot. Nem lépett azóta asz- szony az ősi nemesi udvarba, mert Nemes Gedeon ur ugy találta, hogy azt a jó feleséget s azt a gon- dos anyát nem lehetne még a világ legáldottabb teremtésével sem pótolni. Csak^ a vén Juczi néne tartozott még a régi világhoz. 0 volt az egyedüli asszony a kastélyban csak azért, hogy a nagyságos kisasszonynak legyen legalább hozzá való cselédje. Mert azt csak Nemes Gedeon ur se áhította, hogy egyetlen leányának azok a nagy bajuszu, mély hangú, komor vén cselédek szolgáljanak. A nagyságos kisasszonyt Ilonának hívták, a gavallérok pedig csak vöröskezüuek nevezték. Édes anyja mása volt testében, lelkében. Magas, sudár, fekete szemű leány, rózsa arczczal s áldott jó szív­vel. Bátrabb s ügyesebb lovast nem igen akadt azok között, a kik a rideg kastélyt gyakran megelevení­tették. Nemes Gedeon urat mindenki excentrikus öreg­nek tartotta, pedig csak bánatos és elhagyatott em­ber volt. Ritka kastélyt raj óztak körül annyira mint az ősrégi vaskos falu, kicsiny ablaku, alacsony termü, bosszú kongó folyosóju rideg nemesi kastélyt, mely közül a legtermékenyebb földek és szőllők s a leg­jobb módú falvak csoportosultak. Nemes Gedeon ur a milyen takarékos, olyan dúsgazdag volt s a régi család utolsó sarjadékát Ilona képezte. Csak vörös kezű ne lett volna! Gyönyörű ter­metét, remek arczvonásait és kedves szavát egészen elfelejtették azok a nagy húsos, vörös kezek, lgv beszéltek róla. adóra vetendő arány legkisebb és legnagyobb perczentje és igy a beszéd azt árulja el, begy épen az országos képviselő beszél azon törvény ellen, melyet megalkotni ő par excellence se­gített, tehát vagy nem tudja, mit szavazott meg az országgyűlésen, vagy itt csak hatást vadász, — ezen megjegyzés nagyon hamar megjárta a kört és, bár elnyomott, de annál jobb izü derültséget keltett. A közgyűlés lefolyásáról a következő tu­dósítást adjuk : A szépen látogatott közgyűlést, hol ott láttuk Andrássy Gyula és Hazai Ernő országos képviselő­ket is, elnöklő alispán nyitja meg, melegen üdvö­zölve az összegyűlt bizottsági tagokat, Jó hatást keltett és lelkesült éljenzésre ragadta a jelenvoltakat az alispán azon kérése, melylyel a támogatást és jóakaratu figyelmet kikérte, emlékezetbe hozva, hogy húsz évi szolgálati ideje alatt ezt már annyiszor ta­pasztalta és igy annak további megadásához remé­nye van. A ministeri rendeletek hosszú sorának felol­vasása és tudomásul vétele után az alispáui jelen- I tés olvastatott fel az Ínséges ügyről, mely he- | lyeslőleg tudomásul vétetett, és a következő érde- } kesebb részleteket tartalmazó : i Az alispáni fölterjesztés az ínségesek segélye­zésére 4500 ftot kért a ministeriumtól eleimi sze­rekre és 7300 frtot ínséges munkákra. A minister élelmezésre 1000 frtot engedélyezett, melyből 200 frt a kir. város, 400 frt az esztergomi járás és 400 I frt a párkányi járás ínségeseinek segély ezésére for- dittatott. Munkára engedélyeztetett és folyóvá tétetett 6000 frt, melyből az esztergomi járásra 3000 frt, a párkányira 3000 frt fordittatott ugy, hogy ez ösz- szegből i szentgyörgymezei-dömösi, a dorog-csolnoki a ny.-ujfalu- bajuai és táth-bajuai útvonalakon, to­vábbá a muzsla-csenkei, köbölkut-famadi és az úgy­nevezett bányavárosi útvonalakon teljesittettek mun­kálatok. A katona beszállásolási ügy ben felolvas. — Hová vágtat maga kis Miczi? — kiált á jó távolról egy sebesen ügető lovas, a kit egy ot­romba lovász kísért. A kis Miczi gyorsan bátra forditá paripája fe­jét. Az udvariasan vigyorgó vén lovász azt mondta : — Esz is ta páron Muki eje guádn. — A vöröskezüliöz ! — kiáltotta vissza zengő kaczajjal a kis Miczi. Mire a remek gavallér vido- ran válaszolta : — Akkor együtt megyünk a vörös kezűhez ! Néhány pillanat múlva egymás mellé ke­rültek. A kis Miczi szarvasbőr keztyüs piczike keze erősen megszólította a jó kedvű báró kezét. Régi ismerősök voltak. Ezer tourt, lóversenyt, vadászatot, galamblövést cselekedtek már együtt. Mind a ketten a vidék aristokratiájából valók voltak, a kik egyik kastélyból a másikba lóháton teszik meg az utat. — Hanem kis Miczi már most mesélje el ne­kem a vörös kezek történetét. — Elmesélni ? Furcsa kívánsága kedves bará­tom épen a furcsa történethez való. De elmondom. Ugy kezdem, hogy azt mondják. Tehát mások után beszélek. Azt mondják, hogy mikor Ilona tizenöt éves volt, beleszeretett a papjukba. Tudja volt a fa­luban egy kegyes kálvinista pap, azzal a nagy hibá­val, hogy nagyon szép és nagyon fiatal volt. A kis Ilona már elég nagy volt arra, hogy egy szép napon elhagyja a kastélyt s a jámbor fiatal pappal a fő­városba utazzék. A kik szöknek, azok nem igen ér­nek rá keztyüt huzni. Kemény tél volt. Öt órai éj­jeli kocsizás után a kegyes pap egy fagyott kezű kis leányt kisért föl a Hungária fogadó lépcső házába. Azt mondják. Elhiszi ? Pikánsnak nagyon is pikáns ! Csintalan kaczajjal fejezte be a vidor gróf le­ány. Muki báró talán azért nem válaszolt semmit, mert már az ódon kastély előtt álltak s ott a mo­gorva Nemes Gedeon várta őket az ő komor, nagy fekete szemével, de meleg vendégszerető szivével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom