Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 34. szám

A magyar bor Amerikában.

Az alább közölt levél Szalay Jmre képviselőhöz van intézve, a ki a magyar boroknak Amerikában való elhelyezése és elárusitása végett érintkezésbe lépett egy Amerikában élő somogyi hazánkfiával. A levél oly érdekes és figyelemre méltó dolgokat tartalmaz hazai borászatunknak kereskedelmi jövőjét illetőleg Amerikában, hogy szükségesnek látjuk azt egész terjedelmében nyilvánosságra hozni.

A Függetlenségben közölt levél igy hangzik : Quincy, illinois állam, márc 16.

„Az ön által a magyar boroknak Amerikában való elárusitása végett hozzám intézett levelére igyekeztem minden e tárgyra vonatkozó adatot a leghitelesebb hivatalos fonásból megszerezni. S most azon helyzetben vagyok, hogy a következőkben adhatok kimentő felvilágosítást :

Határtalan bizalmat érdemlő czég, — mely hez netáni küldemények volnának utasitandók: Hamburgban : C. B, Richard et Boas, 7. Admiralitàts- strasse — New-Yovkban pedig : C. B. Richard, 61 Broadway New-York, City.* —Ezen urak nemcsak bankárok és Oczeánon általi szállítók, hanem egyszersmind a Hamburg-New-Yorki posta gőzhajó-társaság fő ügynökei — és úgy hiszem, hogy valamennyi országos főpénzintézetekben Budapesten, nevük vagy czégök ismeretes lesz.

Nagy mennyiségekben, azaz ezer, ötszáz vagy legalá b száz akó számra -— a vitelbér akóukéut Pesttől New-Yorkba, mintegy 10 —12 o é. forintba kerül. — Kis mennyiségek azonban aránylag sokkal többe kerülnek.

De igy is lehet számítani a költséget :

Budapestről Hamburgba szálitás : minden 100 font teher után mintegy 2 frt. 20.kr. o. é. Haiu- burgbani kezelés, rakodás, kikötőbe való szállítás stb. mintegy 2 frt. 50 kr. minden csomag vagy hordó után,

A hamburgi kikötőből a new-yorki kikötőbe hajó vagy gőzösi illeték : minden kubik láb helyért, melyet a teher elfoglal, 55—60 krajczár, de bármi csekély mennyiségért semmiesetre sem számittatik kevesebb, mint h a t o. é. frt

Ehhez járul a behozatali vám, közönséges borokért hordóban pr. gallon: 40 cent, mi akónként 16 o. é. forintot tesz. Csomagokba, illetőleg ládákba (Bof, or Case) a vám igy számittatik: Minden 12 mintegy itczés, vagy 54, mintegy messzelyes palaczkot tartalmazó csomag után 320/ioo forint o. é. vagyis l60/ioo dollár, ha azonban a palaczkok a szokott bO—75 centi-liternél nagyobbak, akkor minden palaczk után még öt cent, azaz tiz krajczár fizetendő,

Végre, ehhez járulnak a vámházi költségek, minden összes szállítmány után mintegy 14 forint o. é. A kikötőből, illetőleg a vámháztól való tovább vagy átszállításért a vasútra: minden csomag után

egy forint és utoljára a New-Yorkból Quincybe való szállítás (mintegy 1000 angol mértföld) szinte mintggy 125/ioo °- á. frtba kerül minden cso- mag.

Ezekből láthatja, ezekből értheti, miért oly ritka, miért oly szörnyű drága a magyar bor Amerikában.

És mégis! Ha nagyobb mennyiségben hozatik ide a magyar bor — a szörnyű költség daczára is — az állam vagy terület és a kikötőből való távolság tekintetébe vételével stb.,

fölülmúlta önmagát. Gáspár apró a legszeretetre méltóbb bolond volt. S a harangok nem repedtek meg ! Én a legnagyobb kontár vagyok a zenében. Zongorázni tanultam, de nem tudok. Énekelni, no azt tudok valamit, de azt meg nem tanultam ; igy tehát tökéletlen vagyok mindkettőben. S talán ez az oka, hogy nekem a zenében nagyon egyszerű Ízlésem van. Ha a czigány elhúzza a nótámat, azon úgy el tudok keseredni, hogy csaknem kicsordulnak a könnyeim. Pedig az a nóta olyan egyszerű, mint egy sirhalom, de olyan szomorú is és azért nagyon kevesen szeretik.

Ép igy vagyok a Kornevilli harangokkal is. Henri szerelmi vallomását nem hozták átiratok, poutpourik, nem húzza, fújja, veri a katonabanda, nem csavargatják a verklisek, s nekem ez a dal tetszik mégis legjobban. Ez az egyszerű, mindenki által elfeledett kedves dal cseng a fülembe mindig; ezzel kelek, s ezzel fekszem ágyamba, ez altat el s álmaimban előttem áll a kis piruló Zsermén, amint lesütött szemekkel Hallgatja vallomásomat :

E különös uradalomban Híját e nőnek erezem;

Az úrnő őseim lakában,

Ha úgy kívánja ön legyen !

Nagyon természetes, hogy én vagyok ez a Henri, s aztán még természetesebb, hogy borzasztóan haragszom magamra, ha felébredek ; a kis Zsermén eltűnik, s Jóska barátom prózai sza.szogása kétségtelenné teszi előttem azt a rendkívül szoraoritó tudatot, hogy nem vagyok a Kornevilli marquis.

Miről Írják még ? Bizony unnalmas egy fészek ez a Pest !... Apropos, fészek ! A fővárosi nemes magistrátus — hajói emlékszem, még tavai háromezer deszkafészket tákoltatott össze, hogy a Városliget mudármentes fáit idegen sengerekkel (fülemüle, csíz, czinege stb.) benépesítse. Azt hiszik sikerült? Világért sem ! Meghallván ezt a jótékony intézkedést a proletár verébvilág, népgyülést hívtak össze, melynek eredménye az lett, hogy rettenetesen le! mégis 50—75, sőt még 100 perczent tiszta j nyereséget is lehet eszközölni a magyar boron annak, kinek szak, hely, nyelv és körülmény ismeretei vannak. Nem ritkaság, hogy egy- egy üveg magyar bor 5—6, 7—8, 9, gyakran 10 o. é. uj forinton adatik el.

A következő kereskedések annyi pénzt csinálnak a magyar borból, hogy még Eszterházy herczeg egykori 99 domíniumai sem jövedelmeztek anvnyit. „Runk et Unger Nr. 50. Parks Place. — Heller et Co. Hotel Hungária, Union Square ; J. Mayer et Co. Broadway 567. — Coster et Bial, Tribune building, New-Yorkban. — Henry Taller 85. Washington Street, Chikágóban és Lachmann Bros et Co. San Franczisko, Kaliforniában.

Bár tudnák azok a szerintük csak politizálásra, korteskedésre, suhanczkodásra és párbajoskodásra született nagy és kis uracsok, hány millió jövedelmet húz évenkint Franczia-, Német- és Olaszhon, de még Spanyol- és Görögország is Amerikába boraiért.

Pedig ha szegény Magyarhonnak kevesebb nagy és kissé több kis uraságai volnának, akkor,

I hej akkor a szegény Magyarhonnak is jutna a sok amerikai milliókból évenkint két-három milliótól néha-néha öt, egész 10 millió forintig.

Végre még felemlítem, hogy a netáui küldemények az eredeti árjegyzék az eredeti árral küldendők, és hogy ez mindenesetre a budapesti amerikai konsul által is hitelesítendő.

A haza borászatának érdeke kívánná, követeli, hogy az Egyesült Államok czentrumában St-Louis, Kansas City, vagy Omahában egy magyar bor-raktár alapittassék ily czim alatt: „Hungarian Wine

Company* vagy némi hasonló czég alatt. Ez éven- kiut öt-tiz és idővel 15 vagy húsz millió hektoliter magyar boron, jó árért túl adhatna, mi a magyar borászatnak valódi felvirágzását és nemesítését jobban és sikeresebben eszközölné, mint bárminő kormány vagy párt, miniszter vagy magánzó. Néhány four, mint p. gr. Zichy Ödön, Szalay Imre-féle ura- ságok közbenjárásával stb. megszámithatatlan nagy áldást hozhatnának a magyar hazára! Csak az kellene, hogy Német és Francziahon példája követ- tetuék, melyek legjobb boraikat Amerika számára termesztik. R. Sándor.

Hírek.

— Meghívás. Miklós Gyula borászati kormány- biztos ur f. hó 27-én Esztergomba érkezvén, az nap délután 3 órakor a megye tanácskozási 'termében, a Neszmély-Esztergomi borvidék termellőivel, a borászat érdekében értekezletet tartami, melyre Esztergom kir. város bortermelői tisztelettel meghivatnak. Esztergom, 1880. április 24-én. Palkovics Károly,

— Megyei közgyűlés. Figyelmeztetjük újólag a megyei bizottmáuyi tagokat, hogy a tavaszi közgyűlés holnap, hétfőn d. e. 9 órakor veszi kezdetét.

— Forster János kir. tanácsos a szarvasmarha tenyésztés előmozdítása érdekében a kormány kezdeményezése folytán az országnak tenyészkerületekre való felosztása tárgyában május hó 1-re összehívott szakértői értekezletre a földmivelési miniszter által szinte meghivatott, mint szakértő. A választást csak helyeslőleg üdvözölhetjük.

— A piszkeieknek. Az „Egyetértés* 113. számában egy nyiltér jeleit meg, mely először a nyu- goti vasútnak ismert tervére fogja rá, hogy később

főzték a csodálkozó magistratust. Okkupálták a szépen elkészített deszkapalotácskákat, s most szörnyen adják az urat. Hj a, szemesnek a világ, vaké az alamizsna! Szabó Mihály.

Vasárnapi levél.

(Petőfi és Esztergom. — Jókai. — Szabadságidő. — Bélanapi visszaemlékezés. — Szivaroznak a hölgyek. — A nihilista.)

Szegény Esztergom : de rósz reuommée-d lehetett Petőfinél !

Különben arra is fogadok, hogy Esztergomban édes kevesen tudják, miszerint Petőfi nálunk is volt. Igaz hogy régen volt, hanem azért volt. Az is igaz hogy még arra is kevesen emlékezhetnek, váljon ki volt az a Várady Antal, ki innét vitt magának menyasszonyt, hanem az mindegy.

Petőfi nagyon fogékony volt a természet szépségei iránt. Esztergomot dicsérik szép helyzete és vidéke miatt és mi is méltán nagyra vagyunk vele.

Petőfi azonban mégis, midőn 1846 ban Jókaival eljött Esztergomba Várady Antal lakodalmára, nem bírta más kedélyét nálunk meghatni, mint az akkor csak épülőfélben levő bazilika, melyet mindketten egy pap kalauzolása mellett szemléltek meg s mely már akkor is imposaus látványt nyújtott. És e hatás is miben nyilatkozott ?

— Milyen szép lesz ez az épület, ha — rom

lesz !

Sajnálni lehet, hogy Petőfi, ki alig hagyott költemény által örökitetlenül helyet, hol megfordult és valami szépséget talált, épen Esztergomból csak ily benyomással távozott.

Jókai beszélte el o kis visszaemlékezését akkor, midőn az Írók és művészek társaságának a tervezett kirándulásra készített ivét aláírta és ekkor megemlékezett Esztergomról is akként, hogy bizony 1846 óta nem volt itt.

Mennyi ily apró, de ránk nézve mégis felette érdekes visszaemlékezést fog szülni a kirándulás !

jött, mint a többi, holott a legelső terv volt, másodszor azt állítja, hogy La a győr-budapesti vasút a Duna mentén építtetnék ki, akkor Ny.-Újfalu, Piszke, Süttő, Neszmély és Almás, tehát 5 község azáltal, hogy keresztül vitel esetén templomok lerontatnának, pompás gyümölcsösök és szőllők eldaraboltatnának, szóval sok magáutulajdon indokolatlanul zavartatnék, sot a községek folyton tűzveszélynek lennének kitéve. Sok érthetlenséget olvastunk már, de e nyilt-tér párját keresi. Midőn mindenki életszükségletnek tekinti azt, hogy a győr-budapesti vasút felénk vezettessék, akkor akad, vagy akadnak Piszkén névtelen hősök, kik, az átalános óhajnak ellenmondva, azt kérik, hogy a vasút ne feléjük vezettessék. Valóban ki tűnik, hogy a bornak nincs kelete, hanem kénytelen az ember maga meginni a termést.

— A borászati értekezlet, melyre a meghívást fönebb közöljük, a következő kérdésekre lesz hivatva felelet adui, különösen vidékünk bortermelése érdekében, mely feleletek a megtartandó országos congressus elé fognak terjesztetni: 1. Hol és kiknek a közvetítésével értékesítette a vidék bor- termelvényeit? S mi az oka annak, hogy a vidék bortermése ez idő szerint oly mérvben nem értékesíthető ? Miféle intézkedések életbeléptetése által lehetne a bornak, mint gazdaságunk egyik főterményének értékesítését előmozdítani ? Másodszor :

I Alapos-e a gyanú, azon általános nézet elterjedésére, hogy a bor gyárilag készül ? Ha igen, miféle rendszabály által lehetne annak meggátlására hatni ? 3. Alkalmas volna-e a bort cognac-gyártás utján értékesíteni, s ha igen ; mi az oka annak hogy ez irányban kísérletek nem tétettek ? Miféle intézkedés által lehetne az egyes vállalkozók érdekeltségét ez irányban fölkelteni ? 4. Miféle országos intézkedés szükségeltetnék a szőllőmüvelés és a borkereskedés emelésére — az ez irányban létező bajok orvoslására? — Azt hisszük, hogy bortermelőink és különösen azok, kik borkezeléssel és borkereskedéssel foglalkoznak, minél számosabban fognak megjelenni, hogy e tekintetben viszonyainkról teljes képet nyújthassunk.

— Az országúti fák. Hogy múltkori felszólalásunk mennyire alapos és a tényeknek megfelelő volt, mutatja azon eset, hogy a múlt héten a tátlii országúton kiültetett fák közül csörtörtökön már öt darab egymás mellett fél magasságban le volt törve és pedig a törés minősége szerint kétségtelen, hogy készakarva. A hely az úgynevezett „angyal-tó* közelében van. Ajánljuk figyelembe.

— Szép sietség. Á párisi 78-iki közkiállitás alkalmából odaítélt érmek és elismerő okmányok csak most érkeztek meg a budapesti kereskedelmi és iparkamara irodájába, hol azok át is vehetők. A kitüntettek egyenként leltek értesítve. Bizony kár volt vele oly nagyon sietni !

— Miként mulat a piszkei biró? Piszke községben f. hó 18-áu az ottani nagykorcsmában, összejött a falusi nép fiatalsága, — hogy jó kedvének, zene és táncz mellett kifejezést adjon. A községi biró maga is jelenvolt, de szomjazó szive, csakhamar a „Kanberek“-nek nevezett szőllőhegyi pinezékbe vonzotta, — miért is az ottani törvénybiró társaságába sietett. Később mint egv esti 9 óra tájban. —• széles jókedvében, — mint szokás már ilyenkor, szédülő fejjel, — de rettenetes bírói tekintélylyel, a községi törvéuybiróval egyetemben, szintén megjelent a korcsmában, de most már nem a fiatalság csendes mulatságában, hanem a trombiták összezu- zása, továbbá a korcsmáros által a zenészeknek már

Pedig ez mind megannyi érdekes adat lesz városunk társadalmi történetében, ha ugyan valaha valaki erre is ráveti a fejét.

Addig azonban, raig e sokat Ígérő majális ideje bekövetkezik, foglalkozunk saját bajainkkal, örömeinkkel.

Igaz, hogy bajaink többen vannak, mint örömeink, de azért a legkedvetleuebb körülmények közt l is akad, mi a helyzet humoránál fogva mosolyra kelt.

íme, egy a helyzet adta humor.

Pethes Géza Aladár szerdán jelenté magát a sajtóbiróság elnökénél. E jelentés tudvalevőleg egyértelmű a nyolcz napi elmaradással, illetve kirándulással Yáczra.

Alig megy el Esztergomból, jön egyik jó barátja messziről Esztergomba és keresi az ő kedves czimboráját. A sors egyik úrral hozta össze, ki a megye házában hivataloskodik és ettől kérdé :

— Váljon hol találhatom meg Pethes Gézát?

A meginterpellált, tudva nagyon jól. hogy Pethes hova ment, zavarba jön és nagy nehezen bírja kimondani :

— Pethes ur jelenleg nincs a városban, szabadság idejét használja!

Később azután értesült a jó barát a kis incidensről és jó iziit nevetve jegyzé meg:

— Furcsa módja ez a szabadság idő használásának !

A hét legnevezetesebb monumentuma ezen kivid a Béla nap volt.

Isten mentsen, hogy a Béla-estélyekről referáljak, már csak azért sem, mivel alig ismerek Hotelen Bélát, hanem eszembe jut egy érdekes remi- niseentia a múlt időkből.

Az egyik Béla erősen gyanakodott, hogy a „uépzenészek* nála valami köszöntő félét, akarnak majd elkövetni. Ö pedig nem akarta a legszűkebb családi körben töltendő ünnepet háborgattatni, ennélfogva kiadta az ordret a cselédnek.