Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 32. szám
Levél a szerkesztőhöz. Becses lapja legutóbbi számónak vezérczikke támadást intéz egy helybeli zártkörű, a zene kultiválását főczéljául ismerő társaság ellen. A támadás a magyar nyelv és nemzeti érzület megóvása czél- jából, a német elem túlkapásával szemben történt. A ki egyéni nézeteimet és meggyőződésemet ismeri, tudni fogja, hogy a magyarság eszméjének Hálámnál lelkesebb barátja nem lehet, s tudni fogja azt is, hogy a németség pártolása nem kenyerem. De igazság érzetem parancsolja, hogy a szóban forgó, ez idő szerint alaptalan és méltatlan támadást szó nélkül ne hagyjam. Ki kell jelentenem, hogy nem a hétfői kör valamelyik tagjának inspirációja vagy megkeresése folytán kelek annak védelmére, hanem tisztán saját meggyőződésem szerint szólok, amint ezt senki és semmi által befolyásoltatui nem is szoktam. Teljesen bele tudom magamat képzelni a budapesti czikkiró ur helyzetébe. Elragadtatva a fővárosban megindult, mindenesetre üdvös nemzeti kérdéssé vált áramlattól hírlapírói lmzgóságábau nem akarta látható jel nélkül elmulasztani lelkesültségét ■ — irui akart minden áron, és megszülemlett a hétfői kör ellenében irt czikk. Nem vagyok barátja a polemizálásnak és ezért nem akarom ezikkiróra ráfogni, hogy az egyszer valószínűleg megfeledkezett Juvenalis ártatlan mondásáról: stulta est dementia positurae parcere chartae. A czikk megvan és a hétfői kör tagjait ger- mánizálással és germánizáló tendentiával vádolja. Nem akarom kiemelni, hogy e tisztán zártkörű, alapszabályijai nem biró kör a zene kizárólagos művelésén kívül, más tendencziával egyáltalán nem bir. Hanem azt akarom kiemelni, hogy e kör kifelé hatást ntm gyakorol, s igy a németséget nem is terjeszthetné, tehát magától elesik egyrésze a vádnak. Ki akarom emelni, hogy a kör neve nem német, tanúsítja ezt azon körülmény, hogy akkor, midőn nagyobb, de azért még mindig zártkörű estélyt rendezett, magyar meghívókat küldött szét, melyeken igy nevezte magát : „a hétfői kör.“ Tagjai felvételében csakis kizárólag az irányadó, váljon zeneértő és kedvelő valaki vagy sem, tekintet nélkül arra, német, cseh vagy magyar-e az illető. Tény az, hogy a kör kebelében gyakoribb a német szó, mint a magyar — s hogy ez állapot megszűnjék nincs ki inkább megkívánná mint én — de ez tisztán a véletlen játéka s nem elvből történő dolog, a miről senki sem tehet. Sőt a kör összejövetelein a politikai beszélgetések szigorúan ki vannak zárva, s igy talán a németség eszméje mellett történő agi- tatio fel sem merülhet, miáltal az emelt vád önként elesik. A hétfői körűek ha van tendent iája úgy az tisztán kulturális és azért mig róla az ellenkező bebizonyítva nincs, bátor vagyok az ellene - intézett támadást, mely mindenesetre a helyzet támadást kellő kiismerése nélkül történt, — noha a jó szándékot tőle megtagadni épen nem kiváujuk — legalább is indokolatlannak találni. A hétfői kör irányában legföljebb azon nézeságot és május tizenötödikére kirándulást terveznek Yisegrádra és Esztergomba. Óriási forgalommal. De már erre nem tudok refraint. Csak azon reped a lelkem, hogy mennyi fényes alkalmat kínál a jó kis Esztergomunk az a kedélyes május! írók és művészek! Egyetemi testületek! Esztergomi Kör, Blaháné, Sólynmsi! Még az én ismeretlen ismerősöm is folytonosan Blahánéról szaval a Schodelban. Persze olvassa az Esztergom -és Vidékét s rá ragad a mi lelkesedésünk. mint valami közlékeny delejes erő. Sajátságos egy ember. Jó két hónap óta mindig a mi asztalunkhoz telepedett. Beszélt és hallgatott nagy élvezettel. És ma napság se tudjuk a nevét, ügy tesz, mint a miniszter. Elolvassa aFremden- Blattot meg a PestiNaplót, iszik egy theát, elszí jó társaságban egy illatos szivart, megtéveszt néhány megjegyzést, elhallgatózik jó ideig, azután hazamegy és reggel tízig dolgozik ? Dehogy. Alszik áloratalan nyugodtsággal, a hogy a miniszterek szoktak — egész tízig. Ilyen urak legjobban is teszik azután, ha nem nősülnek. Mert könnyű szerrel megesik rajtuk az a vígjáték, a mi egy m a g y a r jourualista barátomon megesett. Kérem én ezentúl nagyon erősen fogok distinguálui ; mert nekünk már valahára a német nyomdafestékből származó ragadós nyavalyákra is ki kell terjeszteni járványííző kezünket. Tehát az én barátomnak van egy nagyon takaros kis felesége. Ilyen barátokat pedig rendkívül tudok szeretni. Egy afféle szeszélyes áprilisi napon a kis tuba szörnyen unatkozva hanyagoskodott a sophán. Előtte feküdtek a legújabb felvágatlan könyvek, a legfrisebb napi lapok, a legfölbontatlauabb levelek s az a kis tuba mégis csak unta magát. Igaz, hiszen majd elfelejtem, hogy az én barátom is ott ült egy karos- székben s az ő önző magányában szívta eigarettejét, nagyokat füstölt, nagyobbakat gondolt s legnagyobbakat hallgatott. Jó órai családi unatkozás után a hanyag férj rajta kapja magát udvariatlanságán s oda menvén kis feleségéhez bünbocsánatot kérő hangon esde- kelte : — Mivel lehetnék a kedvedre aranyos kis tubám ? tünknek adhatunk kifejezést, hogy kulturális missiója aligha fog csorbát szenvedni, ha társalgási nyelve a mennyire csak lehet jövőben m agyar ab b leszeu, Ekkert Antal. A levegő nyomása. I. Zentainak, a tudós professzornak vendége érkezett. Régi jó barátja, Kampó Gedeon látogatta meg, a ki sokat járt-kelt már Svájczbau és a Rajna mellékén, hogy e tájak szépségét élvezze. Most egyenesen azért jött hazulról, Debreczeuből Pestre, hogy innen kisebb-nagyobb kirándulásokat tévén, saját hazája természeti szépségeiben gyönyörködjék. Midőn a viszontlátás öröme közepett az első kérdezősködésekeu és felelgetéseken túlestek és a társalgás fonala egy-egy kissé megakadt, Zentai kapott ez alkalmon és azt a húrt pendítette meg, a melyről tudta, hogy kedvesen hangzik vendége fülében : —• Tehát holnap reggel mindjárt munkához látunk és jókor híjualban megkezdjük az első kirándulást. — Jól van, nagyon jól van, édes barátom; csak azt mondd meg, hogy hova és merre vezetsz, mert azt tudod, hogy messze földet bejártam és nem ejt bámulatba minden vakandtúrás. — A visegrád-esztergomi hegységbe megyünk, messzeföldet bejárt utazó barátom ; fölmegyünk a Dobogó-hegyre, és ha még ott se térdelsz le és bocsánatot nem kérsz hazádtól, hogy a Rajna vidékét páratlannak tartottad, akkor azonnal bepakollak és vissza kiildelek Debreczenbe. Egyebet nem érdemelsz. — Majd meglátjuk, — felelt mosolyogva és kétkedve Kampó úr s aztán hirtelen ezt vetette utána : Csak ketten megyünk ? — Nem ; hárman leszünk. Lajos öcsémet is velünk viszem. — Lajos öcsédet ? — kérdé csudálkozva Kampó úr, — hisz a íiezkó még alig van tiz éves ! Hogyan bírna az egy húzómban öt-hat mértföldet gyalogolni ? ember kell oda ! — Hogyan? hát csak úgy, hogy egyik lábát a másik elé rakogatja. Megszokta már ő azt ! A társaság másnap hajnali négy órakor csakugyan helyet foglalt az előre megrendelt kocsiban. Ezzel az alkalmatossággal mentek egész Dömösig, ezen hajdanában hires faluig. Döraösről egyenesen bevágtak a hegység közepébe. Az ut csaknem szakadatlanul meredeken vezetett fölfelé ; eleinte szőlőhegyeken át, majd utóbb sűrű erdőségben haladtak. Mivelhogy déli irányban mentek, a nap reggeli kilencz óra tájban már meglehetős erősen sütötte- csipte baloldalukat; sőt egy-egy keletfelé tett kanyarulatnál szemük közé is tekintett. A hegyek közé merített hűvös völgykatlanok kellemes üdülést nyújtottak a naptüzés után és a | tájak messzeterülő kies panorámájáért busás kárpótAz aranyos kis tuba unatkozva rebegé : — Menj kérlek sétálni Józsikám. . . Aucun. Vasárnapi levél. (Beődy. — Cservári Ilonka. — Uj teuorlsta. — Ne feledjük Blahánét. — Húsz párbaj,) Beődy itt volt. Elég ez a pár szó is egy hét történetéül, mert ez már annyit jelent, hogy legalább is hat hétig, lehet hogy tovább is, újra lesz szinházunk, ez pedig a társadalom irányában minden tekintetűén nyereségnek nevezhető. Arról nem is beszélek, hogy engem e bir egészen elfoglalt. A színházi esték kellemes eltöltésén kívül van egyéb okom is, mi még egy agg- legényi keblet is mozgásba képes hozni. A múlt nyár kiválóbb alakjai közül nem fogjuk látni Gerő Liuát és ezt sajnálom. A sajnálkozást azonban nagyon egyensúlyozza az, hogy Kissné Arpási Katicza még nem néz újra anyai örömök elé és fogjuk őt éuekelni hallani, azután lesz helyette Kocsis Irmánk és — találják ki!—Cservári Ilonkánk. De ime én elragadtatom magamat. Cservári Ilonkát még nem ismerheti az esztergomi közönség, hanem annál jobban ismeri Agg- 1 legény. Ismeri, mikor még nagyon kicsi Ilonka volt, mikor még csicsergő hangja csak a gyermek észjárásának adott kifejezést és már ekkor is olyan kedves, oly bájos jelenség volt, hogy elragadtatva kapdostuk öloe. Most ? Nem merek beszélni fóla sokat, mert talán nem hinnék el, pedig ha itt lesz, akkor azt kapuám szemrehányásul, hogy keveset mondtam. Arra azonban figyelmeztetek minden ifjút a tizenhat évtől egész hatvanegyig, hogy netalán szabad sziveiket ügyekezzenek biztos hölgyőrizet alá helyezni, mert bizony nem tudom, hogyan fognak különben rajta uralkodni. Ez pedig nagyobb baj lenne, mert Ilonkában nincs semmi hajlandóság arra, hogy az életben valaha női Kékszakáll szerepére vállalkozzék. Erczike pedig ezóta tanulmányozza Szegeden, lássál szolgált e zárt helyeken a szebonél szebb virágokkal himzett illatos pázsit. A mint egy ilyen völgyszorulatból ismét magas begyoromra értek, elbűvölő gyönyörű tájon legeltethették messzeszálló tekintetöket. Előttük alig. néhány lépésnyire rémitő mélységű hegyszakadék tátongott ; azontúl a hegyekés dombhátak egész sor- vonult egészen a Dunáig. Maga a Duna pedig úgy tűnt fel, mintha csillogó ezüst szalagként bokrétává óhajtotta volna összekötni e verőféuyben diszlő, viruló hegyvidéket. Itt e hegyormou megállapodtak. — No ez már szép, — pompás— nagyszerű i e szavakra fakadt Kampó ur ; de nem mulasztotta el, hogy hozzá ne tegye: Valódi rajnai tájkép! — Lám, — felelt rá Zentai professzor, — mindig ezt mondtam én, s most te is beismered. Hányán zarándokolnak messzeföldre, hogy idegen oltáron áldozzanak a természetnek, és nem tudják, vagy ha tudják, föl sem veszi!:., hogy hazájuk földje egészen közel a fővároshoz, ilyen fölséges gyönyörűséget tartogat számukra ! — — — Hát aztán hol vagyunk most? — vágott közbe Kampó ur, megszégyenítve érezvén magát tudós barátja őszinte szmrehányásai által, — a Dobogó hegyen ? — Ott, de még nem a legmagasabb csúcsán. Oda igen fáradságos, meredek ut vezet. S mivel az ! idő már amúgy is délre jár, legjobb lesz, ha itt a | hűvösben letelepszünk és szépecskén elköltjük ebé- j düuket. A szerint cselekedtek, a mint Zentai professzor I javallottá s a rövid ebéd elköltése és egy kis pihenés ! után megint fölkerekedtek. A Dobogótól Esztergom felé vezető ut völgynek lejtett ugyan és nem is volt fárasztó ; de a délelőtti hosszú gyalogolás után lassanként mégis némi lankadtság szállta meg a társaságot. Csaknem négy óra hosszat jártak igy egyfolytában és úgyszólván mindig uttalou utakon. A hőség tikkasztóvá kezdett válni még az árnyékba burkolt sűrű erdőségben is. És a mi legkellemetlenebb volt, sőt aggasztani is kezdte utasainkat : nem akadtak sehol sem forrásra, holott valamennyien csak úgy lihegtek a szomju- ! ságtól. A Dömösöu az irtatlan erdőség miatt fogadott ! vezető egyszerre csak felkiált: Jó hideg forrás vizet találtam ! Az egész társaság fölelevenedett s néhány perez múlva már valamennyien a gyöngyözve bugyogó forrás körül állottak. Itt aztán le is telepedtek, Zentai ur magához intette Lajost, hogy a hideg vízből mohón ne igyék s megmagyarázta kis öcscsének, hogy a hideg víztől különösen akkor kell óvakodni, mikor a fölhe- vülés mellett az ember a nagy fáradságtól kimerült s tagjai bágyadtak. Egy kis idő múlva Zentai ur a vezetőhöz fordult : Emberem, most hat óra vau ; mit gondol, elérünk-e valami helységbe, éjjel előtt? A vezető megriadt aszóra. Nini! az urak tudják, hogy eltévedtem — gondolta magába, s szörnyű- képen restellette a dolgot. Egy darabig himezett- hámozott, s csak akkor vallotta be hibáját, mikor hogy mit csináljon az árvíz által nem kiméit ősi telekkel, hogyan rendezkedjék be, hogy a hozandó menyecskének minden tessék. Hanem ez Hogarth-i gondolat ! Az az Erezi, ki mig színész volt, példány képe igyekezett lenni a fashionable daudy-nek, ki riz^porozatlan kézzel ki nem lépett volna a színpadra, ki az emberi lét elkeriillietleu kellékének tartá az elegáncziát, ez az Érczi most szerény gazdaságában szántóvető gazda legyen, kinek nem szabad félni attól, hogy a nap reá süt, sőt attól sem, hogy megfogja a vasvilla nyelét, ha szükség van a tanyára menő kocsi megrakodása körül a segítő kézre. Ha Feketének, az uj tenoristának, szép hangjával sikerül is elfeledtetui Érczi énekét és játékát, ezt nem fogjuk egyhamar feledni és kár, hopy a győrieket magára liaragitá, mert ha ez nem történik, talán megváltoztatta volna szándékát és megmaradt volna Thália papjának. Ne feledjük el azonban Somlót. Nálunk ez a fiatal ember tehetséges, igyekező színésznek mutatta be magát, ki ugyan pályája kezdetén áll, de oly helyes érzékkel és felfogással párositá tehetségét, hogy a legszebb reményekre jogosított. Nem tudom, vau-e a győri lapoknak nálunk nagy olvasó körük, de mi, kik figyelemmel kísértük az ottani eseményeket is, nagyon örültünk, midőn Somló nagy előhaladásáról láttuk a bizonyítékot, midőn láttuk, hogy a komoly tanulmányoknak kivált szakmája köréből az ottani lapok hasábjain nem egy kitűnő igazolványát mutatta bo. Örülök annyira, hogy majdnem megfeledkezem Blaha íéról, ki szinte jön. Vigasztal azonban, hogy Blaháné neve egy maga elegendő arra, hogy idejövetelének napja ünnep legyen és nincs szükség Agglegényre. Különben azt hiszem, fog e tárgygyal kimerítően foglalkozni Aucun, ur. A helybeli pikantériákban meglehetős rósz az aratás. Egyetlen egy élez lett nyilvánosan meg- 'i eresztve. Égyik mészárosunk a vágószék elé külön állványt tett, arra rárakott húsneműeket, borjülába- I kát és — végeladást rendezett. À persiflage jobban I sikerült, mint a hosszú képű okoskodás. Végül jelentem Budapestre, bogy L. A. ellen | busz kihívás van készülőben, a mi szinte jó tréfa. Agglegény.
