Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 28. szám

déséAel foglalkozik, akkor nagyon helyén lesz, ha e javaslatot áttanulmányozza és a reáliskolák jövendő szervezetét teljes figyelembe veszi, mert csak is igy lehet alapos véleményt adui róla, váljon megtart- suk-e a jövő reáliskolát annak szervezetére nézve vagy pedig átváltoztassuk azt polgári iskolává. A legnagyobb szemrehányás, mit az uj tör­vényjavaslat ellen felhoznak, — csak a mi állapo­tunkat tartva szemeldtt, —az, hogy a reáliskolában is a nyelvekre, még pedig az úgynevezett classikus nyelveikre vau a fösuly fektetve, minek következté­ben a reáliskolák nem leszuek egyebekké, mint a gymnasiumok riválisaivá, uj gyinnasiumokká, me­lyeknek csak a neve más. Erre pedig szükségünk nincsen. Sokkal inkább ki lett .ejtve e lapok állása e kérdéssel szemben a múlt év folyamán, mintsem egyoldalúságot, egyoldalú felfogást lehetne szemére vetni. És épen ezért nem hihetjük, hogy most pár- toskodassal vádoljanak, lia kimondjuk, miszerint a tanügyi bizottságtól elvárjuk, hogy inkább elejti a reáliskolát, és ajánl polgári iskolát, mintsem az úgy is meglevő, nagy reményekkel összekötött, költsé­ges gymnásiumunknak egy hamis ezélt kitűző, alap­jában pedig csak versenyző intézetet kívánjon fen- tartani. Nem akarjuk a kérdés eldöntését befolyásolni, de szerencsének kell tartanunk, hogy a középisko­lákról szóló törvényjavaslat épen akkor került nyil­vánosságra, midőn még a kérdés eldöntve nincs és igy teljesen tiszta átnézetem nyerhetünk arról, hogy mivé kell lennie minden reáliskolának. A elvi eldöntés körülményei ezáltal kedvezőkké váltak és kérjük a tanügyi bizottság minden egyes tagját, vegye fontolóra, tegye tanulmány tárgyává azt a ministeri javaslatot, mely ministeri javaslat sorsa, — már csak a rendes országgyűlési tanúsá­gok szerint is, — a töryénynyé emelkedés. Mutatvány Hermann Ottónak a „Fillokszéra" czimil munkájából. Afillokszéra keresése és felisme­rése. A fillokszéra-bajuál, mint minden bajnál, az a fő, hogy: minél korábban vesszük észre, annál könnyebb és biztosabb a segítség is. Mert, mint minden baj, úgy ez is kezdetben csekély. È szerint mindenki, a kinek oly szőlője van, a melybe bárhonnan s bárkitől a hatvanas évek de­rekától fogva máig, akár sima vesszőt, akár gyöke­J. CI5 b l mt 1 IC UC/UUj g V ciliaiv » v a r. tr j ij iuoi n 4- .1 Z*-­Minden, a rendes idő előtt sárguló tőke irga­lom s kegyelem nélkül úgy ásandó ki, hogy gyö­kere mentői teljesebben kerüljön napfényre. Egy futó pillantás is elég arra, hogy meggyő­ződjünk, vájjon a hajszálgyökerek épek-e vagy nem? Hogyha épek, akkor szép barnák, egyenletesen czérnavastagságuak ; ha fillokszevások, akkor tyuk- tollszár vastagságra dagadtak, világos zöldesfehérek, olyanok, mint a pinczében induló zöldség hajtásai. Ilyen dagadt liajszálgyökeret közönséges, öt­hatsz or osau nagyitó üveggel megtekintve, rendesen tetűt találunk rajta; ha nem találunk, akkor a gyö- [ kér többi részeit kell szemügyre vennünk. Ezeken szorgosan arra kell ügyelnünk : vájjon nem látszik-e rajtok tojássárga, vagy rozsdasziníí I A kredeucz titokteljes homályába oda tüntet­hetett a sonka is, a bor is, melyek azután rendsze­rint igénybe vétettek a három társ által, én azon­ban félve, hogy valami véletlen megtalál zavarni, egész buzgalommal, két késsel állottam neki a co- medentiának. Epén egy pohár bor felhajtásában fáradoztam midőn egyszerre a szobában előttünk áll a háziúr. Kérem nem vagyok félénk természetű, azon­felül tudtam, hogy az öreg ur is szívesen lát, de mikor a szótalanság igen nagy ; a mosolyból még I husvétvasárnapjára is csak egy másodpercznyi tartamú | jut; mikor az öreg ur még olyat is elmond, mint \ egy pauaszképen: Kérem, ez a fiatal ember 300 írt. fizetésből 180 irtot elszivaroz, — elhihetik, hogy a pohár bort, melynek loszaladása száraz torkomon oly élvezetet nyújtott volna, felében letettem. Meg voltam ijedve. Megeredt a társalgás, azaz az én három tár­sam beszélt az öreg urnák mindenfelé kellemes dol­gokat, de én nem tudtam oda ügyelni ; az eszem mindig ott járt, váljon hogy lehetne a félben ha­gyott munkát a pohár borra vonatkozólag folytatni. I Kétszer rajta volt már a kezem a poháron, | soha sem sikerült a szándék. Nem sikerült azután sem. Délután kocsira ültünk, látogatást tettünk, nem a hölgynél, de másik szomszédban, ott nagyon jól mulat­tunk, útközben ha az én Pistikém nyakon nem ragad, élve nem látom Esztergomot és történt velem egyéb sok kellemetlen és kellemes dolog, de — azt a fél po­hár bort csak nem tudtam elfeledni, annak a fél po­hár bornak a remélt élvezetét mindig vissza vissza vágytam. Ki tehet róla? Persze, társaimnak efelől nem szabad tudniok, mert rögtön elvesztem a hatalmat, mit fölöttük gyakoroltam, mit a hölgy szives meg­hívása adott kezembe. így is megtörtént, hogy becsuktak a kertbe, hova háboritlan dohányzás czélja vitt. apró, egyes vagy fészkes pettyegetés ? Minthogy a gyökér szépen barna, a világosabb tojássárga vagy rozsdasziníí pettyecske, még az egyes is, könnyen vehető észre. Ekkor ezt nézzük meg a nagyitó üve­gen keresztül, s igy tetünlakot ölt, akkor el kell járnunk a dolgban úgy, a mint azt a következő fe­jezet javasolja. Nyáron a fillokszéra a földfelület­hez közel fekvő gyökereken, tehát magasabbal tar­tózkodik ; télire a legmélyebbekre száll alá. De, hogy mind az, a mi a jelen fejezetben mondatott, az olvasóval a szemléltető módszer sze­rint is közölve legyen, nézze meg a füzethez kötött táblát, a melyen ott van: 1. Az ép gyökér és haj szálgy ökér, természe­tes nagyságban ; 2. A fillokszérás gyökér, kissé nagyitva ; 3. A fillokszéra képe a nagyitó alatt, még pe­dig fölülről, tojásaival együtt; 4. oldalról a szúró sertékkel. • E mellett figyelni kell még a következő két dologra: 1. Hogyha mára sárguló tőkét kiásattuk — körülbelül juniűs vagy júliusban — úgy akkor is hogyha hajszálgyökerei még nincsenek földagadva, végig kell futnunk rajta, mert megtörténik, hogy a fillokszéra még csak az erősebb részeken fészkelő- dött be; — tehát a tojás-, vagyis a rozsdasárga pettyekre kell ügyelnünk. 2. Hogyha nincsen nagyítónk, nem képzelhető magyar földön oly bortermő vidék, melynek orvosa, gyógyszerésze nincsen, s nem képzelhető orvos vagy gyógyszerész, a ki valami szerény nagyitóval ne bír­jon. Tessék a gyökeret olyanhoz vinni s nincs eset reá, hogy a közjó érdekében fekvő csekély szolgá­latot megtagadja. Mit kell tennünk, hogy a fillokszerát meg nem kapjuk? A szőlőt jó karban tartsuk; gyönge, betegeskedő tőkét ne tűrjünk benne és sem kereskedőtől, sem apánktól, sem testvérünktől ne fogadjunk el sem sima veszőt, sem gyökereset, sem tüzelőnek szánt venyigét vagy tőkét, sem szőlőmive- lésre már használt szerszámot, szóval semmit. Mert a gyökeres veszőn megkaphatjuk a gyö­kérén szaporító alakot, a sima vesszőn azt a petét, a melyet a röpülő alak rakott oda. Ne bízzuk el magunkat, hogy hát hiszen min­dent jól meguéztünk ! mert egyetlen egy hiba kell csak, s a baj a nyakunkon terem. Ilyen apró s kiválóan szívós életű lényeknél végzetessé vált a mi lök a fillokszérák is, ame­lyek nálam, jól bedugaszolt üvegben, a nap lie vé­nek, penésznek, rothadásnak kitéve egy hónapnál tovább éltek, ezer véletlenül járul hozzá az elter- .júcgfóüW Elvis7.s7.iik a kacz orral, me Ívnek becsa- pojaba egy rögöcske tévéd, el a czipönkre tapadón földrészeeskókkel, az ásóval, kapával, mindennel. Itt is tulajdon azt kell tennünk, a mivel az emberirtó 1 ragadós betegségek s a marhavész ellen védekezünk : , szigorú elzárkózás itt a fődolog. I Álljanak össze az egyes borterületek birtokosai, tanácskozzanak, határozzanak ; rendezzék inasuk az 1 őrködést, gyakorolják magát a felügyeletet; mert az a mit Írott rendeletek erdményeznek, mindössze csak annyit ér, bogy a végrehajtás a tiiz mellett pipázó csőszre marad ; már pedig mit dnyájau tud­juk, hogy mennyit ér az ! A legjobb kordon, a legtökéletesebb felügyelő ■és ellenőrző a polgárok összessége, mely a feladatot megoszttja aigy nagy körben könnyedén és emberileg a legtökéletessebbe végre is hajtja. De beszéljünk másról is. A héten volt két vigadalmas nap is. Ezt a tárgyat elkobozta tőlem a csütörtöki szám és én egyebet nem tudok utána mondani, mint hogy az emlékezet, a visszaemlékezés lesz a legjobb dicséret a két mulatságra. Az Esztergomi Kör tagjait azonban tisztelte­tek). Megbocsátom nekik, hogy ha hazajönnek Buda­pestről, akkor az esztergomi hölgyvilág figyelmét egé­szen magukra vonják. Tegyék. Hisz a fiatalság jobb és szebbrészét magáénak vallja a kör. Delia valamit titok­ban akarnak tenni, akkor azt ne bízzák reám, mert én minden titkukat kibeszélem. Elárulom most is, hogy a nyár elején váro­sunkba Blahánét akarják fölhozni. Ugy-e nem kellett volna elmondanom ? Ha azonban sikerül tervük, mit kívánok úgy az Ő, mint a mi érdekünkből, akkor azt hiszem, hogy nem jó lesz a közönség azon részének, mely nem fér be a színházba, a színház körül lenni, mert az a gyönge épület alig ha össze nem dűl a taps­vihartól. Blaháué akár hova ment a vidékre, az a nap mindenütt ünnep volt. Ünnep lesz nekünk is. Hanem épen azért jó az ilyet előre tudni, hogy az ember idejekorán gondoskodhassék arról, miszerint a szín­házból ki ne maradjon. Pór ur megtartotta a búcsúbeszédet, meg­tette a bucsúebédet s már ezután csak kanonoknak akar vissza jönni Esztergoba. Ez mind szép, mind jó, hanem egy nagy kér­dést nyakunkon hagyott, — nem a vasutat értem, hanem ki lesz az uj plébános ? ! Ez a kérdés járja most mindenfelé, s fölme­rülnek a plébános adomák seregestül. Kukutyiiiban is választottak egyszer plébánost ! Nagy volt az érdemes mezőváros atyáinak gondja, hogy kire bízzák a hívek lelki üdvösségét. Persze candidates volt elég s a nagy tanácsnak volt mibe Hírek. — Nyolczezer forint. A ministerium a város felirata és a polgármester budapesti útja folytán a gymnasium épitese körül fölmerült és épen minis­teri intézkedések folytán szükségessé vált költségve­tési födözetleu hiány födözésére nyolez ezer forint kölcsön fölvételét megengedte, mely kölcsönt a ta­nulmányi alapból évenként 2000 írttal a ministe- i'ium fogja törleszteni. A minister reméli, hogy az intézkedéshez a király engedélyét megfogja nyerni. A ministeri leirat a kölcsön kamatairól nem szól ugyan, de azt hisszük, hogy ennek fizetése is a ta­nulmányi alapból fog történni. A ministeri leirat tegnap szombaton réggé la polgármester kezeihez érkezett. Vártuk a méltányosságot a miuisteriuin- tól, de mármár nem reméltük. — A benezés rend ünnepe. A nevezetes em­lékünnepély méltó megölésére a következő sorrend lett megállapítva : Vasárnap reggel 8 órakor a ba­rátok templomában ünnepélyes szent mise, mely egyúttal Kemény Hugó benezéstauárnak első miséje is lesz. Ez alkalommal az uj áldozár kézvezetője Fe­hér Ipoly igazgató lesz. Mise közben részint az uj misére tekintettel, részint az emlékünnep bevezeté­seid Bors Mihály tanár fog szent beszédét tartani, mely az uj mise alkalmán kívül ki fog terjedni az ünnepély Jelentőségére és a rend történelmére. Mise végén az uj misés áldozár fogja az áldást osztani. Hétfőn az ifjúság számára Fehér Ipoly igazgató fog diszmisét mondani ugyancsak 8 órakor és Kemény Hugo áldásban részesíteni az ifjúságot. Kedden mint az ünnepély főnapján 9 órakor ugyan­csak a ferencziek templomában Szabó József püs­pök fog teljes segédlettel misét szolgáltatni, mely alkalommal a püspök a pápai áldást fogja adni, mely különösen ez alkalomra, teljes búcsú kegyszere mellett ■ engedélyeztetett,. A mise ünnepélyességét emelni fogja, hogy az igazgató Fehér Ipoly fölkérte a dalárdát a közreműködésre, mely fölkérésnek a dalárda szives készséggel engedett. Mise után gymna­sia mi ifjúság a tanári kar és a vendégek a 7 osz­tály termébe vonulnak fel, hol Fehér Ipoly fog emelkedett szellemű alkalmi beszédet tartani, mely a rend történetére, annak behatására a történelemre és társadalmi viszonyokra, különös tekintettel Ma­gyarországra fog kiterjedni. Ezután következik Ma - er István püspök által a gymnasium nyolez, min­den osztályból egy-egy legjobb viseletű tanuló ré­szére ajándékozott 8 darab arany szétosztása, továbbá a szent Benedek vagy a rend méltatására szerzendő óda tárgyában a pályázat eredményének kihirdetése és a nyertes részére az ugyancsak Mayer István pücpölv által Kitűzött kct> avftűjnnk átadása. Dólbcii a rend helybeli háza diszebédet ad, melyre meg­hívok küldetnek szét. — A plébános választás. Mint értesülünk, a polgármester ma délelőttre a városház termébe ér­tekezletre hívta meg a képviselőtestület tagjait, melynek czélja a plébános választás ügyében esz­mecsere. Ezzel kapcsolatban megér'ütjük, bogy a folyamodók kérvényei már a tanácshoz áttétettek, valamint hogy combinatió merült fel az udvari kö­rökben, a legilletékesebb helyen, melyben a vadkerti plébánia betöltése, a vízivárosi cserélése és a kir. városi betöltése szerepel. Megemlítjük anélkül, hogy biztosságáért jót állanánk, bár combinátió világos, sót ezáltal Csáky Károly gróf megválasztása bizo­nyos is lesz, válogatni. Áz egyik nagyon bigott volt, a másik meg nagyon vig czimbora, a harmadiknak se hire, se neve, ez minket nem vezethet, gondolták a város bölcsei—a negyediknek meg ez vc'.t a hibája, hogy nagy a hire, nagy a neve s ez m g majd semmit se fog tenui, csak ur lesz a nyakunkou ! ügy össze volt a nemes tanács zavarodva, hogy végtére azt határozták, midőn már megegyezni nem tudtak, hogy hát tartson a pályázó próba-predikácziót, s ki legjobban megnyeri a hívek tetszését, az legyen a plébános. Ki is tűzték a vasárnapot, melyen sora kerül a próbának. Erre már azután két jelölt vállalko­zott, Péter és a Pál, Nagy volt azonban Péternek a szomorúsága, midőn a bölcs tanács kívánságáról értesült. Utolsó perezben tudta meg, hogy holnap prédikálni kell. Bánatosan sétált az , Arany bárány vendéglő" egy kis szobájában s azon tűnődött, hogy mikében csapjon össze egy hódító szónoklatot. Lehetetlen ! Késő ! sóhajtott magában s végig nyújtózott a divánon. Egyszer csak hallja a szekrénnyel eltorlaszolt szomszéd szoba ajtóján, hogy oda át valaki erősen köszörüli a torkát. „Kedves keresztény hívek !“ hangzik az erőtel­jes hang. Pőtisztelendő Péter okos ember lévén, csak várta a folytatást. Az nem is késett. Gyönyörű szó- noklatott tartott valaki a szomszédban. Péternek annyira megtetszett a szent beszéd, hogy kezdte saj­nálni, miért nem vetette azt papirra. Sajnálkozása közben azonban megint csak kezdi a szomszéd : „Kedves keresztény hívek !“ Nem késik soká, irónt, papír kap elő s szépen utána írja az égi hangokat. Azután lefeküdt s egy jó szivar mellett — hiszen szokott mestersége könyv­ből tanulni predikacziót — bevégezte szórni szóra a • mennyből cseppent mannát. Reggel jött a bíró jelenteni, hogy ítdő Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom