Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 26. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 26-ik számához. De a remény még szebb jövővel biztat, a hit j még nem enged kétségbesniink, a szeretei még meg- i őrzi bennünk a nemes törekvést s a kinek áldozat- készségében, szerelmében és föláldozásában ősi városunk elhagyatott nemtője egyedül bízik, az nem más, mint Si mór, a mi főpásztorunk. Az ő kezébe van -székvárosa jövője; az ő dísze, ha városa emelkedik ; az ő halhatatlansága, ha Esztergom újra azon virágzásnak indul, mely bíboros főpásztorai pártfogása alatt indult. Hosszú életet adjon neki az Úr s jusson abból a nagy és gazdag életnél, a mi kicsiny és szegény szülővárosunknak is ! Körösy László. Esztergom, 1880. márcz. 25, Hogy a székesfehérvári kiállítás, hazánk ipari fejlődésére előmozditólag hatott, azt még a laikus is kénytelen elismerni. Maga azon tény, hogy a mozgalom élére egy gr. Zichy Jenő, gr. Károlyi stb. állottak, garantiát nyújt arra, miszerint kisiparunk nem sok idő múlva, ha nem is a nyugat, de a keleti piaczokat lesz hivatva birtokába keríteni, különösen ha a Budapest-zimonyi vasút rendelkezésünkre fog állani. 8 inig mindezek láttára örömet kell érezuünk, addig saját városunk Esztergom kereskedelme s kézipara felett kénytelenek vagyunk nagyon szomorkodni. Igaz ugyan, hogy a pénztelenség egyik oka iparunk, kereskedelmünk pangásának, de a legnagyobb hátrányunk mégis a négy város külön állása. Olvastam a múlt nyáron Esztergom vármegye alispáni hivatalának egy felhívását, melyben l aziránt hívta fel Esztergom sz. kir. város polgár- | mesteri hivatalát, miszerint szólítsa fel a kir. városi ipartársulatokat, váljon 1872. évi Vili. tcz. 98. §. alapján nem volnának-e hajlandók a három testvér- város iparosaival egyesülve iparbizottságot alakítani. Mi lett erre valamenyi társulat nyilatkozata, mint az, hogy mindaddig mig e négy város egyesülve nem lesz, e terén sem egyesülnek. Megsemmisítve van tehát iparunk előhaladásának alapja, mert igaz ugyan, hogy a fenthivatkozott §-ban engedélyezett iparbizottság főfeladata abban rejlik, hogy a mester és a segéd között felmerült vitás kérdéseket elintézzék, azonban neiu-e gát vettetik ezzel egyenesen annak, hogy egyéb az iparfejlesztése s emelésére irányuló egyesülés már csirájában elfojtassék, pedig napjainkban minden téren csakis az egyesülés képes eredményt felmutatni. Van azonban egy más anomalia is, mely nyomasztólag hat iparunkra a külön állás folytán. Ha ma valamely iparosnak, kiSzttainás, Sztgyörgymező vagyjviziváros- ban lakik — eszébe nem jut — hogy talán kir. városban munkájának több gyümölcsét látná, a kir. városba akar lakni jönni, azt nem teheti csak úgy, hogy megfizeti a lmrczolkodást nos punktum, hanem előbb jól teszi, ha a kenyeret gyermekeitől néhány az én szülővárosomba. Ünnep lesz nekem ez a meg- i hívás. A fővárosiak csak élveznek, de nem örülnek Î Ismerik az élvezetet, de nem az apró örömöket. A zakatoló gépek zaja elnyomja a szent zsolozsmát s a zúgó gyárak fiistfellege párbajra kel a szent oltárok tömjén füstjével. Ünnepet ne keressünk a pihenő kereskedők között. Nincsen itt husvét. Ha a természet szépségeit, a vidék romlatlan kedélyét, az ártatlan gyönyöröket, a nem hazudó világot a maga vonzó egyszerűségében akarjuk élvezni, akkor meneküljünk a főváros fárasztó zajából, a hol spleenbe esik a legvénnesebb parlagi gavallér is három hónap alatt. Igenis jövök kis Henriette. Itt hagyom a kietlen arczu és hideg szivíi fővárosi világot s haza megyek a kis Esztergomba, a hol ha van bánatom felvidítanak, ha van örömem mások is osztoznak benne. De úgy veszem észre nyájas olvasóim, hogy hát hiszen én nem is irtain Fővárosi Levelet. Hol a fővárosi levegő benne? Bocsássák meg kérem. Lelkemben már odahaza vagyok s alig várom, hogy melyik szép olvasónőm örvendeztet meg piros tojással. És most üdvözlöm önöket az ibolyás és piros tojásos, rózsavizes ünnepen, idehaza, a honnan — szavamra mondom — különb Leveleket tudnék Írni mint a rossz Budapestről. Toi, tu F as dit. Aucun. Vasárnapi levél. (Piros tojások hete. — Egy kis káromkodás. — Agglegény sentimentáiis. — Ma ? — Nagypénteki történet. — Miről nem szól a biblia és katekismus.) A hét története tisztán a nagy hété, de mire a sorok napvilágot látnak, már mégis husvét van, vidám ünnep s így azon pogányságnál fogva, melyben minden agglegény többé kevésbé él, átugrom az ajtatoskodások hetét és előlegezek valamit a piros tojások történetéből. Ezt tehetem annál inkább, mert a piros tojások története nemcsak hétfőn kezdődik, de — természetesen a kérdés, a tárgy fontosságánál fogva — már akkor, midőn a festés megkezdetik. Oh átkozott nagy előhaladottsága a kor romnapra megvonja, mert az ipartörvéey 37. §-a értelmében a kir. város területére uj iparigazolványt kell kérnie, már pedig ehhez 2 fit 50 kr. ára bélyeg kell, ugyanazt kell tenni annak, ki a kir. városból a szomszéd testvérváros területére akar átmenni. Ha már veszszük, hogy ezen eset akár hányszor megtörténik, mennyi bélyegköltség lesz kidobva, pedig hogy mai napság a kisiparosnak a 2 frt 50 kr. is pénz, azt nagyon jól tudjuk. Menynyivel jobb volna azon összeget az iparosoktatásra fordítani. Úgy az ipar mint a kereskedelem érdekei egyaránt követelik a négy város egyesítését. Félre tehát azokkal, kik a négy város egyesítését gátolják; nem bántja lelkiismeretüket azoknak, hogy ezzel csak a kereskedők és iparosok minden- nádi kenyerétől fosztja meg ? Hírek. Az évnegyed lejárván, kötelességünk felkérni olvasóinkat, hogy az előfizetéseket megújítani szives- kedjenek, hogy a szétküldésben zavar ne álljon be. Egyúttal kérjük a hátralékos előfizetési dijak szives beküldését. — A nagyheti ajtatosságok a szokott fénynyel, ünnepélyességgel és állítattál folytak le. A Megváltó sírja minden templomban diszszel lett kiállítva, a főszékegyházbau az előző évekhez képest a pompa hatványozva lett. Atalában a hívek buzgalmának emelésére megtörtént minden lehető. Az ajtatoskodók pedig csendben, de annál nagyobb buzgalommal ülték meg a kereszténység ezen legnagyobb legmagasztosabb ünnepét. — Pór úr bucsúzasa. Mint értesülünk, országos képviselőnk és volt lelkészünk ma, husvét napján fog elbúcsúzni híveitől a mai szent beszédben, melynek meghallgatására Pór úr meghívta a városi tanácsot is, hol a polgármester gyöngélkedése és Sziklay József elfoglaltsága miatt a búcsúbeszéd meghallgatására Pap János tanácsos ur kéretett fel. Értesülésünk továbbá azt mondja, hogy Pór úr azon idő alatt, mig az országgyűlési szünetek tartanak, több ebédet is adand, hivatalosan ugyancsak az el- bucsúzás színe alatl, de azért regéli a Fama, hogy j az ebédek már előzőleg igen hatalmas korteseszkö- ' zökuek bizonyulván, újra e czél elérését óhajtja és utódjának megválasztásában akar közreműködni. Hát ez nagyon szép dolog, mi ellen kifogást nem tehetünk. Miután azonban nem tudjuk, ki az ő protegée-je, átalánosságban legyen szabad azt a megjegyzést tennünk, hogy nem hisszük, miszerint czélt érjen, mert a kir. város képviselői nem egyszerű szavazógépek, sőt határozottan merjük mondani, hogy nagyon is tiszta érzékkel bírnak aziránt, hogy nekik függetlenül, saját felfogásuk szerint kell választauiok. — Meglepő hir gyanánt vettük, hogy az élénk mozgalmu plébánosválasztásbau gróf Csáky Ká- roly ur neve is forgalomba került. Több nagyon telottságáuak, mely már megengeded azt is, hogy a piros tojások fából, szappanból, üvegből, és a mi még megbocsátható, czukorból készüljenek ! Hova tűnt el az a boldog kor, midőn az anyák és a leányok szépen hozzákészültek a tojás festéshez, tanulmány és vita tárgyává tették a szin árnyalatát, a reá jövő virágalakokat, és — ha volt a faluban vagy városban oly ügyes ember, ki rajzolni is tudott, kinek egy tojást is rá lehetett vigyázékonyságára bízni, — a mindenféle érzelem és jelentőségteljes művészeti rajzokat! Hova tűnt el az a kor, midőn ez még oly munka volt, mely nemcsak az ügyességet, de a szivet is foglalkoztatá és valódi gyönyör, illetve legalább a gyönyör előlegezése volt az, midőn a tojás festéséről kelle gondoskodni ! Meghatároztatok, hogy mennyi tojás lesz megfestve, természetesen az aspiránsok remélhető mennyisége szerint; meghatároztatok, hogy minő legyen a piros tojás, piros-e, sötétvörös-e, kék-e, zöld-e, sat. s midőn a kisasszony és nem nagysám, a legszebben sikerültet a többi közt megtalálta, felismerte, hogyan dobbant akkor fel szive arra a gondo- i latra, hogy ez az övé lesz! Azután a fiatalok részéről is, minő készülődés az öntözésre! | Öntözés nélkül nincs piros tojás: ő tőle peI dig kell egyet kapni ; csakhogy minő lelki gyötrel- j mekeu kelle keresztül menni, hogy a „rózsavizes“ | üveg használata közben valami ügyetlenséget el ne kövessen, hogy a választott előtt valahogy valami j ügyetlen mozdulat folytán nevetségessé ne váljék, I hogy azzal a rózsavízzel, vagy annak pár csöppjével elérje azt a glóriával körülvett arezot, de azért meg I no történjék, hogy csak egy fél csepp is a drága szembe menjen, mert az nem jó ! Azután ha isten segedelmével túlesett a leány is, a fiatal ember is az aggodalmakon; ha az öntözés is jól sikerült, a készen tartott piros tojás is kifogáson felül állt és rá következik a sor annak átadására, milyen két arcz tűnik fel ! Az a szerelmes önelégültségtől ragyogó arcza a leánynak, az a büszkeségtől és boldogságtól felmagasuló ifjú arcz kétségbevonhatlanul igazolják, hogy az a piros tojás adás, az az öntözés oly valami költői perez, mely alkalmat ad két szerető léleknek szó nélkül újra nyilatkozni, szó nélkül elmondani azt, mit talán már kintélyes városi képviselő szervezi pártját s mi fokozódó érdeklődéssel várjuk az érdekes esemény bontakozását. — A primási képtár ma husvét napján délután 3 órától 5-ig átalánosságban nyitva lesz a közönség számára. Oly intézkedés, mely a legkiválóbb figyelmet tanúsítja a közönség iránt, mely iránt az elismerést a tömeges látogatás fogja beigazolni. Felhívjuk közönségünket e mai napra különösen, mert eddig és ezentúl is külön engedélyt kelle a képtár megszemléléséhez, mely bár az illető urak előzékenysége folytán soha sem tagadtatik is meg, mégis nem oly zavartalan és kényelmes alkalom, mint a mostani. — A bárányvendóglőbeni tűzoltó felszerelvények állapotára lettünk figyelmeztetve. Különösen megró vaudénak találják, hogy a tűzi fecskendők egyike, úgy a vizes lajtok még mindig be vannak fagyva és a többi részek is oly állapotban, mely mindennek, csak rendes állapotnak nem nevezhető. A beküldő élénk színekkel ecseteli a zavart és bajt, mely származnék, ha, mitől ég óvjon, ez időszerint szerencsétlenség ütne ki valahol. Nem értünk reá, hogy személyesen utána nézhessünk a dolognak, de a körülmények veszélyessége folytán kérjük a tüz- oltóegylet főparancs rókát, adjon ezekre vonatkozólag megnyugtató felvilágosítást. — A benezésrend ez évben ünnepli alapítójának, szent Benedeknek ezernégyszáz éves születési évfordulóját. Az érdemekben gazdag rend ezen emlékünnepélyt mindenütt megfogja tartani s Olaszországban, a rend bölcsőhazájában oly fényes ünnepélyekre készülnek, melyekre a királyt is meghívták. A rend helybeli székháza is rendez emlékünnepet, mely april hó 3, 4 és 5. napjain lesz megtartandó. Az ünnepély programmját helyszűke miatt jövő számunkra vagyunk kénytelen hagyni, bár előzetesen is mondhatunk annyit, hogy ritka érdeket fog az ünnepélynek kölcsönözni Bors Mihály tanárnak nagyszabású beszéde. A helybeli gymnasiumi ifjúság a maga részéről szinte a legnagyobb tevékenységet fejti ki az ünnep díszének emelésére. Ki a rend ! történetét, e történetnek különösen Magyarországra | vonatkozó részét ismeri, ki a valódi érdemet tisz- | telni és becsülni tudja, örömmel vesz részt az ünnepélyen és kívánja a rendnek, hogy eddigi babérai- hoz sok alkalma legyen újakat szerezni. — Az esztergomi kör nem húsvéthétfőn, sem ápril harmadikán, hanem márczius harminczadikán kedden este, a fürdővendéglő nagy termében közvacsorával összekötött családias jellegű tánczestélyt rendes, melyre a közönség érdekelt részét tisztelettel figyelmezteti az elnökség. — Niedermann Gyula. Egy német zuglapocska a napokban dr. Niedermann Gyula a lipótmezői őrültek háza főorvosa ellen egy sárral és epével irt czikket hozott, és azon számát, melyben e czikk megjelent, tudván azt, hogy a nevezett orvos városunk fia, hogy családja és rokonai nálunk az őket megillető tiszteletben részesülnek, városunkba több 1 példányban ingyen szétküldé. A nem jellemezhető j annyiszor elmondtak, mit azonban ismételni oly bol- I dogság! Ma? A fiatal ember küld piros tojást, melyet valamelyik boltban vásárolt, melynek elkészítésénél nem működött közre az emlékezés, a szeretet. A fiatal ember keres azonfelül az ipar terményei közt valami csalóka eszközt, mely másnak tűnik fel, mint rózsavizes üvegnek, és nagy „heccz“-nek tartja, ha a hölgyet kézcsók közt pár csöpp vízzel meglepheti. Nem mondom én, hogy az öntözés és a piros tojás ez időszerint nem mutatják az ipar, a technika óriási haladását, de hogy a költoiség színezetével sem bírnak már, hogy elveszték a kedélyesség, a jelentőség, a szívélyesség zománczát, az bizonyos. Dohát miért panaszkodom én erről? Hisz nekem épen a mai szokás a legjobb, a legszeib; nekem épen a mai kor gyengesége, prózaisága nyújt legtöbb örömet, mert annak a költészetteljes szokásnak régen, ha volt is a nyugodt szemlélőre nézve valami oly oldala, mely mosolyra indított, azt még sem tették nyilvánossá a legérdekeltebbek sem. Ma azonban az öntözés és a piros tojás csak pikantériákat nyújt, az agglegénység pedig csak ezekből él és igy nem illik neki visszasohajtani azt a kort, mely ha visszajönne is, reá nézve már tempi passati lenne. Ezekre azonban még várni kell. Nem tudhatjuk, mi fog történni hétfőn. Pénteken azonban történt valami. Templomba készült a nő, mig férje egyik karszékben pipázva és olvasva pihente a „bőjt“ fáradalmait. Midőn a hölgy teljesen készen volt öltözékével, oda megy férje háta mögé és lehajolva hozzá, bucsuzásul megcsókolja. Az udvarias férj fölnéz és szól : — ügy látszik, elfeledéd, hogy ma nagypéntek vau, midőn teljes böjtöt kell tartani. Tehát csókol- kozni sem szabad. — Igazad van a teljes böjtre vonatkozólag, azonban a „tehát" még is hamis állítás, mert sem a biblia, sem a katechismus nem szól a csókról. A férj kénytelen volt elhinni és a csókot visszaadni. Agglegény.
