Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 60. szám

Meghívó.

Az esztergomi műkedvelő egyesület f. hó 28. délután 3 órakor a városház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjai tisztelettel meghivatnak.

A közgyűlés tárgyai:

Az eddigi elnök lemondása.

Uj elnök választás.

Netáni indítványok.

Esztergom, 1879. deczember 24.

Bártfay Géza

titkár.

Hírek.

— Szives olvasóinknak boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk.

— Pastorale. A pásztorbot, melynek hire már valamennyi lapjainkat megjárta, s melyet épen ezen indokból nem ismételtünk, Brix és Anderse művészek által Lippert József lovag tervéhez pontosan alkalmazva, elkészült és a Bibornoknak már átnyújthatott. A pásztorbot valódi remek mű, mely úgy az egyházi művészetnek, mint tervezőjének dicsőségére szolgál. Mint értesülünk, a Bibornok a mai ünnepélyes isteni tisztelet alatt ezen pásztorbotot fogja használni, melynek értékéről fogalmat nyújthat azon egy körülmény is, hogy 126 drága kő van rajta.

— Jótékonyság. A jótékony egylet által rendezendő társasvacsora hölgyreudezősége udvarolni kívánt a Bibornok-Herczegprimásnál, ki is a jótékony czél iránti tekintetből az egylet czéljaira 100 forintot adományozott. — Kötelességünk ezúttal a Bibornoknak egy másik, városunkat illető jótékonyságát ii regisztrálni: a házi szegények közti kiosztásra, Máj er István praelatus úrhoz 300 forintot küldött főpapunk.

— Furcsa szegény. A jótékonyság mindig önmaga dicséri a jót tevőt, de néha mégis gondolkozóba esik az ember, midőn az, ki irányában a jótékonyság gyakoroltatik, nem hogy segélyre szorulna, hanem az maga volna hivatva segélyt adni. Ilyen különös segélyezett az állam. Mint értesülünk, Niederinann Pál ügyvéd a helybeli kir. járásbíróság helyiségeinek fűtésére nyolcz forintot adományozott kőszén beszerzése czéljából, mert az állam — takarékoskodik. Niedermann Pál finom érzéke és ember- szeretete nem szorul dicséretre, de annálinkább megrovásra az, hogy ily fajta jótékonyság egyátalán gyakorolható, kivált midőn, mint értesülünk, a járásbíróság főnöke jelentését megtette s igy mulasztás senkit nem terhelhet.

— Casino. A casino-egyletnek holnap, pénteken lesz közgyűlése, melynek főtárgya a megejtendő tisztujitás. Mint értesülünk, az egylet jelenlegi elnöke Meszéna János ur tisztéről való lemondását beadta és határozott akarata e lemondáshoz ragaszkodni. A lemondás miatt nagy izgalom uralkodik a casinói körökben és mig egyrészről sajnálják, hogy az [öreg urat, ki egyedül aggkora miatt határozta el magát

„ESZTilSOM IS VIDÉKI“ TálCZáJá,

Tóth Kálmánhoz.

Nem tudom, csak úgy erezem,

Ha dalaid olvasgatom,

Mintha akkor édesb volna A búbánat s a fájdalom.

Nem tudom én, csak úgy érzem,

Hogy bús szivem rokon véled.

Hogy mint az én boldogságom Á tied is semmivé lett.

Nem tudom én, dalaidban Van valami túlvilági,

Mint a zengő kis pacsirta Oly könnyedén tudnak szállni.

Nem tudom én, csak csodálom,

Hogy bús szíved meg nem szakadt Annyi kínos csalódások S veszteségek súlya alatt.

Nem tudom én, csak úgy érzem, Keblemben úgy fáj valami,

A mikoron azt olvasom:

Lemondani . . . lemondani! .. .

Lévai Sándor.

Az egyetem pongyolában.

IT.*)

A katalógus.

•— Urak, Makkfy olvas!

E szavakkal dugja be nagy borzas fejét Yizy Bandi hetedéves jogász és hires kozák, a Schodel kávéház üveg ajtaján.

*) Lásd a cyklu* első közleményét lapunk 36-ik számában. A Szer k.

a lemondásra, nem lehet szándékától eltéríteni, addig az uj elnök választása iránt erős mozgalom indult meg, melynek részleteit a személyi tekintetek miatt közölnünk nem szabad.

— Műemlék. Egy budapesti ékszerész, állítólag Andrássy Gyula gróf ajánlatával volt városunkban vételre ajánlandó a Bibornok Herczegprimásnak egy bronz korsót, mely műtörténelmi emlék. A gyönyörű munkájú, lehet mondani művészi kivitelű korsó a 14-ik századból való, és Rudnay Sándor prímás ajándékozta egyik Pállfy grófnak, kinek birtokából per avia et devia végre piaczra került. A Bibornok a korsót megszemlélte és hajlandónak mutatkozék annak megvételére, feltételül kötött ki azonban némely körülményt, melyek értesülésünk szerint a műtörténeti becsre vonatkoznak.

— Farsang. Mint értesülünk, a szentgyörgy- mezei olvasó kör a farsang folyamán bált akar reu- . dezni. E hírre nagyon soknak élénk emlékezetébe jönnek azon bálok, melyeket e rövid, de annál több életű kör rendezett, melyek mindig a legkedélyesebb esték emlékét hagyták maguk után, melynek emlékéért az eszmét csak üdvözölhetjük.

— Rendőrségi botrány. Fabianek János nevű rendőr vasárnap éjjel tökéletesen részeg állapotban az éji őrjárattól elvált és az úgynevezett kőliidon keresztülfutva a sarkon megtámadta Mohácsi egyik szolgáját, azt kardjával úgy verte, hogy arczát szétvágta, fogait kiütötte és csakis, mivel a többi rendőrök azonnal jelentést tettek, hogy tőlük elszökött, sikerült még megakadályozni, hogy a szolgalegényt teljesen összenem vagdalta. A rendőrbiztos még elég jókor jött, bár szemtanuk állítják, hogy őt is megakarta vagdalni, mégis kibírta venni kezéből a fegyvert és bekísérte. Mint értesülünk, az illető a szolgálatból elbocsátatott. Kérdezzük azonban a kapitány urat, váljon elégnek tartja-e ezt? váljon elég büntetés-e a szolgálatból való elbocsátás akkor, midőn a sértett a kórházba van, midőn annak állapota aggasztó, midőn a rajta elkövetett sértések olyanok, hogy a sértett egész életére kihatással lehetnek ! Ezt annál inkább kérdezzük a kapitány űrt ól, mert a példás büntetést maga a rendőrség reputatiója is követeli.

— A vadpecsenyékre vonatkozó s a rendőrséghez intézett figyelmeztetésünk úgy látszik hiába való volt. A karácsony böjtjén annyi tőrrel fogott fogoly volt, hogy ritkaság, a lőtt vadak pedig már messziről elárulták gyanús származásukat, amennyiben még eladásra sem készítettek el, hanem kénytelen volt akárhány háziasszony a megvételre ajánlott vadat visszautasítani, mint dögöt. Az állapotok után, ; úgy látszik örülnünk kell majd, ha a vad-saison el fog múlni.

— Lopás. Balogh András kir. városi lakos Kertész J.-nek a kis Dunán levő' ladikjából el lopta az evezőket, köteleket, valamint a Grünwald-féle fa- kereskedésből több deszkát. Nagyon terhelőleg szólván ellene a gyanuokok, a rendőrség házmotozást tartott nála, mely alkalommal a lopott tárgyak legnagyobb része nála megtaláltatván, azonnal letar- tóztatott és átadatik a járásbíróságnak.

S lön erre olyan zűrzavar, minőre alig emlékezik a Tripartitum; — erre a névre még máig sem tudja, hogy mi módou tett szert a karambol asztal marqueurje. —

Lányi Dórit épen az anzágolás fontos pillanatában zavarta meg e vészkiáltás s óriási rekuzéja gixert adván, még ezer szerencséje, hogy posztót nem lyukasztott.

Kerti Tóni négy disznóval a kezében már már ebédet eszik in theoria, midőn Yizy Bandi kiáltására mindkét játszótársa összecsapja a kártyát; — balekek, még a pedellust is nagyságosurazzák, ez Kerti Tóni vigasztalása.

Fizetésről természetesen senki sem akar hallani a pinczéreken kívül, ezek pedig vajmi csekély személyek arra, hogy egy jogászt is feltartóztassanak, tudván, hogy tizenötödike s délután van: ilyenkor pedig közelebb vagyunk egy harmincz napos hónap végéhez, mint az elejéhez.

Vizy Bandi hatalmas megyfa botjával hado- názva rohan a megriasztott jogász urak élén az egyetem felé s erősen iparkodik bebizonyítani, hogy milyen pipotya dolog az a katalógus olvasás, aztán, hogy milyen semmi fráter az a Makkfy tanár, ki még arra sem tartja az embert érdemesnek, hogy tudtára adja az olvasást. Ezer szerencse, hogy ő épen akkor gyufát kért Rúgott Gyuszitól, mikor az A betű kezdődött.

— Tizen anzágolták, hogy kiáltsak helyettük, de azért én mégis értesítettelek benneteket s hogy a tiz közöl sem fog egy is hiányozni, arról én állok jót, pedig mind a hetedik vármegyében mulatnak.

Szegény Makkfy tanár épen az A betű végére ér, midőn betódulnak a Schodel törzsvendégei.

Lányi Dóri jónak látja tüzet kiabálni, ezzel időt nyert arra, hogy a többi kollegák is bejuthassanak a terembe.

A tanár úr folytatja:

Bihar Máté!

Hie sum!

Blatt József! —

Itt! — Jelen!! — Hie sum!!! — (Ne csodálkozzék a tisztelt olvasó Blatt úr bőbeszédűségén, s engedje csak őt magát csodálkozni affelett, hogy nevére, becses személyén kívül még ketten kiáltottak.)

— Újra fagyás. Érsekújvár vidékén egy tizennégy tagból álló czigáuykaraván, midőn Érsekújvár felé mentek, kint lévén ké lytelenek meghálui, az utolsó egyénig mind megfagyott és fagyottan szállították be a városházához, hol életre hozni őket nem sikerült. A legöregebb embereink nem emlékeznek ennyi fagyási szerencsétlenségre.

— Árjegyzék küldetett be a szerkesztőséghez a „Wiener Wäschefabrik“ részéről (Becs I Köllner- hofgasse 4.) mely árjegyzék karácsonyi és újévi ajándékul fehérnemű gyáraknak készítményeit ajánlja. Az árjegyzék nagy választékot tartalmaz és az árak bámulatos alacsonyak.

— HofF-féle maláta készítmények, A gyár (Bécs, Graben, Bräunerstrasae 8) értesítést küldött szét, melyben a Hoff-féle maláta kivonatokról értesít, hogy legújabban Hohenzolleri Frigyes főherczeg is udvari szállítójául nevezte ki és igy egy év alatt nyolcz udvari szállítói kinevezést, királyok, csiszárok, főherczegek okiratait és sok kitüntető érmet, utoljára a berlini „bene merenti“ érdem;elét kapta meg, mint kitüntetést „kitűnő hatású maláta készítményemért.“ A kitüntetések száma elérte az 50 számot. Bővebb értesítést a hirdetési rovat nyújt.

— Az esztergomi primási kép és metszettár s irodalma czimű munka Rényi Rezső tollából már megjelent és mig visszatérünk reá, ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ara 50 kr. kapható a szerzőnél és Mellinger R. papirkereskedésében.

— Nyilvános köszönet. Bajéth, Esztergomme- gye 1879. decz. 18. — Ez év, még január elején az esztergommegyei bizottság elhatározta, hogy Ba- jóthon egy uj iskola építtessék. Erre a község segedelemért epekedve el is küldetett a képviselő testület által három egyént e község kegyurához menni segedelem kieszközlése végett. Azon három férfiú a Bíboros áldozár előtt előadta kérelmünket, e közben

0 eminentiája egyetmást kérdezgetett. S minthogy a templom nagyobbittatása is kérelmezve volt, () eminentiája megígérni méltóztatott, miszerint Bajóthon a templomot megnagyobbitatja. A plébánia lakot kiujitatja. Az iskolához pedig adni méltóztatik 200 frtot és némi anyagot. Azonban a szünetleni esős tavasz ezt megakadályozta, s csak a plébánia javítása történhetett meg. Most Bajóth község epedve várja a szép tavaszt, hogy a munkálatokat befejezhesse, a Bibornok herczegprimásnak pedig addig is gyenge szavakban tolmásolja örök háláját. S fim e g h i István, megyei bizottmányi tag.

— „Képes Családi Lapok.“ Alig egy éve, hogy Mehner Vilmos budapesti könyvkiadó ezen czim alatt, képes lapot indított meg, — s az már is oly elterjedésnek örvend, minőnek hason ir. - nyú vállalat e honban eddig még nem örvendett. Dús tartalma kitűnő kivitelű képei, változatossága s általában kifogástalan szerkesztése által oly helyet vívott ki magának, mely fenállását sok időre biztosítja. — Tekintve azon számos előnyt mit e lap megrendelése nyújt, előfizetési árát mesés olcsónak nevezhetjük. — A most megindult

fflÖF" Folytatása a mellékleten.

A tanár úr azonban koránt sem fogja fel ezt a maga komikus oldaláról s hatalmas absentiát ir Blatt úrnak.

Blind Anasztáz! —

Jelen! —

Blinyák János! —

Itt vagyon! — A vágyóknak, mint ikes igének ily generális felfogása nagy derültséget kelt az egész kollégiumban. De Blinyák úr a csípős megjegyzéseket az ő esetleges absentiája fel Ali káröröm nyilatkozainak tartva, jónak látja még egyszer közbe- ! szólni:

Kérem itt vágyom Blinyák! . . .

S renomméja oda vau. Minden szem felé fordul, mindenki csak őt csúfolja, úgy, hogy szegény nagy zavarában kénytelen kimenekülni.

S most kezdődik Yizy Bandi szerepe. A terem majd egyik, majd másik oldalán jelen meg; majd vékony sopran, majd bassus hangos kiáltva a „jelegeket. Bajszát majd lesiraitja, majd kipödri, asszerint, a mint német, vagy magyar nevű társa helyett kiált.

A tanár úr már M betűnél van s Bandi lak- társára, Mutyi Mátyásra is rákerül a sor. No e miatt nem aggódik, hisz ez katona ember, enu k csak nem Írhatnak absentiát. Midőn tehát elhangzik Mutyi Mátyás úr neve, Bandi egész torkaszakadtából kiáltja rá a szokásos szót:

„Katona,“ sőt még azt is hozzá tenné, hogy Mollinári baka, ha előbbi szavával csaknem egy ide- jűleg meg nem csendülne egy mély bariton hang: „J e 1 en.“

Makkfy tanár úr mármost nem tudja, hányadán van.

— Hát melyik ezen két haug közül Mutyi úré ?

Bandi is, meg annak a bar ton hangnak a

tulajdonosa olyan egyszerre álltak tel, mint ha egy test, egy lélek volnának; Bandi még dühösen hátra is lármáz, hogy hát ki az a sifli firma, aki az ő kedves barátja helyett kiáltani mer?!

— Hát ön Mutyi úr? — kérdi a tanár. Bandi most már dühében azt feleli, hogy

— Igenis én ! —

— S ön is Mutyi úr? — fordul a másikhoz.

— Igen kérem, én vagyok a valódi Mutyi Mátyás — replikáz a baryton hang.

1 Mármost mit csináljon a tanár úr? Az ő sze-