Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 9. szám

hordozván a szegényebb osztály ügyét, teljes kész­séggel megszavazza a kaszárnyát. Horváth Mihály az ideiglenes kaszárnya mellett is van, s azt verseny utján kivánja épittetni. Elfogadtatik. Polgármester a barakkok kérdését hozza szőnyegre, melyeknek építtetése az akáczerdőre ha- tároztatik. — Jött ezután az esztergomi vasút, melyről lapunkban bőven és elfogulatlanul szólottunk. Polgármester saját initiativájából indít­ványozza, hogy ha a belga urak csakugyan kiépíte­nék ama esztergom-budapesti vasutat, azon esetb n a város adjon nekik kavicsot, téglát, követ, agyagot és helyiséget — természetesen, a helyiséget bizonyos csekély bérfizetés mellett, hogy ez által a város tu­lajdonjoga fentartassék. Schwa r ez József az indítvány mellett szó­lal fel. Dóczy A. azonban határozottan ellene van. Takács Géza az indítvány mellett tör pálezát. Marosi általános figyelem és érdeklődés kö­zött emelkedik fel; azonban tartózkodik mélyeb­ben a dologhoz hozzá szóllani, mert ő azon „tisz­tességes“ emberek közé tartozik, kik a vasutat pártfogolják ; azonban a kérdést nem tartja szük­ségesnek behatóbban megvilágítani, minthogy ő ke­reskedő és uram fia! Marosi urnák elég argu­mentum ez, hogy magát képzelje vasúti capacitásnak. Nincs is beszéde ellen voltaképen kifogásunk, ba azt nem teszi vala, hogy egyik lábával ó-budáig lép­vén, a másikkal pedig már galambpósta gyanánt nem is máshol, hanem Triest kellő közepében terem egy furfangos baletista merész szökellésével. Mi csaknem elejtettük szánkat csudálkozásunkban, s már hinni szerettük, hogy ennek a komoly, hig­gadt és éles eszű embernek töméntelen hiúság báutja háuykodó kebelét, s már Triesztben véltük látni a Trammvay segélyével az ő világra szóló nagy fiók­üzletét, mely sokkal nagyobb lehetne itt is — a mint tetszett neki bennünket fenyegetni, hogy ha mindenki égben és a pokolban, t. 1. a hol a villany és a vas terem, ama magasztalt „tisztességes“ em­berek közé tartoznék, kik a kereskedelmi társulat dicsőségére a belga vasutat Shmid de Wilde consul höbörtjeivel egyetemben minden meggondolás nélkül — pártfogolják. Horváth Mihály szereti eladni a vörös bort, legjobb vevőnek tartja Budapestet; pártolja az indítványt. Egyhangúlag csaknem elfogadtatik, midőn Dóczy Ferencz fellép és az ellen beszél. Polgármester erre már a szegény türel­mes Margithidon is átnyargaltatja a kérdéses vas­utat ; összeköti déllel és felpillant a menyezet felé, hogyan lehetne újra a közgyűlésben az ismét szila- jón neki rugaszkodott elágazásokat rendes menetbe visszaterelni? Könnyebb a Margithidat meghódítani; délt északkal, nem esztergominál összekötni, Nagy Marosból Triestet, s fából vaskarikát csinálni, mint nálunk a tárgyalást rendes parlamentáris menetében feltartani; végre még is sikerűi . . . Dóczy A. Marosi „tisztességes“ kifejezését elemzi. Helcz János elég tapasztalással bir a múltakról, nem akar elzárva lenni a világtól; de nem mindenek fölött az édes haza szép fővárosától, azért pártolja az indítványt. Holup István szintén az indítvány mel­lett szól nehány alapos és okos szót. Azután szavazásra kerülvén az indítvány, riadó éljenzés között egyetlenegy ellenében elfogad­tatik. Három képviselő nem szavazott és igen sok távolléte által adta tanúbizonyságát, hogy men­nyire hordozza szivén Esztergom boldogságát és jövőjét! Érdekes tárgya volt még a közgyűlésnek a JŐ r e n n e r-f é 1 e ügy, melyben mi egyszerű zak­latást látunk, s ahhoz más alkalommal fogunk hozzá szólani. Továbbá az egyenérték megfizetésének tár­gyában az 1000 ft. utalványozása, hol Poór An­tal lelkész és képviselő szólalt fel a pótadó eme­lése ellen. Marosi a háziadót ajánlja. Helcz t. ügyész csak is a pótadó felemelését tartja egyedüli eszköznek az 1000 ft sürgős lefize­tése tekintetéből, s az irassék a jövő évre. — Egy­hangú helyesléssel el lett fogadva Végre Polgármester a régi határok ki­igazítását sürgeti, különösen az országutak tekinte­téből, melyek nálunk igazán olyanok, hogy ha igaz a közmondás, hogy göröngyös és rósz ut visz a mennyországba, akkor ugyan Esztergom boldog, mert megfogja látni az eget. Helcz t. ügyész per nélkül akarja vissza venni a várostól elfoglalt földrészeket, városi kül­döttséget szakközegekkel egyetértőleg hoz indít­ványba. Polgármester. Esztergomban a küldött­ségek soha se tettek semmit, legjobb volna szerinte, ha a városi gazdasági tanácsos egy mérnökkel vé­gezne ez ügyben. S z i k 1 a y nem vállalkozik. Sarlay kapitány attól fél, hogy hosszan tarthat. Walch ur recriminál. Schwarcz felel; de feleselésük nem tar­tozván a tárgyhoz, mellőzhetjük. Azután kiküldetik: Sarlay kapitány, Schwarcz József és a városi gazda. Ezzel az ülésuek más tárgya nem lévén, pol­gármester nehány szóval épen 1 órakor délben be- zárottnak nyilványitja. SZÉPIRODALOM. Mért kelle látni .. Mért kelle látni angyal! tégedet, Hogy alvó szivem újra verni kezd? A sors hamut szórt arra azt hivém, Szerelmet benne rég kiégetett! .. Hol is vevéd arezodnak bájait?.. A nagy szemekben ég epedve tűz: Az ajk, — hol Venus rejti el magát: Egemről minden felhőt szerte űz. Lábad, kezed szobrász mintája csak, Ilyent az élet nem mutat sehol; Mit mondjak dús hajadról, mely ragyog, S belőle bő palástot alkotói?! Fogad fejér, s mint tenger gyöngye szép, Gazdag sorát kis szájka rejti el; Mig homlokod márványa könyv gyanánt, Beszél a lélek szent betűivel! És hangod?., ah, nem hang, de hárfa az, Mely zeng, s cseng, mint a költészet maga; Mig karcsú termeted tán megtörik, Ha megérné szellő fuvallata. Élő bálvány! — fogadd el eskümet: Minden sóhajtásom feléd repül, S ha birnom nem lehet, — szeretni úgy, Legyen halálom kínos végzetül!! Sarkady István. HÍREK. Junius 29-éu. — A fögymnasiumi ifjúság majálisa f. hó ‘25-éu meut végbe, hol a vendégeket egy szereteti-e méltó házigazda nyájas és előzékeny vendégszerete­tével ft. Bors tanár fogadta. Az ifjúság örömuap- jának emelésére következő kegyes adományok tör­téntek: Herczeg-Primás: 25 ft. Kancz püspök: 5 ft. Szajbely püspök: 5. Majer praelatus: 5. gr. Csáky: 3. Maszlaghy titkár: 2. Érnyey: 2. Palkovics pol­gármester fel hektoliter bor, Träuker fertály hekt. bor. Huléuyi Győző . ugyanannyi. Pissuth Rezső: 5 it. Jelinek Fülöp : 4 ít. 60 kr. Wallenfeld Mihály : 3 ft. A nagy számmal megjelent vendégek díszes koszorújában ott láttuk Palkovics polgármeste­rünket ír.'.om miveltségü és köztiszteletben álló n e- jével; Sarlay városi kapitányt szép nejével; Nagy Imre birtokost kedves nejével; ft. Fehér Ipoly igazgatót; az ezüst szakálla, de fiatal tűzlelkű B r z o r á d Rezső földbirtokost és szakírót; P i á- suth István közjegyzőt; Niedermann Pál ügyvédet szeretetre méltó nejével; ä derék K 1 i n- dáné úrnőt és másokat. A tánezoló hölgyvilág a szó legszebb értelmében virágokból állott, mind megannyi bájos fiatal láüykák, kik között választást tenni nehéz feladat. A szépek néhány szépének hir­telen pillantásunk nyomán íeljegyeztük a nevét és bátrak vagyunk ide igtatni: A tüzesszemű bájos S z í k 1 a y Mariska fáradhatatlan tánezosnőnek iga­zolta magát; a Helcz nővérek a grátiák jelenésé­nek benyomását gyakorolta ránk , a festőileg angyal arczu Niedermann Ilona kora daczára már is bir névrokona tündér Ilona bűvösségével; a Gyu- r á n y i nővérek bájaira elég pillantani, hogy sokáig rajtuk édes merengéssel feledjük szomjas szemein­ket. Majer Fánika és nővére nympha alakok. R u- d o 1 f Etelka szépségével hatott; Kormuth Char- lotta szende arczával és karcsúságával tűnt ki. Az élénk kis B u r i á n Róza ügyes tánezosnő ; Pro­kop Josefine kellemetes tünemény ; a P e t h e s nővérek lengő szépségek ; M e 11 i n g e r Szidónia fekete szemeivel a fekete gyémántokat juttatta eszünkbe ; Bitter Jetti dús korom hajában szinte pirult a rózsa, hogy nem rajta, hanem viselőjén akadtak meg a szemek ; — és igy lehetne folytatni hosszan, de ki tud annyi nevet emlékezetében meg­tartani ? . . Végül még egy eredeti alakot kell meg­említenünk, ki az egész társaság figyelmét magára vonta, s ki volna az más, mint kis barátunk, B o- ronkay Laczika, Boronkay Lajos ügyvéd eszes és elegáns fiacskája, ki annyi komolysággal és ügyes­séggel tánczolt, hogy az öregebb ifjú urak is tanul­hattak volna tőle, hogy finoman és szeretetre méltón miveit társaságban mint szokás tánczolni. f Földvári Ilka kisasszony halálát jelenti egy gyászlap. Virág volt, letört és elszáradt! Angyal és visszament az égbe, honnét származott; jó volt, és az Isten magához vette! Temetése nagy számú és díszes közönség mély részvéte mellett történt; azu­tán elvitték a bus temetőbe, fehér koporsójára fe­kete göröngyök hullottak, s sírját felékesitették vi- rágkoszorukkal. A kedves lény elvesztése érzékeny csapás övéire és mindazok megkönyezték, kik sze­rencsések voltak miveit modorával és kellemeivel közelebbről megismerkedhetni. Hamvai felett zo­kogva susog el a szellő és őrködni fog a béke an­gyala ! , — — Rényi Rezsó sok szellemmel és nagy ta- uulmánynyal írott „Petrarca és Kisfaludy Sándor“ czimű 15—20 ivre menő jeles munkáját Aigner Lajos derék budepesti könyvkiadó először a „Fi­gyelőben“, november hó végén pedig önálló kö­tetben fogja megjelentetni. Mi csak nehány mutat­ványt olvastuuk e nagyszabású műből, s igyekezni fogunk, hogy abból lapunkbau mutatványnyal ked­veskedhessünk olvasóinknak. — Brutsy János helybeli szeszfőződéje szintén képviselve volt a székesfehérvári országos kiállításon, kitűnő törköly, szeder és bodza pálinkái feltűnést is okoztak; a jury azonban menthetetlen hanyag­ságból elfeledte megjutalmazni. Ezen gyönyörűséges eljárásról jövőre szólunk. — Koller János párkányi utibiztosuak folyó hó 24-éu délután öngyilkosság következtében történt kimúlta folytán, ez állomásra Esztergommegye alis­pánja ifjú Czigléuyi Lajost ajánlotta. — Moháesy István városunk egyik tehetséges ifja a legközeleDb állotta ki az adótiszti vizsgát ki­tűnő eredménynyel. Sok szerencsét kívánunk neki e nehéz pályán ! — Burián Lajos, Burián Pál jeles ügy­véd fia, a napokban állotta ki Budapesten a telek­könyvi vizsgálatot, s legnagyobb sikerű képesítése folytán, az itteni járásbíróságnál az elnökségi osz­tályban nyert alkalmazást. — Egy gyászlap Enczinger József ha­lálát jelenti, ki eletének 41-ik évében f. hó 23-án költözött át egy jobb világba. Legyen örök nyuga­lom hamvaival! — Az irgalmas nénék vízivárosi leánytano- dáiban megtörténtek a vizsgálatok kitűnő sikerrel, s minden várakozáson felül. A nagyrabecsült f ő- nöknő és az igen tisztelt tanítónők buzgósága a legnagyobb elismerésre méltó. Az erkölcsi és ne­velési szakma mellett a leánykák kézi munkái nem­csak dicséretet érdemelnek, hanem tartózkodás nél­kül állíthatjuk, hogy a tisztelendő nénék Esztergom háláját maguknak biztosították. — „A párisi kölcsönösen sególyzö magyar egylct“-toi (Société Hongroise de Secours Mutuels) a következő sorokat veszszük: Páris, 1879, junius 19-én, 47, Rue Turenne. — Az „Esztergom és Vi­déke“ tekintetes szerkesztőségének. Vonatkozással e hó 15-ről kelt becses soraikra, egyletünk nevében köszönetét mondunk. becses ajánlatukért. Az eddig küldött számokat megkaptuk, kérjük a tek. szerkesz­tőséget, inéltóztatuék az ezutámak szives küldését folytatni. Nem fogjuk elmulasztani, adandó alkalom­mal becses lapjukat az egyletünk kebelében előfor­duló, vagy bennünket közelebbről érdeklő párisi mozzanatokról értesíteni. Hazafiui üdvözlettel B e n c z Lajos, alelnök. Mandel Jenő, titkár. * Öngyilkosság. E hó 23-án, hétfőn délután, mintegy 40 évesnek látszó ácslegény a hajóhíd fö­lött nyakig a dunában gázolt s ott a viz sebes árja által elragadtatván, a habok közt csakhamar eltűnt. Az utána sietett révészeknek sikerült ugyan a sze­rencsétlent kimentem, de késő — mert már nem lehetett többé életre hozni. Holttestét a vízivárosi halottas kamrába szállították. * Jó ezt is tudni. A városi erdőmester úr figyelmeztetni óhajtja általunk mindazokat, kik az idei vágásból fát vettek a várostól, hogy a pénztári nyugta alapján nyert sárga szinü fa- utalványt nála — saját érdekükben is — mielőbb mutassák be, nemcsak azért, mivel a rend úgy kí­vánja, hanem azért is, mert a később érkezők azon kedvezményben, hogy maguk választhatnak, nemfoguak részesülni. !| * Dl*. Feichtinger Sándor városi főorvos ur f. hó 25-én a polgármesteri hivatalnál egy előfor­dult diphteritis esetről tett jelentést. A kór tova terjedése meggátlása szempontjából a főorvos ur által a kellő intézkedés megtétetett. A beteg, egyik földmivelő polgártársunk 3 éves kis leány­kája volt. * Városi gyógyszertárunk mellett egy sziv- szoritásban sinlödő asszony, e betegség hirtelen reá jővén, oly szerencsétlenül esett le, hogy száján vé- rezni kezdett. A szegény asszony tehetetlenségében jó negyedóráig feküdt ott a nap égető sugárainak kitéve, mindaddig, mig a bámuló sokaság közül egy pórnő kilépvén, őt az árnyékban helyezte el. Jólle­het e jelenet a főtéren történt, és sokszor kiáltottak rendőr után, mégis egy sem volt látható. Rendőrsé­günktől egy kissé több figyelmet várunk. Felhívás. A uagyméltóságú m. kir. péuzügyministerium folyó évi május hó 9-én, 13150. sz a. kelt rendele­tével, a kétséges illeték hátralékok leszámolását ren­delte el. A leszámolás Esztergom sz. kir. város te­rületén, folyó évi julius hó 15-én veszi kezdetét. A leszámolás tárgyát azon illeték hátralékok képezik, melyek másodszor szabattak ki, vagy előbbi fizetés által tisztáztattak; továbbá azon illeték hátralékok is leszámolás alá vétetnek, a melyek a fizetőköte­les elszegényedése folytán, vagy bármely alapos ok­nál fogva bevehetetlenné váltak. Ennélfogva felhivat­nak az érdekelt felek, miszerint kellő bizonyítéka­ikkal a városi pénztárnál jelentkezni szíveskedjenek. Hivatalos óra, délután 3-tól 6-ig. Esztergom, 1879 junius hó 28-án. Bártfay Géza, leszámoló biztos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom