Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 24. szám
Esztergom^ évfolyam. ________________24. szám. Szerda 1879. augusztus 20-án. r közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkeszévnegyedre .........................................2 „ 20 „ E gyes szám; 8 kr. hetenként kétszer tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV SZÁM ALATT, Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. vasárnap és csütörtökön. intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. V i s z h a n g (E. A.) vezérczikkére. A közszellem képződése, vagyis ennek tényealkották s alkotják a társadalmi élet rendszerét. Ez határozza meg a kölcsönös érintkezésben a modort ; szabja elő a követelt tekintély körvonalait, és az illem gyakor törvényeit. Egymáshoz való viszonyaink kifejtésében utón útfélen tapasztaljuk, hogy az ellenlábas vélemény, hányszor támaszt örökös súrlódást közöttünk. A nemzet egyetértését, és általa élő- haladását a kasztszellem kinai-fala; a polgári önérzetet pedig, az előkelőség kizáró büszkesége korlátolja, és semmisiti meg. Olvashattunk már sok életre való eszmét iparérdekeink nevében, sőt kezdeményezések is történtek itt ott annak serkentésére: de a fő motívum : a benne működők ö n b e c s érzetének fontossága még mindig kevéssé lett megvilágítva és ezáltal elősegítve! Fajunknak sajátsága; nagy hangon hirdetni hangzatos elveket, a melyek kivitelét — épen azért — másoktól várjuk, mig úri magunk csak a megszokott ösvényen sétálgatunk. S ezen változtatni, nagy feladat! de a magot elhinteni hozzá — szintén megkísérlem; habár tudom, hogy kőszikla az, a hová hull. Kutassuk csak mélyebben az indokokat: mi készteti az iparos osztályt s fiait, hogy mindenáron kilépjen a körből, melyben lelkesült hivatással működve, az ország anyagi jólétét s haladását segítené elő, és biztosabb, jobb existentiát biztosítana magának, mint akárhány hivatalnok. Az okozatok fonalán haladva tág mező nyílnék ide- vonatkozólag is a hibás köz- igazgatási rendszert, — a mostoha klíma, s ázsiai vér- mérsékletünk befolyását, — az állam közösügyes gazdálkodását, és sok más mindenfélét bonczolgatni. De elég legyen ama tény fölemlitése, miszerint nálunk az előkelőség nimbusával, csak a fényelgő henyék csoportját ékesítjük ; mig másutt megvetéssel fordulnának el tőlök. S az irányadó körökben a bon ton megsértése gyanánt vétetik, ha egyik másik tagja az iparral foglalkozókat veszi pártfogás alá, vagy pláne olyanokkal fraternizál. Miként lehetne tehát remélni, hogy e pálya positiv művelésére az értelmiség is vállalkozzék, midőn ott a phisi- kai erő teljes igénybe vételén kiviil még az erkölcsi megaláztatás súlya is vár reá ? Bizonyára nagy része van e helyzet megteremtésében magának az iparos testületnek is, hogy saját becsét mérlegelő ferde fogalmai kifejezéseként, szégyenli nyílt homlokkal viselni és bevallani foglalkozását. S hol csak teheti, legalább külsőleg utánozza az előkelők léha időtöltéseit, s hóbortjait, de tekintve a fenti reflexiót, hogy emberi méltóságának mégis alkalmilag megfeleljen, — nem kénytelen-e erre?! Aztán a megrögzött ideák káros voltáról is hiába papolunk abenne felnőtteknél, — hiába igyekezünk egy egész osztályt elméletileg a nemzetgazdászat, a bölcsészet, vagy bár a phi- lologia révén az ellenkező áramlatba hozni, ha követendő példánykép nincsen előtte. Mert hivatkozásainkat is csupán távollevő tényekkel: a külföld előhaladásának indokaival bizonyíthatjuk még. És ez áramlat előidézése ily körülmények folytán nem lehet saját kezdeményezés; s az ipar előnyére kell, hogy a kezdeményezés a fensőbb osztály nemes hivatása legyen! Érteni pedig ezt akképen, hogy a gazdag előkelők sarjadékai között szükséges e tekintetben propagandát felállítani; kik többnyire fényesen kiképzett tehetségeikkel, vagyonukat a sport, a demi-monde, a könnyelmű fényűzés — és a külföldi utazások által nyújtott élvekben fecsérlik el, mig fele költséggel és erélylyel gyárakat alapíthatnának — módjukban lévén a a szakképzettség könnyebb elsajátithatása, — a szükséges anyagi befektetés, — sőt esetleg a productumok érvényesítésében a kellő befolyás. MAJER ISTVÁN Kettős czél lenne ezáltal elérve. Először is a — sok fiatal erőt a komolyabb munkától visszatartó —fertálymágnáskodásnaklába alól ki lenne rántva a talaj. Továbbá mi a fő : iparunk és ez abban működők erkölcsi emelkedése mintegy tisztes fénykörbe helyeztetnék, hol biztosítva lenne minden törekvés a tekintély és anyagi jólét elérhetése iránt. Mert szerintem a szabadon gyakorolható tekintély azon egyedüli vonzerő, mely az ifjú nemzedéket a maholnap épen a túlterhelés által kétes existentiát nyújtó tisztviselői pálya felé tereli oly tömegesen. De az előadott indítvány életbe hozása, ne lenne ám csupán a népszerűség kergetése és divatos szórakozás egy ujabbszerű s hamar megunt eszköze, hanem a valóban átérzett kötelesség öntudatának, a haza javára leendő megfontolt alkalmazása ! Soha nemesebb, az életre kihatóbb ügye az újabb kornak nem volt, mint az ipar ügye ; őseink karddal szerezték és tartották meg hazánkat, most eljött a kor, melyben már nem a kard, hanem a munka és nemcsak egyedül a szellemi munka, hanem a kézi munka van hivatva a hazát úgy megtartani, mint felvirágoztatni. És ennek nem egyedül phrázisnak, hanem átérzett, és minden erővel érvényesítendő meggyőződésnek kell lennie, és pedig épen úgy iparosainknál, mint a példát szolgáltatandó születési és szellemi aristocra- tiánál. A példák gyűlöletesek, de a polgári elismerés szava, — a babér koszorúja — a sajtó dicsőítése, csak olyanokat érjen, kik közvetlenül, s egész életöket szentelik e nagyeszme gyakorlati megtestesítésére. Ha pedig erre már nem léteznék józan fogékonyság az illetékes osztály köreiben, úgy hagyjuk a dolgok menetét a kifejlődésre, dolgozzunk önmagunk serényen, ügyekez- zünk tenni, mennyi erőnktől kitelik, s várjuk türelemmel, a midőn a végítélet viharja rombolja szét a mostani állapot tenyészetét: s a felhányt talajon teremt uj aerát — uj embereket ! K-y J—8. * * * örülünk, hogy a hivatkozott czikk viszhangot keltett; az ott és itt tárgyalt tény mindenesetre társadalmi baj, mely nek elhárítására a sajtó kötelessége minden nézetet nyilvánítani, mert a komoly, a tárgyilagos discussio nemcsak a helyzetet tisztázza, de gyakorlati eredményt is szül. Minél inkább tisztázva lesz a helyzet, annál nagyobb az eredmény, és — végtére is eredményt akarunk elérni. Bár minél többen felbuzdulnának.
