Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 22. szám
Esztergom, I. évfolyam. 22. szám. Csütörtök 1879. augusztus 14-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 írt. — kr. évnegyedre .........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Kapitány és képviselő. Yárosunk kapitányát a legutóbbi közgyűlésen meginterpellálván, — eltekintve attól, hogy egyenesen a polgármester ur felvilágosítására már a közgyűlésen kielégítő választ kaptam, — szombaton mégis idézvén y nyel tiszteltettem meg, hogy „Krázli Ferencz gyepmester elleni panaszom tárgyalására“ vasárnap d. e. 9 órakor jelenjek meg. Mintán már ez második eset, — az első eset Lieb József képviselő úrral történt meg, — hogy a kapitány ur a közgyűlési interpellate egész per tárgyává teszi, mint ez az alábbiakból is kitűnik, és hogy iíyes eset többet elő ne forduljon, mert inig egyrészről a képviselőt, ki egyszersmind polgár is, csak zaklatja, más részről tapintatlanságot is —- ha többet nem — árul el, végre miután a kapitány ur egyes egyéneket — bárkik legyenek is, — nagyon rövid utón szeret kielégíteni: ezen utón figyelmeztetem rendőrfőnökünket egyre másra, inig ezt nagyobb nyomaték kedvéért a jövő első közgyűlésen is megtehetem. A kapitány ur, úgy látszik, nincs tisztában egy interpellate természetével és egy képviselő állásával, továbbá hatáskörét nagyon kiterjedtnek látja. Az interpellate csak kérdés, melyre ugyan válasz váratik és a válasz értéke mindig az azt adó hivatalnok személyiségétől is függ, de az életre, az interpellate helyén kívül eső viszonyokra nem az interpelláló, hanem mindig a kérdezett hivatalnok által, ennek rendelkezése folytán lesz kihatással, f és igy áz interpellatiót azonnal, — mint ez velem és Lieb úrral történt, — számmal ellátni és a rendőri regisztra- turába bevezetni, oly fogalomzavarra mutat, amit alig tételezhetünk fel kapitányunkról. „ESZTERGOM ÍS ?IBlli,i TÍBSZÁJA, Mirabeau halála. A nagy férfiak ♦nagy jelentőségét csak akkor érzik és becsülik tulajdonkép, midőn közel azon időpont. amidőn távozniuk kell az élet színteréről. A halál- küzdelmek dicssugárral övezik körül a haldokló hőst. Az irigységet'szánalom, a félreismerést dicsőítés, az ellenségeskedést szeretet váltja fel. A vetélytársak, kiknek szelleme csak másodrendű, nem irigykednek többé, elismerik a haldokló lángeszét. Oly férfiú halálküzdelmeiről szólunk, kinek Fran- cziaország igen sokat köszönhet. Mirabeau fekszik halottas ágyán, az a Mirabeau, a ki egy egész élet szenvedései, egy egész élet hibái, és egy egész élet munkássága által vált a forradalom apostolává. Már ifjú korában — s nagyrészt önhibái folytán - űzték ki a családi élet szentélyéből, más ember elal- jasodik, elvész, ő egész Francziaország gyermekévé válik, és szeretete ezen második szülője iránt elfeledteti hálátlanságát nemzője irányában. Börtönbe zárták, a börtön arra szolgált, hogy hazáját felszabadítsa azon szolgaság alól, amelyben már századok óta sinlett. Nem gondoltak arra, bogy a börtön azon hely, Imi a kedély elmérgesedik, hol az alvó szenvedély feléled, lángra gyűl. A kicsapongások, erkölcstelen életmód közepeit mindenkor munkálkodott, mindenkor dolgozott, röpiratokkal támadta meg a zsarnokságot, a visszaéléseket, a bűnöket. Kimutatta ékesszólóan a zsarnokság veszedelmes voltát, kimutatta, hogy legveszedelmesebb saját magára nézve. Megtámadta a szédelgést, küzdött a népek jogai és a nép- fönség elve mellett, hisz ő ezen tétel hangoztató]’a : „ A nép épen úgy felle bb valója a fejedelemnek, minta fejedelem az egyes egyénnek.“ A képviselő — bár mint polgár alatta áll j a rendőri törvényeknek, de ekkor sem a kapi- j lánynak, hanem csak a törvénynek, — mint képviselő a városház termében a közgyűlés alkalmával határozottan és feltétlenül fölebbvalója és hivatott ellenőre minden egyes hivatalnoknak és igy a kapitány urnák is, és igy a közgyűlésen a képviselő által elmondott szavakra a kapitány urnák csak akkor lehet megjegyzése, ha egyenesen saját személye vagy ténye áll kérdésben és amint a felszólalás folytán netán hozott határozatot végrehajtani köteles, úgy a képviselő felszólalásával, mint rendőrfőnöknek nem szabad foglalkoznia. Es végre a rendőrfőnöknek az-e a hivatása, hogy a számokat szaporítsa ? hogy oly esetben, midőn a közgyűlés intézkedése folytán egyszerűen rendelkezésre van felhivä, jogosítva és kötelezve, ily esetben bírósággá tolja fel magát, tárgyalást rendeljen el. sőt olyat merészkedjék mondani, hogy miután panaszos (aki panaszt nem tett) a tárgyalásban részt nem akart venni, tehát a panasz megszűnt ? Valóban,* nem merek minden gondolatomnak kifejezést adni. Nem személyemről szólok ; bár nagyon jól tudhatná a kapitány ur, hogy személyemre vonatkozólag épen a szombat és vasárnap oly két napja a hétnek üzletem miatt reáin nézve, hogy ekkor csakugyan nem érek reá mással, mint saját ügyeimmel foglalkozni; — a képviselő hivatásáról uralkodó fogalomzavart is megbocsátom részemről; de egyet nem lehet, nem szabad megbocsátani és ez egy: az eljárás. A kapitány ur eljárásával képes lenne visz- szariasztani a képviselőket attól, hogy gondjuk soha ki ne terjedjen oly tárgyakra, melyek a rendőrség hatáskörébe tartoznak, mert csakugyan el kellene veszni a kedvnek a kötelesség teljeKüzdött a szabad szólás, a sajtószabadság érdekében. A „sajtószabadságról“ irt müvében mondja: „A legelső törvény szentesítse és pedig örök időkre a sajtószabadságot, a 1 e g s é r h 111 e n e b b szabadságot ......... amely nélkül a többi meg n em valósítható.“ Ezen áldásos működése mellett ott találjuk az árnyoldalakat. Minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árny. A hangoztatott elvek tisztaságát beszeny- nyezé a magán élet tisztátlansága-. Legönzetlenebb tetteit is gyanúsítással, idegenkedéssel fogadták. Az erény hősévé csak az válhatik, ki maga is erényes. A szó, ha még oly hatalmas ajkról, ha még oly nyomatékkai és igazsággal hangzik is, vészit jelentőségéből. ha az ajk tisztátlan. Mirabeau tudta mindezt, és nem egyszer kiáltott fel: „Ugyan mit ártanak a közügynek az i f j ú k o r 1) ü n e i, h a az érettebb kor dics ő és nemes tettekkel kien-geszte 1 i.“ Ez irányú működése közben egy új kor kezdődik. Századok visszaélései és bűnei, századok vívmányai, és bátran hozzá fűzhetjük, századok erényei egyesülnek, hogy egy új kort idézzenek elő, amely egy antik társadalmat felforgat és a romokon egy újat épit fel. Ez időszaknak, ez eszméknek előharczosa volt Ő. Egyesité személyében a kor hibáit, de egyúttal erényeit is. Erkölcstelen volt, mint környezete, képzett, mint korának nagy bölcselői, laza erkölcsű mint Voltaire és nem oly nemes mint Rousseau ; telve vágyakkal s megmérhetetlen ambitióval, megáldva a lángész hatalmával, ilyen volt Mirabeau, képes mindenre, még arra is, hogy — mint Quiuet mondja: „önmagát e 1 áru 1 j a.“ sitésétől is, ha egy egyszerű figyelmeztetés folytán már idózgetéseknek, zaklatásoknak van kitéve a figyelmeztető. A kapitány ur eljárásával képes kétségbe ejteni városunk minden egyes polgárát, mert hogy reméljen ott esetleges baja esetén orvoslást, ahol egyszerű figyelmeztetés folytán per- rendszerű eljárást erőszakolnak; midőn látja, hogy oly esetben, midőn a kapitányság csak rendelet kiadására van jogosítva, de kötelezve is, képes az a rendőrfőnök az egész ügyet elejteni, csak azért, mert az, ki nem is közvetlen, csak közvetve volt oka a rendelkezés leendő, megtételére, nem hagyván magát panaszosul feltolatni, az intézkedés tárgyát megszűntnek tekinti. Midőn a kapitány ur az interpellate folytán berendelte a gyepmestert, már tévedett, mert elég lett volna neki megparancsolni, hogy ekkor és ily módon végezd ezentúl dolgodat; de midőn azon kijelentésemre, hogy én panaszt nem adtam be, és figyelmeztettem kapitány urat tévedésére, — a közbejött esetlenségeket, hogy nem fog tanulni senkitől, sat. nem is említve, — azzal válaszolt, hogy igy a panasz beszüntethetvén, további intézkedés nem tétethetik, ez oly ne továbbja már az önhitt és elbizakodott hibának, mit szó nélkül hagynom nem lehet. Mi az oka az ily eljárásnak, nem tudom. Lehet hogy komolyan, lehet, hogy tréfából jegyezték meg előttem, bogy a kapitány ur le akarja szoktatni a képviselőket arról, hogy á rendőri dolgokat meglássák, és az iránt kérdést tegyenek. Nem tudom, hogy gondolkodik a kapitány ur, de annyit itt is kijelenthetek, a legilletékesebb helyen a közgyűlésen is újra ki fogom jelenteni, hogy a kapitány ur eljárását egy- átalán nem helyeslem, emiatt orvoslást kérek, és egyidejűleg biztosítható in a kapitány urat magán utón, hogy elérte azon időpontot, amely A nemzetgyűlés első szónoka volt. Dörgő hangja; sokoldalú tanulmánya, mély ékésszólása, az ember1 szívnek és gondolkodásnak mély ismerete e testület vezérévé tették. Francziaország ezen gyűlésének története az ő története. Legnevezetesebb irományai, alkotásai az Ő munkálkodásának eredményei. A legnagyobb fény és elismerés környezte, amidőn ott hagyta azon ügyet, amelyet eddig lelke teljes erejével védelmezett. Nem ismerte a forradalom természetét, félreismerte önmagát. Megakarta állítani a forradalmat s ő elbukott. Az eszme diadalmaskodik, a kor vezérelve megsemmisíti az ellentállókat, Mira- beaut e küzdelem szellemileg és testileg megtörte. A hosszas foradalmak, a kimerítő munkásság és erkölcstelen életmód életerejét sorvasztották, az önmagával való küzdés, elégedetlenség szellemileg gyötörték. Nyugtalanította őt azon tudat, hogy a forradalmat, amelyet ő nyilatkoztatott ki, amelynek medrét jelolé ki, amelynek hangot,1 erőt bizalmat ő adott, e forradalmat, amelyet előbbeni munkássága által is elősegített, e forradalmat elárulta. Így küzködött halottas ágyán. Az utókor megörökített egyet mást nyilatkozataiból. Fontos minden ilyen mondat, mert gyakran az illetőnek egész életét magyarázza meg. Egy alkalommal ájulásából magához térvén, szolgájának, ki őt istápolta, a következőket mondá: „Fogjad fejemet — szeretném azt n é k e d h a, g y o m á n y o z n i. “ Ápolónője könyes szemekkel nézte a nagy férfiú végső küzdelmeit. Mirabeau egész vígan emigyen kiált fel: „Te szegény vagy — tudom — hagyok néked egy kis összeget —• miért s i r sz ? ra i t ér d ek e 1 té g e d az én d i c s ő s é- g e m ? ! J ó, ezentúl nem f o g o d hall a ni, mint kiáltják ki az utczákon Mirabeau áru Iá s át.“
