Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 20. szám

Esztergom, I. évfolyam. _____ 20^ szám. Csütörtök 1879. augusztus 7-én.

ESZTEKGIM is VIDÉKE

közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny.

Elöfizetési-ár:

Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. -— kr.

évnegyedre

.........................................2 „ 20 „

E

gyes szám: 8 kr.

Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők.

Megjelenik :

hetenként kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez,

SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Iparosainkhoz.

(Iparos körökből.)

A tudomány, törvényhozások, s napi sajtó napjainkban sokat foglalkozik az ipar- és azzal kapcsolatosan az iparosok ügyével. — Általános hit, sőt meggyőződés, hogy az ipar az államélet és jólét leghatalmasabb emeltyűje, azért annak felvirágzására törekesznek; — társadalmi téren azonban vajmi kevés történik.

Váljon azon körülmények közt, melyben nálunk az ipar az országos törvényekkel szemben áll; és azon sajátos helyzetben, hogy az ipar érdekében legtöbbször nem szakértők által hozott törvények is foganatositatlan maradnak, van-e az iparosnak a társadalommal szemben követelni valója ? és mennyiben folyhat be maga az iparos osztály a követelhető helyzet előteremtéséhez ?

Úgy hisszük, mindkét kérdés igen világos és megfelel reá a közvélemény úgy a sajtó, mint a törvényhozás utján.

De mindannak, hogy az iparos a társadalommal szemben követelését előadhassa; mind annak, hogy önmaga is segíthessen helyzete javitásán, egy előfeltétele van és ez : hogy a hivatáshoz mért műveltségi fokkal birjon.

Az egyéni műveltség azonban, hogyan áll iparosaink igen nagy részénél?

Nézzünk körül. Hogy képződik az iparos?

A nép legalsóbb rétegéből, általában el lehet mondani, a 10—12 éves gyerek beáll inasnak, 3—4 évig semmi, mert az inasnak még a seprő is parancsol,, azután legénnyé lesz — pár évig vándorol, a hogy buzgósága hozza magával, aztán egyszer ezt is megunja s letelepedik valahol, iparengedélyt vált, s lesz mesterember, a tulajdonképi iparos.

Az inassá létei vagy felvétel nincs semmi feltételhez kötve, egyedül az évek száma hatá„ESZTIBGOM Ég fIBÍil» TÁHCZÁJA.

Trefort Ágoston

vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter egy levele 1861-ből.

Korunkban nagyobb szerepet csak kiváló lelki tehetségekkel megáldott férfiú játszhatik. A születési és pénz-aristokratia összeköttetései szélesbithetik ugyan a szellem s a gondolat emberének működése körét, de szereplésének tulajdonképi okaivá sehogyan sem válhatnak, mert hogy Kenan szavaival éljek: „Les gens d1 esprit sont la vraie noblesse de notre histoire.“ Valóban most a szellem férfiai viszik ama fényes szerepet, melyet évszázadok hosszú során át a születési aristokratia játszott.

Mivel múlt századbeli főuraink legnagyobb része még hazánk szép nyelvét is elhanyagolta s az alantabb állók gőgös megvetése és a felsőbbek előtt való szolgai moghunyászkodás lön sajnálandó jellemvonásává, — lehet-e csodálni, ha az e században végbe ment társadalmi átalakulás örök emlékezetű idején a nemzet bizalma nem őket, hanem a szellem férfiait kereste fel? Vájjon hajlékony nádszálhoz s lombos, de vékony vesszőhöz fogunk-e folyamodni akkor, midőn erős aczélt ragadhatunk kezünkbe?

Tény az, hogy az egyéni szabadság védelme s az állam hatalmának korlátozása körülbelül 40 év óta a szellem embereinek kezébe van letéve.

A férfiú, kinek egy fölöttébb érdekes levelét e helyütt ismertetni szándékozom s ki pusztán szelleme által küzdötte fel magát ama magas polezra, a melyen jelenleg is áll, nem az aristokratiának, hanem az értelmesebb középosztálynak gyermeke. Századunk második évtizedének vége felé született, — amaz évtizedben, mely. hazánknak nem egy kiváló

roz, még csak az sem kívántatik meg, hogy Írni olvasni tudjon. — Midőn inassá lett, sokkal jobban elfoglalja mestere, sem hogy ön szorgalomból a miveltség kezdetleges, akarom mondani legcsekélyebb mérvét megszerezhesse.

Az ily szegény és alacsony sorsban született inas gyermek legtöbbje nélkülözte a gyermekkori szükséges nevelést, vezetést; tudvágya felébresztve, kielégítve nem volt; mivelődése abból áll, a mit az utczán vagy véletlenül mesterénél fölszed és vagy egyoldalii elfogulttá lesz minden más iránt, mi szűk látkörén, korlátolt felfogásán túl esik, és ez igy marad, midőn már legénynyé, fájdalom — igen gyakran midőn mesterré lett is. — Ennek kifolytán azután számtalan gyengeség, elégedetlenség az élettel, erélytelenség a küzdelemben, mintegy hadilábra állás a társadalomra egyéb tagjai ellen, s igen könnyen a társadalmi fennálló rend ellen, másrészről bizonyos gőgbe átmenő büszkeség, alaptalan kicsinylése minden másnak, mi az ipar körén kivülesik; pedig ha megkérdik: mi az iparos ? meghatározni sem tudják, vagy legfölebb adnak olyan értelmezést: minden ember, ki iparkodik: iparos.

Van tehát hiha és mulasztás elég, de ha felismertük a bajt és annak okát; ha annak elhárítására s megszüntetésére egyesült erővel közreműködünk, a hiba beismerése szégyenükre nem válik, az orvoslás pedig mindenesetre dicséretünkre és dicsőségünkre szolgálatid.

Hol az ipart társadalmi miveltséggel biró egyének űzik, nem csak az ipar virágzik, töké- lyesbül, hanem az iparos is jólétnek örvend s hivatását, feladatát, kötelmeit, mint ilyen, saját maga s embertársai iránt könnyen teljesítheti a nélkül, hogy annak terhét érezné ; igy alkothatja, képezheti azon természetszerű kapcsot, melyre a társadalomban, az állami életben a

férfiút adott. De mig kortársait a forradalmi roham, a kor lázas izgatottsága szélsőségekre ragadta, Trefort Ágoston a mérséklet politikájának apostolává lön. E mérséklet azonban inkább csak modorára szorítkozott, mert hisz a negyvenes években Kossuthon és Széchenyin kivűl, talán senkisem törekedett átalakítóbb nemzetgazdasági reformok után, mint épen Eötvös, Szalay és Trefort. Eszmebeli forrongást és újítást előidézni törekvő szellem vala ő forradalmi modor és hang nélkül, — s igy Eötvössel leginkább rokon.

A levél, melyet alább közlendő leszek, az 1848/<>- ediki szabadságharcz elnyomása után egy évtizeddel beállott alkotmányos mozgalmak idején (1861-ben) kelt, midőn az absolut kormány már némi engedményeket tőn, s országgyűlést hivott egybe. Szarvas városának választói az akkor már 20 év óta országos hírnek örvendő nemzetgazdát, Trefort Ágostont óhajtván képviseletükkel megbízni, ez alkalommal irta ő boldogult édes atyámhoz az alább következő levelet, mint a kit még a harminczas évek országgyűléseiről s a Széchényi István gróf vezetése alatt állott védegyletben és gyáralapító társaságban, majd később Békés megye bizottságában való hazafias szerepléséből ismert s kivel régibb baráti összeköttetésben állott.

Maga a levél szó szerint következőkép hangzik: Csabacsüd, febr. 17-én 1861. |

Kedves barátom!

Miután némely barátim által Szarvas városa országgyűlési képviselőjéül vagyok kijelölve s miután haliám, hogy némely választók politikai nézeteimet nem ismerik, figyelmeztetem Őket, hogy Békés megye első bizottmányi ülésében azon nyolez pontot indítványoztam, melyek alapján a felírás felsőbb : helyre történt, s melyek az egész magyar közjogra I

magas miveltség — s a csak nem minden mi- veltséget nélkülözők között — a birtokosok s földmivelők között — elengedhetlen szükség ■ van; igy lesz az iparos iparával a társadalomnak fentartó elemévé, ; és ekkor — midőn nem a társadalom kegyéből tengeti léteiét, hanem azt meg is követelheti, akkor önmagától hatalmas befolyással leend a társadalom legfőbb alakulása: az állami élet vezetésére s annak határozott jólétére.

Igen, az állami élet vezetésére is, ameny- nyiben határozott befolyást óhajtanánk adni az iparosnak még a törvényhozás teendőire is, a mely befolyás a mint megilleti, de még eddig ép oly mértékben nem érvényesítheti, épen az átalánosságnak művelődési elmaradottsága miatt.

Vannak kivételek és hozzá oly lélekemelő számmal, hogy épen ezen kivételek bizonyítják a lehetőséget, miszerint e czél elérhető, és épen e kivételek fáradnak leginkább azon, hogy a mégis túlnyomó nagyságú baj elhárítására módot találjanak és a midőn — viszonyainkat tekintve és meggyőződésünk szerint — ezen módot egyedül az iparos iskolák felállításában, továbbá azok helyes vezetésében keresik, nézetünk szerint a leghelyesebb úton járnak.

A politikai élet hullámzásai azonban igen sokszor megzavarják a legszorgalmasabb ügybarátot is működésükben, továbbá küzdeniök kell a kezdet nehézségeivel is, amennyiben vagy a módozatok, vagy a részvétlenség támasztanak akadályokat.

A politikai hullámzásokat megakadályozni nincs hatalmunkban. A módozatokról, a kivitelről azonban és a közönyösség eltüntetéséről, kivált akkor, midőn a nagy politika békében hagy és a kérdés különben is országszerte napirenden áll, szólani kötelességünk.

(Folytatjuk.)

terjedvén, politikai hitvallásomat elegendőleg jellemzik. Mindamellett előtted ismert politikai elveimet rövid vázlatba ezennel foglalom.

A 19-ik század uralkodó eszméi: a szabadság, az egyenlőség s a nemzetiség, — ezen eszmék politikám vezéreszméi, s teljes meggyőződésem, hogy a törvényhozás csak ezen eszmék fonalán működhetik sikerrel. Én tehát, — valamint mostanáig, úgy a jövőben is — pártolandom a vallás-, oktatás- és sajtószabadságot, a nemzetiségek szabad fejlődését, az anyagi téren pedig az iparszabadságot.

Mind ezen ügyeket csak az 1848-diki alapokon lehet czélszerűen formulázni, én tehát a 48-iki törvényekhez szigorúan ragaszkodom, -— nem csak mert törvények, hanem mert bölcs törvények; különösen pedig mindent elkövetendek a magyar korona országainak összetartására, mert ez összetartásban fekszik Magyarország és a magyar birodalom jövője. Nem fogok soha semmit engedni a magyar felelős ministerium institutiójából, nem csak mert azok egyike vagyok, kik Magyarországban a felelős ministerium eszméjét először terjesztők, hanem mert felelős ministerium nélkül az alkotmány csak ámítás, mert csak ez utón emancipálhatja magát az ország a bécsi német ministeriumtól. Látjuk most e szomorú példát, miszerint a kanczellár, — kinek liaza- fisá'gán, jóakaratján és szellemi tehetségein én leg- kevésbbé sem kételkedem, — az ausztriai ministerium követelésére nemcsak az alkotmányellenes január 16- iki leiratot kibocsájtani, hanem az uj statuskölcsönt is aláírni kénytelen volt, oly tények, melyekért felelőségre vonható!

Ellensége vagyok a sok kormányzásnak, — habár az alkotmányos formák szerint történik is, — mert felfogásom szerint az államnak nem kell, s nem is szabad mindenbe avatkoznia. A legjobb kor-