Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 17. szám

denki meggyőződhetik, ki ez országot csak egyszer átutazta. Vagy összehasonlítja fejlett produktumait, a mieinkkel szemben.

Szerintem nem csupán a tanulmányok boldogítanak egy népet, s egészen hiába építünk annyi iskolát; hol az iíju nemzedék, — amint nem is lehet másként — csupán az elméleti részben lesz kiművelve, ha a gyakorlati élet meg arra szolgál, hogy tapasztalatokat szerez az ott gyűjtött életbölcsességek megczáfolására!

Segítsük tehát mindenekelőtt a reális-élet felé is terelni — ha mást nem — egyelőre, a közvéleményt!

E tekintetben nagy és korszakalkotó szolgálatot tehetnek a sajtó emberei. Nem czélom ezúttal direkt útmutatást adm, de a kinek érdekében áll, és főleg szivén fekszik, hogy szép Magyarország minden tekintetben a kor színvonalára jusson; az nem fog késni az arra szolgáló módokát, saját hatáskörében, adandó alkalommal megragadni, és fejleszteni.

A szépirodalmi téren is mily gyakran észlelhető, hogy a szerepeltetett osztály, többnyire csak grófok, bárók, s legfeljebb tisztviselőket s művészeket von dicskörébe! A többi csak igen kivételesen van úgy festve, hogy az olvasóban vágy támadhatna, a boldogságot alantabb régiókban is létezőnek vélni; és esetleg keresni.

Mily kihatást gyakorol már csak ilyes s e inni i n e k tetsző csekélység is! ? Családéletünkben a fennhéjazás és urhatnámság nem egy szomorú végű példája bizonyíthatja.!

Azért hoztam eme következtetést itt kapcsolatba, hogy élesebb körvonalakkal tüntessem ki azon meggyőződésemet, mely szerint: sokszor kis dolgok méh ében rejlik az évszázadokat ujjáteremtő fordulópont, mint az ismert régi közmondás tartja, hogy, egy szikraházat gyújthat! És ez alapon, remélem nem lehet senkinek kiforgása, ha az ügyhöz én is nyíltan h zzá szóltam. *) K. J.

Tehát a „lövöldéről.“

Az „Esztergom“ 29-ik számában (y.) jelzővel, egy kenetteljes czikk jelent meg, mely az esztergomi lövészegyletet, mint a virágzás útjáról letért társulatot átültetni óhajtja oly pontra, mely annak hajdani virágzására megkivántató elég tápanyagot nyújtand a jövőben.

A tisztelt czikkező „egyetlen“ ily alkalmas pontul, csakis a borászati egylet által bírt — „Boregyleti csarnok“ !! ? — helyiségét tudná kínálni.

Ha (y) úr a virágzás tényét attól feltételezi, hogy a virág mentül több iszappal legyen körülvéve és azt csakis repke szárnyaikkal a pillangók és méhecskék látogathassák meg, akkor teljesen igazat adunk neki, miután a — „Boregyleti csarnok,“ — a mai viszonyok között, sem a Német utczából, sem az úgy nevezett 13 város felöl gyalog járó által megnern közelíthető; azért, mert a hegyekből lefolyt iszap és maga a borászati egylet által minden nap újból kieregetett nagy mennyiségű hordó és egyéb mosadékok sarától, iszapjától úgy körülvan véve, hogy ott a dudva, sár és egyéb oly tápanyagot kívánó növénytársaság díszesen fog virágzásnak indulni.

Ámde egy emberi szövetségből álló társaság jobban szeret más tápanyagot felemészteni, hogy szellemileg és anyagilag virágzásnak induljon.

A lövészegylet a férfias mulatságok gyakorlása mellett, társas összejöveteleket is van hivatva rendezni, már pedig ilyet a „Boregyleti csarnok “-ban adni teljes lehetetlen két okból: 1-ször Nem lehet azért, mert a fentebb jelzett iszapon keresztül, a gyöngéd női osztály toilettjének teljes veszélyeztetése nélkül einem juthat, lévén azon keresztül a barátságos líceum növény tüskéi között egy lábnyom széllességű gyalogút; fogaton pedig feldülés, vagy legjobb esetben bennrekedés veszélye nélkül „most nyár közepén“ sem juthat oda fel. 2-szor Nem lehet azért, mert magát a lövészegylet létszámát sem képesek a „Boregyleti csarnok“ belső helyiségei befogadni, hogyan volna képes az egyesült két egylet létszámának helyt adni, ha csak úgy nem, hogy a két egylet tagjai közül kizárólag az „y“-nal végződő tagok és családjai hivatnának össze esetről- esetre ?

A volt és még mostis létező lövészegylet helyisége (y) ur szerint bús szomszédságban van és ugyan ki tudna ily szomszédságban mulatni? Szegény szenttamási hullák! titeket nem illet meg a kegyelet adója, sem titeket izraelita sirhalmok, a melyeknek bekerített falai közül egyéb kilátástok sincs, mint Reviczky úr emeletes borházának felső ablakai. Itt nem emlékeztet senkit is egy sirdomb, a halandóságra ! itt a „de profundis“ a bor egylet hordóiból dörög csak ki; de kebel fohászt nem érdemel senki és semmi!

E helyen nem „erkölcsi nyakleves“ az, midőn az — „elmegyek a sírba“ búcsúztató, méla accord- jai közé, és a hátrahagyottak zokogásai közé belé- vegyül a f. . . i bandájának éktelen klarinétja és a mulatozók „ zsivaj a. “

Kosz argumentatió volt akár pro, akár contra a temető szomszédsága (y) úr részéről.

Jobbal majd szolgálunk mi jövőben, és elmon*) Sőt kérjük, hogy egészséges cs felvilágosodott nézeteinek közlésével minél gyakrabban örvendeztesse meg olvasóinkat. Szerk.

danájuk mi, a kik lövöldénk történetét fejlődésétől kezdve ismerjük, hogy mi az oka lövészegyletünk hanyatlásának ? addig is Isten velünk!

— Herczeg-Primásunk nagy és forró ember- szeretetének és a város iránt viseltető kegyelmes jóindulatának fényes tanús ágtételét adta. Ugyanis a közkórháznál, a Nelhibel halála által megürült gondnoki állomás betöltése tekintetéből, az irgalmas- nénék szatmári zárdafőnöknője ajánlatot tett, hogy a kórházban három néne fog alkalmaztatni, kik azt minden szolgálattal épen oly fizetésért fogják ellátni, mint a milyen Nelhibelnek járt; sőt még azon felül férfi ápolókat is fognak a szükséghez képest tartani. 0 Emja a Bibornok pedig a nénéknek szükséges szobák felszerelési és teljes ellátási költségét magára vállalta; azonfelül egy oly összeget bocsájt a nénék rendelkezésére, hogy a kórházi konyhát ellássák, s nemcsak a betegek élelmezését ingyen teljesíthessék, hanem a szomszéd elaggottak háza lakóinak is minden krajezár nélkül szükséges élelmezést nyújthassanak. Ez egy, a szenvedő emberiség iránt viseltető nemes lélek nyilvánulása, a felebaráti szeretet magasztos lángolása és a legelső főpásztor érző szivének ékes és maradandó dicsérete. Lépteinek nyomain áldás és hála virul fel.

f Vörösmarty FvHihály boldogult nagy költőnk Erszébet nevű leánya hunyt el közelebb Budapesten 31-éves korában. Áz égbe ment dicső emlékű atyjához. Lengjen sírja felett a béke angyala!-— Pintér Mária asszony, szenttamáA lakosnő, Csütörtökön délután őrült rohamai közben a duna hullámai közé vetette magát, de rögtöni segély által élve kimentetett és a közkórházba szállították, hol gyors orvosi rendelkezés folytán, a fürdés következtében történhető bajoktól megmentetett.

— Reviczky Győző megyei első aljegyzőt és Hoffman Béla ügyvédet 6 heti fegyvergyakorlatra hívták be a tatai honvéd zászlóaljhoz. Boszniában megpróbált harezosaink, reméljük, hogy ott is kitesznek magukért.

— Diphteritis ismét mutatkozik Szentamáson, azonban Dr. Schwa rezei József, megyei főorvos véleménye szerint a nagyobb elterjedésnek bölcs és gyors intézkedésekkel már is elejétvették.

* Ne neked. Esztergom város és megye polgárainak üdvözlő szellemét, Niedermann Pál ügyvéd meg exequáltatta, Hogy kit tartunk mi polgártársaink, „üldöző szellemének“? Senkit mást, minta helybeli adófelügyelőséget. És az adófelügyelőség összes gúnyáit lefoglaltatta nevezett ügyvéd f. hó 25-én, 24 frt. biróilag megítélt perköltség erejéig A dolog pedig úgy történt, hogy az adófelügyelőség már évek óta zaklat egy idevaló adózót oly adózót oly adóhátralék miatt, a mit az illető soha sem fog megfizetni. Most legújabban ismét záralá vette adós nejének tulajdonát képező ingóságokat! de a foglalás ellen tulajdoni igénykereset lett beadva, s a bíróság a foglalást feloldotta; az adófelügyelő fellebbezéssel élt, nevezett ügyvéd pedig az egyenlőség kedvéért biztosítási végrehajtást kért, amit a bíróság nyomban elrendelt. így aztán a gúnya annál is foglalás alá került, a ki folyton exequáltat —- bennünket.

— Városunk jeles szülöttje, ft. Fekete Endre kitűnő megtiszteltetésben részesült. Ugyanis a piaristák nagyérdemű rendje boldogult Somhegyi helyére ft. Kalmár Endre urat választó, kormányzójává, ki azelőtt kormányzósági titkár volt. Ezeu díszes állomásra pedig az uj kormányzó egyenes óhajtása és a Rend egyértelmű szavazata folytán ft. F e- kete Endre budapesti főgjmmasiumi tanár lett választva. Az esztergomi születésű derék férfiú egy bölcsészeti tankönyvével is hangzatos irodalmi nevet szerzett magának, mely eddig is már több kiadást ért. Szivünkből üdvözöljük fényes pályáján, s osztozunk itteni tisztelt családjának méltó örömeiben.

— Tanffy Ferencz, a helybeli elemi főtanoda tanára súlyos betegségben szenved, s állapotát, orvosok veszélyesnek mondják. A szomorú eset nemcsak családját ejtette mély bánatba, hanem azt a tanügy minden barátja megdöbbenő réssvéttel hallotta, minthogy Tanffy ur ügybuzgó, szakavatott és igen szép képességgel biró tanár, ki polgártársainak tiszteletét és elismerését kiérdemelte. Kívánjuk, hogy a jó Isten gyógyítsa meg őt mielőbb és szerető családja vigasztalódjék meg!

— Az esztergomi kiállítókat valamennyit, kik a székesfehérvári országos kiállításon résztvettek, tisztelettel felhívjuk, hogy méltóztassanak neveiket és kiállított tárgyaik rövid leírását szerkesztőségünk- hez minélelöbb beküldeni, hogy azokat adatokul egy munkálatunkhoz felhasználhassuk. Reméljük, hogy kérésünket teljesíteni fogják.

f Ft. Salamon József, ekeli plebánus életének 65-ik, áldozárságának 41-ik évében elhunyt. A boldogult népszerű lelkész valódi atyja volt híveinek, s mint esztergomi születésűnek halálát itteni előkelő családok mélyen gyászolják. A megholtnak nővérei voltak: Dr. Csernó Jánosné, született Salamon Borbála özvegy úrnő és Matyasóvszky Lajosné született Salamon Mária úrnő, Pissuth István körjegyző, néhai felesége, Csomó Genovéva urhölgy után családjával szintén gyászolja. Továbbá gyászolják : Matyasóvszky Vilmos szolgabiró, Matyasóvszky Kálmán ügyvéd, Matyasóvszky Lajos primási gazdatiszt, Matyasóvsz£3®" Folytatás a mellékleten.

ky Sándor törvényszéki biró, Peréuyi Hei rikné, urhölgy, Ur. Csernó Ede kerületi orvos, Csernó József városi levéltárnok és ezeknek nagy kiterjedésű családjaik. Nyugodjék Isten szolgája az Ur szent nevében !

— A temető körül lakók panaszkodnak, hogy onnét egészségtelen bűz terjed ki az utczára, s azt állítják, hogy az a kriptákból származnék, melyek — állítólag — rosszul és könnyeden vannak lezárolva, s azonfelül nem kellő mélyen ásvák. Felhívjuk az illető tanácsos urat, kinek köréhez a temetőügy tartozik, legyen szives mielőbb a panasz valódiságáról meggyőződést szerezni, s a közegészségügy érdekében sürgősen intézkedni ne terheltessék.

— Róíiyi Rezső okos, miveit és tudományos ember ; szép tehetségeit eszünk ágában sem volt soha megtagadni. Azt is elismerjük, hogy derék, lelkes és vitéz honvéd volt. Ezt tekintélyes ember irta meg szegény boldogult barátunk, Vahot Imre „A honvéd Őrangyala“ czimű munkájában, mely akkor a po- liczáj előtt leggyűlöltebb folyóirat volt; de a honvédség viselt dolgaira nézve, a történész előtt megbecsülhetetlen adatokat halmozott össze. Nincs is nekünk semmi bajunk Rényi Rezsővel, az Íróval, az emberrel és a vitéz katonával. Mint szerkesztővel végeztünk. Ez nincs a napirenden. Most mi hozzá mint a műkedvelő társulat volt, illetve leköszönt elnökéhez intézzük szavunkat. Esztergomban volt egy műkedvelő társulat, annak elnöke Rényi Rezső volt. Tudta, érezte hivatását, hogy a közművelődés előmozdítására és a társas élet javítására jelentékeny befolyás szálai kezében összpontosulnak; nemes feladatát híven teljesítette is egyideig; de egyszer, midőn már a társulat tagjai színpadra való térin ettsé- güket a közönség előtt ragyogtatni kezdék, akkor egy bolond azt a tréfát mondotta vala Rényi Rezsőnek ; hogy az az egész mégis csak komédia és ő mégis komédiások elnöke. Másnap megtörtént a lemondás. Rényi Rezső nagyhivatásu állásáról lemondott egy könnyelmű nyilatkozat következtében! Eljárása helytelen volt. Ezt az ő finom érzéke megfogja nekünk engedni. De ha ő többé nem elnök, mint véli eljárását igazolni, hogy a világba belekiáltott, hogy legközelebb műkedvelő előadás lesz ? Kérdjük: szervezett uj műkedvelő társulatot ? vagy csak mókázott? Ezek után kötelessége egy közgyűlést hova- hamarabb összehívni, hol elnöki viselt dolgairól és a világba kürtöléséről számot adjon. Ezt lovagiasságától elvárjuk és a műkedvelő társulat — követeli.

— Balogh József ur egyike szakképzett, ügyes és finom füszerkereskedoinknek, ki a „Tisza“ biztositó társulatnak is esztergomi főügynöke, s lelkiismeretességéről és pontosságáról ismeretes, mai számunkban egy hirdetést közöl, melyre szívesen felhívjuk és figyelmeztetjük az olvasó közönséget.

— A magyar királyi postaigazgatóságtól, Budapestről, a következő sorokat vesszük és elismeréssel közöljük: „Esztergom és Vidéke“ czimű lap tekintetes szerkesztőségének Esztergomban. Becses lapja f. é. 4-ik száma hírek rovatában az esztergom-nánai póstahivatal ellen közlött panaszra vonatkozólag az ügy beható megvizsgálása után van szerencsém a tettes, szerkesztőséget értesíteni, hogy fordult ugyan egy eset elő, hogy egyes küldemény Esztergom-nánán visszamaradt, ez azonban csak a reggeli első járatnál Mellinger kalap kereskedő küldeményével történt meg azért, mivel az éjjeli két vonattal érkezett szokottnál nagyobb számú kisebb küldemények a pósta kocsi térségét annyira betöltötték, hogy ezen küldeményt elhelyezni nem volt lehetséges és a d. e X. 5 órakor induló járatig visszatartani kellett. — Ily panaszra sem lesz többé ok, mivel az esztergom-nánai póstahivatalnak felelősség terhe alatt meghagytam, hogy szükség esetén a járatot nagyobb térfogatú kocsival tartsa fenn. A mi azon panaszt illeti, hogy a nánai póstalegény hajtás közben magáa megbízásokban jár el és ez által a pósta közlekedést késlelteti, habár úgy az esztergomi mint a nánai póstahivatal azt jelentette, hogyezen visszaélés beszüntetése végett már a szolgabiróságot is megkeresték, mind e mellett figyelmeztettem a szállítást eszközlő nánai póstamestert, hogy ezen üzelmeket saját felelőssége terhe alatt mindenkorra beszüntetni kötelességének ismerje. — Budapesten 1879. év julius hó 22-én. Czóbel Lipót.

— A honvódlovak, melyek gazdáknál vannak tartáson, négyheti őszi gyakorlatra Augusztus 4-re vannak berendelve Gyallára, midőn épen a legnagyobb dolog idő van, s az ily honvédlovak tartói igen elvannak keseregve, s félő, hogy a közönség jövőre el fog idegenedni az ily lovak tartásától; miért is figyelmeztetjük az illető katonai hatóságot, hogy a gazdák helyzetére tekintettel legyen, s czélszertíbb volna, ha augusztus vége felé, vagy September elején fognának berendelte®.

A párkányi járásból tudósítanak, hogy Sárkányon és Muzslán a lovak között, a félelmes takonykór kiütött; nevezetesen: Koller Antal, megyénk egyik legtekintélyesebb és legrendezettebb földbirtokosának már is több lova áldozatul esett e betegségnek ! Reviczky Károly szolgalmainak két gyönyörű lovát annak következtében agyon kellett lövetni. Boronkay Lajos esztergomi jeles ügyvédnek szintén egy lovát, egy azon járásban történt látogatása alkalmával lebunkóztatni kényszerült. Hogy a veszedelmes baj elterjedése megakadályoztassék, a legszigorúbb állategészség rendőri intézkedésekre van szükség, melyeket erélyes alispánunk már — mint halljuk — meg is tett.

Felelős szerkesztő: Sarkady István.

Laptulajdonos és kaido: id. Mellinger Rezső

1879 Nyomatott Mellingeméi Esztergomban