Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 16. szám
I. Évfolyam. 16. szám. Esztergom, 1879. Julius 24-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöfizetési-ár: Júliustól deezemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. évnegyedre .........................................2„20„ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez DUNA UTCZA ÍIJ-IK SZÁM ALATT intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Az esztergomi vasút. Becses felszólításának engedve, hogy én is megmondjam a véleményemet, a Budapest-győri vasút kiépítése tárgyában, az Esztergom és vidéke érdekére vonatkozólag, bátorkodom azt következőleg elmondani, ámbár előre tudom, bogy véleményem sokaknak nem fog tetszeni; de már hozzá vagyok szokva, hogy az igazság nem mindenkinek tetszik. Hogy az ember a magyar nyugoti vasút társulat által tervezett Budapest-győri vonalat kellőleg megbírálja, mindenekelőtt azon tervezetre nézve négy különböző szempontot kell szem előtt tartania; nevezetesen : 1) Tekintettel a Budapest-zimonyi vasút által keletkező forgalom tovább vitelére Győr, illetőleg Bécs felé, mert arra hivatkozik a nyugoti vasuttársulat, hogy a Budapest-győri vasút vonal természetes folytatása lenne a Budapest- zimonyi vasútnak ; 2) Tekintettel a Budapest-győri összeköttetésre ; 3) Tekintettel az Esztergommegye érdekére és végre 4) Tekintettel az Esztergom város érdekére nézve. A mi az első tekintetet illeti, t. i. a Budapest-zimonyi vasút folytatása Bécs felé, úgy a magyar nyugoti vasuttársulat által tervezett Budapest-győri vasút vonalat nem tarthatom az első helyes kiegészítésének, mert ámbár ezen vonal a Győr-bécsi vonallal együtt körülbelül 3 mértfölddel rövidebb volna, mint az osztrák állami vasút Budapest—Bécsig, még is ezen czél- hoz még az osztrák állami vasút alkalmasabb volna, mert az: „ESZTEEGQM ÉS VIDÉKI" TAP.CZÁJA, Esztergomi levél. Kezdünk haladni. Es haladásunkat oly körülmény árulta el, mit ha megmondok, sokan nem fogják elhinni: — a hírlapi hirdetések olvasása. Megvallom, szenvedéllyé fajult bennem a hirdetések lelkiismeretes átbetüzése, mert nincs a világon oly vezér- czikk, oly tárcza, oly újdonság, mely úgy megengedné a sorok közti olvasást, mint egy igénytelen hirdetés! Emlékezem például, hogy egy időben, úgy a bécsi, mint a budapesti, sőt még egy bizonyos vidéki lapban is kisebb nagyobb összegekről szólló váltók voltak kinálva megvételre és pedig igen olcsó árért. A sorok közt mit olvastunk ? Ez az úri ember, kinek névaláírása egyszerre oly olcsó lett, valószínűleg oly körülmények között van, hogy a váltó realizálására csak akkor lehet remény, midőn — egy nagy lutrit csinál. A hitelezőnek pedig szüksége van pénzre, tehát keres olyan embert, kinek van koczkáztatni való tiz forintja, ki vegye meg a százforintos aláírást, és várja meg, mig a szerencse beüt. Hogy akadtak-e, kik vásárlási kedvet mutattak ? azt nem tudhatjuk, nem is kutatjuk; de nincs is közünk hozzá, hanem csak olvastuk azt is, ami a sorok közt van, mert például azt csakugyan nem lehetett a sorok közé kiírni, hogy már ennyi meg ennyi végrehajtás lett foganatosítva és egy hitelező sem dicsekedhetett eredménynyel. Vagy például az állás keresések és ajánlások. Száz között akad egy reális, a többit jobb meg nem nevezni. Ajánlkozik egy fiatal erőteljes ember bármi állásra, legjobban utazó társnak. Miért emeli ki fiaa) egy szakadatlan vonalat képez b) mert annak az indoháza közelebb esik a létesítendő Budapest-zimonyi indoházhoz, holott a Budapest-győri vasútnak az indóháza Budán k e 1 e n f ö 1 d mellett van tervezve; és úgy a Budapest-zimonyi vasút forgalom tovább vitele, Bécsig három különböző vasút által történnék ; nevezetesen: Pestről kelenföldig a ösz- szeköttetési vasút által (magyar állami vasút); kelenföldtől Győrig a m. nyugoti vasút által és Győrtől Bécsig az osztrák állami vasút által. Milyen hátránya van ilyen összeköttetésnek ? az mindenki előtt világos, kit sorsa már efféle pályán utazásra kényszeritett, vagy pláne árukat küldött, vagy megkapott, mert bátran lehet mondani, hogy egy ilyen összeköttetés 5—0 mért- földnyi távolsággal állítható párhuzamba, úgy hogy a tervezett összeköttetés tulajdonképen 9—10 mértfölddel hosszabb volna, mint az osztrák állami vasút Budapesttől Bécsig. Tehát világos, hogy a tervezett Budapest- győri vonal nem alkalmas a Budapest-zimonyi vasút forgalmát Győr-Bécsig továbbítani. A mi pedig közvetlen a Budapest-győri összeköttetést illeti, az is nyilvánvaló, hogy erre nézve a Bicske-igmándi vonal sokkal ezélszerühb, mint a Tokod-tatai, mert három mértfölddel rövidebb, mint az utóbbi; és minthogy a kormány szinte inkább a Bicske-igmándi vonalat pártolja, mint a Tokod-Tatait, úgy előre láthatni, hogy az elsőnek több kilátása is van a megvalósításra. A mi az Esztergom megyei, vagy inkább az esztergomi járás érdekét illeti, nem lehet tagadni, hogy a magyar nyugoti vasút társulat által tervezett vonal jobb v o 1 n a, m i n t s e m in i; de azon két hátránya még is meg marad, t. i. hogy az indöház kelenföldön lesz, holott az Esztergom vidékének érdeke mindég talságát és erőteljességét? Ajánlkozik egy fiatal solid, csinos külsejű nő magános urakhoz, vagy plébániákhoz háztartónőnek. Miért nem azt mondja, hogy a háztartáshoz ért, és miért azt, hogy solid és hogy csinos? És ezer ily tanulságos történet van a hirdetések között! Ez az igazi újság, mert ez a legmeztelenebb valóságban mutatja be az életet, Hány esetre emlékezünk, hogy az újság belseje agyon halmozott dicséretekkel oly egyéneket, kikről a hirdetési rész sokszor előbb, sokszor később, megtörént az is, hogy ugyanakkor, egészen mást sejtetett, és nem a szerkesztett lapnak dicsérete, hanem az „annonce“ sejtetése bizonyult valónak. De azért határozottan haladást, a társadalom és művelődés haladását mutatják az események.!! Ismerek egy franczia lapot, mely lap igen nagy tudományt affektál, és igen sokan elhiszik neki még azt is, amit nem mond meg. Munkatársai mind igen tiszteletre méltó tudományos, vagy szakképzett egyének, akárhánynak közülök ékesíti gomblyukát a becsületrend szalagja. És megtörtént ezzel a franczia lappal, hogy ugyanazon okos embert, kiről saját hirdetései nem a legjobb fényt árasztották szét olvasói között, ugyan ezen furcsaságát mostanában a legszakavatottabb kereskedőnek mutatja be, ki a világpia c z o k k a 1 folytonos összeköttetésben van !! Nagyon természetes, hogy az a franczia esprit azonnal kérdezte: Nem fizetetlen váltók azok az összeköttetések? Pedig igazsága nem volt, a tréfás kérdezőnek, mert mindannak daczára igen jeles kereskedő volt, és az érintett lapnak igen sokat használt, csak az a baja volt, hogy nem franczia volt, hanem angol, és a franczia lap kénytelen volt az értesítéseket és czikkeket angol nyelvből fordítani fran- cziára. . . ! Ki tehet róla, hogy a szerkesztő sohasem tudja, a közvetlen összeköttetést Pesttel kívánja és követeli; és másodszor, hogy az összeköttetés Bécscsel szinte két idegen vasúttársaság által történnék, a mi mindenesetre nagy hátrány. A mi végre az Esztergom város érdekét illeti, úgy annak a magyar nyugoti vasút tervezete sehogy sem felelhet meg, mert Esztergomból Tokodra kocsival járni, vagy innen Tokodra egy szárnyvonalat é p i t e n i, hogy onnan „Kelenföldre“ jusson az ember, az még is csak nevetséges volna. Esztergom közönsége érdekének csak oly vasút felelhet meg, mely vagy közvetlenül Pestről, vagy legalább a mostani budai indóháztól indul és legrövidebb vonalon, azaz a régi postaut vonalon Yörösvár-Dorogot érintve, egyenesen Esztergomba vezet; tehát csak a kormány vasut- liáló tervezetében levő Budapest-jálnai vasútvonal, vagyis a tőlem annyiszor propagált és lelkiismeretes alapossággal megvitatott Budapest Uj- szöny-Csallóköz-bécsi vonal, mint a Budapest- zimonyi vasútnak helyes kiegészítő része. Brzorád Rezső. A földmivelökről. A ki Esztergom társadalmi életét vizsgáló tekintetével mélyebben átpillantja, lehetetlen, hogy a megbomlott rétegeken át szomorúan ne észlelje, hogy városunknak is meg van a maga páriája, melylyel önkényesen bánnak el, s legvitálisabb érdekeit sem respektálják. Értjük: a szegényebb földmivel Ő osztályt. . . Neki munkában telik el egész élete ; kasza és kapa töri fel kezét; asszonyainak halvány piros rózsáit egy nagy barnasággá süti el a nap égetése! gyermekeit korán kell szoktatni a terhes szőlő és mezei dologra, kivált a drága napszámos időben. hány más lapnak lett kinálva és általuk el nem fogadva a czikk, mig ő hozzá jutott ?! Ha már tárczánk elején mindjárt nem helyi eseményről beszélünk, engedje meg az olvasó, hogy tovább is idegen helyen maradjunk. A visegrádi romok között: mennyi emlék, menynyi szépség! I)e a helyett, hogy olvasóimnak elmondanám, minők azok a romok és mily bájos a vidéke, — ki ne ismerné úgyis ? — figyelmeztetem Őket arra a sétáló párra, mely pár a délutáni hőség elől a lombok alatt keresett menedéket. — Legyen csendesen; hol veszi ön ezt az élénkséget ? — Oh, mikor oly boldog vagyok ! — No ne legyen még egészen boldog. A boldogság csak ezután következik. Különben tudja ön, hogy én megmondtam határozottan férjemnek, hogy vigyázzon önre ? Az ő baja, ha nem teszi. — De mondja meg nagysád, hogy jutott eszébe találkozásunk helyéül Vfsegrádot választani ? — Elmondom, legalább talán lehűtöm egy kicsit az ön képzelődését is. Férjemmel megalkudtunk, hogy egymást szeretni fogjuk, de terhére azért nem leszünk egymásnak. Emlékszik az üveg alatti órámra és a carneol poharamra? Tehát elhatároztuk, hogy ha a carneol pohár az óra mellett akár jobbra, akár balra áll, akkor nem szabad neki ajtómon koczogatni. Ha azonban a pohár az óra előtt áll, akkor megengedem neki, hogy — — És nem történt ez alkuval visszaélés ? — Majd mindennap. Akár jobbra, akár balra állítottam, a vacsoránál, a pohár már az óra előtt állott. Néha én is segítettem; bevallom a rendetlenkedésnél. Legutoljára az óra elé állítottam, mire a vacsora bejött, a pohár jobbról állott.— Kedvesem! — kérdém férjemet, hívd be Jusztint. Mig ő behívta addig a poharat újra az óra elé állítottam. Mire
