Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 15. szám
mérnök tagokból, mint birákból alakult, Csánky mnzslai jegyző fegyelmi ügyiben az alispán, mint első fokú fórum, azon határozatát, mely nevezett jegyzőt hivatalos állásától felfüggesztette, megsemmisítvén, őt a vizsgálati költségekkel együtt összesen 50 frt. pénzbírságra egyhangúlag ítélte. Folyó hó 15-én pedig ugyancsak a Főispán elől ülése alatt tartotta meg rendes havi ülését. Mindenekelőtt Pathó Flór is, volt mnzslai szolgabiró ügye fordult elő, ki hivatalos mulasztás és pénzek más czélra? történt fordítása végett volt vádolva; de a komáromi fenyito törvényszék által felmentetett s ennek folytán alispán az ellene folyamatba"'tett fegyelmi eljárást is beszüntette. Azonban ezen utóbbi határozat ellen a b e lüg,y minis téri um semmisítő végzést hozott, s a közigazgatási bizottságot a fegyelmi ügy elbírálására utasította. A további teendőkkel törvényszerííleg az alispán megbizatni határozhatott. A kéméndi katholikus esperességi kerület papsága kérvényt nyújt be, hogy a vasár és ünnepnapok szigorún tartassanak meg. Panaszolják, hogy a nép dolgozik, mulat és káromkodik, mint más Istenadta közönséges napon szokott. Minthogy pedig a bizottság úgy lehetett meggyőződve, hogy a népet a szent napokban a dologról leszoktatni legilletékesebben teheti példaadásával az értelmiség; a káromkodás megszüntetésére pedig egyáltalában legjobban lehet hatni a prédikátiószékből és oly egyletek alapítása által külföld példáján5, melyeknek tagjai becsület szavukat adják, hogy sohasem káromkodnak és a kár ©rakodókat istentelen szokásaikról leszoktatni igyekeznek ; végre a mulatságra nézve kétségkívül nem érezhette magát a bizottság feljogosítottnak, hogy, a népet attól eltiltsa, különben is, ha kihágást tesz: az a rendőrségnek dolga. Mindezeknél fogva a kérvénynek hely sem adatott. Egyéb jelentéktelen ügyek elintézése után, Bar- tal Bezső tanfelügyelő előadja szakbeli jelentését, melynek alapos tárgyilagosság tekintetében minél rö- videbb és szűkebb körű a foglalatja, annál folyékonyabb és áradozóbb panaszos melódiája; különösen sötét színekkel festi a szülők könnyelmű gondatlanságát, mivel gyermekeiket nem küldik az iskolába. Ez bizony elég szomorú ! De hát a tanfelügyelőnek törvényes eszközök állanak rendelkezésére, melyeket érvényesíteni mégis talán ő volna első sorban hivatva. Hogy ebbeli mulasztásit helyre üsse dicsériát zenge- dez, hogy az egész megyében a magyar nyelv az uralkodó hatalom, s a doroghi, táthi, kurali, stb. gyerekek oly épületesen tudnak tótul felelni, hogy a fülek, a hallási csalódás törvényei alapján, egészen úgy vehetik, mintha csak magyarul dobréznának. Jelentése azonban a tényleges állapotok igazságára devalváltatván, s miután egy bizottsági tag ezen jelentésben még a legszükségesebb dolgok felkarolását sem tudja még nagyító üvegen sem felfedezni, s miután a tanfelügyelő hivatásának nem egyes egyedül a statistikai adatok gyűjtését tartja; annálfogva óhajtaná, hogy tanfelügyelő, a nemzeti művelődés érdekében, a jelentésből hiányzó iskolai ügy érdemleges kimutatására, legalább a jövőre utasittatnék. Ezen egészséges felszólamlást a bizottság magáévá tette, s az utasítást határozatképen kimondotta. Máj d S c h a 11 e r Antal, adófelügyelő helyettes tüzetes jelentése keltett általános figyelmet, s adóügyünk állásáról szomorú képet mutatott, minthogy a tavalyihoz képest tetemes adóhátrálék van. A bizottság határozta, hogy az adószedő közegek felelősség alatt utasittassanak az első félévi adóhátrálékok beszedésére. A közmunkáról szóló jelentésnek Esztergom városát illető szomorú passusa van,, mely szerint ez évi közmunkának egy harmadrésze sincs teljesítve, s alispán utasítva lett, hogy polgármesterünket erélyes intézkedések sürgős megtételére hívja fel. Végre még a közegészségügyi jelentésről kell szóllanuk, mely tárgyánál fogva mindenesetre első rendű fontossággal bír. nem is grófok, hanem csak egyszerűen gazdag és befolyásos és tisztességes emberek legyenek. Mi nem kutatjuk, hogy ez, vagy amaz talán csak azért veti latba egész befolyását, mivel a létesítendő vállalatnál egynémely szállítás neki igértetett. Hiszen saját szempontjából mindenkinek igaza van, csak az illem legyen megóva, Ezt pedig megóvjuk minden körülmény között. Hanem azért nem tehetek róla, hogy eszembe jut egy német könyv, melynek czim'e: 200 Bilder- spásse; s annak a könyvnek egy képtréfája, mely egy úrnőt ábrázol, hanyagul dőlve a kereveten, előtte egy csinos leányalak és aláírva e párbeszédke: — Tehát szobalány akarsz nálam lenni ? Ha nagyságod tetszését megnyerhetem. Van-e szeretőd? — Van, az az hogy . . . izé. . .- Tehát van. Mond meg, csinos-e? — A lehető legcsinosabb férfi. Akkor holnap beléphetsz, felfogadlak. A fődolog az: illem! Igaz, hogy igen sokszor nehéz eltalálni a. hatást, de az éles ész kisegít. Légiói bb, ha egy egyént megsértünk is vele, az nem baj, csak az illem épen maradjon a „soriéin“ előtt. Mert hiába, sokszor igen furcsa helyzetbe jönnénk. Vannak példáiul a világon házasságok, miket magyarul meg se tudunk nevezni, de a mivolt Iran ez i a nyelv megadja hozzá a. kellő szót: mesalliance; például, ha. nemes ember egy polgár leányt vesz nőül. Mit csinál a delnő, ha fivére elviszi hozzá nejét és In miit ltja? Legegyszerűbb! Azt mondja a fivérnek: Dr. Schwarezel J ó z s e f, megyei főorvos előadott jelentésében mindenekelőtt examentet tesz a meteorologiai tudományban szerzett ismereteiről. Hosszan fújja, bogy honnan eredt a szél és merre kódorlott, mikor már itt, vagy ott elunta a látogatást ? majd álmossá teszi a bizottságot a hőmérsék szállásának és emelkedésének okos történetével; meg ismét felijeszti a szuunyadozókat, esetleg, a kik otthon aratással bajlódnak, a f e 1 h ő z e t és az es s ő leírásával, s midőn ebbeli elmefuttatását hevégzi, a tisztelt bizottsági tagok a hallott sok esső után az ablakon hordozzák meg szemeiket és titokban hálálkodnak, hogy oda kün még is szép idő van. Az érdemes főorvos ur szilaj paripája: a — m et eorologia, mit fi. P ó r Antal országgyűlési képviselőnk, dicsőségére legyen mondva, annyira szivére vett, hogy ti- lotitkos betűkkel táviratozott egy itteni barátjának a marienbadi apasztó műhelyből, hogy jövő követválasztáskor nem fog bolondok házát építtetni, hanem Dr. Schwarezel József urnák Esztergomba hozza el Bécsből a hohenwarteni nagyszerű meteorologiai intézetet és a főorvost beleszeleli hőmérsékben és es- sőben — igazgatónak. De hát egészségügyi jelentésében még is csajt mondott mást is ? . . Bizony mondott! A szegény jó öreg azért szedte ránezba a meteorologiát, hogy hallgatóinak figyelmét széllel, essővel, hőmérsékkel és látható, s láthatatlan parányok tündér tánczával másfelé vonja, mert statistikai adatainak halmazából renditő szomorú valóságot kellett neki elmondani. Ez fájt az ő nemes szivének. Ugyanis: a gyermekhalandóságra nézve arról értesített, hogy a született gyermekekből több felénél elhal! Adja Isten! hogy jövőre ne legyen ilyes statistikai adata; — inkább csak tessék meteorologiai értekezését akadémikus modorban folytatni, akkor a bizonyítványt is megkapja: — kitűnőnek. . . Az ülésnek egy órakor lett vége. Rendőrfőnökünk figyelmébe. II. Gyors, határozott, de a hivatás magaslatán álló intézkedést igényel a belső pia ez, illetve az ide kiküldött rendőrök utasítása. Nagyon sok apró bajjal kell küzdeni úgy az eladónak, mint a vásárlónak a piaczon, mely apró bajokat elszámlálni nem lehet; de mely apró bajok önmaguktól megszűnnének, ha — a rendőrök teljes tudatában volnának hivatásuknak, ha — legyen szabad feltennünk — az adott helyes utasítást felfognák. Nem akarunk a rendőrség Mányiról beszélni, legnagyobb bajukat elbántam ez idő szerint úgy is lehetetlenség, de azért még a jelenleg alkalmazásban levő rendőröket is fel lehet, föl keli világosítani az iránt, hogy mi a piacz, mi a közönség, mi a rendelet és mi a rendőr? A piacz fogalma, hogy közvetítse a forgalmat; a közönség fogalma a parancsoló ur fogalmával ugyanégy; a rendelet, a forgalom és a közönség érdekeit előmozdítani van hivatva; a rendőr végre azon közeg, mely a rendeletet végrehajtani van hivatva. E fogalmak körűi nagyon sok a hibás felfogás. Nem akar ez szemrehányás lenni, hisz maga rendőrfőnökünk is bebizonyitá már, hogy tévedni képes, midőn piaczunkatdeczentralizálni akarta; hogy lehessen hát a rendőrnek szemére hányni, hogy ha nem tudja, nem érti, hogyan kell egy rendeletet végrehajtani ? Nem akarjuk ugyanis a piaczra fenálló rendelkezéseket ez alkalommal megtámadni. A helyes intézkedések úgy. is maradnának, de az érdeksértő intézkedések javítását, nehézkes közigazgatási apparátusunk miatt, a piacz felelevenedése előtt úgy sem lehet keresztül hajtani. ___ — Minek hoztad nődet hozzám? Tudhattad, hogy én a látogatást vissza nem adhatom! Egy polgár leány nem való abban a körbe, hol én mozgok, annak a látogatását nem viszonozhatom. Azért, hogy a fivér orrot kapott, azért, hogy a kedves sógorasszony meg van sértve, azért baj nem történik, de bezzeg, ha a világ azt látná, hogy ő a látogatást szívesen vette, sőt viszonozta is, az már baj volna!! -— Talán kapunk színészeket. Hogy nyári, vagy téli színkörünk van-e ? én azt valójában meg nem tudom mondani. Áll azonban az udvarán egy akáczfa, moly akáczfa alatt sok vidám nép megfordult, -— lévén a színészek mind vidámak és e sok vidám nép sok egyet-mást elmondott annak a fának. Uram fia! még izeneteket is küldött a t. ez. közönségnek. Az akáczfa pedig nem szól semmit, hanem csak tűri egykedvűen a zajt, mint tűri a csendességet, és leg- főíebb, ha a szellő meg-megingatja leveleit, kezd el susogni, de hogy mit? azt nehéz kitalálni. Hátha azt mondja, hogy: szegény.jó emberek, mit fáradtok ide ? Hisz a közönségnek itt sem ideje, sem akarata hozzátok jönni; az a közönség mégnem tudja azt, vagy nem akarja tudni, hogy mi hasznát vehetné fáraáságtoknak és bizony koplalni hagy benneteket. Hátha azt susogja a járó kelőknek; nézzétek ezt az épületet, bizony nem csudáim való, de azért vegyétek hasznát, járjatok bele, tanuljatok, higyjétek (‘I valahára, hogy a kik odaben működni vannak hiDe a jót is elronthatja a kezelés roszasága és a rosznak is elveheti élét a végrehajtás módja. És épen azért kérjük, követeljük rendőrfőnökünktől, hogy alattas közegeinek határozott, első és legfőbb utasításul azt adja rendeletéi kiosztásánál, hogy a közönség kényelme az első, hogy ha előfordulnak oly esetek, melyek talán a kiadott rendeletekkel ellenkezésben látszanak lenni, mindig az első sorban azt gondolják meg: váljon nem ártanak-e inkább, mint használnak, ha közbelépnek? váljon közbelépés nélkül nem folyna-e le az ügy csendesen? váljon mit eredményez a közbelépés ? Akadémikus szempontból talán lehetetlennek látszik e követelés, de a gyakorlat határozottan követeli. Lássunk azért példát, hogy a discursiónak véget vessünk. A gabna piacznak a Széchenyi téren kellene lenni és daczára ennek, a szt Anna téren van a forgalom. A gabona kereskedők igen nagy részének ez kedvére történik, vannak kik ezt helytelennek találják. Rendelettel közbevágnak: a gabnapiacz a Széchenyi téren van. Váljon, ha a rendőr a kocsikat behajtja, betereli, beutasitja a Széchenyi térre, helyesen .cselekszik-e azonban? Akadémikusán helyesen, practice nem. Mert nem tudhatja, kik jönnek piaczra és kik hoznak már eladott gabonát. Helyesen cselekszik-e azonban, ha egyedül csak arra ügyel, hogy zavar ne legyen, hogy a forgalom ne akadályoztassák és hagyja a vásárt vásárnak lenni? Nem cselekszik helyesen. Pedig hol igy, hol úgy tesznek és nincs aki felvilágosítsa őket az arany középutról, a helyes mértékről. Mondjunk valamit a belpiaczról. Ha a gabonás szekerek közt akarna egy vidéki asszony kacsáival megtelepedni, hagyhatná-e ezt a rendőr? Nem. Tessék a baromfi piaczra menni. De ha megáll a kocsi és egy vevő megveszi azon pillanatban a maga zsák burgonyáját és kifizetés közben előbukkan a kocsiderekából a libapár, az asszony el is akar menni vele a baromfi piaczra, de burgonya vevője azt mondja: mutassa csak azt a pár libát! Miért volt már ily esetben oly túlbuzgó az a rendőr, hogy az asszonyt is, a vevőt is, egész nyersen kergette a baromfi piaczra? Az eper históriáról és sok más egyébről hallgatunk, ki győzné azt mind elszámlálni ? Kérjük rendőrfőnökünket; gondoltassa meg alantas közegeivel, hogy az ember, ha a kötelesség hívja, szívesen feláldozza életét hazájáért, királyáért ; hogy az emberiség igen nagy hősöket bir felmutatni, de a legbátrabb ember sem szereti, ha csalánt kell megfognia; kihoznak mindenkit a türelméből az apró tűszúrások. Gondoltassa meg rendőreivel, hogy azokkal a piaczi vevőkkel és eladókkal úgy kell bánniok, mint a tojással, mert azok egyen- kint és összesen uraik, kik őket véres verejtékkel szerzett pénzeikkel fizetik. Gondolkoztasson rendőreivel. mert bizony nem egyszer történt meg már, hogy a vevő, vagy az eladó azért nem jött át a királyi város határába, inert nem akart a rendőrrel érintkezésbe jönni. Higyje meg a rendőrfőnök ur, hogy számtalan példát bírnánk beigazolni. Nem felhozni, de beigazolni. És ha ezt nem teszszük, mert ismerjük az ő büzgóságát és más részről az illetők iránti tekintet tart vissza, mert igen sok ember — akinek a törvénynyel és annak közegeivel soha semmi ösz- ázeütközése, de még érintkezése sem volt, — borzad attól a gondolattól, hogy ezzel a mi — udvarias, előzékeny, szives és szeretetre méltó rendőrközegeinkkel csak érintkezzék is. Yagv talán büszkeségük ez ? ügy kellene lenni, hogy ne rendőreink legyenek büszkék, hanem mi legyünk, bár lehetnénk és szeretnénk büszkék lenni rendőreinkre. Tegyék meg, hogy azok legyünk! Váljon minők lesznek az aratás utáni hetivásáraink e tekintetben? Engedjék, hogy a legjobb remények hassanak át bennünket, s rendőreinket —• megdicsérhessük! vatva, azok . édes zengésű nyelveteknek apostolai, ne hagyjátok Őket mezítláb járni, éhezni nyomorogni, hisz oly keveset kivánnak tőletek és oly sokat adnak érte! ? IG tudná kitalálni az akáczfa susogásának értelmét? Hát még aki nem is akarja kitalálni, hogyan értse meg? Hiszen még azok is, kik összeálltak, — hogy az eszmét képviselik és a nemzeti nyelvnek nálunk is emelni akartak állandó lakházat, hova ne csak zsellérképen térjen he, — még ezek is elfele- dék már, hogy együtt voltak valaha és mind idegen lett a másik iránt! Váljon lehet-e ily körülmények közt reménység, hogy az akáczfa újra sürgést lásson ? liehet! Lehet pedig Esztergomban úgy ha a jövendő igazgató felfogja a mai világ szellemét: divattá kell tenni a színházat és pedig egy igen egyszerű módom Állandó színházlátogató közönségünk nem egy társulattal szemben megmutatta már, hogy nemesült, tisztult műérzéke van. Azoknak, kik az ügynek úgyis barátai, eleget tesz az igazgató, ha szabatos, összevágó előadásokat rendez, habár, középszerű erőkkel is. A nem állandó színházlátogatóknak pedig divattá emelheti a színházba]árást egy jó és csinos, hangsúlyozzuk, csinos énekesnővel, ki meghódítani legyen képes a közönyöseket és ennyi, — ha különben a társaság oly tagokból fog álhmi, kikért Thalia maga nem pírul, elég lesz arra, hogy ne szitkozódva emlékezzenek Esztergomra. Bojtorján.
