Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 15. szám
I. Évfolyam. 15. szám. Esztergom, 1879. Julius 2O-án. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. évnegyedre .........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. 4, Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez DUNA UTCZA ÍVJ-IK SZÁM ALATT intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A művészet hatalma. Világvárosoknak egy hiúsága volt: a művészet remekeivel kérkedni. Csak a magyar maradt hátra! Nekünk Budapesten a Hencziszobra hirdeti bús német elegiáját az 1848-iki nagy események történetének ! És a fővárosi tanács, s a nemes gondolkozása közgyűlés nem talált ős Buda városában méltó helyet, miely h o n- v é d e i n k hősiségét jelölné. Nem tagadjuk meg, hogy a Hencziszobor mesterkezekre mutat. Gasser Hans kezeinek nagy müve. Szerencsés alkotó erejét ra- gyogtatta ; később viszonyainkkal megismerkedvén, szerette volna teremtésének ez egyik remekét megsemmisiteni: a szobrászat nagykárára; de a megbántott hazafiság diadalt ünnepelt volna! Engel, ez a mindenképen pártfogolt kőfaragó megcsinálta gróf Széchenyi István szobrát. A mi művészeti bizottságunk összetákol ilyenkor mindenféle zagyvalékot Ítélni, mely nemzeti érzelmeinkkel sincs tisztában, s a szegény szobort ott toldozzák toldozzák évek óta Bécsben a cs. kir. öntödében! És látnátok azt az ostoba pofát, milyennel szobrászolva van az, kit egykor Kossuth igéje a legnagyobb magyarnak nevezett!? — az ugorka is elsavanyodnék tőle! . . És csizmáit!? Ezek meg annyira primitiv felfogást mutatnak, hogy E n g e 11 megszöktették a becsületes csizmadiák Budapestről és most Petzingben a suszterek megakarják választani — suszterinasnak! . .Sic fata Mere. Hu szár Adolf meg boldogult Eötvösünk szobrát csinálta vala. Ennek az urnák, a milyen m agyar a neve, olyan német a nyelve. Ezt a hírneves művészt a világmüvészeti irodalom megutazta Chinában és MesopotámiáA nagy urakról. Szabad hazában vagyok úgy tudom. Szabad tehát hozzátok szólanom: Magasban szárnyaló nagy emberek, Hallgassátok meg a kicsinyeket! Vagy más vérből valók vagytok talán? Oh! vesd meg őket édes szent hazám!.. Mert testvérüket ők nem ismerik Idegen testvér, s anya kell nekik! .. És azt se adjad, ne jó Istenem, Hogy hazámnak csak kis baja legyen, Mert őket, kik nagynak tartják maguk, Félénkké tenné önnön kis bajuk. S még is mindegyikük azt képzeli, Hogy embertársa szolgája neki. Ti vagytok szolgák ! békét hagyjatok, A féktelen gőg a ti uratok. S azt hiszitek sokra mentek velünk, Hogy ezértmég kalapot emelünk? A kalapemelés, az : tisztelet, Ez meg sohasem illet titeket. . . Hanem mi ez ? miért e nagy harag Hogy kész lennék szórni villámokat ? EjhJ hagyjatok szilaj gondolatok, Hisz már e perczben oly csüggedt vagyok!.. S kikre előbb ostort pattogtaték, ban. Rómába is behagyta szottyanni, de csak azért, hogy találkozzék Engel barátjával. Különben az alkalmi ünnepélyek nagy dalnoka, Szász Károly megénekelte az Engel Szé- chenyinek Huszár-féle E ötvös kiadását. És Szász Károly nagyon jól ért az iskolaügyhöz, mert sokáig volt lelkész, az öcscse meg kolozsvári gymnasiumi igazgató ; a kis öcscse meg — szó b- rász! Ha pedig nagyszabású emléket akarunk, akkor Dresda megváltásunk városa. És a boldogult Nádor, József főherczeg józseftéri szobra felemelt kezével arra int bennünket, hogy az ő szívből szeretett magyarja nem árpaléh, hanem — Árpád vér! P et ő f y szobrát elhegedülte kerelábéval Reményi Ede és most Amerikában -— kóloz! Mátyás király országos emlékével mi történt ? tudja-e más, mint Richter ur elszöktetett felesége ? Ez a nemes urhölgy pedig neje lett török pasának. A háremben siratja férjét, tartván attól, hogy valahogy Konstantinápolyba ne vetődjék. Mahamud Alil-alak-hala, egy született magyar renegát — csibukozik! és semmi interpellatióra választ nem ad. . . Bölcs ember! Budapesten, a lipótvárosi Basilika Ybl Miklósa alszik ? De azért T re for t minister még sokszor elátkozza a magyart a „Pester Lloyd“-ban és iszik toasztot, hogy még is dicső dolog lehet — vörös bársonyszékben ülni ! Székesfehérvár saját polgárainak áldozatkészségéből emelt szobrot — Vörös- m a r t y n a k. Dicséri a tény magát! Esztergom ősrégi város; dicsőségét Azokhoz fordulok most legelőbb És összetett kezekkel kérem, Hogy értök ontom önnön vérem, Csak a hazát szeressék, s tegyenek Értté mindent, mit én nem tehetek! Akkor aztán, ha hallgatnak reáin Jóllét virul föl rád édes hazám! Pethe8 Géza Aladár. Esztergomi levél. Egyik legdivatosabb európai fürdőben, — igy olvassuk ezt a lapokban, — egy muszka herczegnő rangjával sehogy sem tartá öszzeférhetőnek, hogy ő emeleti lakásába ugyanazon lépcsőn járjon fel, mely lépcső a többi emeleteken lakóknak is feljáróul szolgál, sőt amelyiken, uram bocsáss! holmi szolgáló félék is feljárnak és plebejus lábaikkal ugyanazon helyet érintik, hová ő tette picziny lábait. És miután a szálloda tulajdonos, egy a socialismus. communis- mus és nihilismus összes rosszaságával saturált lélek volt, ki főrangú vendégét annyira sem becsűié, hogy kedvéért uj külön lépcsőt csináltatott volna, kénytelen volt a herczegnő, a kertből az ablakon keresztül egy faalkotmányt csináltatni, s azon járt fel az ő emeletébe. — Hogy látogatásokat nem kapott, az csak onnan volt, mivel az egész fürdőben nem volt oly egyén — sem a férfi, sem a női vendégek között, ki erre érdemes lett volna. Tehette különben, mert muszka herczegnő volt, ki rangra első sorban következik a — magyar nemes után. Mert a magyar nemes, ha csak egyszerű nemes is, előbb való, mint egyéb nátiónak herczege a szeles világon. nem jeleli semmi!! De bizony; mert elhagyatott helyeken mégis lehet találni Albrecht főherczeg idejéből egyes útmutatókat, hogy merre kell menni Doroghról Tokodra ? Tokodról Kaukázusba? . . A nihilisták tudnák megmondani, hogy Szibéria merre van ? . . A szentpétervári geographusok tudják kijelölni, hogy oda hány- felöl visz az — út! Esztergom dicsőségét Hazánk annyi dicső legelső főpapja hirdeti. Ne keress itt meg- örökitést. . . Nem talál itt szobrász becsületes munkára! De van S i o n j a! ... Van gyönyörű szép, remek nagy temploma, de hát ennek is van — L i p p e r t j e. Annyi áldozat ég Isten dicséretének oltárán, hogy ez a páratlan basylika egyszer már elkészülhetne, s a nemzet büszkén kiálthatna fel : Én dicsérem az urat, mert az Ur megdi- csőitve van ! Higyjünk és reményijeink . . . Győr hirdeti Herczeg-Primásunk nagylelkűségét. . . Esztergom egészen az ő nagy leikébe veti — bizalmát. És akkor jöjjön bár honnan hozzánk idegen, s kérdezősködjék szent István királyunk megkeresztelési helyéről és állandó székhelyéről: büszkén mutatjuk fel szivünk legédesebb óhajtását, S i o n t. . . Az ékes templomot! Ez a művészet hatalma!! Az esztergommegyei közigazgatási bizottság ülésezése. Folyó hó 12-én gróf Forgách főispán elnöklete alatt, a bizottság fegyelmi választmánya, mely Boronkay Lajos, Havasy Imre és Olcsváry Lajos kir. Kár hogy gyermekei nem voltak. Bizonyosan nem hagyta volna közönséges emberek gyermekeivel játszani. Oh véghetetlen mélysége van az anyai szeretetnek, mely még magzata játszótársát is a géneologia szerint válogatja! mennyire elröpül melletted az a népszerűségre vivő türelem, melyet legkevésbé sem bántott az alcsuthi paraszt vakmerőség: — Palatínus Pista ! gyere le játszani! Váljon meddig megy még az állam részéről is az az indolentia, mely mindenkitől egyformán akarja behajtani a vér adót? váljon mit gondol az állam, hogy a czimeres bölcsőben ringatott gyermek nem másra született, mint hogy esetleg együtt gyalogoljon, együtt éhezzék, együtt nyomorogjon például Bosniá- ban a nyomorult nép gyermekével ? Például a mi sorezredünket, hogy újra mozgósítják, nem lehetne intézkedni az iránt is egyidejűleg, hogy válogatnának a behivandók között és mig talán a többi paraszt, iparos, kereskedő és még a volt önkénytesek közül is az ehhez csak az iskola utján jutottakat leviszik Banjaluka felé, addig a „nost- rai“ gyermekeket egyenesen Bécsbe vinnék — nyugalmazott tábornokoknak ? Ennyi figyelmet megérdemelnének. Csak hiába! nagyon elharapódzik már az az átkozott egyenlőségi elv! íme még országos botrányt is képesek Budapesten csinálni és csakis ez elv alapján! Pedig hát mi köze van egy embernek, ki nemességéről és önmagáról annyira elfeledkezett, hogy ujságiró lett, mi köze van ahhoz, hogy mit csinál egy gróf, mikor az még államtitkár is ? Es nem hagyják a botrányt elcsendesedni. Mi más emberek vagyunk, mi —- esztergomiak! Lám, mi nem szólunk semmit, még akkor sem, hogy ha egyenesen a mi érdekeink állanak a kocz- kán, csak a máskép gondolkodók nem is nemesek,
