Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 14. szám
. kiaknázására czélzó törekvés is elégségesen indokolja a vasnti összeköttetés ezen vonalon keresztül vezetését, — hanem vidékünk második nagy jelentőségű és hazánk dús ásvány termékére reá mutató nyergesujfalusi, süttői, lábatlani, tardosi és beregi hegyekben nagyszerű telepekben található vörös és szürke márvány, mely hivatva volna az összbirodalom két fővárosa felé is értékes feldolgozási és kiviteli czikké válni. A tardosi és gerecsehegyi vörös márványbánya terjedelme oly nagymérvű, a márvány különféle rétegeinek sokasága oly rendkívüli, hogy bátran elmondható, mikép ehhez hasonló az egész magyar osztrák monarchiá- ban nem ta 1 áIható; és annak gazdagsága bármily nagy termelés által egy ezred éven át kinem menthető. Ezen roppant értéket képviselő márvány telepek ma még néhány kőfaragó által művelteknek hézagosán, de rétegeinek alig ezred része van, ha van, feltárva!! Nagy fontosságú ásványterméket képeznek, ugyancsak a kőszéntelepek szomszédságában, majd nem összeköttetésben, a vidékükön következő czeinent és kövér mésztelepek, melyek máris nagymérvben művelteinek. Ezen bánya termékeknek, épen azon körülménynél fogva, hogy a kőszén telepek szomszédságában termelhető!, hivatásuk lenne nem csak a fővárost, hanem az egész alvidéket, az eddigieknél jelentékenyen olcsóbb áron ellátni, ha a fővárossal közvetlen összeköttetés ezen bányaiparág művelését előmozdítaná. Esztergom továbbá egy nagykiterjedésü bor és gabona termelő vidék természetes központját képezi. Kereskedelmünk eddigi tapasztalatai kétségtelenné teszik azt, hogy mi e két kereskedelmi czikkel lefelé, a magyar alföld felé, nem nehezkedhetünk; úgy a gabona, de legfőképp bor kivitelünknek leginkább nyűgöt felé kell ágazni, ha neki állandó irányt akarunk biztosítani; a ki ismeri Esztergom és vidéknek e szunyadó nemzeti kincsét, melyet a kalmár kapzsiság mindenféle név alatt, csak nem a valódi alatt, —- áruba bocsájt: az tudja felfogni azt, hogy a vasútnak Budapest Győrrel összeköttetése, először a nyugottal egy eddig ismeretlen borvidék kincsét és tárházát ismertetné meg; másodszor egy vidéket és lakosságát a jólétbe vezetné be, a mostani tengődésből, melybe, hogy úgy fejezzük ki magunkat, saját zsirja fullasztja be. Van ezenkívül városunk és vidékünknek még egy fő fontosságú terméke, ez a tüzelő és szálfa. Vidékünk azon részén, mely a most tervezett vasút vonal mentében esnék, az erdővel benőtt terület 12 négyszeg mértföldet tesz; eddigelé ezen termék a fővárosba szállíttatott és értékesíttetett, de mióta a magyar északi vasút mente hason terménynyel a fővárost olcsó vitelbérek mellett ellátja, Esztergom és vidéke vasút összeköttetés híjával lévén, a tengelyen történendő szállítás hátrányait kénytelen érezni; pedig az Esztergom vidéki kőszén és erdő telepeknek a fővárossal és a Győr-bécsi pályavonallal leendő közvetlen összeköttetése által nemcsak a a k é t főváros, hanem a szomszédos Komárom, Győr, Fehérvár és Pest megyék; de szerelmükben, ha ismernék őket, akkor tudnák, hogy mi kell a nőnek. Győzze meg a férj nejét arról, hogy csakugyan szereti, ne hanyagolja el és a nőnek nem kell egyéb, a nőnek csak szerelem kell és ennek birtokáért lemond minden igényéről, nemcsak, banem kész küzdeni, szenvedni, nélkülözni és teszi mindezt örömmel csak tudja, hogy akiért ezt teszi, aljnak szerelme osztatlanul, változatlanul az övé. — Be nem érdemlik meg önök azt, hogy ezt tudják. Panaszkodni, azt értik, sőt annyira mennek, hogy Ízetlenek 1 esznek, de — mást aztán nem is tesznek. — Oh nagysád! ha én keserű voltam, kegyed- — kegyetlen! No jó, adjon kezet, maradjunk békében, de gondolkozzék erről is, most pedig beszéljünk másról. Mondjon valami piquant újságot. — Nem tudom helyesen tettem-e, hogy o véletlenül végig hallgatott párbeszédet leírtam, de nem állhatta m ellent, annyi van benne mondva! Véleményt mondani sem. hivatva nem vagyok, sem e helyre nem való. Annyi azonban bizonyos, hogy gondolhatnak e párbeszéd tartalma felől úgy if ja ink, mint leányaink. De — hozzá vagyok már szokva, hogy Esztergomban ha valaki valamit mond, azonnal azt kutatják, azt nézik: ki mondta és azzal nem törődnek: mit mondott?! Kivagyok rá készülve, hogy interpellálva leszek különösen a tüzelő dolgában igen megszorult és sok fogyasztási képességgel bíró G y ő r v á rosa is kétségtelenül innét szerezné be szükségletét és innét elégittetnének jó és olcsó tüzellő anyag- ■ gal igényei. Mindezen ásvány telepek, erdőtérségek, bor és egyéb készletek, részint értéktelen területeket, részint holt tőkéket képeznek, mindaddig inig vasúti közlekedés híjával lesznek; csupán és egyedül a közlekedési viszonyok ja- v u 1 á s á t ó 1 függ e roppant belterjü ásvány telepek kellő munkáltatása, bányaiparunk fejlesztése, kizárólag ettől függ sorsa terményeink értékesithetésének emelése is, ezekből folyólag vidékünk közvagyonosodása, nem csak, hanem a tőke vagyon létesítése és ezzel nemzetgaz- dászatunk jelentékeny emelése. Mindezek kétségtelenül bizonyítják azt hogy nem csupán vidékünk helyi érdekei igénylik ezen pályavonalnak Budapest, Esztergom-Győrrel összeköttetését ; megvagyunk győződve, vidékünk érdeke szoros összeköttetésben áll a közérdekkel, egyrészt azért, mert az elősorolt ásvány és föld- tennékekböl várható szállítmány forgalma a vasút kiépítése után bizton 10—15 millió mázsára tehető, mely forgalmi szám magában elegendő volna arra, hogy ezen vasútvonal létrejöttét biztosítsa más részt fökép ezen roppant nemzeti kincset magában ölelő, részben nyers, részben feldolgozandó iparczikkek jelentékeny mérvben szorítanák ki a külföld hasonló czikkeit, sőt kétségtelenül elismert versenykép es égüknél fogva a külföldi kivitel keresett tárgyát képezvén, idegen pénz behozatalát biztosítanák; az eddigi pénzkivitel megakadályozására teljesen alkalmas tényezőkké emelkednének, és a nemzti vagyonosodás, a hazai tökék megteremtésére anyagul szolgálnának! Ezen főbb vonásaiban előadott érvelésünk a Budapest, Esztergom-Győri vasút vonal mellett feljogosít bénünkét teljesen arra, hogy mély tisztelettel kérjük Méltóságodat, mint vármegyénk és városunk kormányzóját a végből, hogy a kijelelt vasút vonal mellett hathatós szavát szinte mérlegbe vetni méltóztassék és alapos kérelmünket a magas kormánynál, hol ez ügy legközelebb eldöntetni fog, t á m o g a t n i kegyeskedjék. Kik is kiváló tisztelettel vagyunk Méltósá- gos gróf főispán urnák Esztergom, 187 9 július 10-én tartott közgyűlésünkből. Takács Géza, m. k. főjegyző. Őszinte szavak. Hogy kereskedelmünk pang, az nem uj dolog, e panaszt halljuk naponta úton útfélen, s kezd is napról napra ijesztőbb alakot ölteni. Városunk azelőtt sokkal élénkebb kereskedelmet űzött, a forgalom nagyobb volt, s a kereset könnyebb; mi oka lehet, hogy most már pár éve oly érzékenyen csökkent kereskedelmünk minden irányban? „A rósz idők, mostoha viszonyok“ kapjuk válaszul, ha valakit kérdezünk, s kit bolt ajtója előtt összetett kezekkel állva látunk. — Az idők, a viszonyok sokszor roszak voltak, de voltak jók is, minden időben nehéz volt a kenyérkereset, kivéve egyes példákat. Minden időben dolgozni, s ismét csak dolgozni kellett a mindennapi kenyérért, az ablakon az iránt: ki az a b o 1 d o g menyecske, ki minden boldogsága mellett ráér hosszabb ideig egy nö- telen egyénnel beszélgetni? Lesznek, kik azt fogják kérdezni, váljon hol beszélgettek? Lesznek, kik keresni fogják, ki az a menyecske, ki most öt éves asszony? és igy tovább a naivitás összes kellemével. Nem tréfálok, Hol veszi a közönség azt a túlságos jóakaratot, melylyel minden névtelen nyilvánosságot üldöz ? Pedig ha tudnák, hogy ez az üldözés igen sokszor minő kedves névvel jellemeztetik és minő kedves egyéni tulajdonosságokat árul el, akkor talán nem tennék ?.. Nem tesz semmit. Chacun á jón gout. En megteszem kötelességemet, midőn a boldog nőtől bocsánatot kérek, —- azért az elpirulásért, mely arczát ékíteni fogja, ha soraim csúnya fekete festék alakjában szemei elé kerülnek és ráismer saját imádandó eszmemenetére. A párbeszéd végén a társalgótól a hölgy pi- puantériát kórt, hogy a társalgás minő eredménynyel folyt a napi események felett ? azt nem tudom; mert tovább nem hallottam semmit! Hálámat azonban lerovandó mondok én egyet. Lapunk kiadója meghonositá a kis hirdetőt a hirdetések közt. Az olvasó közönség igen sokszor majd minden napi lapban, de kivált a bécsiekben tacsak egyes szerencsefiainak repültek be a sült galambok, anélkül, hogy azokért csak karjaikat is kinyújtani kellett volna. Ez ma napság ép úgy megtörténik, mint ama sokak által oly szívesen emlegetett „régi jó időkben.“ Valamint évtizedek előtt úgy ma sem léteznek oly láthatatlan szellemek, melyek a könnyű életmódot szomszédról szomszédra ültetnék el. Ma ép úgy meg kell izzadni az óhajtott eredményekért, ha azokat elérni akarjuk mint ama „régi jó időkben.“ Be amint egyes embereknek kedvez a szerencse, úgy kedvez az egyideig városoknak és országoknak is, s ott, hol a szerencse magát egyideig befészkelte, nem nagy szellemi erőlködés kell az anyagi dolgok rendezésére, ott megy minden magától, úgy ahogy kívánják! Városunk is egy ideig oly szerencse fia volt, s ez elkényezteté üzletembereinket, s azon meggyőződésben ringatták magukat, hogy a legcsekélyebb elemi képesség elég arra, hogy a gyorsan meg nem állapodó haladás nagy kerekén tovább száguldó nemzetekkel egy lépésben haladhatnának!! Mi oka tehát, hogy kereskedelmünk pang, •— hanyatlik? a „rosz“-nak nevezett időknek is van, tagadhatlan némi befolyása, s ez idők változása ellen nincs orvosság, de velünk együtt változtak az emberek is, s az utóbbiaknak mindig az előbbiekhez kell, hogy alkalmazkodjanak, — s ezt ugylátszik nekünk Esztergomban nem igen akarják elismerni.. „Régen úgy van az — halljuk nem egyszer mondani; —nem fogunk mi annak ma sem uj alakot ölteni!“ Minden téren haladást észlelhetünk, minden téren a haladó kor követelményeihez képest rendezik be mindazt, mi változást igényel, mindent megújítanak, egyszóval; a haladás korszakában minden gondolkodó fő a hajdani elmúlt eszközök helyébe uj erőteljes eszközöket iparkodik helyezni. Tétetik-e ez irányban nálunk valami üdvös? látunk e ez irányban pezsgő tevékenységet valahol kifejteni? nyugott lelkiismérettel mondhatom, hogy nem; ha kereskedőink ereiben vér helyett ólom keringne, nem lehetnének közönyösebbek saját közös ügyeik iránt, mint most. Egyes emberek dicséretre méltó törekvése pedig nem elég arra, hogy nagy horderejű dolgokat létesítsenek, mert erre hiányzik az erő, mely csak is az egyesülésben rejlik. „Kereskedelmi társulat“-unk nem foglalhatja el azon álláspontot, mely őt megilletné, e testület nem képes ez irányban oly életre való intézkedéseket eredménynyel életbe léptetni, mely megromlott ügyeink orvoslását vonná maga után; — és miért? Mert kereskedőink csak akkor látják szükségesnek a nevezett társulat üléseiben részt venni, ha abban őket szorosan s legközelebbről érdeklő kérdés kerül napirendre; ha az illető társulat elnöke ülést hiv egybe, gyakran megtörténik, a mi nálunk nem is ritkaság, hogy az első nem lesz határozatképes, mert az elnök a jegyzőn kívül a tanácsteremben mást nem talál!! A második elnapolt ülésen sok nógatásra talán 2—3 választmányi tag jelenik meg;—- „nem érek reá“ szokott legtöbbnyire lenni a kifogás, ha elmaradása iránt interpelláltatik! A hiba tehát a hiányos nevelésben rejlik, s mondjuk ki bátran: kereskedőink kevés kivétellel nem bírnak úgy szellemi, mint gyakorlati képesség azon fokával, mely elkerülhetetlen feltételül tekintendő minden egyes kereskedőknél, — még a „Kreisler“-nél is. Mi nevelésben részesül specialiter városunkban a kereskedelem terére lépett ifjú? Az ifjú, ki alig ment túl a normál iskolák tanulmányain, nagy ritkán ha 1—1 két gymnasium, vagy reál osztályt végzett, belép az üzletbe; itt 3—4 évig inasként vesződik, s ez idő alatt csak kevés alkalma nyílik, szellemi szakképzettségére, mert a „vasárnapi kereskedelmi iskolának“ nevezett iskolában csak édes-kevés és hiányos az, mit „kereskedelmi szaktudományok“ czimén előadnak! A főnöktől megtudjuk, hogy mit tanulhatnak kereskedő ifjaink! a legtöbb egy rendes számlát nem tud kiállítani, a könyvvitelből meg annyit ért, hogy a fiókok valamelyikére Írandó azon összeg, melylyel egy „Kundlálkozik e kis hirdetőkkel és nem a legutolsó szórakozást nyújtja például a „Neues Wiener Tageblatt“- nak „Kleiner Anzeiger“-je. Akadt már Esztergomban is egy fiatal ember, ebben és ebben a korban, ilyen és ilyen állásban, levelezésbe óhajt lépni egy fiatal és szellemdus (mily pleonasmus! a fiatal mind szellemdús) nővel, házasság kötés czéljából. Ajánlatok kéretnek ezen és ezen jegy alatt a kiadó hivatalba. A naivitás azonban itt is akadályt vetett az erős szándék elé; ugyanis nem hitte el a kiadó hivatalnak még becsületszóra sem, hogy a beérkezendő leveleteket a tudott jegy alatt oly discretióval kezelik, miszerint az elvivő titka soha és semmi körülmények közt nem árultatik el, először azért, mert az árulás által rontaná üzletét, másodszor azért, mert ha akarná sem tehetné, annyira el van foglalva, annyi munkát ad a kiadás, mert egy helyi lap nem tarthat akkora személyzetet, hogy rá érne arra ügyelni; kik leveleznek lapja utján? Pedig kár, hogy visszariadt. Csak meg kellene kezdeni és mennyi pipuantériát kapnának ingyen utánjárás nélkül az olvasók, mennyi anyag volna a napi beszélgetésnek rendelkezésére, mennyi friss sütet pletyka kerülne ki belőle!? Ha édes nagysád! megígéri, hogy ki nem nevet, a jövő vasárnap magam kezdem meg! . . Bojtorján.
