Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 14. szám
I. JÉvfolyanv, 14. szám. Esztergom, 1879. Julius 17-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Juliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. évnegyedre .........................................2 , 20 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez DUNA UTCZA ÍIJ-IK SZÁM ALATT intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Esztergom sz. kir. város közönségének felirata. Méltóságos Gróf, megyei Főispán ur! A nyugoti vasút társulat által szétterjesztett, s bizonyosan Méltóságodnak is kezeihez jutott emlékiratából azon meggyőződésre jutott tisztelettel alólirt város közönsége, hogy a nyugoti vasút vonalaknak Budapesttel való összeköttetése iránti mozgalmak nagy mérvben megindultak. Tudomásunkra jutott az is, hogy ez oldalú mozgalmakkal összeköttetésben van, a Bia, Bicske Tata vidékének birtokosai és értelmisége részéről jelentékeny mérvben kifejtett azon törekvés, hogy a Budapest-győri összekötő vonal Esztergomnak elkerülésével, a fent jelzett irányban vezettessék. Ha figyelembe vétetik városunk és megyénk területi fekvése, termelési kifejlett viszonya és leginkább a páratlan gazdagságú ásvány telepek összege, akkor kétségtelenné válik első tekintetre az, hogy a Budapest, Bia, Bicske, Tata- Győr összekötő vasúti vonal, sem nemzetgazdászati, sem pedig üzletforgalmi tekintetben a Budapest, Bia, Sárisáp, Tokod, Esztergom, Nyergesig falu, Siittő, Tata-Győr összekötő vasutlineá- val nem versenyezhet. Meggyőződött erről a magyar törvényhozás még 1871-ik évben, midőn ugyanazon év martins hó 2-án 3190. szám alatt kelt határozatával kimondotta, hogy a fővárost Ujszőnynyel k ö z- vétlenül összekötendő vaspálya vonal kiépitése — „kiviteli forgalmunk érdekében miühatlanul szükséges“ — és utasította az akkori ministe- rimnot, hogy e tárgyban törvényjavaslatot terjesszen elő. Ugyanez alkalommal megragadta e város is az alkalmat, hogy vidékének nemzetgazdásza„ISnilMI is VIDÉKE" fkmíSL Esztergomi levél. Mindenki becsüli magát annyira, hogy amit tesz, azt jónak és helyesnek vélje. Miért legyen ezen általános szabály alól a tárczairó kivétel ? Ezt nem követelheti senki és mindennek daczára, mégis meghozom azt az áldozatot, hogy nem irok tárczát, hanem egyszerűen reproducálok egy párbeszédet, melynek akaratlanul tanúja voltam, — Ne védelmezze édes nagysám! a társadalmat, nem érdemli meg; ami a társadalomnak nagyon elkelne, az úgynevezett császár vág ás volna, de sem azt nem tudjuk, ki volna hivatva ennek megtételére, sem azt nem birjuk meghatározni, mikép kellene e műveletet végrehajtani? — Ön kétkedő! de egyelőre nem vitázom, hanem kérem fejtse ki erre vonatkozó nézetét. — Még ez is nehéz, hanem talán megbirom magam értetni, ha példát mondok. Nagysád boldog a házasságban és ha megkérdezném, mi az oka annak, hogy boldogsága már öt éven át folyton egyformán háborítatlanul tart, azt felelné, hogy férje szereti kegyedet és kegyed férjét, én pedig határozottan kimondanám, hogy ebben nagyon téved. — Engedje meg, hogy kinevethessem magamat.' Ön úgy látszik uj világrendet akar behozni, melyből az érzelmeket kiküszöbölné. — Isten mentsen, de hallgasson ki. A szerelem nem oka a boldogságnak, de alapja. Erre van és erre kell épitve lennie. De nézzen körül saját szemeivel. Ha. nagysád egybekelése után nem elégedett volna meg a családi boldogság házias nyugalmával, hanem tilag nagyfontosságu ásvány és egyéb forgalomba hozható terményeire úgy a magyar törvényhozás, mint a magyar kormány figyelmét reá vezesse, s kitüntesse positiv számokkal, hogy a Buda- Esztergom-ujszőnyi vonal minden körülmény között az állam érdeke; és az üzleti forgalom tekintetében a vele versenyző Bia-Bicske-Tatai vonalnál előnyösebb, Minthogy azonban az évek jelentékeny sora megdöntetlen érveléseinket azon eleven sziliekben nem tarthatta fenn, melyekkel azok az időben ecsetelve voltak: városunk és vidékének érdekében szabad legyen azokat főbb vonásaiban Méltóságos főispán úrral közleni. Esztergom középpontját képezi azon roppant kiterjedésű kőszén telepeknek, melyek a Biidapest-Esztergom-tatai vasút vonal mentén Dorog, Tokod, Csoluok, Sárisáp, Bajóth; továbbá Mogyorós, Szarkáspuszta és nyerges-ujfalusi határok területén már művelés alatt állanak. Ezen kőszén telepek gazdagsága mérvét, a szaktudomány útmutatása szerint, több ezer millió mázsa szénre' tehetni, igazolja ezt a magyar királyi földtani intézet 1871. évi évkönyvének ide vonatkozó következő része; „Az esztergomi barna szénterület szónter- melési képessége leginkább megítélhető; ha tekintetbe vétetik az ottani széntelepek vastagsága és valószínű elteljedettsége.“ „Az Eocén széntelepek vastagságát átlagosan 4 ölre ; az Oligocén telepeket pedig 4 lábra tehetni. E vastagságnál a széntartalmu terület egy négyszög ölnyi területére legalább 500, egy katastrális holdjára 800,000; és egy négyszög mértföldjére 8000 millió mázsa szén esik.“ „A terület azon része, melyen a szén előfordulása a dorogi, tokodi, sárisápi minőségre első rendű szenettermelő; továbbá a mogyorósi, igényt tartott volna férjével szemközt arra, hogy folytathassa a hóditó hadjáratot, mit a leányok főfeladatuknak tartanak és azon fegyvereket akarta volna használni a hódításra, melyek átalánosak, t. i. a szépség és műveltségen kívül a toilette, a fényűzés, a feltűnés, a szellem szikráztatása és ezek kitüntetése érdekében a társaság folytonos keresése; váljon micsoda hatással lett volna ez a családi életre ? — Ha erre kedvem lett volna, férjem nem ellenezte volna, mindaddig, mig meg lett volna győződve arról, hogy szerelmem az övé. — Ez csak theoria, mit a látszat igazol. Az idő lassú, de következetes folyásával azonban ily esetben fel kell tűnnie a férj előtt, hogy az erre fordított idő még is csak tőle van ellopva; ezután következik az a feltűnés, hogy a pénztári állapot kezd a rendes kerékvágásból kizökkenni és e két jelenség már okvetlenül kényszeríti a férjet, hogy ne csak a szerelmes szemével nézze nejét, hanem a praktikus gondolkozás szemeivel is. A praktikus emberben pedig erősen fejlődik a közöny, ez pedig nagyon észreveheti azutána feltünedező hiányokat, fogyatkozásokat és észrevétlenül'fogy a szerelem heve, ennek elfogytával pedig — nem ereszkedem a részletekbe — eltűnt a boldogság ! — Kölcsönképeu ne kezdjem el a férfiak hibáit elősorolni, ugyan-e szempontból illustrálva? — Ne tegye kérem, mert elvezetne tárgyunktól. Emlékezzék vissza, ar kérdé tőlem, miért nem házasodnak fiatal embereink ? Erre akarok felelni. Félnek. Félnek, hogy, mig a leányok egyedüli eszköze élet ez éljük elérésére a férjhez menés, az eszköznek birtokba vétele után nem tudnak lemondani a leány élet kellemességeiről és különösen nem bírják megtanulni azt a nagy titkot: az igényekről, melyeket a társadalom divatja követel, lemondani és minden igyekezetét oda fordítani, hogy a meghódított férj ne szarkási hányák által constatálva van, csaknem egy négyszög mértföldet foglal magában,“ „A terület többi része, melyen a széntelepek előfordulását az észlelhető földtani viszonyok szerint a legnagyobb valószínűséggel föltehetni, — legalább 12 négyszög mértföld.“ „Ebből megitéhetni mily kimerithetlen kincset képeznek e terület széntelepei?“ És e roppant kincs ma a közvagyonosodás kimondhatatlan kárára alig hoz valami jövedelmet, miután biztos adatok után kétségtelen az, hogy a mai termelés alig haladja túl a 3 millió mázsát. Oka ezen termelési pangásnak a rósz közlekedési eszközök és a szállítási magas vitelbér, a mely mellett, ezen első rangú barna kőszén, a másod, sőt harmadrangú kőszénnel, — a melyek vasúti vonalakon szállíthatók az ország szivébe, vagy más nagyobb fogyasztási helyekre, — versenyt felfokozott áruknál fogva kinem állhatják. A legkirívóbb példa erre az, hogy a nyugoti vaspálya egész vonalán Székesfehérvárig, az ország megfizethetlen kárára máig is a Stejer kőszén uralja a vidéket, a mely kőszén a dorogi, tokodi, sárisápi és egyéb Esztergom vidékén termelt kőszénnel szemközt harmadrendűnek osztályozható; mily tömérdek kincs szivárog e sokat sújtott hazából kifelé; és mennyivel nagyobb vesztesség jelezhető még a bányaipar pangás folytán, a közforgalomban ? ez megmérhetetlen ! És mind ennek oka egyedül az, hogy e megmérhetlen kincset magában foglaló vidék, a vasúti vonalok keretéből kivonva van, és nemzetgazdászati tekintetben elhanyagolva hever. ^ Ámde e vidéknek nem a megnyitott kőszén- bányáiban rejlik minden kincse, habár ennek érezze, hanem szeresse és nélkülözketlenneU higyje azokat a bizonyos lánczokat. •— No végre egy elismerés, hogy a férfi sem angyal, az sem tökéletes lény, hanem nagyon kell neki a boldogsághoz az, hogy dédelgessék. — Nem angyal a férfi, de épen ez a mentsége, hogy nem az; a körülmények, az élet parancsolnak vele, annak küzdeni, dolgozni izzadni kell és ez az, mi jogot ad neki igényelni, hogy neje először ne tegye előre tönkre munkája izzadtsága eredményét; másodszor, hogy midőn pihenésre is marad ideje, akkor neje édesítse meg pihenése perczeit, nem pedig talán a társaság kedvéért újra kezdeni a fáradalmat, mert csak fáradság más kedvéért mulatni. — Engedjen meg, ez alig lehet ok arra, hogy a fiatal ember féljen a házasságtól. — De ez a főok. Nézzen körül. Hány fiatal embert talál és más részről is hány leányt talál, ki• nek annyi vagyona, illetve hozománya volna, hogy minden gond nélkül meg lehetne élni a vagyon, vagy hozomány jövedelméből? — Nos, és? — És okvetlen kell dolgozni a férjnek és Esztergomban egyátalán nincs oly jövedelmező kereset, vagy, állás, — fiataljaink számára, — hogy nagyon ne kelljen neki ügyelni a „Soll és Haben“ rendezésénél. Jöjjön még hozzá az az aggodalom is, hogy: nőm- szeret társaságba járni, nőm szeret mindenütt megjelenni és nőm nem akar a divattól elmaradni, nőmnek nem lehet kétszer elmenni bálba egy és ugyanazon ruhában — és amint ezek a gondolatok egymás után jönnek ijesztő mennyiségben . . — Menjen ön, kezd keserű lenni. Pedig még csak igaza sincs. Ha a férj szereti nejét, akkor nagyon könnyű lesz neki kiverni neje fejéből minden túlságos igényt. Nem ismerik önök a nőket, és ami még nagyobb baj, nem hisznek nekik. Ha hinnének
