Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 12. szám
a II. oszt. adókivetésénél, az illető adózó föld birtokosnak. vagy tőke pénzesnek tekintessék? Holott van számtalan adózó, kik úgy föld, mint tőkekamat adó czimen csupán 10—20 krt fizetnek és ezek is ép úgy meg rovandók -—- a törvényértelme szerint — 2 frt II. oszt. adóval, mint aki a szószoros értelmében fölbirtokos! Ez azonban még nem az egész. Az egyenes állami adó után városi pótadó is jár. A pótadó mennyisége természetesen évenkint változik; de 30 perczentnél ritkán kevesebb. így tehát, aki azon szerencsében részesül, hogy kézi, vagy jelzáloggal biztosított hypothékára 6 perczentes kamattal 10 frtot kölcsön ád, fizet az államnak mint tőkepénzes 6 kr. tőkekamat adót és miután tőke kamat adóval van megróva Il-od osztályú adó czimen 2 frtot, vagy is összesen 2 frt. 0 krjt. És ez nézetünk szerint a közönség túl adóztatását vonja maga után, ami természetesen tönkre teszi az adófizetési képességet; ami pedig a kormánynak — czélja nem lehet. A törvény ezen hibáját a kormánynak tehát pótolnia kell; sőt Gróf Szapáry péuzügyminis- ter úrtól elvárjuk, hogy eziránt mentői elébb i n- tézkedni fog. Mert az a legnagyobb igazságtalanság, hogy azért mivel valamely adózó egy kis kender földet, vagy egy pár lépésnyi z öld s é ge s k értét bir, és 5—0 kr. föld adót fizet, hogy mint „földbirtokos“ rovassék meg kereseti adóval. Dixi. A „Ratenbrief“ Schwindlizés. Hogy hazánk közönségét mennyire zsákmányolják ki bécsi, valamint budapesti úgynevezett „Bank- geschäftek“, arról csak annak lehet alapos fogalma, ki fáradságot vevén magának tudomást szerezni a rá- szedetteknek vámszerinti mennyiségéről, s arról, hogy ezen tolonczoztatásra qualificált bankárok mily feltételek mellett adják el rendesen áldozataiknak értékpap i rj a i k a t. A példák fájdalom! számosak városunkban is, s ez rendkívül illustrálja közönségünknek nagy részét, mely minden új iránt bizonyos bizalmatlansággal viseltetik, s ez által csirájában fojtja el az itt ott felmerülő, s városunknak jövőt teremtő tervezeteket; ezen szellemi korlátoltság néha ugyan jónak is bizonyul, mint ez esetben különösen, mert hajótörést szenvednek rajta bizonyos „Schwindel-ma- novrirozók“ nyaktörő tervezetei. A gyökeres hiba azonban ott rejlik, hogy A-tói Y-ig mindnyájan és minden kérdésben szakképzettséget vindikálunk magunknak, s hiúságunknak roppant megszégyenítése volna, ha egy vagy más kérdésben — szakavatott emberek tanácsát kém ők ki magunknak! Az „Esztergom-budapesti vasút“ melynek ki- épittetése városunknak — nézetem szerint, megszámlálhatatlan előnyöket nyújtott volna — egyelőre csökönyösségünknek miatt áldozatul esett, mert az illető urak. kik a kezdeményezést kezükbe vették, lealacsonyításnak vették elismert s z a k f é r f i a k tanácsainak kikérését. Az említett vasúti kérdésnek elbukni nem szabad lett volna, mert ha a kezdeményezők által kibocsájtott tervezet minden izében áll, s az abban foglalt számok nem hamisak, akkor a vasút kiépítését nem a részvény jegyzések sorsától kellett volna függővé tenni. — igy nem szoktak vállalatokat létesíteni ; a kezdeményezők először is szerezzenek maguknak lehetőleg megbízható tudomást a létesítendő vállalat jövedelmezőségéről, s ha ezzel tisztában vannak, akkor a tervezettel mint valami hypothekával valamely pénzintézethez fordulnak, s nincs az a szolid vállalat, melyre mint, mondtam ha jövedelmezősége szakférfiak számítása szerint van kimutatva — pénzt nem kapnának; vállalkozó is találkozik quantum satis! Ha pedig a tervezet hamis számításon alapul, akkor kár az időért, mely ez eszmével elfecséreltetik! Ennek megbirálására — egyénként gyöngének érzem magamat, de annyit merek állítani, hogy a kibocsájtott tervezet készítője vállalkozás utján vasutat még nem épített. I)e ezzel egészen eltértem tulajdonkép.eni tárgyamtól, a „Ratenbrief-SchwindIi“-tol. Ott hagytuk el, hogy szakavatott embereknek tartjuk magunkat minden előforduló ügyben, s ez egyik főoka, hogy városunkban annyi „szerencsés Ratenbrief“ birtokos létezik; nagy ezeknek száma; de a mi legjobban csodálkozóba ejt bennünket az. azon körülmény, hogy oly tekintélyes személyeket is találunk ezen fa- mosus bankárok cliensei között, kikről soha fel nem tettük volna, hogy ki nem számítja vala magának azon különbözetet, mely a részletfizetés és egyszeri lefizetés melletti megvétel között mutatkozik. Mutatunk be egy példát; Valaki vett körülbelül egy év előtt egy ily „Ratenbrief-Reisender“-tői 100 forint osztrák ezüst járadékot, melynek akkori árfolyama körülbelül (i7-en állott. A fizetési feltételek következők voltak: Előleg a „Seit“ megkötésénél 10 frt. és 24 részlet per 5 frt.. teszen összesen: 130 frt. Tehát kevés hiány kétszeresen fizeti meg azon érték papír reális értékét, mely neki minden részlet végzetes lefizetése után kézbesittetik. — Ez tehát a szabadalmazott csalás netováh b j a, ami ellen óvakodnunk kell! Ha közönségünk érték-papírokat óhajt vásárolni, miért nem veszi igénybe a helybeli pénzintézetek valamelyikét? úgy hiszem, hogy az , „Esztergomi kereskedelmi és iparbank“-nak az értékpapírok vétele és eladása alapszabályszerű üzletköréhez tartozik, s ez intézet kétségkívül igen előnyös feltételeket szabna a közönségnek ily irányban nyilvánuló igényeivel szemben. Tehát végre is azon meggyőződésre jutunk, hogy azok, kik ily „Ratenbrief“ üzletnek megkötését kedvelik, nem tudják kiszámítani, nem tudják megbírálni azt, hogy mily rósz üzletbe bocsájtkoznak akkor, midőn ily „ Ratenbrief“-et nyakukba akasztanak? És mit lehet következtetni? kétségkívül azt, hogy vagy öntudatosan dobja ki valaki pénzét az ablakon,— a mit nem hisznek, vagy ami legvalószínűbb, hogy nem akarja elárulni magát, hogy ahhoz ne m ért, s megveszi, hogy később k e s erű e n megbánja. Mindezekből tehát azt tapasztaljuk, hogy, mig egyrészt könnyelmű hiszékenységgel engedi magát közönségünknek égy része a szédelgés árjával (lsodortatni ; addig másrészt helybeli közügyeink iránt vétkes tartózkodást és bizalmatlan magaviseletét tanúsít. ........... y . . . . s. HÍREK. — Lapunk egy hónapot szerencsésen átélt; előfiz tóink száma oly örvendetes gyarapodást nyert, hogy fáradhatatlan kiadónk helyben egy saját nyomdát szerelt és állított fel, hogy lapunk pontos megjelenése a póstajárat előfordulható késedelme esélyeinek soha ki ne legyen téve. A nyomdai szerek és betűk a nyomdászat legújabb követelményeinek teljesen megfelélhetők, s jelen számunk már buzgó kiadónk nyomdájában lát napvilágot, s a kiállítás és a betűk szépsége eléggé igazolják, hogy id. Mellinger ur nem kiméit költséget és áldozatot. hogy az „Esztergom és Vidéke“ teljes czirnü előfizetőinek Ízlés tekintetében is, a ktil csínnak megfelelni látszassák. Most Isten segítségével megkezdjük itteni megjelenésünk pályáját. Hogy hosszan éljünk. az nem függ egyedül tőlünk, hanem főként a t. közönség pártfogásától, mit eleven, mozgó, mindent látó és mindenüvé ható törekvéssel párosult becsületes munkássággal elérni leend legfőbb feladatunk. Czélünk nagy és nemes: czélunk szent és igyekezetünk tiszta; Esztergomot a megér- demlett jóllét magas fokára emelni, a köz mi velődet minden i r á n y b an el ő- mozditani és a nép igazait erélylyel és hűséggel megvédelmezni. — Mindenkinek nem fogunk tetszeni. Az Üdvözítő azt raondá: az én erősségem a szeretet, ajkam a boldogitás, birodalmam az üdvösség! És mégis szent vérével dobzódott a megbántott hiúság, a kicsinyes gőg és a hitetlen elfogultság. . . Ki is tudná az ezerféle érdekek által vezetett és megvakitott sokaság tetszését egyformán megnyerni? Szavunk lehet erős. miit a vihar: czé- limk hozzáférhetetlen, mint merész léghajósok előtt a nap égető forrósága: törekvésünk gyanusithatatlan és tiszta, mint a napnak semmi szennye, semmi foltja nincs; de azért nem szokott felriadni rideg álmából a törpeség. a hitvány önzés és az alacsony duzzogás. Természetünk pedig undorodik a kegy és a kegyelmek bujósdi vadászatától. Kötelességünk átérzete és öntudata lesz egyedül őrangyalunk, s irói reputationkat soha sem fogjuk szem elől téveszteni. Utunk egy, az igazság útja, s ha néha gyarlóságunk tévedne, vagy csekély tehetségünk hibáznék: a jóakaró útbaigazítást mindig hálás készséggel fogadjuk, s annak becsülettel érvényt szérzendünk. Köztünk és a közönség között a szellemi rokonságot pályánk egész folyamán örökké legtöbbre becsültük. Isten velünk van: azoktól pedig nem félünk a kik vannak — ellenünk ! — Gróf Forgách Ágoston, megyénk közszere- tetű főispánja, a gleichenbergi fürdőből, a napokban szerencsésen és láthatólag mindenkitől kívánt jó egészségben székhelyére visszaérkezett, s azonnal a megyei notabilitások tisztelkedését szokott nyájassággal és előzékeny modorával kegyes volt fogadni, kik a Főispán előtt legbelsőbb örömüknek siettek kfejezést adni. hogy a nemes grófot körünkbe vidám kedélylyel és friss egészséggel a jó Isten kegyelme ismét visz- szahozta, s közügyeink kormányzásának élén újra tisztelhetjük. Halljuk, hogy az affectálás újra czigány kerekekre vállalkozik és basaharczi „zártkörű“ mulatságát vasárnap ismételni szándékozik. Magán mulatságok ellen nem lehet és nincs is kifogásunk, mig azok a társadalom követeléseinek korlátái között mozognak. hanem kékvért affeetálni: az még is csak kell, hogy nálunk nevetséget idézzen elő, lévén városunkban töméntelen kevés száma az igazi „kékvérű“ famíliának. „Hét szilvafa—ur vagyok; Basaharczon ihatok! . . Beszélhetnek a papok. Én azért is — ur vagyok!!“ „Gyikleső és a kapa,.Testvér, nem lesz az soha; Dologtól nem izzadok. Én azért is ur vagyok!“ Sarkady István a jövő 1880-ik évre „Esztergom és vidéke“ czimű naptár szerkesztésére vállalkozott, mely háromféle kiadásban fog November hó folytán megjelenni; és pedig a teljes nagy naptár 1 írtért; a kis népies naptár 30 krért id. Mellinger Rezső kiadónál lesz kapható. Az előfizetési iveket legközelebb fogjuk széjjel küldeni, mire a t. közönség figyelmét és pártfogását eleve bátrak vagyunk felhívni. „Első héber-magyar szótárrá'* hirdet Dr. Blücher E. J. előfizetést. Programmjában a többek között igy szól: ,E pillanatban nyomatékosan megjegyzendő, hogy ezen első héber-magyar szó tárnak sajtó alá bocsájtása csak úgy lehetséges ha a hazai izraelita községek mindegyike a nevezett könyvnek legalább egy példányára előfizet, vagy annak megvételére aláírási lag kötelezi magát.“ Az 50 ívnyi munka előfizetési ára: 5 frt. mely ösz- szeg július hó végéig szerzőhöz, Budapest, népszínház utcza 10 szám alá küldendő. Ha a munka első füzetét láttuk: bővebben fogunk hozzá szólani; addig is, mint hézagpótló művet ajánljuk az illetők figyelmébe. — A doroghi utón két ember összeveszett, s az egyik bicskájával megszurta a rnásikot. ki azután az éber rendőrség kezeibe került; de a másik sebjé- vel együtt megszökött, s helyén csak vértócsát találtak. Becsből Írják nekünk, hogy az ottani közkórházban jeles nevet szerzett Dr. Rabcsák orvos- tudór ur elhatározott szándéka. Esztergomban állandóan megtelepedni. Üdvözöljük a szép képzettségű orvost a szenvedő emberiség nevében! A sokszor hánytvetett budapest-esztergomi vasút halála felett a legközelebbi Budapesten tartott minis be r i tanács kiadta a halotti gyászczédulát; minthogy elhatározta, hogy az annyiszor interpellátió tárgyat képező Győr budapesti vasút vonalat kiépítteti. Még csak arra nézve nem történt megállapodás, hogy az alcsútlmn át az aradi uradalmaknak vagy észszerűen egyenesen Észté r g o m nak vezettesék-e ? Videant consules! — Folyó hó 7-én a Becsbe menő „Iris“ személyszállító hajó nagy veszedelemnek volt kitéve; ugyanis az itteni hid előtt egy remorquer utolsó uszályába ütődött. mely világítás nélkül hagyatván a sötétben nem volt mindjárt észrevehető, s csak a ropogás által tétetett figyelmessé a hajószemélyzete, mire a derék kapitány azonnal erélyessen intézkedett, s minden további szerencsétlenséget meggátolt. Rényi Rezső, esztergommegyei szolőváltsági jogbiztos eljárását végkép befejezvén, őt ezen szak- avatottsággal és buzgósággal vitt állásától a magyar igazságügy minister f. hó 2-án kelt 17(385 számú rendeletével elismerőleg felmenteni méltóztatott. — Gróf Forgách Ágoston főispán párkányi járási utibiztossá: iíj. Cziglényi Lajost, ennek helyébe Írnokká: Kádár Gyulát: dijnokká pedig Fray Vinczét kinevezni kegyeskedett. Egy müveit özvegy úrnő és két árvája részére a napokban következő adakozások történtek: Szerkesztőségünk 5 frt. Palkovics Károlv: 2 frt. R. E. 1 frt. R. M. 1 frt. M. M. 50 kr. N. L. 50 kr. F. 50 kr. Beliczay Gyula 1 frt. Pauly 50 kr. N. N. 1 frt. P. N. 1 frt. W. J. 50 kr. W. B. 2 frt. N. N. 1 frt. N. N. 1 frt. Ezeken kívül: Gróf Csáky Károly 5 frt. Máj er praelatus: 3 frt. Boronkay Lajos 10 frt. Juriga 1 frtot adtak; mely kegyes jótéteményért az illető özvegy legmelegebb háláját nyilvánítja. Megrendeléseket mindenféle nyomtatványokra nézve, a legjutányosabb árak mellett leggyorsabban teljesít újonnan felszerelt nyomdám, miértris a t. közönség szives figyelmébe és pártfogásába ajánlom magamat, id. Mellinger Rezső, lap és nyomdatu- lajdonos. HETIVÁSÁR. Az aratás megindult és átalában jó középszerű eredményűvel kecsegtetik magukat a gazdák. Ezen munka időnek tulajdonítható heti vásárunk lanvha- sága és élettelensége. Az árak tartották magukat; de délfelé, hogy szabaduljanak portékáiktól tetemesebb engedményeket tettek. Az ipar még nem dicsekedhetik valami nagyobb keresetnek, azonban szép reményeket táplál az aratás után való időre: a vág- melléki rőíösöknek sem fizette ki fuvarjaikat- sem a kereslet. Csak szőlőink igen szépen mutatkoznak, s ha valami Isten csapása be nem következik, mitől óvjon meg bennünket, — a tavalyihoz hasonló termés legtöbb helyen várható. Az időjárás reggel hűvös, délben meleg. Gyakran szélrohamok boszorkány tánczot járnak utczáink piszkaival és poraival. Szerkesztői posta. Helyben. Az a lúgos mindég érdekes. Egyik ajakról jobban csattan az élez mint a másikról. Hát még az ékes deák citátiók, s oly nyomósán és a szemekben annyi csillogó tűzzel! A szivfájjás nem. lehet veszélyes, ha parázsszeriileg nem ég, vagy görcsükkel nincs összekötve. Budapest. Megkezdjük. A másik dologban ajánlani fogjuk a kiadónak. Budapest. Az „Egyetértés“ t. szerkesztőségének. Mi apunkat rendesen küldjük; méltóztassék intézkedni, hogy a cserepéldányt egyenesen szerkesztőségünkhez czimezve, mi is rendesen megkaphassuk. L o n d o n Deaconfiel vállalkozó urnák. Mi semmi ösz- szeköttetésben sem vagyunk a kérdőit consortiummal; sőt erre vonatkozólag Schmid de Wilde ur sem adott felvilágosítást a „tisztességes“ uraknak. Ez irányban Marosi ur hírneves triesti fióküzleteké adhatna illetékes felvilágosítást. P á r i s. A tudósítást hozni fogjuk ; de máskor a vörös plajbászt csak úgy nélkülözketnők, ha Ön nem beszélne arról a dologról, a mi úgy is haldoklik. Felelős szerkesztő: Sarkady István.
