Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 12. szám
I. Évfolyam. 12. szám Esztergom, 1879. Julius IO-én. Előfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 fit. — kr. évnegyedre .........................................2„20„ E gyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez DUNA UTCZA ÍIJ-IK SZÁM ALATT intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A nönevelésügy Esztergomban. Városunk a közművelődés előmozdítása érdekében nagy és fényes áldozatokat hozott; — ezt kétségbevonni, vagy megtagadni: senkinek sem juthat eszeágába. Tiszteletet érdemel a nemes törekvés, melylyel beigazolni hiszi a nemzet itélőszéke előtt, hogy az előre haladó kor intő szavát megértette, felfogta, s azt megtestesíteni tudja és akarja ! „Elvesz a tudomány nélkül való lép“ — bibliai jelszó : példányszerü viszhangot keltett, megrázott minden kebelt és agyvelőt, s a mivelt- ség nemtője örömmel szemlélte azon buzgó készséget, melynek segélyével az áldozatok oltára a legtisztább tűz csillámló tündöklésében felragyogott. Való szent igaz, hogy igen sokat tett és igen sokat áldozott a város főgymnasiuma, reáltanodája és más nevelésügyi intézetei virágzókká tételében. Azonban téves álmodozásban ringatná magát, ha azt képzelné, hogy m indent megtett, s most már kiérdemlett babérain nyugodtan adhatja magát az édes pihenésnek és a gondtalan semmittevésnek. Még fontos és elodázhatatlan feladat megoldása vár reá a nevelésügyi téren, mit tovább vétek nélkül nem húzhat, halaszthat. É r t j ü k a nőnevelés ni a g a s z- t o s ü gyét. Igaz, hogy Esztergomban van a kitűnő szakavatottsággal vezetett irgalmas nénék jeles zárdája, hol a leány növendékek kellő és alapos nevelést és miveltséget nyerhetnek, s a szülők gyermekeik kiképeztetéséről büszke megelégedéssel nyilatkoznak. Ezen kívül van h á- r o m magán nőnevelő intézet, melyek szép feladatuknak szintén dicséretesen felelnek meg. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Mért veréd fel. . ? Mért veréd fel álmaim, mért zajlanak, Almaimban régen élő szép alak? Volt vihar már sok felettem, s háború, Még se voltam soha még ily szomorú! Lányka, tudnád, hogy mi bánt úgy engemet! ?. Nem sokára fájdalom, s bú eltemet! Hogy szeretlek, mért szavakkal mondani, Nem elég színű dobbanását hallani ? Lángszerelmem éget, szivem oda van, Mint pacsirta sirok-rivok dalosán; — Benned élet, szépség csillog egyedül, Kóré vagyok én melletted ellenül. Volnék kóré, tudnám, hogy elhervadok. Hinni fognám, hogy ham arján meghalok! Hajh! be kóré mellett női ki a csalány Csalfa voltál, csalfa vagy te barna lány! Rózsa olyan, mely tilos vagy énnekem, Bús azért örökkön lesz az életem! Haszna nincsen, hogy szeretlek tégedet, Nem szeretsz te, — nincs is benned szeretet! Almám él csak, s szenvedek még majd tovább. Hű szerelmein álmaidban néz hozzád; Azonban a minden tiszteletre méltó n é- n é k és ama három nőnevelőintézet derék t u- 1 a j (1 o n o s ii ő i iránt viseltető nagyrabecsülésünk és hódolatunk mellett; nem tartózkodunk kimondani, hogy nálunk a n ő n e v e 1 é s i ü g y sok k i v á n n i v a 1 ó t é s n a g y li i á n y o- ka t mutat fel. Ismételjük, hogy mind a n é n é k, mind amaz intézetek vezetői ellen nincs és nem is lehet kifogásunk, nagy érdemeiket nálunknál senki inkább nem méltányolja ; sőt teljes készséggel aláírjuk elismerésünk nyilvúnyos bizonyítványát. Sem tanítási modoruk, sem eljárásuk ellen nem emelhetünk szót. Tiszteljük őket úgy a mint vannak, úgy a mint hivatásuknak méltókig megfelelnek és a mint szellemi munkásságuk által igazán megérdemlik a szülők háláját. Mi most a szegé n y e b b oszt á 1 y szószólója gyanánt kívánunk fellépni. Ezt kötelességünkké teszi hivatásunk öntudata. A városnak ugyanis csak két osztályú elemi le á n y i s k o 1 á j a van. Megdöbbentő és szomorú valóság'! A szegényebb osztály női nemzedéke ezáltal minden magasabb kiképez tété st ő 1 egyszerűen el van zárva. Világítsuk meg állításunk igazságát. A zárdában évenként 2 ft; a magán nőnevelőintézetekben 8—fi Ttot köteles li a vönként minden növendék fizetni. Vannak a zárdában ingyenes növendékek is; de inig ilyenek bejuthatnak, a szülőknek terhes és felette alkalmatlan utánjárásukba kerül, s magas pártfogás és különös kegy nélkül meg épen nem boldogulhatnak. De meg a szegényebb osztály vagy nem is mer ama kiváltságért lépéseket tenni; vagy legtöbbször nem is tudja hol és miként lehetséges azt megnyerhetni. így azután gyermeke Messze szállnék.messze mennék, s nincs erő; Bűvöd — bajod lesz nekem a temető! Nem lesz sírom, — arra senki nem akad, Kit a bánat felhőkön túl elragad; Hogyha esső néha égből megféred, En siratlak oda fent is tégedet! Lányka! lettél volna hozzám igazi: Felhőkön tűi nem kellene bolyg a ni!! Sarkady István. Esztergomi levél. Benne volnánk a holt idényben, vagy hogy akadémikusán szóljunk: a holt évadban. I)e azért nálunk kir. városiaknál ennek is megvannak a maga örömei. Például, mi szegény emberek elmegyünk az erdőre, hogy nyári tüzelőnk is legyen, síig ét venni; és hogy a hasznos a kellemessel össze legyen kötve, teletöltjük a csutorát, tele rakjuk a tarisznyát és kész egyúttal a majális: a gazdagabbak és az urak pedig rendeznek hajón kéjutazást, összekötve majálissal, és nagy gondjuk vau rá, hogy a hajó minél kényelmesebb legyen, ne valami téli átjáróra számított komp és figyelnek, hogy oly heíyen legyen a majális, hol nem csak sok zöld, hanem kényelmes épület is legyen. Sikerül is mindkettő; a szegény ember vasárnap délután újra majálisoz, és a gazdag újra megakarja tartani a fényes és kellemes kirándulást. Hanem van sok rósz elégedetlen ember is Esz- torgomban, ki tán titokban nihilista, vagy legalább is Socialdemokrata érzelmeket táplál kebelében és az alig tanulhatván az Írás és olvasásnál egyebet ama két osztályban ; nemcsak további kikópez- tetésétől a szegénység folytán elesik, hanem a szülők mitsem törődvén tovább gyermekeik szellemi nevelésével, még azt a nehezen megtanult írást és olvasást is legtöbbször elfelejtik, melyekre a szegény tanítók legnagyobb fáradtsággal valahogy rászoktatták. Ekként azután bájos hajadonokká felnőinek, külső bájaikkal hatnak és győznek; de lelkűk örökké sötétben tévelyeg, s innen származnak aztán a családi bajok, czivódások és az elégedetlenségek ; de a mi legfőbb, ha egyszer természetes hivatásuknál fogva férjhez mennek és édes anyákká lesznek : váljon józan ész szerint miféle nevelési modort várhatunk tőlük saját gyermekeik irányában ? Mert a házi nevelés legelső korszaka már a pólyában veszi kezdetét. A szellem kiképez- tetéséiiek hiánya lustává teszi a testet, s gondatlanná az anyai szeretetet. Ekként már csemete korban gyakran bekövetkezik az elfajzás és az elsatnyulás. Mi lesz azután az ilyen gyermekekből ? — hazánk lakói rendítő halandóságának ijesztő száma ad rá legcsattanósabb feleletet. Eme puszta tény mellettünk harczol a nő- nevelés érdekében. A szegényebb osztály nem képes havonként 2—3—fi ftot fizetni, — az bizonyos, erre nem biliét kényszeríteni, mert a hol nincs: ott ne keress. I)e viszont a nénéktől, s amaz intézetek tulajdonosnőitől sem volna jogos és indokolt követelés, hogy hát a szegényebb osztály leánykáit tanítsák — ingyen ; minden méltányos re- compensatio nélkül. Avagy tegyük fel, hogy ők bizonyos dij- j a z á s mellett hajlandók volnának méltányos ilyen, kivált ha megtanult Írni is, a legveszedelmesebb egyéniség. Csuda, hogy a süge-1 icitálásról is nem irt, hanem csak az úri mulatságról a „Pesti Naplóba“, de azért itt is elárulta felforgató ten- dentiáját. Azt irta gúnyosan, hogy a „kiválóbb társaságbeliek* és nem tudja a jó ember, hogy a .kiválóbb társaságbeliek * alatt az aristokratiát kell és le bet csak érteni, születési aristokratia pedig Esztergomban nincs annyi, hogy külön kört alakíthatnának, szellemi aristokratiánk pedig oly kifogástalan. hogy ahhoz szó nem férhet. Az érintett mulatságot még hozzá nem is a szellemi aristok- ratia rendezte, hanem néhány család és az egésznek családias színezete volt. Tanulja pedig meg a híradó t. ez. vidéki levelező, hogy családi dolgokba senkinek sem illik beavatkozni, annál kevésbé azt oly névvel illetni, melyet sértésnek is lehetne venni, legkevésbé pedig indirect tapintatlanságot vetni szemükre. Hát azt nem fogná rájuk, hogy szavazás utján lettek eldöntve, hogy k i k 1 eh e t n e k hivatalosak ? Különben az illető t. ez. vidéki levelező urnák a dolga, ha hibázott, azt helyrehozni, esetleg bocsánatot kérni érte: mi szerény olvasó közönség csak arra vagyunk hivatva, hogy ha valamit olvasunk, annak a lehetőségig vegyük hasznát. A kikürtölt mulatságban névszerint meg van nevezve, két résztvevő és mindkét név oly osztatlan tisztelettel találkozik közönségünknél, mindkét név oly szellemi tőkét, oly magas miveltséget képvisel és a közügyek iránti oly lelkesedésről hires, hogy épen tanulási vágyunk folytán lehetetlen hozzájuk egy kérést nem intéznünk, melynek teljesítéséről különben előre is megvagyunk győződve. Nem lennének-e szívesek a köztetszéssel találkozott felolvasásokat valamely jótékony czélra, például a felállítandó országos lebe néz ház javára sajtó utján is közzétenni engedni?
