Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 11. szám

ban állíttatnak ki. (Nem elég mai napság tudni szép gabonát előállítani, hanem azt jól árúim és eladni is kell tudni; az igaz, hogy éü utóbbit nem tanítják Magyar-óvárott, mert annak az élet, a tapasztalás a mestere) No majd máskor! Az esztergomi jeles apácza zárda növendékei által kiállított szépirászati mutat­ványok, rajzok és kézi munkák lebilincselték a néző közönség figyelmét. „Esztergom és vidéke“ a jury pavilion asztalán a többi lapok közt volt látható és olvasható. Mindenki, aki látta a kiállítást és érdek­lődik haladásunk iránt, örömmel vett búcsút a kiállítás színhelyétől. Az esztergomi uj fögymnásium épí­tése. (Folytatás és vége). Mig a nagylelkű adakozás ily szép eredmény­nyel folyt, addig a városi képviselőtestület más irányban is megtette a szükséges intézkedéseket; nevezetesen a marez. 7-én tartott közgyűléséből fel- terjesztést intézett a m. kir. belügymiuisteriumboz, bol egyrészről a 39 ezer írt névértékű államkötvé­nyeknek iskolai czélokra való forditliatását kérel­mezte, másrészről a magas kormány engedélyét kérte az iránt, bogy azon esetre, ba a sz. Ferencz-reudüek telkét a fögymnásium számára sikerül megszerezni, akkor a „bárány“ vendéglőt cserébe vagy áruba bocsáthassa. A m. kir. belügyminisztérium a városnak ezen kettős kérelme ellen elvben ugyan nem tett kifo­gást, de igen is a forma szempontjából, a mennyi­ben a szóban forgó törzsvagyon-elidegenités módo­zatát a törvény akként szabja meg, bogy ezeu ügy a képviselőtestület által hozaudó határozat előtt egy hónappal birdetményileg közhírré teendő, a ha­tározat a képviselők absolut többségének hozzájá­rulásával és névszerint való szavazással hozandó, és a hozott határozat csak egy havi felszólalási idő el­telte után terjesztendő fel a m. kir. ministeriumhoz. A magas kormány tehát a város első felterjesztését az említett tövényre való utalással küldötte vissza. A városi képviselőtestület e rendelet értelmében máj. 19-én tartott közgyűléséből a törzsvagyon el­idegenítésének kérdését kihirdette, juu. 24-én tar­tott közgyűlésében pedig az ügyet újból érdemleges tárgyalás és határozat tárgyává tette. E közgyűlésben a képviselőtestület egyhangú­lag kimondotta, miszerint szükségesnek látja a fő- gymnásiumnak újból felépítését, és hogy e tárgyban márc. 7-én hozott határozatát átalánosságbau fenn­tartja. Magára a dolog érdemére nézve pedig a pol­gármester e két kérdést állította lel: 1) megen­gedi-e a képviselőtestület, hogy a város törzsvagyo­nát képező 39 ezer Irt névértékű állampapírok az újonnan építendő fögymnásium és az úgynevezett „kapuiskola“ költségeinek födözésére fordittassa- nak ?; 2) felajánlja-e a képviselőtestület a város tulajdonát képező „bárány“ vendéglő helyiségét az uj fögymnásium fölépítésére szükséges helyiségül ?, vagy eshetőleg — ha a város további megterhelte- tése nélkül a sz. Ferencz-rend udvartelkéből a íő- gymnásium czéljainak megfelelő térséget nyerend, — hajlandó-e a képviselőtestület a „bárány“ helyi­séget a szt. Ferencz-rendnek cserébe adni? Név- sperint való szavazásnál a szavazásra jogosított 69 képviselő közül az 1. kérdésre igennel szavazott 64, 2. kérdésre pedig szintén igennel 67; a jelenlévő képviselők közül nemmel egy sem szavazott, egy pedig nem élt szavazatával. Ezen nemes elhatáro­zásnak újból való fényes nyilvánításáért méltán üd- vbzlé a polgármester a derék képviselőtestületet; de viszont a képviselőtestület emelkedett felfogásához teljesen méltó volt azon elhatározása is, mely a vá­rosi főügyész indítványára egyhangúlag jegyzőköny­vileg kifejező háláját Palkovics Károly polgármester iránt, kinek meleg lelkesedése ez ügyet ennyire megérlelte. Ugyané közgyűlés intézkedett az iránt, hogy a képviselőtestület határozata a törvényes határidő eíte te után helybenhagyás végett a m. kir. belügy­minisztériumhoz felterjesztessék, az építkezés veze­tésére és ellenőrzésére pedig bizottság alakittassék. Mig egy irányban a jogi és pénzkérdések meg­oldása ekként előkészíttetett, addig más részről élénk tevékenység fejlődött ki az építendő fögymnásium helyiségét illetőleg. A képviselőtestület a'város tulajdonát képező „bárány“ vendéglő telkét bocsátotta e czólra akár közvetlen, akár közvetve rendelkezésre. Már a gymnásiumi építkezés elöleges megbe­szélésére kiküldött bizottság is a szt. Ferenczren- diek udvar-telkét ajánlotta az uj gymnasium helyi­ségéül. S e javaslat mellett igen fontos okok szólot­ták; nevezetesen a szt. Ferencz-reudüek telke — mely a szt. Benedek-rendűek székháza és a szt. Ferencz-reudüek kolostora között terül el, — sok­kal csendesebb, nyugalmasabb helyet biztosit egy tanintézet számára, mint a „bárány“ vendéglő telke, melynek csendjét egyrészről az élénk forgalmú Buda- utcza, másrészről a szomszéd katonai laktanya igen is zavarják. A szt. Ferencz-reudüek telkén építendő gymnásium továbbá közvetlen összeköttetésbe hoz­ható a benczés tanárok székházával; s hogy meny­nyire megkönnyíti e körülmény az iskolai fegyelem­nek fenntartását, azt fölösleges volna hosszasan fejtegetni. De végre a szt. Ferencz-rendüek telkén " álló rozzant gazdasági épületek és a mellette elvo­nuló piszkos sikátor nemcsak a város két főutczá- ját: a Bottyán- és Budautczát éktelenitették el, de közegészségi szempontokba is beleütköztek. Tisztán átértette e fontos körülményeket a város képviselő­testülete és a „bárány“ vendéglő telkét cserébe fel­ajánlotta a szt. Ferencz-rendüek telkéért. De teljes fontosságában méltányolta a helyiség kérdését Tre- fort Ágoston vallás- és közoktatási m. kir. minister, ki a sz. Ferencz-rendüek telkének megszerzésére az országos tanulmányi alapból 5000 irtot legkegyel­mesebben engedélyezni méltoztatott. Ez lehetővé tette a telek-cserét. A szt. Fe­rencz-rend káptalana átengedte a kérdéses telket a városnak, mely viszont a szt Ferencz-rendüeknek j átadta „bárány“ vendéglő telkét épületeivel együtt, j E közben megérkezett a nmlgu m. kir. belügy- j miuisteriumnak 1878. évi aug 27-én 34945. sz. a. ! kelt leirata is, melylyel a város kérdéses törzsva­gyonának elidegeuitesét engedélyezi, nevezetesen megengedi, hogy a 39 ezer frt névértékű állampa- pírok részben a „kapuiskola“ átalakítására, részben az uj fögymnásium építésére fordittassanak, a „bá­rány“ vendéglő pedig cserébe, vagy áruba bocsát­tassák. Mindezen előzmények után megérett a főgym- násiumi építkezés ügye magára a tényleges megkez­désre. A tervrajzok és költségvetés is készen voltak. Az épület tervezetét a főgymuásiumi igazgató és Prokopp János városi mérnök útbaigazításai nyo- máu Kovács Ferencz és Majer Antal helybeli építő­mesterek készítették, nevezetesen ez utóbbi a helyi­ségek beosztását, az előbbi pedig az épületnek szer­kezeti és építészeti rajzait. A költségvetést Pro­kopp János városi mérnök állította össze. Az építkezési bizottság által elfogadott tervezetnek a költségvetés szerint való kivitelével ugyancsak az építkezési bizottság Kovács Ferencz építőimstert, mint vállalkozót bízta meg 51574 fr. 76. kr. mint szerződésileg megkötött árban; az építkezés ellen­őrző felügyeletével pedig Prokopp Jáuos városi mér­nök bízatott meg; míg az összes építkezési ügy menete lölött való főfelügyeletet az építkezési bi­zottság magának tartotta fenn. 1878. évi szept. 23-án történt az első vágás a szt. Ferencz-rendüek kőkerítésének lebontására. Okt. 14-én vette kezdetét az alapok ásása, és okt. 22-én tétetett le ünnepélyes szertartással az alapkő. E nap méltán megérdemli, hogy emléke részletesen meg- örökittessék. Az ünnepélyt megelőző napon érkezett meg méltóságos Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát ur, ki a város polgármestere által az egy­házi szertartás végzésére felkéretett, s kit a nánai vaspálya-állomásnál Sarlay Ede városi kapitány ve­zetése alatt a tauári kar küldöttsége fogadott. A főgymuásiumi ifjúságnak a gymnásium előtt felállí­tott sorfala harsány éljenekkel üdvözölte az érkező főpapot. Este Esztergom város polgársága imposans fáklyásmeuettel és kivilágítással rótta le hálás tisz­teletét ő méltósága iránt. Az ünnepély napján reg­gel érkezett meg Kárffi Titus mimsteri tanácsos képviselője Lutter Nándor kér. főigazgató kí­séretében, kiket ismét a város és a tanári kar kül­döttsége fogadott a vaspálya állomásnál. Az ünne­pély 11 órakor kezdődött a kir. városi plébánia- templomban, s a szertartás szt. misével vette kez­detét, melyet főapát ur ő mlga fényes segédlettel végzett, s mely alatt a főgymuásiumi ifjúság éne­kelt négyes karban. Mise után a menet következő rendben indult az uj fögymnásium telkének a Buda- utcza felé eső részére : 1. a főgymnásiumi ifjúság, 2. a tűzoltók zenekarukkal, 3. az egyházi szertar­tást végző papság, 4. az ünnepélyre meghívott elő­kelőségek, 5. a közönség. Az ünnepély színhelyén a főgymuásiumi ifjúság négyes éneke után Palkovics Károly polgármester emelkedett hangulatú beszéd­ben üdvözlé az ünnepélyre megjelenteket, előadá ennek előzményeit, köszönetét szavazott mindazok­nak, kik nagylelkű adományaikkal a fögymnásium építését lehetővé tették, elősegítették. Utáuna a városi főjegyző felolvasta az alap­kőbe teendő okmányt. Az ünnepély ő Felségeiknek a polgármester által hangoztatott éltetésével lön befejezve. Ezután a menet vissza indult a plébánia-templomba ugyan oly rendben mint jött. Az ünnepélynek verőfényes szép őszi nap kedvezett; a reménylő lelkek úgy tekintették ezt, mint az égnek biztató jelét a meg­kezdett műre! Ez történt 1878. október 22-én. Az­óta nyolez hónap telt el. Joggal kérdi talán az ér­deklődő olvasó, hogy mi történt azóta? A munka azóta folyt és foly jelenleg is. A fönnebbi sorokban vázolt előzmények után jogosult reményekkel né­zünk a megkezdett mű szerencsés befejezése elé. De hogy e remények valósuljanak, a vegre még á jövőnek is meg kell oldani feladatát. E sorok czélja csupán azt megörökíteni az emlékezet számára, ami befejezett tény, a mi a történelemé. A jelen hul­lámzó változatait, vagy épen a jövő eshetőségeit raj­zolni ezúttal feladatunk keretén kívül esik. Ezekről már mint tényekről jövőre. Mint miieden nagyobb szabású eszme keresztül vitele, úgy ezé is küzde­lemmel jár. De mi e küzdelmek közepette is min­denkor ott láttunk és látunk reményünk egén egy csillagot, mely nem lehet csalfa bolygó tűz. S e csillag azon lelkesedés, melynek hangjai és tettei között az eszme megfogamzott és gyökeret vert. Mi hiszszük, — mert nem szabad nem luu- nünk, — hogy a jövő következetes marad a múlt­hoz, és mi átugorva a télnek borongós ködjét ismét oly szép verőféuye8 tavaszi nappal kezdhetjük kró­nikánk fonalát tovább fűzni, mint a milyennel ézt október 22-én megszakítottuk. Vajha úgy legyen! ___ Fehér Ipoly. O rvosi consiliumok. Midőn ma ezen tárgyról kívánok szólaui, kite­szem magamat azon veszélynek, hogy kollegáim in- dÍ8cretióval fognak vádolni a mennyiben az „Esz­tergom és vidéke“ t. olvasóit beavatom a consi­lium titkaiba. A consilium származását nem az orvostan újabb vívmányainak, mint hallgatódzás, kopogtatás, górcsövészet, tükrészet stb. köszönheti; hanem a természettannak. „Négy szem többet lát, mint kettő“ ebből eredt a consilium. A műit században már divatoztak ily orvosi tanácskozások; — a középkorban, midőn az opti­káról még kevés tiszta fogalom létezett az orvosi sonsiliumról nem tudtak semmit, — biztos históriai kútfők alapján állíthatom, hogy a középkor lege­lőbbkelői, — kikről bátran feltehetjük, hogy hozzánk hasonlólag csúz, nátha és egyéb bajokban szenved­tek, — ®ak egy házi orvossal bírtak, ki mégis fe­lelt nevének, mivel a patiens házában lakott és a szolgaszemélyzethez tartozott, — az akkori korban élők nem bírtak a miénkhez hasonló finom érzé­kekkel, azon nézetben éltek, hogy egy orvos na­gyon is elegendő. Ha a t. olvasók azt hiszik, hogy azon phisikai alapelv „Négy szem többet lát mint kettő“, minden ellenvetés nélkül elfogadható, s így az orvosi consiliumok gyakorlati haszna minden kétségen felül helyezhető, — akkor nagyon csalódnak. — A jelenlegi scepticus korszak, mely még sokkal nevezetesebb, könnyeben felfogható ta­nokat, dogmákat már csupa oppositionalis kedvből megtámad, s egyáltalában mindenben a hitetlen Tamást játsza, — fent említett phisikai dogmánkat is kifogásolta. Találkoztak orvosok, sőt laicusok is, kik e te­kintetben így okossodtak : — „Mit két szem nem lát, azt négy szem sem látja; a mit négy szem lát, azt már kettő is meglátja;“ — ha pedig áll, hogy négy szem többet lát, mint kettő, az többet is lát mint kellene, ez pedig baj. De az orvosi consilium barátain ezen okosko­dás nem fogott, sőt arra vezetett, hogy a szemek száma szaporittatott, s igy keletkezett a „trés faciunt collegium“ a betegség országában a triumvirátus, — daczára a híres Hufeland azon állításának, ki mondá: kinek egy orvosa van, az egy egész or­vossal bir, kinek kettő, az már csupán egy féllel, kinek három annak egy sincs. A trés faciunt collegium, a consilium pártolói által ekkép okadaltatik: három a gyökszám, a hár­mas szám képezi a Parlamentarismus eredetét, mi­vel kell, hogy itt egy többségi szavazat létrejöjjön. — Ha tehát az orvosi consiliumban négy szem kettő ellenében valamiben megállapodik, a kisebbségben maradt két szem, már szerénység és parlamentaris taktikából is, e g y s z e m e t huny még azon ve­szélyre is, hogy a patieusuek mindkét szemét be kell hánynia, — s igy a cousiliumnál, mely több­nyire Consilium-abeuudi — a kisebbség alá veti magát a többségnek. Gyakran az orvosi tanácskozásoknál azon fur­csa eset adja magát elő, hogy az egyik pár szem, reczehártyáján A-kép, a másik páron B-kép a har- madikáu C-kép visszatükröződik, azaz a consilium m nden tagja mást lát, most azon fontos kérdés támad, mikép történik itt a megállapodás? Itt kibúvó ajtóul szolgál a szemek milyensége. — Nagyobb városban alig képzelhető consilium, melyen legalább is egy Professor ne venne részt, kisebb városbau megyei, városi, vagy kórházi főor • vos. — Az ily szemek jobban reflectálnak mint a közönséges orvoséi; ennélfogva szétágazó vélemé­nyeknél a czimzetes vélemények a mérvadók. Sok embernél az élethezi való szeretet és a veszélyeztett egészségérti elővigyázat oly nagy, hogy már a legcsekélyebb bajnál egy orvost kévé­séinek ; — az ilyenek nem várják be mig egy be­csületes Pestis, Typhus, vagy Kolera veszélyezteti becses éltüket, hanem ha egy közönséges nátha, vagy rekedtség három nap alatt kereket nem old, akkor az ordiuáriusnak, egy vagy két extraordina- riusra vau szüksége, s ezen kivételes bíróság elé kerül a betegség processusa tárgyalásra. — De nem mindig az élethez való ragaszkodás indító oka a consiliumnak, — sokan, kik házi orvosukhoz határ­talan bizalommal viseltetnek, a környezet (mama, komaasszony stb,) kedvéért, az orvosi egy­séget a többes számba helyezik, — továbbá jelenleg a d i v a t és fényűzés kedvéért is consiliumok tartatnak. — Nagy megsértése volna a társadalmi szabályoknak, hogy valamely előkelőbb úr, vagy hölgy 14 napig gyengélkednék, anélkül, hogy lega­lább egy consilium ne tartatott volna ! De gyakrau a házi orvos maga az, ki minden csekélységnél fontos sokat és semmit mondó arezot vág, azon ürügyből hogy személyét sokszorozza, — mivel a test gyenge, de az elme — még gyön­gébb. — Aesculap eme kakasai már korán kukori- kolui kezdenek, nem azért miutba náluk pitymal- lanék, hajnalodnék, hanem azért, hogy kukorikolásuk által más kollegákat hijjanak, s ez által az egészség napját siettessék; — az ilyenek érzik gyengeségüket, támpontokat keresnek, hogy hátukat fedjék, nehogy hajótörés esetén a vízbe fúljanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom