Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 9. szám

(litsa, serkentse már most a kitüntetésre méltatott ifjút szorgalomra, ejtse őt hivatásához megkivánt leleményes gondolkodóba, s tanulja meg hidegvérben, de igazságosan megbírálni ellenfeleinek produktumait, ügyesebb társait pedig igyekezzék ne utolérni — hanem e 1 is hagyni, mert a verseny, mindenek felett az, mi varázsszerűleg képes mindent a tökélesbűlés czéljához közelebb vonni.

Az iparosok képezik azon elemét eme sokat nyomorgott hazának, melytől egyedül várjuk hazánk nemzetgazdasági jobbra for dúl tát; ők az igazi aristokracz'át, mert a becsületes munka nemesíti, megkoronázza az embert, s azért a munkás, szorgalmas és iparkodó iparososztály méltán az „alkotás“ aristokratiájának nevezhető.

Ne riadjanak vissza, ne idegenitse el őket az, ha városunkban, hol dőlyfös, felfuvalko- dott pöffeszkedő nagyúri tempót elsajátítani igyekező, hol pedig kétes tekintélyű potentátoknál minden alkalommal a lenézés és kisebbítés kézzelíogható éreztetésével találkoznak. — Az ilyen magaviseletét tanúsító személyek különben az észbeli fogyatkozás, és az erkölcsi elszegényesedés eltörülhetetlen jelképét homlokukon viselik; ezek irányában épen ellenkezőleg állhatnának fenn a mondott, s társadalmi életünket osztályozó viszonyok.

Az emberek ma már nem r a n g, vagy állás szerint osztályozandók, ez irányban egyenlő polgárok vagyunk kivétel nélkül, s egyenlő jogokkal; de igen is különbözünk egymástól a jellemekben és erényekben; azon jellem és erényről, mely városunkat átlengi, szólani e helyütt nam lehet óhajtásom s nem is jelen soraimnak czélja.

Mi Esztergomban a lehető legmostohább viszonyok közt sinlődünk, legszentebb köz ügyeinkre már régóta, s talán még sokáig más, szerencsésebb idők és viszonyok beálltáig nélkülöznünk kell másutt sűrűbben feltűnő, adakozó, áldozatkész s minden nemesért lelkesülő bőkezű macenások^t, és azért, mert ez igy van, segítenünk kell saját magunkon, ébredjünk fel keleti álmainkból ismerjük fel válságos helyzetünket, s kezdjünk nehéz Sisyphusi munkánk teljesítéséhez.

Szervezzenek iparosaink egy nagy központi ipartársulatot, gon- doskodjanak egy leleményes, szorgalmas, az iparügyeket szivén viselő elnökről, s hiszem, hogy az iparosok égető ügyeinek egészséges szervezése kétségtelenül maga után vonja elhanyagolt állapotaik teljes organisatióját; - ha t. i. ernyedetlen mozgalommal, öszhang- zatos akarattal, jól átgondolt, előre kiszámított és szakavatott értelemmel egybeállitott tervezet alapján vétetik foganatba.

Ne legyen a mozgalom, melyet iparosaink megindítanak a divat tárgya, egyszerű utánzása hazánk több részében megindított ilynemű mozgalmaknak; —• hanem legyen az a higgadt megfontolás, meggyőződés, mély belátás és egy forró, semmi által felnem oszlatható cselekvési vágynak tiszta kifolyása.

Esztergom oly szerencsés fekvésű, oly gazdag természeti kincsekkel biró város, minő nem egy hamar találkozik párjául. Ezen természeti előnyöknek kiaknázására első sorban iparosaink vannak hivatva; ezer meg ezer águak a jövedelmek mikénti kiaknázása s ezzel egy megalapítandó élelmes v e z e t ő k k e 1 biró ipartársulat esetleg „iparos kör“ is idővel sok és áldásos eredményeket hozhatnának napvilágra.

Ismételve hangsúlyozom: ébredjetek esztergomi iparosok! térjetek egyetemben e haza többi iparosaival a küzdtérre, a nemes ver- ' seny terére, ne szorítkozzatok iparczikkeitek j eladásával kizárólag e város és környékére; hanem keressetek azoknak mentői több k ű 1 p i a c z o t, s ez által függetlenítsétek, önállósítsátok magatokat; — mert e város közönsége, mely annyi tendentiosus indolen- | tiával viseltetik az iparos ügyek iránt, mondjuk ki nyíltan: antipathiáját tüntetőleg bi- zonyitá be akkor, midőn a közelmúlt farsang alatt a derék „Esztergomi kereskedő ifjak önképző és betegsegélyző egylete“ által oly sok jó akarattal a „Párisi kölcsönösen segélyző magyar egylet“ javára rendezett tánczvigalomból távol maradt, — nem sok reményt nyújthat nekünk arra nézve, hogy iparos ügyeink bármily körülmények közt is hathatós támaszra találnának.

E szánalomra méltó tünemények, rothadt társadalmi viszonyaink félre ismerhetlen jelvényei, s fájdalom! hogy a közeledő vészt városunk összetett kezekkel nézi, — talán várja, várja, hogy elpusztítsa, mert talán azt hiszi, hogy jobb sorsra úgysem érdemes, s hogy phőnixként saját hamvaiból uj életre kélni úgy is Képtelen! ?

.......... .......y • • • • sS

zékesfehérvárról itthon.

II.

A fentebb vázolt kellemetlenségek, különösen idő veszteségünk feletti nyomott kedélyállapotunkat nem tudtuk levetkezni egész Fehérvárig, sőt mindinkább nyomottabbá tette nzt azon látvány, hogy a folytonos esőzések és talaj vizek, hazánk e gyönyörű síkságán elterülő szántóföldek, kaszálók és rétek terményeiben mily nagy mérvű pusztításokat tesznek!

Már már alig volt reményünk, — az egész úton tartott záporszerü esső következtében, — ahhoz, hogy a kiállítást szárazon végig szemlélhessük; azonban 15-én az esti f ny reményt nyújtott, mely meg is valósult az által, hogy hétfőn és következő napjain gyönyörű verőfényes idő kedvezett a kiállítást látogatóknak.

Mielőtt azonban, a kiállítás részletezéséibe bo- csájtkoznám, megengeded, hogy egy kis kerülőt tegyek. és visszatérjek kiindulási pontunkhoz.

Fehérmegye közönségének május hó 5-én 51/3715. szám alatt, valameuuyi törvényhatósághoz, de városokhoz is intézett felhívásában az iránt szóllittatott fel a meghívott közönség, hogy ,a kiállítás alapos szakszerű tanulmányozására saját kebeléből alkalmas egyéneket küldvéu ki, hazai iparviszonyaink fejlődésének csalhatlan bizonyítékairól egy általuk beterjesztendő jelentés nyomán örvendetes meggyőződést szerezni, s ez által a nemzeti önbizalom serkentését és ébrentartását a hazai ipái érdekeben előmozdítani segítsen ; és hogy az e czélbol kiküldeudö megni- zottak a kiállítás \iszonyaival lehetőleg egyöntetű eljárás szerint ismerkedhessenek meg, s teendő jelentéseiket is kölcsönös eszmecsere alapján szerkeszthessék, a kiküldött tagok részére czélszerüuek látszanék utasításul adni, hogy folyó évi juuius hó 15-ik napján a kiállítási végrehajtó bizottság elnökénél, grói Zichy Jeuőuel jelentkezvén, ezáltal alkalmat nyujtsauak arra, „hogy a küldöttek, eljárásaikat egy- gyüttes értekezletben előzetesen megállapíthassák.Ezen felhívásból kétségtelenül azt kell kiolvasni, hogy lolyo hó iö-éa a küldöttek bejelentik mag kát, megállapítják azt, hogy hazai iparviszonyaink fejlődésének csalhatlan bizonyítékairól mikor fognak meggyőződni, á kiállítás viszonyaival mikép és mikor lógnak egyöntetű eljárás szerint megismerkedni és teendő jelentéseiket kölcsönös eszmecsere utján alapvonalaiban megállapitaudják; szóval: hogy a kiküldöttek együttesen járják végig a kiállítási termeket ott észleleteiket egyik a másikkal közli, nézeteit érvelésekkel támogatja és a tapasztalásokról, valamint a fejletlenebb ipar-ágak emelése módjainak sikeresitése czéljából; de sőt a hazai általános kereskedelem is iparnak megvédése, pártolása és emelése érdekében együ.tes értekezletek, gyülésezések fognak tartatni.

Ennek lett volna értelme és hihetőleg eredménye is, mert a kölcsönös eszmecserék mindig tisztultabb fogalmakat teremtenek, mig az egyes nézetek rendesen saját egyéni felfogáson alapulván, vajmi óriási tárgyismeret, széles körű en- ciklopaediai tudomány kívántatik ahhoz, hogy az ipar és kereskedelem, — e millió szálú fonalán, — valaki az általánosan elfogadható vezér-szálat kijelelni képes legyen, és különösen oly alkalommal, midőn ezer és ezer tárgy között a figyelem szétágazik, egyik másik tárgy kedvező benyomása alatt, el- siklik az anyagi szem előtt talán értékesebb mű; egyszóval: a figyelemnek is szüksége van támaszra, és ezt csak úgy érhetni el, ha több szem, több egyén észlelése közöltetik és folytonos összeköttetésben vezettetik.

Mi történik azonban a fent leirt meghívás ellenére?

Falragaszok hirdetik, hogy juuius 15 én d. e. 10 órakor a magyar ipar fejlesztése és emelése czéljából egybehívott országos értekezlet gyűlést tart, ezen gyűlésben, az ipar védelmére emelt indítvány félretétetik, azon indítvány mellett, hogy választassák egy 24 tagból álló országos deputatió, a mely a törvényhatósági kiküldöttek által küldőikhez intézett hivatos jelentésből merített, megyei vagy városi közgyűlésnek hozzá intézett átiratából fogja megállapítani azon módozatot, melylyel a magyar ipar és a pangó kereskedelem élete fejlesztendő lesz.

Ennek nincs értelme, de eredménye sem lesz mert; a városi, vagy megyei közgyűlés legnagyobb része Fehérvárott a kiállítást nem tekintette meg, vagy ha igen, azt mulatságból tette, tanulmányt magának abból nem csinált; ebből világos, hogy minden megye, vagy város küldöttjeinek hivatalos jelentését „en block“ elfogadja, és lesz a 24-es küldöttség előtt annyi nézet, a hány megye

és város volt képviselve, lesz a magyar ipar és kereskedelem asylumának felépítése körül egy babiloni zűrzavar, a melyet tisztázni az a 24 bátor férfiú igen gyenge; de türelmetlen is leszen; és mi lesz a következmény ? hogy a saját felfogásukat fogják érvényre juttatni az intéző körökben, a mely módozatot pedig a gyakorlati iparos és kereskedő e 1- n e m fogadván, vagyunk ott se, a hol voltunk és nem haladunk, hanem esünk vissza !

Ez nem együttes, nem egyöntetű eljárás; de neinis kölcsönös eszmecseréből szük.mlett alakulás, ez fából csinált vaskarika.

Fájdalmasan kell bevallanuuk azt, hogy a magyar ipar, a magyar gyár, a magyar keresaedelem fejlesztése ismét önmagára lesz hagyva; mert theoretice nem kétkedünk oly nagyszabású czikkek fognak megjelenni, hogy no ! de gyakorlati eszme, ezen theoreticus urak tanaiból nem igen fog kiemelkedni a jövőben sem, mint a múltban !

Előre hát derék magyar ! iparosok, gyárosok és kereskedők, kik Fehérvárott emiuentissime tettétek le az érettségi vizsgát; ne várjátok meg az uj tankönyveket a magasabb fejlődéshez és kiképe- zéshez, a régi jó alapon fejleszszétek iparágaitokat, ba lassabbau fog is menni mindegy, a ki halad einem marad.

Városi közgyűlés.

A folyó hó 26-án egybehívott városi közgyűlést elnöklő polgármesterünk rövid üdvözléssel megnyitván, mindenekelőtt az általunk is szellőztetett kaszárnyaügyet teszi discussio tárgyává; mielőtt azonban a közgyűlés lefolyásáról érdemleges jelentésbe bocsátkozhatnánk, meg kell róvnunk amaz éretlenségre vezethető inparlamenta- rismust, hogy daczára az elnöklő polgármester eré- lyességének és finom tapintatának, nálunk azon visszaélés uralkodik, hogy akkor midőn már a vitatás alá bocsájtott tárgyak szavazás alá kerülnek, s azok mellett a nagy többség helyeslése hangosan nyilatkozott, s a helyett, hogy az elnök a határozatot kijelenthetné, uj szónokok emelkednek fel, s a tárgyakat uj bonczolás alá viszik, messze elterelik, s egy határozat kimondása helyett ismételve hallunk elmondott dolgokat tárgy és tárgyon kívül ; s ez által a hallgatóság türelme van-e végkép kimerítve, vagy a polgármesteré? — nehéz megmondani. Sok szónok, sok beszéd és ua<íy — semmi !

Ám registráljuk a közgyűlés lemeuetét: Polgár m e s t e r emelkedett szellemmel és sok érveléssel előadja a kaszárnya építésének szükségességét, s azt vállalkozó által hiszi leg • gyorsabban és legelőnyösebben kivihetőnek. Nem tartja Szükségesnek, hogy ez ügyben bizottság küldessék ki ; mert eddigi tapasztalásból azt a fájdalmas és szomorú meggyőződést merítette, hogy Esztergomban az úgynevezett bizottságok semmi eredményt sem képesek felmutatni; sőt azok huza- vonás által sokszor a legszebb ügyet vagy örökre elhallgatták, vagy egyenesen meggyilkolták Általános éljenzéssel fogadott szavai után a k a s z á r- u y a ü g y részletezésébe bocsátkozik, s felhívja a közgyűlést, hogy határozzon : kis, vagy nagy kaszárnyát akar?

Takács Géza főjegyző nagy alapossággal szól a dolog érdeméhez, s egy nagy kaszárnya építtetése mellett érvel.

S z i k 1 a y tanácsos azonban máskép gondolkozik, lévén ő a város gazdasági tanácsosa, s sok epével és hadabadarral adja elő mondókáját, s oly modorban szól polgármesterünkről, mely nemcsak a képviselőtestület méltó visszatetszését előidézte, hanem legott maga a polgármester is tiltakozik azon bárgyú feltevés ellen, mintha ő hűbelebalázs módjára ment volna a dologba.

Ezután Schwarcz József szólal fel a kaszárnya mellett, miközben S z i k 1 a y tanácsos mérgesen feláll. Azoub.n polgármester átveszi a szót, s kijelenti, hogy a houvédelmi ministeruél meg fognak történni a kívánt lépések, a garantia kérdésében.

Sziki ay tanácsos visszautasít az elnöa egy kifejezését, melyet nem mondott és rajta kivűl más nem hallhatott; ő — úgy mond — nem személyes ellensége a polgármesternek, mire általános nevetés volt a legméltóbb felelet, mert ugyan ha épen az volna? Egy pohár vízben tengernyi vihar !?!...

Polgármester kikéri magának, hogy ő bárkit is gyauusitott volna, hogy neki valaki személyes ellensége lehetne, annál kevesbbé képzelheti a tisztelt gazdasági tanácsos urat (Taps.)

Majd H e 1 ezt. ügyész kardot ránt Sziklay ur mellett és vértével fedezi a polgármestert, a mire ugyan szükség nem volt, hauem annyit tanultunk, hogy a különben igen tisztelt ügyész ur, ha nincs a tárgyalás elején ott, kár hebehurgyán beszélni akarni valamit csak azért, hogy mondjon — semmit!

Polgármester nem kis nehézséggel agyülést kerékvágásba hozni iparkodik, s elvileg el lett fogadva a kaszárnya építtetése; de azt nem tudtuk kivenni, hogy nagy. vagy kicsiny legyen ?

Ezután jött az ideiglenes kaszárnya kérdése.

Hol up István képviselő lelkesen és tárgyilagossággal szól a dologhoz, s arról van meggyőződve, hogy a nép, mely most a katona beszállá- solási terhet viseli, szívesen hoz áldozatot, csakhogy ama tehertől valahára felmentessék ; azért ő szivén