Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 59. szám

Mezőgazdasági hitelszövetkezet.

Az ország különféle vidékein, mindenütt a központ kezdeméuyezése folytán a mezőgazdasági személyes hitel rendezése és annak emelése czéljából mozgalmak keletkeztek, a mezőgazdasági hitelszövetkezetek létesítése ügyében.

Az intézetre nézve teljesen biztosított, a földművesre nézve gyors és olcsó személyes hitel a jelszó.

A személyes hitelnek kell szolgálni arra, hogy ■a kisbirtokos szintén megtehesse mindazon korkövetelte berendezéseket, melyek ma már elengedketlen föltételei az okszerű termelésnek, de másrészt okvetlenül módot kell adui a kisbirtokosnak is, hogy terményeivel a lehető legkedvezőbb eladási esélyeket is bevárhassa.

A magyar gazdák országos végrehajtó bizottsága vette ez ügyet kezébe és az ez iránt folytatott tárgyalások annyiban eredménynyel jártak, hogy a terv kidolgoztatott és csak életbe kell léptetni.

E hitelszövetkezetek egyúttal takarékintézetek is lesznek, azonban a kölcsönnyújtási mód által nyújt a szövetkezet tagjainak előnyt, amennyiben a váltót és a rövid lejáratot elejtve, egyszerű kötelezvény alapján ad kölcsönt előre meghatározott ösz- szeg erejéig, csak a meghatározott maximumon felül követelvén kezest vagy kézi zálogot.

A kézi zálog eszméjénél pedig kimondja, hogy ezalatt terményeket ért és igy hosszú, előzetes készületek nélkül a legegyszerűbben, a leghelyesebben életbe lépteti a vidéki közraktárak eszméjét.

Minden hitelszövetkezet amint működését megkezdheti, a székhelyen a körülményekhez képest más erők vagy pénzintézetek segélyével is, közraktárat állít, az azokban elhelyezett terményekre kölcsönöket ad, sőt a termények eladását saját embere által közvetíti.

Midőn a hitelszövetkezetek létesítésének eszméjét a magyar gazdák országos végrehajtó bizottsága elfogadta, tudta azt, hogy mint minden uj intézmény, csak küzdelmek után és árán honosítható ez is meg. De azért nem riadt vissza a kezdet nehézségeitől, hanem a nagyobb megyék nagyobb központjain már január folyamán életbe léptetik a szövetkezeteket, hogy példaadással szolgáljanak az egész országnak.

Az eszme, az intézmény már Németországban meg van honosítva és daczára hogy alig találkozott intézmény nagyobb ellenszenvvel, mint a Sclniltze-De- litsch-féle Volksbankok, mégis nemcsak hogy tért hódítottak maguknak, hanem virágzanak és működésük áldást hozó.

Nem a német eszmének változatlan átültetetése czéloztatik ezen egyesületben, de mig a hasonlat el nem tagadható, addig arról is van első sorban gondoskodva, hogy az intézmény a helyi és országos viszonyokkal, a magyar nép sajátos felfogásával összhangba hozassák.

Es e körülmények teszik az intézetet fontossá, ezek kényszerítenek, hogy Esztergommegye és város kis birtokosait ez ügyre figyelmessé tegyük.

Esztergommegyének viszonyai e téren majdnem kétségbe éj tők.

A földműves pusztul, fogy, erőtlenedik és ha e hanyatlások okát keressük, első sorban az uzsora emeli fel ijesztőn véres szemeit és ennek körmei közül épen a kisbirtokos szabadul legnehezebben.

Személyes hitele nincs, birtoka rendszerint megterhelve, terményét a legelső nap kénytelen bármi áron eladni, és igy lehetetlen, hogy napról napra alább ne sülyedjen.

Ha valamely vidéknek van szüksége mentő

lesz, mert nagyon sokan vannak a világon, kik ha betegek lesznek, nincs pénzük orvosra, nincs pénzűk gyógyszerre, nincs senkijük, ki gondoskodnék róluk, ki megigazítaná fejük alját, ki segítene nekik az orvosságot bevenni, ki megvigasztalni igyekeznék fájdalmaik között őket.

Ónkénytelenül előtört ajkakról a sóhaj:

— Szegény emberek!

A legélénkebb, a legnagyobb azonban nem maradt meg a sóhajnál, hanem készen volt a kéréssel :

— Ugy-e megengeded, anyám, hogy a gyűjtött pénzből mi is adhassunk arra a házra?

— Erre vártam., gyermekeim, hogy magatoktól jöjjetek reá, mire kellene legjobban fordítani azt a gyűjtött pénzt. Megengedem és ne feledjétek el, mire adtam engedélyt.

Az akkor még három nővér részéről igy adatott először harmincz forint oly pénzből, mely nélkülük semmi sem lett volna.

Ez a története az első harmincz forintnak, ez lett azután a története több forintnak, sok forintnak, mely sok forintnak egyik számát képezi az a „Két nővér“ négy forintja is, de nem az utolsó számát.

Véletlenül tudtam meg és el nem árulom a neveket, hanem bezárom szivembe, megtartom magamnak, és ne irigyeljétek ezt tőlem, hadd legyen j Agglegénynek is az anyai néven kivtil még női neve, melyre szent kegyelettel, áldó áhítattal gondol majd akkor is, midőn talán minden inkább fog eszébe jutni, mint áldás.

Nem szép, kellemetlen, de erős szenvedélye a férfi nemnek a dohányzás, nem lehet róla leszoktatni.

Kétszeresen áldott az a női szív, mely e szenvedélyből ily hasznot bir ki fejteni.

Tanulságul pedig mondhatnék sokat, válogassa

eszközre, be kell ismernünk, hogy ha végig nézünk földműves osztályunk mostani és csak 10 évvel ezelőtti viszonyain, Esztergom környéke a legelőször igényli ezt.

A magyar gazdák országos végrehajtó bizottsága a legszívesebben közli a tervezetet, az idő épen olyan, hogy a leginkább ráérnek kis gazdáink az alakítás nehézségeivel foglalkozni, egyéb talán nem hiányzik, hogy az eszme létesitessék, mint az akarat, és talán a kezdeményező.

Ha azonban az akarat megvan, akkor a kezdeményező miatt sincs aggódásra ok, sőt azt hisszük, hogy az esztergommegyei gazdasági egylet hivatásához és feladatához mérten nemcsak segédkezet fog nyújtani az eszme kivitelében, hanem meg fogja ragadni a kezdeményezést is.

óhajtanánk, hogy ezt mielőbb tényképen mondhassuk el.

Kereskedőinkhez a magyar ipar ügyében.

Kereskedőink csekély fáradság mellett miuden károsulás nélkül jelentékenyen előmozdíthatnák a hazai iparczikkek kelendőségét, mindenféle iparágban. Talán még hasznuk is lenne, ha ezt a kis fáradságot nem sajnálnák.

Az egész csak abból áll: imák ők reá minde- nik iparczikkre, vagy származási helyét, vagy legalább azt, hogy hazai „belföldi“ készítmény. Nem egy, hanem sok ezer vevő irányában tennének ezáltal I jó szolgálatot, kivált ba azok határozott árát is föl- jegyeznék. Az iparosoknak pedig ez által igazsá- gjo t szolgáltatnának.

Közel ezer egyén irta alá magát a „Hazai ipart pártoló s terjesztő egylet“ ivei alá, azon erkölcsi kötelezettséggel, hogy a mennyiben lehet, hazai iparczikkből elégíti ki szükségleteit. Mostanában már országszerte, talán százezrek keblében megérlelődött ezen törekvés. De hát, ha bárhol hazai czikkeket keresnek, rendkívül ritka eset az, hogy valamelyiken felírva lássák eredete helyét s határozott árát.

Hát hol keressem a gácsi posztót, a brassói vastag szövetet stb. töprenkedik a vevő. Ha valamely posztós boltba megyek, gondolja, könnyen felültet valamelyik rosszul értesült segéd: azt mondja a bielitzi posztóra, hogy ez gácsi, s megveteti velem. Ha pedig őszintén megmondja, hogy nincs, s én hátat fordítok, négyen öten együvé néznek, kinevetnek s én negyven boltban ismételve megkaphatom a legezifrább titulusokat — hiában.

Más vevők a bőrneműekről szeretnék tudni, melyik honnan való. Még a társaskörökben is szóba jönne néha, mint szokás, a bőrneműekrőli beszélgetés. Kinek mióta tart czipője; csizmája. Ha már most legalább csak azt tudnánk, melyik a bel- és melyik a külföldi bőr, igazságot szolgáltathatnánk némely hazai bőrgyárnak, mely etető szerek nélkül szőrteleniti s jóféle cserrel edzi, cserzi a bőrt. A ki pedig csak a „szemre“ dolgozik, annak is csak igazságot szolgáltatnánk, ha eljárását elhíresztelnénk, így szolgáltathatnánk jó hírnevet annak, aki azt megérdemli; és igy tehetnénk óvatossá polgártársainkat azok iránt, a kik a bizalmat meg nem érdemlik.

Szörnyű vakság az, a miben a magyar fogyasztó közönség tóvelyeg a miatt, hogy a czikkek származási helyét nem tudhatja s tudakolni illetlennek tartja. Még az élelmi szerekre is jó lenne odaírni ha mindjárt „bécsi kolbász“ is. hogy bizony itthon

ki azonban mindenki a saját Ízlése szerinti tanúságot.

A jótékonyság ily nyilatkozatának behatása alatt elfogulttá lesz a legedzettebb kedély és alig képes egyéb külbeuyomások ellenében figyelmes lenni.

Hanem azért „Cserebogár“ urra mégis nem csak figyelmes, hauem kiváncsi is lettem.

Szeretném ismerni.

A fogalom: cserebogár, nem épen behízelgő. Nekem legalább mindig a Cserebogár Jóska jut eszembe és ilyenkor nagyon nehéz komolynak maradni.

Miután azonban alig hiszem, hogy a jó ur az én ismeretségemre volna rászorulva, és igy előttem aligha árulja el magát, kénytelen vagyok tisztán a hírben közölt tulajdonság folytán okoskodni és találgatni, ki lehet ő ?

Mindenelőtt feltűnik, hogy kortársnői által elismertnek állittatik kedvessége és szeretetreméftósága. Ha e tulajdonait nem egyedül a hiúság hitette el vele, akkor nagyon különösnek tűnik fel, ha családi kör után sóhajt, hisz azok a „kortársnők“ végre is családhoz tartoznak és igy nem kellene neki sóhajtozni, hanem egyszerűen a „kortársnők“ ajtaján kopogtatni, mert alig hiszem, hogy hölgyeink egy „általánosan ismert kedves és szeretetreméltó“ fiatal embert bármikor szívesen ne látnának.

Hol van azután az a tulajdonság, hogy „a hölgyek körüli kellemkedésbeu nagy jártassággal bir“ ?

Ezt a nagy jártasságot egyedül a gyakorlat szerezhető meg. Micsoda hálátlanság tehát tőle az, hogy azokat a köröket, melyek e gyakorlatot meg- ■ szerzők, hol már előre tudják, hogy ő „kedves és szeretetreméltó,“ most elakarja hanyagolni és uj társaságok után vágyódik!

Bizony nagyon félek tőle, hogy ez eszmék más

készült. Sok jó magyar család szívesebben venné meg az „elszaszi sonkát“ az „eydami sajtot“ az „olasz csöves-tésztát“ a „mortadellát“ stb. ha bizonyos lenne benne, hogy az nem valami foualóczos sonka ; emez nem valami chemiai gyártmány, a tészta pedig nincs babbal vegyítve, s a szalámi nem öszvér húsból készült.

Tudjuk, hogy vannak ellenkező nézetek és gusztusok. Tudjuk, hogy e tárgy felett sokat lehet pro et contra felhozni. De elvégre is: „a haza minden előtt.“ Hazánk érdeke kívánja, hogy e fogyasztó közönség némi tájékozást nyerjen az iránt: mit eszik ? Minő iparczikknek az anyagát melyik föld termette, és melyik nemzet ipara dolgozta fel.

Mi az élelmi szereket illeti. Ám próbálja meg valaki, mulasson egy pár évig külföldön; akár Pá- risban ; és szokjék hozzá az ottani tetszetős s kivált melegiben igen Ízletes ételekhez, süteményekhez; vagy jegyezze jól meg a gyümölcsök, befőttek iránti észleleteit. Midőn haza jön, minduntalan elsőbbséget fog adni a mi élelmi szereinknek: a fehérszőrű hosszuszőrű szikár magyar marha húsának és tejének ; a magyar búzalisztből készült tésztának; a felvidéki turónek, sajtnak, káposztának ; a magyar szőlőnek, körtvély és szilvának stb., habár nem oly tetszősen néz ki, mint a párisiak.

Mint a „liptai túróra,“ a „pozsonyi kétszer- sültre,“ vagy a „debreczeni kolbászra“, úgy számos iparczikkre nézve valóságos érdem jellé válha- tik az egyszerű felírás. Ne sajnálják tehát, ne vonják meg tőlük ezt kereskedőink. Különben ők tudhatják legjobban, hogy a kelendőség a leghatal- masb előmozdítója s fejlesztője az iparnak. A mely czikkek kelendők, azok készítői megkapják jutalmukat „e földön“ ; holott némely művészi készítmény talán még a jövő század elején eladatlan marad, s a művész éhen veszhet el, ha nem segédkeznek értékesítésében. Nyújtsanak csak ő k közvetlen segéd- kezést a magyar iparnak, meglássák hálásan lesz jutalmazva fáradságuk. Reméljük, hazai iparosaink is elismeréssel fognak adózni.

Kublnyi Lajos.

H i r e k.

— Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva, mely a hírrovat folytatását, az irodalmi rovatot, a hetivásári tudósítást és a szerkesztői postát tartalmazza.

— Királyi audenczlán lévén a delegátusok, Tisza Kálmán külön is bemutatta azon képviselőket, kik ez évben először választattak be a delegatióba és igy Pór Antalt is. A király rövid ideig társal- gott vele és az esztergomi egyházi viszonyokról kérdezősködött.

— Árvíz intézkedés. Az alispán az átalános tapasztalatok folytán indíttatva érzé magát a szol- gabiróságokat és az Esztergom k. városi polgármesteri hivatalt már is végzésileg utasítani, hogy netáni árvíz alkalmával igénybe vehető vizi járművek ösz- szeirassanak és e jármüvek elhelyezése a leginkább fenyegetett pontokon, vagy azok közelében eszközöltessék, továbbá hogy veszély esetére a legsürgősebb segély intézkedésekkel előre készen legyenek.

— A hid kikötés alkalmával a hajó hid egyes részei a párkányi oldalon maradtak. Miután azonban ezeknek ott tartása a hajók állapotára nézve veszélyes lehetne, e héten a Dunán megállt jég között utat nyitottak és a hajókat a meleg források folytán jégmentes kis Duna torkolatában helyezték el. A munkánál 80 munkás keresett pénzt.

_____— Magyar ipar — Bécsben. Oltésy Pál végre

e

mbernek is eszébe jutnak és akkor a szerkesztőségnek nem sok dolga lesz a beküldött meghívók kézbesítése körül.

Kénytelen voltam a hét ezen „eseményére* figyelmet fordítani, mert hallottam hangokat, hogy az ajánlat tevő nem lehet senki más, mint Agglegény, ki kezd lágyulni, ráfogja magára, hogy először fiatal ember, másodszor hogy kedves, harmadszor hogy szeretetre méltó, indokul azt állítván, hogy megunta agglegénysége terheit és kezd istenhez térni.

Pedig nagyon méltóztatnak tévedui.

Igaz, hogy kellemes dolog az a családi kör, úgy vasárnaponként, e kellemesség eléri legmagasabb fokát a karácsonyi, e par excellence családi ünnep alkalmával; az is lehet, hogy ily alkalommal szeretek gyönyörködni a családi élet örömében, mert az ijesztő oldal ekkor egészen háttérbe vonul, de azért nagyon kérem: ne higyjenek engem ily ügyetlennek!

Mert a legnagyobb mértékben tekinteném magamat ügyetlennek, ha agglegény létemre ily fogásokhoz kellene nyúlnom. Hosszú és izgalmas évek azok, melyek folytán valaki agglegény lesz, de ha már azzá válik is, annyi tapintattal és önszeretettel bir, — hisz úgy is önzést vetnek szemünkre, — hogy a kellemes körülményeket megragadja és azokat kizsákmányolni igyekszik.

Nem Agglegény, még csak nem is agglegény az ajánlat beküldő.

Hanem a kis Somló! Minő kellemes meglepetést szerez karácsonyra azoknak, kik nemcsak a költészetet szeretik, hanem gyönyört találtak is mélázókban a mélyérzésű, tiszta felfogású és kedves alakú költeményekben, melyekkel néha néha megtisztelte Somló az önök lapját is.

Azután nemcsak a költő Somló lepi meg a