Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 56. szám

Kossuth Lajos irataira lapunk szerkesztősége elfogad előfizetéseket. Sokkal nagyobb a név, mintsem munkáját sokat kellene ajánlani az olvasó közönségnek. Hogy mi nekünk Kossuth Lajos és mik lesznek emlékiratai, talán legjobban jellemezhetjük a következő idézetekkel.

A „Pesti .Napló* mondja:

,Magyarország választott kórmányzója idegen nép közt, kincsek nélkül tölti számkivetésének megszámlált napjait, s hetvennyolcz éves agg kora daczára dolgozni kénytelen. Ez neki becsület, ki soha ajándékot nem fogadott.

Emlékeit megírta és megírja. Milyen emlékek! Orom tetején ülve vén sas, igy néz le a völgybe, hol az apró madarak nyüsögnek és csiripolnak.

Ott ülnek a curuli székeken a férfiak, kik Magyarország jelen kormányzói, s körülöttük zsivaj- kodik a politikusok apraja-nagyja. alkudoznak a nemzet jogain, s ezt tartják politikának; e közben felszólal messze idegen földön Kossuth Lajos s rámutat a múltra, mikor a magyar hazafiságnak még nem Amit árkeletje, s mikor még élet, vagyon, a hon védelmére szállt; és szavának hallatára a közfigyelem elfordul a törpéktől, s odafordul az óriáshoz, kinek politikája a „Non possumus,“ de jelleme szilárd; mig emezeknek politikája a „Possumus omnia,“ de jellemök bizonytalan. És jól esik mindenkinek látni, hogy van még egy, van több is, de kevés s a legkülönb a ma élők között Kossuth, ki nem olyan, mint ezek a farizeusok.

Csinálják ezek a jelent és a jövőt, Ő beszéli nekünk a múltat. Hallgatjuk a beszédet, mint Orsián dalát. Tanulunk tőle erkölcsöt és érzést. Gondolkozzunk vele a sors felett, mely az emberek tetteiben isten-gondot visel. Keményt keresünk a múltban, minőt nem nyújt a jelen; mert ámbár a múlt gyászos és a jelen könnyelmű, abban látjuk a nemzet erényeinek, ebben hibáinak tükrét.“

Az „Egyetértés“ igy ir:

„Szent könyvei lesznek ezek a magyar nemzetnek bizonynyal: a honszerelem, a szabadság bibliája. Kossuth Lajos lelke fogja átlengeni, az az éltető, az a termékenyítő lélek, mely ha sokan , elfordultak is tőle, ezidőszerint nem szűnt meg vezérlő lángoszlopa lenni a nemzet valódi nagy zömének, a pusztában tévelygés e szomorú napjaiban.

Az a nemzet, mely három évtized óta csak a távolból hallja nagy prófétájának a pusztába kiáltó szózatát, bizonynyal kitárt kebellel fogja fogadni történelmének e kevéssé ismert korszakából azt az anyagot, melyet Kossuth Lajos keze rendezett, az a kéz, mely annyiszor nyugodott a nemzet kebelén, hallgatva annak szive dobogását, — azt a történeti anyagot, melyet az ő szelleme tesz most elevenné.“

A három kötet előfizetési ára 12 frt. Elegendő azonban 3 frt eloleges beküldése is, mely esetben a három kötet mindegyike három forint utánvétellel fog megküldetni.

Hírek.- Lapunk előfizetési ára 1880. 'évre: "Egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Néptanítóknak és az ipartársulatok által ajánlott iparosoknak az előfizetési ár leszállitatik egy évre 3 frt, fél évre 1 frt 50 kr., negyed évre 80 kr.

— Saivator János foherczeg vasárnap befejezvén szemléjét, teljes megelégedését nyilvánítván a talált körülmények és különösen a katonai kiképez- tetés felett, elhagyta városunkat.

— A postaigazgatóság figyelmébe. Az esztergomi körülmények oly szánalomra méltók tél idején a Duna járhatatlansága miatt, hogy az esztergomi postán a feladványok akkor, midőn hirtelen lehetetlenné válik a dunáni közlekedés, sokszor hosz- szú ideig kénytelenek itt vesztegelni. Még ha a posta menetek eszközölhetők is úgy, mint most, hogy az egész postaküldemény egyes emberek által vitetik át ladikon, előfordul azon eset, hogy nem mindent lehet elküldeni. Kérjük tehát a postaigazgatóságot és azt hisszük, e kérelemhez csatlakozni fog a helybeli postamester ur is, legyen szives az igazgatóság az esztergomi postánál egy üres kocsit tartani, mely ily esetekben kéznél lévén, az elküldés a doroghi irányban megtörténhetnék és igy késedelmet ne szenvednénk. Egy üres kocsinak itt tartása nem lenne áldozat, vonó erő találkoznék. Esztergomban is.

— A lánczhid felügyelőség figyelmébe. Dr.

Kelndorfer Ármin körorvos ur Budapestre kénytelen lévén családi ügyekben utazni, a múlt heti hófuva- tagok a fővárosban kapták Ós ennek folytán pár napot ott töltött. A család péntek este megnézni óhajtván a népszínházi premierét a „Notás Katából,“ szánra ültek és úgy hajtottak .' át Budáról Pestre, útközben megfizetvén rendesen .a 21 kr. hídpénzt. Visszajöhet azonban 35 kr. kÖveteltetett és addig a szán nem lett áteresztve minden reclamá- lás daczára, mig a 35 kr. le nem lett fizetve. Midőn ezt a hidfelügyelőség tudomására hozzuk, kérjük egyúttal, legyen szives megmagyarázni ezen dij különbség okát. Nem épen az egyszeri 14 kr. különbség miatt, hanem azért hogy ezzel csak a közönség bántatik, tesszük a kérdést és kérünk feleletet, kopogtatván addig ós ott, mig és honnan választ nem nyerünk.

— Karácsonyi ajándékok. Örömmel értesülünk, hogy Agglegény urnák múlt vasárnapi levelében felvetett eszméjét, hogy karácsonyi és újévi ajándékot csak hazai iparczikkekből vegyünk, városunkban már egy kedves társaság felkarolta és ez eszmét terjeszteni elhatározta. Hogy e téren nem mi vagyunk az elsők, igazolja az, hogy Lewald Fanny a „Köln. Zeitung“ szellemes tárczairója ugyan e tárgyról a következőket Írja: Ha az ön selyem ruhája, bársonykabátja, vagy kis gyermekének kalapján a toll nem is lesz oly fényes, mintha Párisból vagy Lyonból hozatta volna: de a helyett egy hazai munkás műhelyében vagy egy hazai varrónő szobácskájábán meggyulhat a karácsonyfa gyertyája s a szegény gyermekek szemében oly öröm villog fel, melylyel nem állja ki az összehasonlítást az ön toilettejenek csillogása. Az ön ruhája, porczellánja, gyermekeinek játékszere csakhamar megsemmisül, de a boldog karácsonyest emléke, melyet egy honfitársának családja töltött el, az felcsillog egy egész életen át. Goldoljon ön erre s a hol csak teheti, vásároljon hazai ajándékot.

— Apelláta a feíebaráti szeretethez. Hideg, ffítetlen szobába vezetjük az olvasót. Egy fázó anyát találunk benne és körülötte kilencz didergő, éhező gyermeket. Nem sentimentáliskodás a czélunk, azt hisszük elég a rideg ténynek elmondása. Az apa sorsüldözött, de szorgalmas ember, ki azonban 80 kr. napidijnál nagyobb keresletre szert nem tehet. Tessék kiszámítani, hogy ily jövedelem mellett, mikép lehet egy tizenegy tagból álló családnak megélnie. A családapa emellett, tartózkodó szerény ember, ki a neki nyújtott segélyt, ha az családjára ki nem terjed, el sem fogadja. Ismerői unszolására segélyért fordult a káptalanhoz és a herczegprimás- hoz is, de mindkét helyről válasz nélkül érkezett vissza kérelme, azon indokolásssl, hogy nem ismerik. Felhívjuk a szegény családra a jótékony-egyletet, s minden jószivű embertársának figyelmét. Bármily csekély segélyadományt a szerkesztőség nyilvános nyugtatás mellett elfogad.

— Öríilési roham. Bácsmegyeiné nevezetű özvegy asszonyon már rég óta észleltettek orülési jelenetek, midőn végre szerdán kitört rajta ós egyik gyermekét az ablakon kidobta az utczára, ő maga utána ugrott. Dr. Hoífmann Vilmos intézkedésére a városi kórházba vitetett és felügyelet alá helyeztetett a további intézkedésig.

— Olvasó kör. Szentgyörgymezőn a téli esték megrövidítés éré és azok tartamára olvasó kör alakult, mely Oltósy Ferencz elnöklete és Brenner József jegyzŐsége mellett működését már meg is kezdte. Tagsági dij 1 frt. 50 kr. mely dijakból járatják a hírlapokat. Ugylátszik a szentgyörgymezei urak nagyon jól ismerik már abbeli bajunkat, hogy az egyleti élet csak elején nevezhető életnek, azután pedig lesz belőle pangás és épen ezért olvasó körüket sem alapították hosszabb időre 3 hónapnál. Nagyon helyesen, annál inkább, mivel tudják, hogy e szép eszme minden tél folyamán fölébred, életre kél és midőn bekövetkezik a mezéi munka, akkor újra pihen.

— A tokodi bányában mint értesülünk negyven munkást állítólag munkahiány miatt elbocsáj- tattak. Nagyon leverő Dir, nemcsak azokra, kiket épen akkor bocsátanak el, midőn más oldalról keresetforrást nem találnak, de magára a bányára is, ha az most, deczember elején, a legnagyobb hidegek beáltával nem bir munkát adni. Idők jele ez is, vagy más valami?

— Tolonczozási bajok. Kedden a budapesti tolonezok Esztergomba érkeztek. A tolonezok közül 5 kocsin hozatott be betegség miatt. Rosenborger János szentgyörgymezei illetőségű 60 éves egyén e tolonezok közt, mire Esztergomba hozatott, már nem tudott beszélni és alig / vitethetett a kórházba, hol nehezen életre hozták. Atalánosan tudott dolog, hogy a tolonezok iránt nem uralkodik valami rendkívüli előzékenység a hatósági közegek részéről, de arra már mégis kellene gondnak lenni úgy a községi elöljárók, valamint egyéb közegek részéről hogy legalább életveszélyes módon ne szálitassanak, hanem ügyeljenek az időre is.

— A lábatlan! ügyre vonatkozólag, mit már érintettünk, Brzorád Rezső úrtól egy levelet vettüuk, mely véleményt mond az egész temetési „affaire“ ről. Miután azonban lényegileg a már előadott nézettől el nem tér, a logikai eszme menet pedig és annak következményei nagyon világosan állanak az olvasó közönség előtt, a levelet félretettük, mert — nem szeretünk botrányokról sokat beszélni,- ne hogy miránk fogják, hogy a botrányokat keressük.

— Mystlficatió. Ha a Hon vagy Ellenőr, köz- tudomás Szerint mindkettő a legtisztább vérű kifogástalan kormánypárti, lap megtámadná saját kormányát, lenne érte lárma és talán azonnal elcsapatnának az illető t. ez; szerkesztők. Esztergom sz. k. városában is él egy lap, mely homlokán hordja a büszke czimot: Esztergom sz. k. város hivatalos közlönye ésí mégis neki ront doronggal a városnak. Még ha igaza volna is, nem volna szabad tennie. Annál kevésbé akkor, midőn nincs igaza, hanem ösz- szes állítása csak egy felkerült agy visiója. Védje tehát a nem hivatalos lap a hivatalos lap ellenében a hivatalt. Esztergom sz, kir. város tanácsa soha sem hozott oly végzést vagy határozatot, melylyel a hivatalnokoknak a hirlapirást megtiltotta volna. Erre joga nincs. Arra azonban van joga, és ezt tette is, hogy a hivatalnokok a hivatalos adatokat esküjükhöz híven őrizzék és értesítéseket ezekről tisztán az érdekelt feleknek adjanak, mert másnak semmi köze hozzájuk. Hogy azonban az ily mystificatiók mihasznot hoznak akár azok elkövetőjének, akár a közönségnek, azt nem tudjuk; irodalmi tisztességnek nem nevezhető. Különben hadd szóljon a hivatalos czáfolat.

Válasz „Egy hivatalos Ukáz“ czimű czikkre.

Távol minden polémia felidézésétől, csupán az igazság érdekében a mennyiben az „Új Esztergom“ folyó évi 30-ik szamában „egy hivatalos Ukáz“ czim alatt oly közleményeket közöl Esztergom város tanácsáréi mellyek távolról sem felelvén meg az igazságnak, kötelességemmé teszik mint épen a hivatkozott 2254/879 sz. alatt kelt határozat fogalmazójának válaszolni s a nagy közönség elé terjeszteni és tanács azon intencióját a mely alapon a nevezett határozat keletkezett.

Mielőtt azonban ezt tenném határozottan visz- sza kell utasítanom még pedig csupán saját felelősségemre — a nevezett czikk azon állítását mintha a tanács bár melyik tisztviselőt a lapba Írástól eltiltotta volna, mert hisz a nevezett határozatban arról egy szó említés sincs téve.

Ennek folytán a hivatkozott czikk azon becsmérlő s csaknem rágalmat képező azon állítása, mintha a város tanácsa ezen határozatával egyenesen a nagy közönség érdekét sértette volna meg, nem egyéb, mint csupán az ellenszenvet tanúsító s minden kisszerűségen csomót kereső humbug.

Nagyon jól tudja Esztergom város tanácsa hogy mivel tartozik a nagy közönségnek, de meg azt is hogy mi tartozik a nyilvánosságra, mi nem. Hiszen a város ügyeit vezető közgyűlés, illetőleg a bizottság minden egyes tagjának már a szabályrendelet értelmében joga sót kötelességében áll bárhol s bármikor az ügyvezetésbe tekinteni ha hibát vagy kötelesség mulasztást lát, az ellen az illető forum előtt orvoslást kérni, s igy „Justus“ azon állítása mintha oka volna félni „Esztergom város tanácsának“ a nyilvánosságtól, valóságos abvurdum, mert hisz a titkolódzás nem is áll hatalmában.

Hogy pedig mégis bizonyos dolgoktól tartózkodásra hívta fel az összes tisztviselői kart a város tanácsa, okát abban leli, mert úgy tapasztalta mint épen az 1878 évi számolással is történt, hogy hivatalos okmányok alapján 9604 ft bevételi többlet lett kimutatva és a közönség elébe állítva, holott annak valótlanságáról meggyőződhetetett épen „Justus “ a megye közönsége által tartott legutóbbi közgyűlésen, a hol is 614 ft.-ban állapíttatott meg i maradvány, mely mint bevétel az 1879 tvi főkönyvben el is számoltatott.

Ily hamis hírek terjesztése pedig épen nem alkalmas arra, mint a tanácsi határozat is mondja hogy a város vitás ügyei eredményteljes megold,1st nyerjenek.

De indította a város tanácsát a hivatkozott határozat meghozatalára azon felmerült körülmény is, hogy mig Esztergom város polgármesteri hivatala ellen az adók behajtására nézve a felelősség mondatott ki, addig állítólag némelyek kiknek épen az adóbehajtás képezi legfőbb kötelességüket, (s a kikkel éppen az említett lap szerkesztője szoros összeköttetésben áll) ezen kötelességüknek meg nem felelve, egyéb hozzájuk nem tartozó s azokhoz nem értő dolgoknak téves alapokoni s mondhatni rosz- akaratulag s csupán a közönség félrevezetésére irányuló hírlapi czikkek anyagául szolgáló adatok gyűjtésen fáradoztak.

No ha már az ilyes dolgok is az alkotmányosság eszméjébe bele illőknek találtatnak, akkor, az alkotmány tan magyarázatát a tisztelt „Justus“ czikkező urnák hagyom, magam nem kérek belőle.

Végre nem tagadom sőt aligha van ember a 19-ik században, ki tagadná, mintha a nyilvánosság nem volna azon őr, mely az emberi túlkapások, a bűnös cselekmények meggátlására van hivatva, honnan kérdem; valljon a nyilvánosság őrei t. i. a hírlapok arra vannak — • hivatva hogy alaptalan czikkeikkel szolgálják érdekeit.

Hihetetlen ha ez volna, hanem talán az, hogy a nagy közönségnek mindenkor tiszta bort öntve poharába, s magasan hordva a világosság fáklyáját eloszlasson minden oly kételyeket, melyek valamely ügy hátrányára szolgálnának.

Tartoztam ezt „Egy hivatalos Ukáz“ czimű s az „Új Esztergom “-ban megjelenő czikkre válaszolni anélkül, hogy erre bármely részről megbízatást nyertem volna, vagy a további czikkezést szükségesnek látnám.

Niedermann József aljegyző.

— Beküldetett. Scheiber József kereskedőnek a leggazdagabban felszerelt raktárát karácsonyi és uj évi ajándékokul különösen alkalmas czikkekből ajánljuk a közönség figyelmébe.

— Beküldetett. Szódavíz, a legkellemesebb vegyitéke a bornak, egyszersmind az emésztési szervekre rendkívüli gyógyhatást gyakorol, kapható folyton friss töltésben a gyárban (Buda-utczán) valamint minden vendéglő és kereskedésben, 1 nagy syphon 10 kr. 1 kisebb 6 kr.

Felelős szerkesztő: Kőrösy László.